cro – Porból lettem, sörré leszek

1163-1165. Kronenbourg 1664 Rosé, Beerka Cherry, Beerka Low Ale

A macska megsokasodott, így hát nagyobbik lánykámmal és partnerével kiültünk a kertbe, hogy rájöjjünk, hová potyogtatta az almot. Vittünk néhány sört is magunkkal, a beszélgetést pedig rögzítettük. Ennek írásos kivonatát tesszük most közzé, kordokumentum jelleggel.

Lányom (a továbbiakban A): Erről mondj most valamit, erről a blanc rozé izéről, ami még 1664 is. With a hint of berry, pláne.

Porbollettem (PL): Búzasör.

A: Tényleg van benne bor? Rozé?

PL: Nincs. Azé’ híjják rozénak, mer’ olyan színe van, mint a rozénak. Azoktól a bogyóktól.

Lányom partnere (B): Berry van benne.

A: Kicsit borszaga van amúgy.

B: Berry.

PB: A Brasseries Kronenbourg jogelődjét elvileg 1664-ben alapította Geronimus Hatt Strasbourgban. Mivel a festői, ám rakoncátlan Ill folyó rendszeres időközönként elmosta őket, továbbköltöztek a város egyik magasabban fekvő területére, amit Cronenbourgnak hívnak. Innen a név. Az alap búzájuk iható, bár ahogy öregszünk, egyre kevésbé lelkesedünk a korianderért. Viszont ez a bogyós dolog elég tré.

B: Valamelyik hazai nagyüzem geil meggyesére hajaz. Jó sz@r. Nem jön be.

A: Soproni?

PB: Már az illata is ragad.

A: Lezárt a telefonod. Mi a kód?

PB:****

A (B-hez): A DÁP miatt kellett rátenni.

B: Ja, az enyémre is. De felkúr állandóan. Egyébként jobb az illata, mint az íze.

PL: A hab is oké. Pufi és rózsaszín, mint egy puttó. Miféle berry van ebben?

B: Szerintem málna.

A: Bodza és málna koncentrátum.

PL: Gyerekkoromban a bodzát a környékbeli cigók úgy gyűjtötték, hogy kiszedték a Lada hátsó ülését, kifóliázták az utasteret, oszt’ úgy tömték bele a bodzát. Ha megtelt, tapostak rajta egy kicsit. Két nap múlva kilométerekről lehetett érezni a gépjármű szagát.

B: Nálunk is van a faluban.

PL: Cigó?

B: Is. De a bodzára gondoltam.

A: Elsőre savanyú, aztán nagyon édes lesz. Szirupos, mintha szörpöt innék. Ecettel. Bodzát nem érzek. Mondjuk a málna is nullaegészegy.

PL: Hol a macska?

B: Kajál.

A: Naezmi. Beerka…

PL: Várj, kiöblítem a poharam.

A: Az enyémet is. Kösz. Szóval a következő sör a Beerka Cherry, 3.4 alkohollal. „Üde, gyümölcsös, akár egy frissen szedett meggy ízével teli nyári pillanat.”

B: Nahát akkor olyan legyen ám, ha úgy van mondva!

PL: Beleszaladtatok az első parasztvakításba?

A: „Összetevők: víz, árpamaláta, rizs, zabpehely, cukor, meggy kivonat, feketerépa lé, komló, élesztő, citromsav, tartósító szer.”

PL: Összefut az ember szájában a nyál.

B: Ezt most én kóstolom először. Borzasztó szaga van.

A: Mosogatószer. Gránátalmás Jar.

B: Az íze is borzalmas. F*s.

PL: Jól emlékszem, hogy a Beertailor álldogál a háttérben?

A: Az van ide írva, meg hogy Nagytarcsa.

PL: A Beertailor általában vállalható söröket készít, a designrendszerük pedig kifejezetten pofás azzal a mindenféle szabás-varrás kellékkel. Erre a dobozra is jutott egy varrógép. Némi szellőzés után nem is büdös.

A és B: De. Erősen valamiféle potion-jellege van.

PL: Nem igazán sikerült megfogni nekik a meggyet, ez tény.

A: Nem akarom azt hinni, hogy annak a gyümölcsnek ilyen íze van.

B: Nyugi, nem ilyen íze van.

PL: A bolygónak ezen a felén nemigen főznek úgy sört, hogy a fáról frissiben szedett gyümölcsöt dobálják az üstbe.

B: De miért nem?

PL: Mert kivitelezhetetlen és drága. Az első és legszentebb cél a profit.

B: Kiábrándító.

PL: Az. Hol a macska?

A: Iszik.

PL: Ez a Beerka nem tartozik a legjobbak közé. Nem ragacsos ugyan, de mű.

A: Számomra kétféle meggy létezik. Az egyik a megsavanyodott köptető ízű, a másik a sütismeggy. Erre a valamire az első jellemző.

A macska sűrű és sunyi oldalpillantásokkal a melléképület felé kezd konvergálni, ezért PL otthagyja a társaságot és elképzelései szerint feltűnésmentesen követi. Eközben A cidereket ekéz („rétingel”), B pedig a macska helyett a mosógépet figyeli titokzatos okokból.

PL: Megtaláltam a macskafészket, de nem piszkáltam, mert megrogyik az anyjuk pszichésen. Majd néhány nap múlva szemrevételezzük őket közelebbről is, remélhetőleg nem kell lebontani a fél épületet, hogy odaférjünk. Jó hülye helyre pakolta őket.

A: Addig jöjjön a harmadik sör. Aszongya: Beerka Low Ale, 4.4.

PL: Még nem láttam olyan lovat, aminek éle lett volna, habár Regős Bendegúz valószínűleg nem alaptalanul fakad ki az alapműben imígyen: „Szétvág ez a büdös gebe…”

A: Világos, minőségi láger sör.

PL: Láger? Akkor mé’ híjják ale-nek??

A:”Friss könnyed, mint a napsütötte legelők édes fuvallata. Egy igazi kezesBEERKA, és azzá válik az is, aki belekortyol!”

PL: Arról nem is szólva, mekkora birka, aki megveszi.

B: Sokkal viselhetőbb lenne a dolog, ha nem írtak volna rá semmit.

A: Világospisi-sárga.

PL: Legyünk szakmaibbak. EBC 4-6 környéke.

Itt hosszabb diskurzus következett egy tiktokos csávóról, aki bebiflázott/beseggelt/benyalt/etc. valamiféle színkód-rendszert, oszt’ bármi jött vele szembe, már böfögte is fel a szám- és betűsort. Emléke szívünkben örökké fog élni.

B: Illatra ez jobb.

PL: Ja. Mert nem sok van neki.

B: Tény, hogy ez a legsörízűbb.

PL: Ennek épp itt volt az ideje. Mégiscsak egy sörkóstolásról van szó. Ezen túlmenően valószínűleg ismét velem van a baj, amikor azt mondom, semmi értelmezhető, vagy megjegyzendő dolog nincs ebben a sörben. És továbbra sem értem, mi ez az ale-láger dolog. Vannak olyan sörök, amelyek tudják hozni a mindkét típusra jellemző ízkaraktereket, de nem gondolnám, hogy a Beerka low és high variációjához (mert olyan is van, csak nem sikerült még beszerezni) ilyen szinten komplikált és drága élesztőt használtak volna. Ha az alkoholtartalmat nézzük, úgy magyarázható a low és a high – 4.4 és 8.4 -, de a típuskeveredés nem. Reménykedjünk, hogy a kommentelők közül valaki majd felhomályosít bennünket. Azt kell mondjuk, nem fogjuk a jövőben üvöltve és az asztalt csapkodva követelni a napi Beerka-adagunkat.

A és B: Mi sem.

PL: Naazé.

Innentől a beszélgetés visszahozhatatlanul eltávolodott a söröktől, de így sem volt unalmas. Közös erővel sem bírtunk ugyanis rájönni, hogy ha Felix Salten (Salzmann Zsigmond btw.) regényében Bambi egyértelműen őz, akkor a ’42-es Disney-féle alkotásban miért egy szarvas az apja, illetőleg miért mutálódott maga is azzá? Létezhet-e közös, életképes utóda az őznek és a szarvasnak? És ha bedobunk egy macskát az édeshármashoz? Megannyi válaszra váró kérdés. Inkább keresünk néhány rendes sört.

1162. Benediktiner Festbier

Találtunk egy Benediktiner Festbier-t a polcon, ennek apropóján visszalátogatunk a bajorországi Ettal városkába, ahol már körülnéztünk egyszer a Hell tárgyalásának idején. Sok érdekes dolgot meséltünk akkor az apátság alapításáról – a háromszor valamelyik tengelye körül megforduló ló képe azóta sem fakult -, meg hogy a Benediktiner Weissbräu GmbH söreit bérfőzik Lichben, a Licher Privatbrauerei Jhring-Melchior áldásos és szorgalmas tevékenységeinek keretei közt. Nem emlékszünk viszont, említettük-e, hogy a két főzde más-más fajsúllyal ugyan, de a Bitburger Braugruppe része (ide tartoznak még egyebek közt a Königsbacher és a Köstritzer sörök is).

Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a 2010 elején az apátságban tartott rendőrségi razziáról akkor nem szóltunk, de most, így húsvét és a pápa halála után belefér. A szokásos zárójeleink egyikében jegyeznénk meg, hogy a keresztény érték- és eljárásrendet csak hellyel-közzel elfogadó és alkalmazó, közepesen és középszerűen problémás individuumként tét nélkül figyeljük ugyan az eseményeket, ám kissé aggódva. Jorge Mario Bergoglio jó fej volt – számunkra legszimpatikusabb vonásai, hogy nem volt autója, tömegközlekedett és az előző pápa ruháit hordta -, józan gondolkodását sokan fogják hiányolni. Ha a világpolitikai helyzetnek köszönhetően sikerül valami begyepesedett, ultrakonzervatív, rasszista-populista, dróton rángatható istenbarmát Szent Péter trónjára ültetni, megnézhetjük magunkat. Zárójel bezárva.

A yard azért kukkantott be a kolostorba, mert az ottani bentlakásos iskola néhány volt diákja szexuális visszaélésekről és zaklatásokról számolt be, melyeket a papság irányából kellett elszenvedniük. Az esetekre még a hetvenes-nyolcvanas években került sor, letartóztatásokat nem foganatosítottak. Adjátok meg a császárnak a császárét alapon (még egy zárójel, ez meg muszáj alapon. Az említett szövegrész Máté evangéliumának 22/20,21 részében található: „És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.” Nálunk hozzáértőbbek szerint a felszólításnál a görög szövegben az apodidómi ige szerepel, ami nem azt jelenti, hogy adjátok meg, hanem hogy adjátok vissza. Az ilyetén olvasat újabb érdekes kérdéseket vet fel, ám ezeket most futni hagyjuk.) a müncheni érsek odahatott, az apátság vezetője és az iskola igazgatója lemondott, majd usque fél esztendő teltével visszahelyezték őket pozícióikba. Mi sem természetesebb. Az egyház feldobott egy 700.000 € környéki összeget, melyet gyorsan szétszórtak a bántalmazottak közt, oszt’ jóidő.

**Az apátság látképe 1898-ból. Innen nem látszanak az akkori visszaélések**

Most, hogy megalapoztuk a fesztiválhangulatot, jöhet a sör. Mézszínű, vaskos és tartós habkoronájú produktum. Illata malátás, enyhén és kenyeresen savanykás, a komlók frissek, virágosak. A korty közepes (13,5 B°), a szénsavak virgoncan pezsgők. A gabonás, enyhén pörkölt malátás édességgel nyitó ízvilág kellemesen kesernyés, visszafogott komlózással egészül ki. A vége ismét édeskés, az utóíz virágos, mézes.

Jól kidolgozott, típusának megfelelően karakteres sör, melynek ünnepi hangulatát az 5,8-as alkoholtartalom is biztosítja. Elő hát a bőrnadrágokkal, szóljon a sramli, hadonásszunk a korsóval, de a szexuális abúzusokat hanyagoljuk.

Ez a klasszikus Bud Spencer-jelenet azért még ide kívánkozik.

1161. Argus IPA

A heti bevásárlás keretei közt beleszaladtunk az Argus márkanévvel fémjelzett IPA-ba, melyet a Lidl álmodott meg tippünk szerint minimum háromféle, külön-külön is életveszélyes hallucinogén ormótlan arányú keverékének használata után. Belekóstolunk, mert hányaveti és hősies karakterek vagyunk, de hogy valami hasznát is lássuk a dolognak, úgy döntöttünk, ez alkalommal megizzasztjuk a mesterséges intelligenciát. Első utasításunk a ChatGPT-hez imígyen szólt: Véleményezd az Argus IPA sört!

Íme: Az Argus IPA egy, a Lidl által forgalmazott India Pale Ale típusú sör, amit általában elérhető áron kínálnak, így sok sörkedvelő számára könnyen hozzáférhető opció a hétköznapi fogyasztásra. Itt van egy vélemény róla több szempont alapján:

Megjelenés, illat

Színe aranysárgától a borostyános árnyalatig terjed, enyhe opálossággal.

Habja közepesen tartós, fehér és krémes.

Illatában visszafogott komlós jegyek, enyhe citrus, némi gyanta és karamellás maláta is felfedezhető – de nem túl intenzív.

Ízvilág

Az íze IPA-hoz képest viszonylag könnyed. A komló keserűsége jelen van, de nem tolakodó – kezdőknek vagy „komlósabb” sörrel ismerkedőknek jó belépő.

Citrusos, gyantás, enyhén virágos aromák dominálnak, de nem túl komplex.

Malátás alapja kissé édeskés, kiegyensúlyozza a komlót.

Lecsengése közepesen száraz, nem túl hosszan tartó.

Test, szénsav

Könnyed test, közepes szénsavasság – jól iható, frissítő.

Nem „heavy IPA”, inkább egy nyáriasabb, lazább változat.

Ár-érték arány

Ez az egyik legerősebb pontja: az Argus IPA ára nagyon baráti, így az olcsóbb kategóriában kifejezetten jó választás lehet.

Összegzés (1-10 skálán):

Ízvilág: 6,5

Illat: 6

Megjelenés: 7

Ár-érték arány: 8,5

Összbenyomás: 7/10

Ha valaki hardcore IPA-rajongó, valószínűleg nem ez lesz a kedvence, de ha valaki szeretne egy olcsó, iható, enyhén komlós sört, akkor az Argus IPA korrekt választás lehet.

Alaposnak alapos, ez tagadhatatlan. A teljesítményt megsüvegeljük, a skálás értékelésen őszintén és hangosan kacarászunk. Szörnyen ravasznak érezve magunkat feltettük a következő kérdést: Milyen hibákat tud felmutatni az Argus IPA?

Nagyon jó kérdés (itt elpirultunk) – és igen, az Argus IPA-nál több olyan jellegzetesség is van, amit a sörkedvelők (főleg a tapasztaltabbak vagy az IPA-rajongók) hibának, vagy legalábbis hiányosságnak szoktak tartani. Itt összegyűjtöttem a leggyakoribb „hibáit” vagy gyengeségeit:

1. Komplexitás hiánya

Egy igazán jó IPA rétegzett, változatos ízeket kínál: trópusi gyümölcsök, fenyős jegyek, virágos vagy fűszeres tónusok, esetleg karamelles háttér.

Az Argus IPA ehhez képest viszonylag egyszerű, egydimenziós: citrusos-kesernyés ízvilág, de mélység és játékosság nélkül.

2. Illat gyengesége

Egy IPA-nál az illat gyakran előrevetíti az élményt: friss komlók, fűszeresség, gyümölcsös jegyek.

Az Argus IPA viszonylag gyenge illatú, sokszor „laposnak” tűnhet. Mintha a komlók aromája már fáradt lenne, vagy eleve nem volt túl karakteres.

3. Kiegyensúlyozatlanság

Néhány palacknál megfigyelhető, hogy az édes malátás íz túl dominánssá válik, és nem áll elég karakteres komlós keserűség ellensúlyban.

Ez lehet a gyártásból adódó ingadozás is (nagyipari szinten előfordul), de a komlókarakter egyértelműen alulmarad egy klasszikus IPA-hoz képest.

4. Test és szénsavasság

A test vékony, sok sörivó szerint „vizes” érzetű, nem igazán hozza az IPA-k teltségét.

A szénsavasság pedig néha túlságosan is dominál, ami elnyomhatja az ízeket és kissé üdítőszerű élményt ad.

5. Komlófáradtság / frissesség kérdése

Mivel olcsó és nagy tételben gyártott sör, valószínűleg nem a legfrissebb, legélénkebb komlók kerülnek bele.

Előfordulhat, hogy a polcra kerülve már kissé oxidált, öreg komlós karakterű – ami IPA-nál nagy hiba.

6. IPA név használata

Ez inkább egy marketinges jellegű kritika, de sok sörkedvelő szerint az Argus IPA nem igazán „IPA”, csak nevében az.

Inkább egy komlósabb lager vagy egy light APA jellegű sör, kevésbé hozza az IPA stílus fő ismérveit.

Összefoglalás

Az Argus IPA nem egy rossz sör, de:

Nem méltó egy valódi IPA összetettségéhez.

Inkább belépő szint azoknak, akik még csak ismerkednek a stílussal.

Az árhoz képest korrekt, de ne várj tőle BrewDog, Monyo vagy Mad Scientist szintű élményt.

Jobb sorsot érdemlő emésztőkészülékünk a második kortyig bírta a megpróbáltatásokat, tüneteink azóta számosak és kellemetlenek. Ebben a földi életben hasonlóan intim szituációban nem kívánunk többé találkozni az Argus eme termékével, a korrekten szubjektív tömegtájékoztatás jegyében pedig apró, tulajdonképpen csak a mondatközi írásjeleket érintő változtatást eszközölnénk az AI összefoglalásában: Az Argus IPA nem egy rossz sör. De.

1157-1160. Lazarus Tropical Trappist, Irish Red Ale Hybrid, Cascara Stout, Cherry Ale

Mostanra úgy-ahogy összekapartuk magunkat (rosszakaróink kedvéért – kik minden bizonnyal számosak, annak ellenére, hogy mi kedélyes és kedves, hovatovább kenyérre kenhető típus vagyunk [habár megeshet, hogy az a kenyérdarab a torkán akad valakinek] – közölnénk, hogy ennek az állapotnak korántsem az alkohol az oka [ezt őszintén sajnáljuk, mert az alkoholt legalább annyira kedveljük, mint a kacifántos és követhetetlen mondatszerkezeteket, nem is beszélve a szögletes zárójelekről], hanem a nyomorult hétköznapok a maguk kreténségeivel. Ezeket ideiglenesen negáltuk.), következzék hát az ígért beszámoló az 5. Sörblogger találkozóról.

Ahogy azt már említettük, a helyszínt és a söröket a Parabolic Lazarus Brewery biztosította, az eseményt magát pedig Szeszmoj kolléga (a.k.a. Smid Zsolt) szervezte, kinek elismerésünket és köszönetünket küldjük ezúton és ez alkalommal, nemkülönben kedves feleségének is.

Az odaút eseménytelenül zajlott, ami – ismerve drága hazánk tömegközlekedési állapotait – tulajdonképpen egy kisded, mosolygós csoda. Ennek örömére a helyszínre tett kényelmes séta közben elfogyasztottunk egy kifejezetten semmitmondó, barátságosan dögunalmas sört, mely még hiányzott a portfóliónkból. Ingerküszöbünket nem piszkálja, miben kíván más lenni az Estrella Galicia a többi, nagyjából egy kaptafára készülő mediterrán sörtől, annak viszont majd alkalmasint utánanézünk, miért nem harapta még át egymás torkát a két spanyol Estrella (ez, illetve a Damm). Túl széles az az ország, az lehet a baj.

Megérkezésünket követően azonnal valami jóféle sör után néztünk, meg is találtuk a Tropical Trappist személyében. Kollaboráció esete forog fenn, a Csupor Kraft Beer társulásának köszönhető a remek végeredmény. Miközben ezt a fűszeres, gyantás, déligyümölcsös, foltokban fehérboros, selymesen simogató komlóorgiát nyalogattuk (a főzde honlapja hatot említ: Mosaic, Amarillo, Eldorado, Nelson Sauvin, Citra és Rakau), elégedetten konstatáltuk, hogy bár orosz nyelvtudásunk meglehetősen kopottas, olvasni azért még mindig szép lendülettel tudunk ezen a nyelven. A helyiség falai ugyanis padlótól plafonig vannak borítva mindenféle bejegyzéssel, hozzáfűzéssel, életérzéssel, amolyan szabadon értelmezett vendégkönyv módjára. Persze nem csak az oroszt lehet itt gyakorolni, akad angol, spanyol, francia, román és magyar is szép számmal. Nem is értünk a végére, mert elfogyott a sörünk. Mire visszaértünk a pulttól egy másikkal, már kezdődött is az első előadás, ezért az Irish Red Ale Hybrid első aromaalakulatait Mikó Tüskevár Andrást bámulva és hallgatva igyekeztünk a helyükre tenni. Szürreális élmény, egyszer próbáljátok ki.

**Balról az Irish Hybrid, mellette a Tropical Trappist. Felettük az asszony vigyorog joviálisan**

Az ír vörös azért hibridült meg (ejnye, be szép kifejezést kreáltunk ismét), mert kveik élesztőt pakoltak bele, amitől a malátagazdag, pörkölt alap narancsos-mézes jegyekkel gazdagodott, mindkettőnk nagy örömére, mert ha eddig nem említettem volna, életünk párja is emelte jelenlétével az esemény fényét és formagazdagságát. Utóbbi kettő tovább élénkült a közben amúgy gonzósan legurított vodka-kvasz kombó hatására, mely variációt „tovább vizsgálandó” jelzéssel vettük fel repertoárunkba.

Tüskevár kolléga élményszerű előadását itt mellékelnénk, irány a közösségi oldal:

https://www.facebook.com/share/v/1A8JiJDEZi

Következő sörünkhöz jó sorsunk mellékelt egy BJCP-szakembert is Potyondi Sörfejtő Attila személyében, kinek nagy hasznát vettük a cascarával megbolondított stout kóstolásakor. Az ő megnyilvánulását is mellékeljük.

A cascara szép köröket fut mostanság, amikor egyfelől nagyon nem trendi dolog a pazarlás, másrészt lassacskán nem is igen lesz mit pazarolni az emberiség okos és előrelátó gazdasági-gazdálkodási rendszereinek köszönhetően. Mi is ittunk már a kávébab külső, szárított héjából készült főzettel dúsított sört, most kóstolhattuk ezt is. A stoutok ízvilága szépen kiegészülhet valami finoman gyümölcsös, enyhén savanykás tétellel, s ezen a téren mi is biztató jeleket detektáltunk a korty elején. Utána viszont bekúszott és elterpeszkedett egy túl édes, kissé ragacsos valami, egy geil amőba (újabb pompás punkzenekar név), amit nem tudtunk megkedvelni így elsőre, viszont kitartóan fogunk próbálkozni, mert látjuk benne a perspektívát. Nem fogunk viszont további energiákat pazarolni a Cherry Ale-re, amit az asszony szopogatott virgoncan, így hát belenyaltunk mi is (mármint a sörbe), de az ilyen típusú készítmények egyre kevesebb üzenetet közvetítenek számunkra. Valószínűleg vénülünk.

**Cascara Stout, Cherry Ale, nej. Értelemszerűen nem fontossági sorrendben**

Az élvezetes összejövetel sok ismerkedési és beszélgetési lehetőséget biztosított, hiszen valahol ez volt a cél. Egy adott pillanatban – miután gondosan körbekémleltünk, nincs-e orosz a környéken – még átosontunk az utca túloldalán lévő kiszolgálóegységbe, ahol gyorsan legurítottunk egy Királykát ŐriBirdéktől, mert a gyengécske spanyol próbálkozás után már nagyon hiányzott a szervezetünknek egy tisztességes láger, majd a távozás hímes mezejére léptünk. Hazafelé a vonaton az Áll egy ifjú nyírfa a réten-t dúdolgattuk, de csak az első versszakot ( Во поле береза стояла,/Во поле кудрявая стояла,/Люли, люли, стояла), mert a második az istenér’ sem jutott az eszünkbe. A nagyesküt viszont letettük, hogy elmegyünk mi bizony a következő találkozóra is, ami valamikor a nyár végén lesz Hatvanban, ha jól emlékszünk.

A végére ide illesztjük a kvasz-vodka kettőst az asszony középső ujjával, mely ugyan hordoz üzenetet, de nem nektek szólót.

1154-1156. Bad Dogs Mopsz, Frootie Fahéjas Szilva, FIRST Ugly Sweater

Nem tudjuk hitelt érdemlően megmagyarázni, miért pont ezeket a söröket pakoltuk ma délután magunk elé. Fogadjuk el és nyugodjunk bele, hogy az életnek ugyan lehetnek nehezen megválaszolható kérdései, de náluk bizonyos esetekben sokkal fontosabbak azok, melyekre egyáltalán nem kell válaszolni. Ha ezt a tételt felismerjük, bátran és helyesen alkalmazzuk, szintet lépünk. Előre hát, fel éteri magasságokba.

Ajándékba kaptuk a Prémium Magyar Sör (pfff…) Kft. által fémjelzett Bad Dogs-sorozat ezen példányát, ami – csak hogy rövidre zárjuk a dolgot – úgy sz@r, ahogy van a maga műtaknyos-műmeggyes, kivonatos-tartósítószeres mibenlétében. Nem is pazarolunk rá több karaktert, azt viszont megemlítjük, hogy egyszer volt nekünk is egy mopszunk. Meredeken szelepes volt szegény, a tenyésztője már a sufniban tárolt kisbalta + lapát kombó felé sétált, amikor megjelentünk és bejelentettük, hogy akkor inkább örökbe fogadjuk. Voltaire-nek is volt, nekünk miért ne lehetne? Gizi (a keresztségben ezt a hívójelet kapta) később némiképp lehiggadt, csak néhány természeti jelenség – erős szél, mennydörgés, villámlás -, valamint az autók, a csirkék, a verebek és a nagyobb repülő rovarok hozták ki belőle a vérfarkast. Megtudtuk azt is, hogy a kölykeit rendszeresen kivégezte, ezért némi respektussal voltunk felé, hiszen ez afféle feminista/punk vonal mentén is értelmezhető, vö. le a testemmel a reklámokról, avagy te csak ne akarj meggazdagodni az én kölykeimből, inkább kinyírom mindet. Tizenvalahányévesen költözött végelgyengülésből kifolyólag fajtája örök vadászmezeire, és el tudjuk képzelni, miket művelhet ott, ha vihar van.

Ha lúd, legyen kövér, ha áldás, jöjjön csőstül, akad itt még egy remekmű a PMS (lásd fennt) Kft. Frootie-sorozatából is, ezúttal egy ábrándos fahéjas szilva. Vagy négy esztendeje kóstoltuk és véleményeztük két másik terméküket – a sör kifejezés erős lenne ide -, most kíváncsiságból rápislantottunk az oldalukra, s elégedetten konstatáltuk, hogy semmi sem változott, még mindig ott van a „legkristálytisztább víz” kifejezés, amin már akkor is röhögtünk, és röhögünk most is. Sejtünk mi valamit a reklámok és a parasztvakítás lényegéből, ám némi túlzásnak érezzük az első osztályú, különleges, prémium, brutális, leírhatatlan, magas minőségű, ínycsiklandó kifejezések egyidejű használatát egy öt mondatos bekezdésen belül. No de hát kotty belé, szilvalé, ahogy mondani szokás mindenkire, aki olyas valamibe alkalmatlankodik, amihez nem ért. A Frootie fahéjas szilvája is messze van ugyan a jótól, de ihatóbb, mint a mopszos szerencsétlenkedés. Sörként címkézni fel értelmetlen ugyan, de szénsavas dühítőnek elmegy.

Akinek a szilvaléről nem a Mágnás Miska jelenete ugrik be, az keresse nagyobb erőbedobással a kiutat a pszichózisából.

A végére biztos(abb)ra szerettünk volna menni, ezért megidéztünk egyet a jól megérdemelt pihenésüket töltő Karácsonyi Rondapulcsis Szellemek közül (az elnevezés eladó, várjuk a FIRST marketingeseinek jelentkezését), hátha egy jól megmunkált DIPA helyrepofozza arcunk pH-ját. S lőn. Az Ugly Sweater nagyon szépen teszi a dolgát, a lágy, szinte krémes korty kellemesen simogatja megviselt nyelőcsövünket. Szájpadlásunk, nyelvünk és egyéb érzékszerveink is tobzódhatnak, a déligyümölcsös, gyantás, finoman borsos, fűszeres jegyek változatos sorrendiséget mutatva követik egymást, a Columbus, a Simcoe és a Chinook apait-anyait belead. Utóbbit Kastélyosdombón termelték, a sör megvásárlásával pedig támogathattuk az Ökomenikus Segélyszervezetet is, hát nem nagyszerű?

A 8 %-os alkoholtól már a szagolgatáskor mosolyogtunk, s mivel nem volna szerencsés megvárni e mosoly idültté válását, mára be is fejezzük az írogatást.

1152-1153. Fehér Nyúl Rosehipster és Endless Avenue

Van egy rakat nyulas sörünk, konkrétan fehér nyulas, rájuk pislantunk, nehogy véglegesen megunják az ezen a létsíkon való tartózkodást. Nagy kár lenne, pláne így húsvét előtt nem sokkal.

A Rosehipster kerül elsőként kezeink közé – régi szokásunknak megfelelően behunyt szemmel matatunk a kamrapolcon -, egy csipkebogyóval megkínált hazy pale ale. Azonnal az örök sláger kevésbé decens szövegvariánsát kezdjük zümmögni, miszerint:

„Rózsabokorba gyüttem én a világra,

Hátranéztem, hát az anyám p*cs@ja

Járt utánam kilenc bába fogóval, de hiába,

Mert kődökömmel előreesve gyüttem én a világra.”

A csárdást Csepreghy Ferenc 1878-as népszínművében, A piros bugyellárisban (Die rothe Brieftasche) élvezhette először a műértő közönség, az eredeti szöveg természetesen szalonképesebb. Itt is van, hallga csak:

A csipkebogyó, a.k.a. hecsedli, csitkenye, csiggenye, hecsepecs, seggvakaró (a belsejében lévő szőrös magok – a valódi termés, mert a szép piros bogyó csak ál – miatt hívják így, amik a szervezetből természetes úton történő távozás esetén irritálják az ánuszt, avagy végbélrózsát, és tessék, megint egy rózsa, a kör bezárul. Akit a végbélrózsa egyéb mélységekben is foglalkoztat, annak ajánljuk figyelmébe a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal Vágóhídi munkás részszakképesítés HÍD II. programban történő 2 éves oktatásához készített szakmai tantervi adaptációt, nagyon olvasmányos. A lényegretörők a 6.3.4.-es szakaszt keressék, itt találhatók a bélüzemi munkák. Mi magunk a „Végbélrózsa húsos részének levágása” programpontot olvasván garantáltan szépeket fogunk álmodni.) magas C-vitamin-tartalma közismert, az már kevésbé, hogy e nagyszerű anyag cca. 50 °C környékén szétesik, a bogyóból érdemes hideg eljárásokkal termékeket készíteni.

Testünk ilyen irányú szükségleteit más forrásokból fedezzük, ezért nem foglalkoztat minket, mennyi C-vitamin maradt a Rosehipsterben. Megelégszünk annyival, hogy illatában és ízében szépen hozza a Hagebutte-vonalat (arcoskodunk feszt, ez csak a csipkebogyó német neve), kellemesen savanykás, s bár a korty furcsán nyúlós, a hardcore hazy kinézet pozitív irányba pöccinti az összbenyomást, nem úgy, mint a hipszterek esetében, akikről szintén megvan a magunk sajátosan sarkos véleménye, de erről majd más alkalommal.

A sors, illetve a barátságosan félhomályos kamra másodikként az Endless Avenue nevű west coast IPA-t küldte elénk, meglehet, a főzde első ilyen típusú sörét. Ennek megfelelően száraz, határozott és markáns keserűket vonultat fel, melyeket egy nemzetközi komlótrió prezentál. A déligyümölcsöket toló Krush ámerikánus, a gyantás-édeskés Vic Secret ausztrál, míg a virágos, enyhén csípős jegyeket biztosító Styrian Fox szlovén zászló alatt érkezik.

Fajsúlyosabb tétel az előzőnél, már csak alkoholtartalmát (6,3 %) és Balling-értékét (13,9) tekintve is.

A névnek rengeteg zenei vonatkozása van, jórészt country-blues vonalon, az ilyen alakok vándorolnak állandóan, de talán nekik van igazuk, mert mindenkinek van egy végtelen vonala, amire időnként rákanyarodik, oszt’ talpal rajta egy ideig, aztán másfelé tekereg, szent esküvéssel, hogy majd egyszer visszajön, de ez ritkán szokott összejönni, közben pedig nem veszi észre, hogy ez is csak az a végtelen valami, amiről eltekergett.

Ha pedig egy dolog ennyire komplikált, illetve egyszerű, akkor érdemes róla énekelni.

Vagy meginni.

1150-1151. Brew Your Mind German Pils Four és Stereo Vision

Nagyjából egy hónappal ezelőtt értekeztünk a hazai komlótermesztés bújáról-bajáról egy ’73-as újságcikk tárgyalásakor. Ott került elő Tolna megye – őshazánk – neve, mint potenciális lehetőség e nemes növény számára területileg, Baranyával együtt. Utóbbiban a Bikali Állami Gazdaság és a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát foglalkozott komlóval, míg Tolnában a Tamási Állami Gazdaság vitte büszkén előre (és mindig előre, sosem hátra) a zászlót a munka frontján. Ebből a kies városkából érkezett fűszeranyag Szekszárdra is, a Brew Your Mind német pilsek inspirálta sörébe.

A German Pils Four (pengeéles logikánkra hallgatva úgy sejtjük, lehetett előtte másik három, ami persze egyáltalán nem biztos, mert a pengeéles logika nem adhat választ mindenre, ezt még maga Holmes mester is megunná egy idő után, oszt’ elmenne inkább hegedülni valami kisvendéglőbe) könnyed, ám kifejezetten karakteres és markáns keserűket mutató ivósör. Világos, hóka szalmasárga, habja paplanos, cafrangos, kitartó. Illata kissé bátortalan, némi temperálás után kúsznak csak elő citrusos, füves, virágos jegyek. A korty laza, könnyen csúszó, közepesen szénsavas. Ízvilága egyértelműen a keserűk irányába mozdul, melyek gyógynövényesek, zöldségesek. A vége száraz, az utóíz keserű, tapadós.

Jól sikerült, mondhatni ihletett darab, a relatíve alacsony, 4.3-as alkoholtartalom beállítása is okos döntés.

Jó értelemben vett fanatikus SF-rajongóként néha rendkívül fel tudjuk magunkat idegesíteni azon, hogy az emberi civilizáció egy helyben topog, forgolódik és szerencsétlenkedik. Mert ugyan tudunk mutatni ezt-azt – főleg a rombolás és a pusztítás szakterületein -, araszolgatunk valamerre, de hol vannak a megígért nagy találmányok, melyek könnyebbé, szebbé, szórakoztatóbbá, hosszabbá tennék az életet? Hol van például az élelmiszereket szintetizáló berendezés? Vagy a repülő autó? Fenébe a repülő autókkal, hol késik a teleportáció? Hol a végtelen és tiszta energia, az űrutazás, a terraformálás? Miért nincs még kidolgozva a tudat, az álmok és az emlékek rögzítésének, átültetésének módszere? Hol van a barátságos és jóindulatú mesterséges intelligencia? Hát mif@szt csináltak a fehérköpenyesek az elmúlt száz esztendőben? Miért bámulok még mindig egy lapos monitort a kétujjas pötyögés közben, hol vannak a 3D-s, holografikus eszközök? Pedig a sztereovíziót már ’62-ben emlegették a Sztrugackij-testvérek a Delelő Univerzum (Мир Полудня) második kötetében (Menekülési kísérlet – Попытка к бегству). Nem csoda, ha az ember az asztalra csap. Igaz, csak óvatosan, mert lecsillapításunk nem egyszerű feladatát a BYM Stereo Vision nevű DIPA-ja vállalta magára, nem örülnénk, ha a szőnyegről kellene felszívnunk.

Érdekes módon a duplán hidegkomlózott, gyümölcsillatú sör hatásmechanizmusa ez alkalommal késleltetett. A korty első két szegmense üresnek tűnik, majdhogynem súlytalan. Akad persze édeskés és lágy mangó, barack, de csak falatnyi adagban, hogy azok a miniatűr, ronda műanyag kardocskák jussanak az eszünkbe. Ám aggodalomra semmi ok, a záró szakasz hirtelen sűrű lesz és ízgazdag, már-már tobzódóan. Citrusfélék érkeznek ananásszal, a keserűk a félhomályból kontráznak. Már ettől is simulékonyabbak leszünk, de a hullámokat mintegy bálnaolajként (a viharba került bálnavadászok állítólag az olaj egy részét a tengerbe öntötték, hogy a hajó körül kisebbek legyenek a hullámok) a lendületesen érkező 8 %-nyi alkohol csitítja. Morgunk azért még egy kicsit, mert jólesik, de ma nem indulunk tudósvadászatra.

Kapnak még egy kis időt. Köszönjék meg a szekszárdiaknak.

1147-1149. Ciupaga Truskawkowe, Porzeczkowe, Miodowe

A blog a napokban ünnepelte megalapításának és fennállásának kilencedik évfordulóját, melyet most csendesen és szerényen, ízesített lengyel sörök társaságában ünneplünk meg. Köszönjük mindenkinek, aki itt van/volt/lesz és olvassa, véleményezi a szösszeneteket. Nem tervezzük a leállást, jövőre meg majd igyekszünk kitalálni valami extrát, nők, sörök, lövöldözés, ilyesmi. Még alszunk rá néhányat.

Zakopane városától északi irányba haladva 22,4 kilométer megtétele után Nowy Targ tágra nyitott kapuihoz érkezhetünk. A környéken az 1300-as évek elején ciszterci szerzetesek alapítottak településeket, Nowy Targ hivatalos apukája mégis III. (Nagy) Kázmér, aki rögvest el is látta az ide települőket mindenféle jóleső autonómiával. Utódja, IV. Kázmér vásárjogot adományoz, illetve évenként két fesztivált engedélyez, s nem kell sokat várni az árumegállító jogra sem. Megy minden, mint a karikacsapás. Aztán mindenféle háborúk jönnek, kifosztják, leég, felépítik, megint leég, jönnek a németek, elmennek, megint jönnek, maradnak. Jönnek az oroszok, azok sokkal tovább maradnak, de végül ők is lelépnek. Kicsit olyan ez, mint a Katalinka, szállj el című gyerekdal szövege, nem is lehet véletlen, hogy a város címerében Alexandriai Szent Katalin vértanú látható annak a keréknek a társaságában, amivel ki akarták végezni (vö. „kerék alá tesznek”). Ez egyébiránt nem sikerült, mert a kerék a mártírhölgy érintésére darabokra hullott (ismét vö. „onnan is kivesznek”), ezért muszáj volt előkotorni az eszköztárból a régi, jól bevált pallosok/bárdok egyikét, hiszen a fej leválasztása a test egyéb részeiről az esetek nagy többségében borítékolható végkifejletet eredményez.

**A hálás utókor a középen rögzített, működés közben pörgő tűzijátékot Catherine wheel névvel illeti**.
**Hát nem aranyos?**

Ilyen barátságtalan szerszámokkal a helyi banditák is előszeretettel vértezték fel magukat, a Browar Ciupaga pedig diszkréten dicsőíti ezeket a kétes egzisztenciákat. Említik például a magyarul Jánosik Györgyként ismert, Rákóczi seregében szolgált törvényenkívülit is, aki ugyan szlovák születésűként nem volt gorál, de több munkaköre közül a lótolvajlást a környéken is szorgalmasan űzte. A lopások és a kuruc múlt miatt 1713-ban Lipótszentmiklóson kivégezték. Állítólag átszúrtak egy horgot a mellkasán, úgy akasztották fel. Nice.

Általunk most kóstolt három sörük a rablók otthonaként is értelmezhető hegyvidéki erdőségek íz- és aromavilágát hivatott prezentálni, lévén az egyik epres, a másik ribizlis, a harmadik pedig mézes.

**Fametszett Jánosikról, kinek neve örökké él, legalábbis a lengyel felirat szerint**

Elsőként az epresbe szagolgatunk bele, melynek lengyel neve sokkal drámaibb: Ciupaga Truskawkowe. Nagyon meggyőző illata van, ráadásul egyből az a kicsi, enyhén szőrös és földes eper jut az eszünkbe, aminek még íze is van, nem úgy, mint azoknak a szamárhere nagyságú és szagú vackoknak, amikből fél kilót vágnak hozzá az emberhez hatezeré’ egy gusztustalan műanyag dobozban. Nem sok sörös jelleget tud felmutatni, a korty végén pislog csak némi komlókeserű, összességében mégis egy kifejezetten jóleső, ízletes, frissítő italt fogyaszthattunk.

A Ciupaga Porzeczkowe lép a rajtkőre, és a kitöltést követő első tizenöt másodpercben olyan tömény és geil cukorillatot áraszt, hogy bepárásodik tőle a szemüvegünk. Már majdnem lemondunk róla, amikor hirtelen letisztul, stílust vált, és meglepően tisztességes fanyar felhangokkal dúsított, enyhén malátás jegyeket kezd el párologtatni. A korty is édesen indul, de ez már malátásabb, híg barnasörös édesség, a keserűk is szofisztikáltabbak. Őszintén bevalljuk, a ribizlit nem nagyon találtuk meg benne, bár az illatnál említett fanyar vonal a kortyon is végigvonul, az utóíz pedig meggymagosan kesernyés.

Zárásként mézezünk egyet, jöhet a Ciupaga Miodowe. Azt várná az ember, hogy az illattól megint törölgetheti majd a lencséit, de nem. Tiszta, enyhe mézillata van, némi gyógynövényes csavarral, amit a Marynka nevű komló számlájára írhatunk. Ízében egyből felismerhető a hajdinaméz jellegzetes, erőteljes, gabonás vonulata. Az édeshez decensen, szépen kontráznak a keserűk, még az utóízben is visszaköszönnek. Ha rangsorolnunk kellene, ezt tennénk a képzeletbeli dobogó legfelső fokára, ám a tisztesség úgy kívánja, hogy egyúttal bejelentsük a hajdinaméz irányába történő elfogultságunkat is, melynek egy ideje lelkes fogyasztói vagyunk.

Elköszönünk a Tátrától és lengyel barátainktól, integessünk vidáman a sörökön túl a viszontlátás reményével is feltöltve.

1146. Zakopiańczyk Bursztynowe

Nagyobbik leánykám a közelmúltban Zakopane vidékén kóborolt, és természetesen (illetve nagyon helyesen) nem feledkezett meg az ő kedves édesapjáról, négy palackot is hazacipelt. Hiába no, a nevelés bizonyos idő teltével elkezdi hozni gyümölcsét. Zakopane kedvelt turistacélpont lengyel barátainknál, előnyös fekvéssel, hiszen elég délen van ahhoz, hogy ne kelljen áttalpalni azon a böhő nagy országon. A város relatíve fiatalka, valamikor a XVII. század elején említik először. A vidéket akkortájt már vagy háromszáz éve lakták a hegyi emberek, a gorálok, mely népcsoportnak Zakopane ma is az egyik központja.

Sok tudós, művész, filozófus és író született itt, de mi, hormonok által dróton rángatott nyomorult pórok mégis inkább Liz Glazowski művésznőt emelnénk ki és említenénk, aki a Playboy 1980. évi áprilisi számában szerepelt a lap közepén kihajtogatható állapotban.

**Már ki sem kell hajtogatni**. **Nem utolsósorban azért, mert nem ez a kép volt anno középen. Az nem fér ide**. **Illetve lehet, hogy ideférne, csak nincs kedvünk kínlódni vele**

Sörünk a rendkívül dallamos Zakopiańczyk Bursztynowe névre hallgat, melyből a második kifejezés borostyán jelentéssel bír, ezért vigyorog a címkén az a szép sárga kavics. A színe valóban szép és mély borostyánsárga, illata dús, malátagazdag, a háttérben decens savanykássággal. Habja átlagos, tartós, finom szerkezetű. A korty közepes, ízvilágát is a maláták alapozzák meg, igazán érdekessé a két hazai (mármint lengyel) komló teszi ezt a sört. A Sybilla virágos, enyhén szegfűszeges aromái szépen haladnak együtt a Marynka földes, gyógynövényes jegyeivel a végkifejlet felé.

A Browar Zakopiańczyk nevű főzdéről lelkes próbálkozásaink ellenére sem tudtunk meg semmit, azon kívül, hogy a Jan Kasprowicz utcába vannak bejegyezve. Utóbbi költő és műfordító volt, aki jórészt autodidakta alapon tanult meg egy rakás nyelvet, szeretett kocsmázni, inni, néha verekedni, és volt legalább három felesége. Miután elege lett mindenből, Zakopanéban halt meg 1926-ban. Ennyit a főzdéről.

Nemsokára előkotorjuk a másik három palackot is, addig hallgassátok meg ezt a reménytelenül romantikus szerzeményt, melynek magyarul olyasmi a címe, hogy Emlékszel-e arra a zakopanei éjre? Mi pedig lecsúszunk mélyhipnózisba, úgy próbálunk meg rájönni, melyik gyerekkori olvasmányélményünkben találkoztunk ezzel a dallal, és mi a búbánatért emlékszünk rá még mindig?

1145. Bernard Celebration Lager

Az időjáráshoz igazodó lendülettel, félgőzzel szörfölgetünk csak ide-oda a világhálón (odakint szemerkél az eső, ezt a nyirkos hideget nem díjazzuk), valószínűleg ez az oka annak, hogy nem bírunk rájönni, mit is ünnepel a Bernard az ő Celebration Lager elnevezésű sörével. Valami oka biztosan van annak, hogy a főzde alapításának évszámát – 1597 – feltüntették a címkén, de ez önmagában még nem jelent semmit, valamennyire is kereknek nevezhető évfordulót 2022-ben ünnepelhettek. Aztán meg arra gondoltunk, hogy a főzde második születési esztendeje 1991, merthogy az új tulajdonosok (köztük Stanislav Bernard) akkor vásárolták meg a csődbe ment céget. Eme esemény harmincadik évfordulóját egy új látogatóközpont átadásával kívánták megünnepelni, de a COVID miatt ez átcsúszott ’22-re, s így ez az évszám egyre gyanúsabb.

**A főzde látogatócentruma a nem is annyira szép, de legalább magas kilátótoronnyal**

Ám e nyakatekert levezetés után villámcsapásként hasít belénk a nagy kezdőbetűs Igazság: a Bernard Celebration Lager a mi szép, gömbölyű és húsos jubileumunkat, a kerekded ötvenest hivatott még emlékezetesebbé tenni. Erről meg rögtön az eszünkbe jutott, hogy át kellene írni a csoport bemutatkozó szövegét, ami most még úgy kezdődik, hogy „így negyvenen túl…” Meg is tesszük, csak előbb nézzünk körül gyorsan Humpolecben.

A manapság tizenegynéhányezer lakost számláló városkát 1233-ban már említi egy oklevél, melyet I. Vencel (a.k.a. Félszemű) állíttatott ki. A mondák és a hagyományok szerint a várost egy Gumpold nevű német lovag alapította – erős aranybányászati érdekeltséggel -, innen a név.

Jöttek-mentek az évszázadok, a település, ahogy kell, megszívott mindent, amit errefelé meg lehetett szívni. Háborúk, járványok, tűzvészek, államosítások, etc., de él és virul, és még sört is készítenek, nem is akármilyet.

A Celebration egy klasszikus kinézetű, aranyszínű, pufók habpárnájú, kellemesen savanykás és élesztős illatú láger. Pasztörizálatlan, szűretlen, ennek köszönhetően az egyszerű ászoksörökhöz mérten gazdagabb és rétegeltebb ízvilággal bír. Az „echte csehes” komlózású sör ezidáig 59 érmet nyert, ebből 23 arany, legutóbb tavaly zsákoltak be hármat. Megbízható, stabil minőségű, igen tisztes iparosmunka, nem hoz szégyent az elmúlt 428 év főzőmestereire.

Lelkesen felszívjuk mi is, aztán lendülünk tovább, mert egy ötvenes sörbloggernek igen sok a dolga, tele a kamra és a hűtő, hála az eddig létezett összes istennek.