And now for something completely different… Egyből adná magát a kezdéshez a fő csapásirány, hiszen erről a mondatról minden jótét léleknek Pythonék jutnak az eszébe. Itt is hagyjuk hasonló című, 1971-ben készült szkeccs-filmjük beharangozó klipjét, mely alkotás a Flying Circus első két évadjának azóta méltán elhíresült jeleneteit tartalmazza.
Az ikonikus mondatot egyébiránt Christopher Leonard Trace vezette be a köztudatba, aki kilenc éven át vezette a BBC Blue Peter című gyerekműsorát (amely a világ legrégebben futó ilyen típusú műsora, 1958-ban debütált, manapság a CBBC-n látható péntekenként. Ezidáig 41 műsorvezetőt koptatott el.), melyben a témaköröket választotta el egymástól imígyen. Szóval adná magát a dolog, mi mégsem erre indulnánk el. Itt vannak a készítéskor használt teafélék is, ez szintúgy hálás téma. A vörös fokföldirekettye (Aspalathus linearis), közismertebb nevén rooibos áldásos hatásairól már megemlékeztünk Ugarék Clear Maroon nevű red ale-je kapcsán. E kedves növényhez mai sörünkben a Cyclopia nemzetségbe tartozó mézbokor csatlakozott, mely (fok)földije a rooibosnak, afrikaans nyelven heuningbos a neve. A busmanok már évezredek óta iszogatják a növény gyakorlatilag bármelyik részéből készült főzetet, mely mindenféle fertőzés ellen kiváló hatást tud felmutatni, csak úgy nyüzsög benne az antioxidáns. Nyugtat, májat és menopauzát kezel, jó irányba piszkálja a vércukrot. Ráadásul teljesen bio, mert a növény nem nagyon kultiválja a nagyüzemi termesztést, ezért a forgalomba kerülő készítmények majd’ 90%-a vadon élő cserjékről származik.
Töltünk is magunknak a Fehér Nyúl söréből, mert az említett nyugtató hatásra erősen szükségünk van/lesz most, amikor a teaösvényt is elhagyva lényegi mondanivalónkhoz érkezünk. Szippantunk hát egy mélyet az eleinte még kissé harsányan élesztős, idő múltával azonban mézessé, virágossá, finoman vaníliássá formálódó aromákból, bámuljuk kicsit a világos rézvörös és a közepes borostyán között egyensúlyozó árnyalatot, piszkáljuk kicsit a vaskos, párnás, lassan apadó és kitartó habkoronát, aztán erőt veszünk magunkon, és feltesszük a húszforintos kérdést: egy hivatalosan Outer Gods Ale-nek keresztelt sör címkéjén mit keres Edgar Allan Poe fizimiskája? Howard Phillips Lovecraft meg csak forogjon nyugodtan a sírjában? A két irodalmi nagyágyú – bár valószínűleg nagy haverok lettek volna – nem ismerhette egymást személyesen, hiszen Poe 1849-ben elhunyt, míg Lovecraft születési éve 1890. Az Outer Gods kifejezés (bár Lovecraft nem használta, írásaiban Great Old Ones, illetve The Other Gods [The Gods of the Outer Hells] a két nagy csoportosulás neve) egyértelműen az ő nevéhez köthető. A Nagy Öregek vezéregyénisége Cthulhu, de a téma szerelmeseinek ismerősen csenghet Ghatanothoa, Raphanasuan, vagy Xinlurgash neve is. A másik csapat húzónevei között találjuk Azathoth, Shub-Niggurath, Nyarlathotep és Yog-Sothoth elbűvölő személyiségét.
A felsoroltak külön-külön is véglegesen katatón állapotba tudnak pöccinteni bárkit a kisujjukkal (már ha van nekik), ezért nem tudjuk értelmezni a főzde elképesztően laza hozzáállását ehhez a dologhoz, mindenesetre iszunk az egészségükre és az emlékükre.
A korty eleje vörösen édeskés, a karamellák magabiztosságát tovább erősíti a teák mézesen édes, vaníliás világa. A komlók szerények, ám visszafogott keserűikhez szépen simul az ismét csak a teák irányából érkező fás fanyarság. A test közepes (13,4 B°), a szénsavak átlagosak, alkohol 5,8 %.
Kellemes kora délelőtti ital, az irodalomtörténeti fiaskót pedig Lovecraft Poe-ról írt versével igyekszünk a főzde helyett is rendbe hozni, mert mindenki tudja, hogy Ctulhu nem halott, csak alszik (gyk.: Ph’nglui mglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah-nagl fhtagn).
Where Once Poe Walked
Eternal brood the shadows on this ground,
Dreaming of centuries that have gone before;
Great elms rise solemnly by slab and mound,
Arched high above a hidden world of yore.
Round all the scene a light of memory plays,
And dead leaves whisper of departed days,
Longing for sights and sounds that are no more.
Lonely and sad, a specter glides along
Aisles where of old his living footsteps fell;
No common glance discerns him, though his song
Peals down through time with a mysterious spell.
Only the few who sorcery’s secret know,
Espy amidst these tombs the shade of Poe.
Szegedi Sándor fordításában:
Poe járt erre…
Örök ábránd itt az árnyak sorsa,
Álmaik a tovatűnt századok;
Ős-szilek árnya hull a halmokra,
Boltívük alatt szunnyadó korok.
Mindenütt emlékek fénye remeg,
Múlt napot idéznek holt levelek,
Vágyukban képek, hangok: tegnapok.
Kísértet suhan búban, magányban,
A szenthelyen, hol sehol nincs nyoma;
Gyarló szemek nem láthatják meg őt,
Bár átzeng a múlton titkos dala.
S kevés, ki ismer tündéri mesét,
S látja a sírok közt Poe szellemét.