Arra gondoltunk, hogy mai sörünk margója mentén haladva mindenféle velünk született bűnös hajlamainkról tolunk egy vidám konfessziót (lásd Mad Scientist Guilty Tendencies), ám némi csöndes meditálást követően arra jutottunk, hogy nekünk olyanok nincsenek. Mármint hajlamaink – melyek esetenként kérdőjelesek ugyan lehetnek, de bűnösek semmiképp – vannak, a velünk születéssel akad némi gond. A mi idegrendszeri huzalozásunk oly végtelenül egyszerű, már-már bájosan primitív, hogy ilyen furmányos dolgok ott bizony nemigen tudtak megkapaszkodni az embriogenezis során. Később sem. Viszont rendkívül fogékonyak és tanulékonyak vagyunk, akárcsak az ún. neomexicanus komlók, s ezzel meg is érkeztünk a metszésponthoz, a közös nevezőhöz. A Guilty Tendencies készítésekor felhasznált komlók közül kettő, a Sabro és a HBC 472 ősei között találhatunk ilyen növényeket. A közönséges komlónak cca. 4,5-5 millió évbe fájt, amíg eljutott az Újvilágba, ahol aztán kialakult a Humulus lupulus var. neomexicanus. Csakhogy volt egy kis gond. Az adott termőterület meglehetősen sziklás és kopár lévén fákat és egyéb kapaszkodásra alkalmas növényeket nem tartalmazott, ezért a neomexicanus kénytelen-kelletlen lemondott erről az élvezetről. Talajszinten maradt, ott nevelgette lazább szerkezetű, bokrosabb tobozkáit újabb évmilliókon át, mint az egyetlen őshonos komlóféle.
Nagyüzemi termesztése valamikor az ezredforduló előtt indult meg, eleinte nem túl sok sikerrel, mert szegényke állandóan leesett a magasan kifeszített drótokról. A tériszony kicsit sem vicces dolog. A gőzerővel beindított nemesítési munkálatoknak köszönhetően 4-5 év múltával már egészen tisztességes eredményeket tudott produkálni kapaszkodásilag, keresettsége is szépen növekedett, jövője biztosítottnak látszik.
Közben mi már egy ideje szemlélgetjük és szagolgatjuk a pohárba került dry-hopped oatmeal stout-ot, melynek vizuális megjelenése teljesen nagykönyvi, ám az illata egészen elképesztő. A Sabro erőteljes aromái azonnal átverekszik magukat a habrétegen, s ez alkalommal a ritkábban teret nyerő, ezért unikálisabb kapros vonalat élvezhetjük. A típust tekintve zavarba ejtőnek tűnhet a párosítás, de tökéletesen illeszkednek a dolgok. A korty selymes, lágy, kerekded, a zabmaláta és a zabpehely teszi a dolgát, akárcsak a laktóz. Utóbbinak köszönhetően a korty eleje kellemesen, tejcsokisan édeskés, melyhez trópusi gyümölcsök csatlakoznak, a végéhez pedig a HBC 472 csatol egy kis tölgyfás savasságot. A keserűkért a Warrior felel, nem csalódunk benne most sem, megalapozottnak tűnik a főzde által emlegetett black IPA-s áthallás. A 6.4-es alkohol megfelelően bújtatott és kellő komolyságot kölcsönöz.
Jól kigondolt, szépen összerakott, ötletes és szimpatikus alkotás, pontosan ilyesmit vár az ember a Mad Scientist-től.
