Következő szabósörünk egy gose, amibe mangót és maracuját is pakoltak gondos kezek, nem is beszélve a korianderről. A neve Nova (nem bírtuk kihagyni), amiről elsőként Pierre Boulle 1963-ban megjelent kultikus műve, A majmok bolygója jut eszünkbe, illetve ennek egyik alakja, a rendkívül vonzó, ám kissé műveletlen hölgy, akiért a főhős bármire képes, lásd:
„Igen bizony, én, a teremtés koronája, elkezdtem körben forogni kedvesem körül! Itt az egybegyűlt majmok előtt, akik mohón figyeltek, egy öreg orangután előtt, aki közben titkárnőjének diktált, egy nőstény csimpánz előtt, aki jóindulatúan rám mosolygott, én, egy több ezer éves fejlődés végső remeke, egy ember, aki a rendkívüli kozmikus körülményekben kereshette csak mentségét, és e pillanatban meg volt győződve, hogy sok minden akad a csillagokban és az égben, amiről az emberi gondolatnak még halvány sejtelme sincs, szóval én, Ulysse Mérou, akár egy hím páva, szerelmi táncot lejtettem a szépséges Nova körül.”
A nők és a majmok bármit ki tudnak hozni az emberből.
Nova nevű (megint!) település hazánkban is található, a kies Zalában, Hernyéktől egy kicsit visszafelé, Mikekarácsonyfától északra. Festői kis település, egyházszentelésében a salzburgi érsek már 850-ben írásban említi, van egy mamutfenyője is a Kossuth utcában, de a sörünk nem róla kapta nevét. A dobozon ugyanis egy fénylő pont húz maga után valami csóvafélét, s ha ez így van, akkor szomorkás képzavarral állunk szemben. Csóvája az üstökösöknek van, a nóváknak nincs. Azok csak robbannak, de nagyot. Kataklizmikus változócsillagoknak is nevezik őket, ami ugyanolyan szép, mint a nóva, csak tovább tart leírni. Tycho Brahe dán csillagász figyelt meg először egy ilyet 1572-ben, munkáját De nova et nullius ævi memoria prius visa Stella címmel jelentette meg, innen a név.
A nóvákhoz kell egy fehér törpe és egy másik, fősorozatbeli csillag (Hertzsprung–Russell diagram, emlékszünk?), oszt’ ha ezek ketten egymás mellé keverednek, indulhat a buli. A nagyobb csillagról gázok áramlanak a törpére, és amikor a nyomás és a hőmérséklet eléri a kritikus értéket, fúzió indul be, aminek termonukleáris robbanás lesz a vége. Ez erősen hasonlít egy laza péntek esti, halványan szexuális jellegű kaland általános forgatókönyvére, no de hát istenkém, mindnyájan az Univerzum gyermekei vagyunk. A nóvák nem semmisülnek meg a robbanáskor, rendszeres időközönként megismétlik a mutatványt. Típustól függően két kitörés között néhány nap, illetve egymillió év telik el, csak győzzük kivárni.
Addig is kitöltjük magunknak a mi Nova-nkat, mely átlátszatlan, klasszikus narancsszörp színben pompázik. Harsányan és látványosan pezseg, habja másodperceken belül nyomtalanul eltűnik, a Fanta-feelinget immár semmi sem zavarja. Illata szúrós, almaecetre emlékeztető, némi élesztővel és távoli tengerekkel. A só adja a korty nyitóízét is, aztán a szerintünk kissé erőteljes savanyúság lép előre és úrhodik el. Viszont mire tolakodónak kezdenénk érezni, csitul, a koriander a gyümölcsökkel és a malátákkal együtt ad némi kontrasztot, bár egyensúlyról korántsem beszélhetünk, illetőleg a trópusokra sem repített bennünket a leírásban olvashatókkal ellentétben. A vége száraz, savanykás, egy pici só is marad a fogzománcon.
Nem egy szofisztikált gose, de miért kellene annak lennie? Mi örültünk neki, este meg is nézzük, mit művelt Charlton Heston és Linda Harrison egymással 1968-ban.
