Irány ismét Csehország, a múltkor említett különvonat egyik tételének származási helye a közelebbi cél. Němčice nad Hanou, illetve Niemtschitz an der Hanna az Olmützi régió Prostějovi járásában fekszik, az északi partján a Haná folyónak, mint ahogy azt a neve is mutatja. A települést 1406-ban említik először, de a közelben lévő régészeti lelőhely tanúbizonysága szerint a gyökerek a Kr.e. 3. századig nyúlnak (a La Tène kultúra középső és késői szakaszának fontos leleteit sikerült feltárni, melyek bizonyítják azt a tételt, hogy a vaskor zökkenőmentesen, különösebb esemény nélkül olvadt bele a népvándorlás korába a kelta expanzió elemeivel együtt).
Városi rangot 1563-ban kapott I. Ferdinándtól, mégpedig a környéket akkor magáénak vallható Pernštejn-család kérésére. A Pernštejnek a leggazdagabb és legbefolyásosabb cseh famíliák közé tartoztak a XVI. században, ám az utolsó leszármazott 1631-ben egy, a svédekkel folytatott csetepatéban életét vesztette, így a család kihalt. Vagyonukat a Lobkowiczok örökölték, címerüket pedig némi kiegészítéssel a város. A komor tekintetű bölényfej a monda szerint a család ősének, egy Věňava nevű morva bányásznak jóvoltából került a címerbe. Amikor a derék melós a fárasztó nap végén hazavergődött, kunyhójának ajtaját nyitva találta, a vacsorát pedig felzabálva. Másnap megismétlődött a szégyenletes eset, hősünk pedig úgy döntött, kivesz egy szabadnapot, elrejtőzik, és meglesi, mi történik. Jött is nagy lendülettel az említett tulokforma, a masszív csámcsogásra Věňava beugrott a kunyhóba és egy hirtelen mozdulattal az ajtó egyik fémgyűrűjét áthúzta a jószág orrlyukain. A lehiggadt kérődzőt felvezette a király elé, ahol fejszéjének egyetlen csapásával levágta a fejét. Nem, nem a királynak. A látványos izmozásért az uralkodó földet, nemesi rangot és kilógó nyelvű bölényfejes címert adományozott hősünknek.
Ugye a ti torkotok is kiszáradt az izgalmas történettől? Szerencsére van itt egy méretes PET a helyi illetőségű Pivovar Němčice repertoárjából, a nyugalom megőrzése érdekében az etalonnak számító tizenkettes érkezett hozzánk. A 2019-es datálású főzde (melynek kis étterme és bowlingpályája is van) készít még 10-es, 11-es változatokat, valamint akad egy APA 13 és egy IPA Red X 15 elnevezésű söre is. Róluk tán majd legközelebb.
Kitöltve a mi ležákunk szűretlensége miatt kissé ködös aranyszínt mutat, vaskos, tartós, enyhén tört fehér habbal. Illatában cseppnyi mézzel kiegészülő maláták vegyülnek a zöldségesen fűszeres komlókkal. A korty közepesen testes, átlagosan szénsavas, a maláták édessége némiképp moderáltabbnak mondható az átlaghoz képest. Cserébe viszont igen gazdagon komlózott, a picit fás, füves jegyek szép tárházát sorakoztatja fel a keserűk túlpörgetése nélkül (IBU 23). A vége rövid, száraz, az utóíz kesernyés. Jóleső, korrekt cseh pils, a 4.8-as alkohol kifejezetten a csütörtök estékre lett beállítva, így senkinek sem lesz oka karikát fűzni az orrunkba. Hacsak nem kezdünk el csámcsogni.
