Visszaandalgunk Brnoba, annak is Medlánky nevű városrészébe, ami 1919-ben szűnt meg önálló településnek lenni. Az elnevezés gyökereit etimológiai szempontból a „lassan folyó víz” kifejezés környékén érdemes keresgélni, hasonlóképpen az innen néhány kilométerre fekvő Bystrc városrész nevének eredete a „gyorsan folyó víz” analógiája. Brnohoz történő csatolása utóbbinak csak 1960-ban volt esedékes, tehát ebből a szempontból ismét a lassú víz mosott partot. Főzdénk jogelődje 1894-ben kezdett üzemelni a Kotlářská és a Dřevařská utca sarkán, négy év múlva pedig felvette az Akciová společnost Moravia nevet. Brno második legnagyobb főzdéjévé küzdötte fel magát, de aztán a harmincas évek gazdasági válsága nem kímélte a szimpatikus utcasarkokat sem, a termelés leállt. A Pivovar Moravia még ezen a helyen alakult újjá 2016-ban, de rövid idő teltével nagyobb helyre költöztek, átcuccoltak Medlánkyba, ahol 2020 óta közösen működnek a Pivovar Lucky Bastard-dal. Pillanatnyilag úgy tizenöt fajta sörük van, közülük nekünk most a brno-i Mendel Egyetem hivatalos sörét, egy tizenkettes, rozsmalátával készült ászoksört van szerencsénk kóstolni.
Az egyetem névadójáról mindenki hallott már, nem nagyon van ember, akinek az iskolában ne irányult volna az ég felé a tekintete, s ne nyíltak volna ajkai néma fohászra, amikor a sárga gömbölyű, illetve zöld ráncos borsószemeket mutogatták neki (nem is beszélve a hosszú/rövid szár, a piros/fehér virágszín, avagy a domború/befűződött hüvelytermés problémaköréről). Eltartott egy ideig, amíg rájöttünk, hogy a „homozigóta” kifejezés nem azt jelenti, amire mi gondoltunk akkor, amikor a hülye haverunkat illettük vele, de aztán legszebb álmunkból ébresztve is fújtuk, hogy haeltérőgenotípusúhomozigótaszülőketkeresztezünkazelsőutódnemzedékbenaszülőitulajdonságoknemolvadnakösszehanemeztanemzedékettovábbkeresztezveváltozatlanulmegjelennekamásodikutódnemzedékbenámen. Az ámen már csak azért is helytálló a végén, mert Mendel a brno-i Szent Tamás-kolostorban funkcionált, mint Ágoston-rendi szerzetes.
A Moravia Mendelbier receptje az egyetemen végzett sörmesternek és oktatójának közös kreálmánya, melyet aztán a rektor tartott (lassú) keresztvíz alá.
Kitöltve homályos, tompa aranyszínt mutat, a rozs és a szűretlenség miatt lassan mozgó üledékkel. Habja átlagos, viszonylag gyorsan apad, de egy vékony réteg hosszú ideig kitart. Illata kesernyés, fűszeres, az echte cseh komlók (Saaz és Premiant) nem hazudtolják meg magukat. A korty telt, kerek, rövid gabonás édességgel nyit, ami a rozsnak köszönhetően igen karakteres, majd a komlók veszik át az irányítást, s bár az IBU-érték mindössze 30, azt kell mondjuk, vaskézzel tartják a gyeplőt. Magabiztosan irányítanak a korty végéig, még az utóíz is az övék, igaz, ott már szelídebb húrokat pengetnek. Az ötös alkohol a 0,75-ös kiszereléssel párosítva nagyszerűen üzemel.
Örömmel ürítjük hát palackunkat Mendel mester emlékére, nemkülönben a születésnapját ünneplő Jánoki Ferenc egészségére, akinek – ha beindul a szezon – kazalnyi domináns és recesszív árnyalatban pompázó borsóvirágot küldünk, amennyiben igényli. De ha nem, akkor is.
P.S.: egyik éles szemű és rendkívül kidolgozott kritikai érzékkel rendelkező olvasónk (Papdi Richárd, ki más?) felhívta figyelmünket arra a tényre, hogy az írásban említett utcák párhuzamosak, ezért nem lehet sarkuk. Valóban, a klasszikus euklideszi geometriát véve alapul ez lehet így, de az affin, pláne a projektív geometria hívei már ráncolnák a szemöldöküket. Ha pedig azt vesszük, hogy a két utca közötti tömb egésze alkotta a főzdét, akkor rögtön négy sarkunk is lesz, hurrá! Felfogható a dolog úgy is, hogy a blog ismét feláldozta az objektív valóságképet egy könnyed és meghitt szókép oltárán, de ilyen téren úgy tűnik, javíthatatlanok vagyunk. Mindenesetre most szólunk, hogy aki egy cseh sörtúrán a Google Maps alkalmazás helyett a porbollettem.hu-t akarja használni, az magára vessen.