Ma van Hrabal születésnapja, a száznyolcadik, amit feltétlenül sörrel illik megünnepelni. Elvileg valami cseh kellene, de olyanunk most nincsen, viszont szokásunkhoz híven nem esünk kétségbe, villámgyors mozdulatokkal felvázolunk egy pompás párhuzamot a Hajdú Serház Lokál nevezetű lágere és az író egyik műve között, tessék:
[…] „És a Pepin bácsi teljesen fellelkesült a lövöldözéstől meg a mérgektől, szürcsölgette a kávéját és egyszerre csak felkiáltott: »Mérgezze meg magát a kisasszony szilvóriummal!« És nevetésben tört ki az egész lokál, a Marta kisasszony pedig ezt mondta: »Mester, és mit mond erről a Batista úr írása?« Pepin bácsi pedig előhúzta a cvikkerét, az orrára biggyesztette, a kezét odanyújtotta Marta kisasszonynak és udvariasan így szólt: »Látszik, hogy magácska olyan finom dáma, mint egy Mozartkugli, a Batista professzor úr a nemi egészségtanról szóló írásművébe aztat mondja, hogy egy igazi férfi kellőképpen fejlett nemi szervvel kell, hogy rendelkezzék, amely nemi szervnek hímvesszőből, továbbá kettő, megfelelően fejlett heréből kell állnia…« És Bobinka naivan jegyezte meg: »És ha csak egy here van?« És a bácsira meresztette a szemét. »Ez a Batista úr írásműve szerint az úgynevezett egygolyósság, az pediglen torzképződmény.« Erre a kisasszonyok veszekedni kezdtek és cibálták a bácsi kabátujját, karját: »Na akkor nem kell nekünk zsákbamacska! Megszemlézzük a dolgot! Szóval kellőképpen megvizsgáljuk, mester, már visszük is szobára!« Ám Pepin bácsi fölpattant, kitépte magát a kisasszonyok karmai közül és kiadta a parancsot: »Tegyetek fel valami jó pattogósat! Gyerünk, menjünk táncolni!« És a vendéglősné kinyitotta az ajtót és a lokálba beóvakodott egy öreg bernáthegyi, úgy hívták, hogy Dedek, és a Pepin bácsi táncba vitte Bobinkát, de a többi kisasszony is odafurakodott, mind táncolni akart, ám a bácsi döntött: »Akkor háromlányos tánc lesz, úgynevezett trilógia!«
[…] És talpra szökkent, kánkánozni kezdett, a bácsi pedig térden állva hajlongott, miközben belepte a szoknyák kavarta por. Aztán Dedek, a bernáthegyi két lábra állt, mellső mancsait a bácsi vállára tette, ledöntötte a lábáról Pepint, de a bácsi felállt, karját nyújtotta a másik kisasszonynak és felkapta, a levegőbe dobálta és mindenféle figurákat csinált vele, a kezénél, derekánál fogva egészen bedöntötte, annyira hátrahajlította, hogy haja a zene ritmusára a padlót söpörte, a Dedek bernáthegyi pedig újra ledöntötte a bácsit a lábáról, és a bácsi ott feküdt hanyatt a padlón, a bernáthegyi belevicsorgott és belenyáladzott az arcába, s az egész lokál dőlt a nevetéstől, az idegen vendégek egymás után rendelték az üveg borokat, a vendéglősné tálcaszám hordta szét a pálinkával teli kupicákat, és a bácsi a földre huppant, de a lányok fölhúzták, egy székre ültették és pirosítózni kezdték az arcát. »Mintha elsápadt volna, mester«, mondta Bobinka, Marta pedig behozta az estélyi ruháját, egy piros műrózsával ékített fekete estélyit, és így történt, hogy a kisasszonyok fönn a szobában beöltöztették a bácsit ebbe a fekete ruhába, és amikor megszólalt a zene, a bácsi a műrózsát foga közé szorítva kiszaladt a lokálba és az argentín tangó ritmusára Carment táncolt, s ahogy bukfencet vetett és a levegőben szaltót, hát a nemi szerve kicsusszant az alsónadrágjából, de a bácsi csöppet sem zavartatta magát, olyan arcot vágott és úgy csücsörítette csókra az ajkát, mint a Carmen….”
Életünk végéig vágyakozni fogunk ebbe a lokálba, a városkába, ahol megállt az idő, mert ugyan túl rossz dolgunk itt sincs, ezt a Lokált finom német komlók, a Herkules és a Perle teszik virágosan, citrusosan, mentásan fűszeressé, még az is lehet, hogy a mester is beleszagolna, de aztán valószínűleg úgy fordulna a tánccal, hogy Dedek, a bernáthegyi fellökje a poharat, ő pedig csendesen mosolyogva legurítana egy korsó nymburki tizenkettest.
