Ismételten paramnéziás tüneteket mutatunk, közismertebb elnevezését használva déjà vu-nk van ma esti sörünkkel kapcsolatosan (a kifejezést először Émile Boirac francia filozófus használta valamikor 1876 környékén, ám a jelenség lényegét többek között Charles Dickens is frappánsan megfogalmazta Copperfield Dávid című regényében [melynek teljes címe A Blunderstone Varjúvárbeli ifjú, David Copperfield élettörténete, kalandjai, tapasztalatai és megfigyelései /melyeket egyébként egyáltalán nem akart nyilvánosságra hozni/], imígyen: „Mindnyájan tapasztaltuk már azt az érzést, mely alkalomadtán néha erőt vesz rajtunk, és elhiteti, hogy amit éppen mondunk vagy teszünk, már régebben is elhangzott vagy megtörtént – hogy valamikor, a ködös múltban ugyanezek az arcok, tárgyak és körülmények vettek körül-, annyira, hogy pontosan tudjuk, mi lesz a következő szó, mintha hirtelen felbukkanna emlékezetünkben!”).
Sunshine Reggae elnevezésű lemongrass saisonja annyira agresszív hívójelet hordoz elsőként is zenei fronton, hogy azt javaslom, rögtön essünk is túl a dán elektronyikus duó ’83-as gigaslágerén, mert igen nehéz úgy koncentrálni bármire is, hogy közben ez a nyomorult dallam nyekereg a fejedben.
Konkrétan emlékszünk továbbá legalább két, ha nem három olyan alkalomra, amikor e hasábokon szívtuk a vérét és égettük szenesre a reggae muzsikát és életérzést, s bár erre bármikor kaphatóak vagyunk, most nem kívánnánk élni a lehetőséggel. Saisont is kóstoltunk már jó párszor, járt erre felénk pl. a Horizont, a Monyo, az Elf és a zip’s ilyen típusú söre, ezt a szegmenst is körbejártuk tehát. A címkén már csak a lemongrass maradt mintegy végső mentsvárként, ám mi magunk sem lepődünk meg túlságosan, amikor kiderül, hogy a HopTop és a To Øl már ezt a labdát is lecsapta.
Pár laza ecsetvonással bemutathatnánk Győrújbarátot, de hiába hallgattuk meg a dalt, a nyikorgás velünk maradt. Úgy jártunk, mint az egyszeri sükebóka molnárlegény, aki hetekig keresgélte, mi nyekereg, nyöszörög, serceg, kattog, súrolódik, nyifog, reccsen, nyikkan, csiszorog és zörög a malomban, aztán ráébredt, hogy az biza’ nem egyéb, mint a saját eszének kereke. Ezért hát most minden további felesleges szószaporítást kerülvén kinyitjuk és megisszuk Vaskakasék saisonját.
Középarany, az átlagosnál kicsit tömöttebb, tartós habréteggel bíró sör. Illatában finom élesztők keverednek enyhén fehérboros elemekkel, a háttérben némi citrusfélével. A korty vékony, nyáriasan könnyed (11 B°), közepesen szénsavas. Ízvilágát az élesztők és a gyümölcsösség határozza meg, a komlók – Simcoe és Magnum – másodhegedülnek és finomhangolnak. Alkohol 5%, IBU 15. „”Egy igazi, nyakalós fajta”- mondja róla a főzőmester, s mi teljes mértékben igazat adunk neki. Ízes, frissítő, élénkítő sör, a gondos gazda időben betáraz belőle, mert 30 ℃ felett egyenesen életmentő lehet.
