Szóval az történt, hogy a szinte már majdnem szokásosnak nevezhető vasárnaponkénti sör- és kultúrtörténeti kalandozásaink mai epizódjába belekötött mindnyájunk kedvenc közösségi oldala. Szerintük az alant következő bejegyzés sérti alapelveiket, s hát legyen igazuk, egye fene, de azért az nagyon is érdekelne, hogy mégis mi a búbánatos f@sz miatt? Segítsetek, találjuk ki közösen! Rajta hát, lássuk, ki az, aki a leginkább algoritmusmódra tud gondolkodni közületek! Hozzászólásokat ide és a csoport posztjához is írhattok. Legfeljebb azon is megsértődik valaki/valami.
Mint menthetetlenül és végérvényesen kevert fajú egyedek büszkén közöljük eme szívfacsaróan multikulturális állapotokat tükröző írást, s egyben megkérjük פלוני אלמוני barátunkat, hogy a héber kifejezés írásképével mihamarabb örvendeztessen meg bennünket.
“Minap hallottam, hogy Budán a Ráczvárosban recte Tabánban, egy uj vendéglő nyílt meg, a mely olcsóság dolgában páratlan. Mint e lap hűséges krónikása kötelességet véltem teljesíteni, midőn egy este átrándultam a kis propelleren (budai magyarsággal propellán), hogy az olcsóság ama Meccajában vacsoráljak, és a t. olvasóknak referáljak; annálinkább minthogy már töbször volt alkalmam néhány budai vendéglő drágaságát fájó szívvel tapasztalnom s keserülnöm. Ezen fehér holló a korcsmák között a Szarvastéren van, egy nagy különálló épület tágas verandával; mind a veranda, mind a ház belseje zsúfolásig telve volt vendégekkel. És az árak valóban meglepő olcsók; sült csibe ízlésesen elkészítve, ¼ 10 kr. ½ 20 kr. és egy egész 40 krajczárért kapható, egy kitűnő gulyás hat kr. és egy pohár sör (igaz promontori sör) öt krajczár! A vendéglős neve Weber kinek a promontori sörfözöde tulajdonosa, Haggenmacher berendezte helyiségét. A jó kedvet, mely a korcsmában uralkodott, még fokozta a zene, melyet három szál czigány végtelen rossz hegedűkön kegyetlen módon »elkövetett.« Egy igazi mulattató epizódról jelenthetek, melyre a fekete ürgeirtók alias zenészek okot adtak. Szomszéd asztalomnál ült egy kis társaság, melynek 1—2 tagjaira az olcsó promontori sör vidító hatást tett; ezek odahívták a három zenész legbarnábbikát, és kérdezték tőle, hogy tud- e nekik szóló elhúzni egy legújabb bécsi keringőt »Van-e fogalma?« Ez büszkén oda vágott: »Nem csak ezt, hanem minden külföldi nótát tudok ehúzni hiba nélkül sőt — a mit kevés czigány tud — a »kol-nidrét« is játszom ha tetszik. (A »kol-nidré« t. i. egy igen bus dal, melyet az izraeliták a hosszú nap előestéjén templomaikban eléneklik.) Általános vidámság, s a vendégek parancsolták, hogy ezt játsza el, a mit a prímás nagy komolyan meg is tett; ezen muzsikáról csakugyan lehetett a német költővel mondani: »Solch’ ein Spiel, das Stein’ erweichen, Menschen rasend machen kann.« No volt aztán taps, és midőn a czigány tányérozni ment, bizonyosan szedett annyit össze, mint a mennyit egy esős napon a városligeti színkör igazgatója vesz be. Legvégül hagyta a rendelő asztalt; a kis társaságtól kapott két pengő forintot, azonkívül pedig egy borral telt pohárral kínálták őt. A muzsikus mint egy tökéletes világfi ragadta meg, földig hajolta magát és mielőtt a bort kiitta, felszólt: Urak és asszonyok, Lechájim!« (Ez héberül azt jelenti, hogy »soká éljenek!«) Egy fekete muzsikus, ki keleti nyelveket tud, igazi fehér holló bajtársai között valóságos fin de sieécle!
Szekszárd Vidéke, 1891-08-06
A német nyelvű idézet Magnus Gottfried Lichtwer költő fő művéből, a Vier Bücher Aesopischer Fabeln-ből való, melyet 1748-ban adtak ki. Erősen küzdünk egy rendkívül nyomorult és fárasztó szóvicc ellen, de már tudjuk, veszítettünk, ezért eláruljuk, hogy a költő eme fabulákat atyai jóbarátja, Christian Fürchtegott Gellert noszogatására kezdte el írni, tehát jó irányba kapott gellert. Sűrű bocsánatkérések közepette és mintegy engesztelésképp ideillesztjük az ominózus szerzeményt, tessék:
Die Katzen und der Hausherr
Tier´ und Menschen schliefen feste,
Selbst der Hausprophete schwieg,
Als ein Schwarm geschwänzter Gäste
Von den nächsten Dächern stieg.
In dem Vorsaal eines Reichen
Stimmten sie ihr Liedchen an,
So ein Lied, das Stein’ erweichen,
Menschen rasend machen kann.
Hinz, des Murners Schwiegervater,
Schlug den Takt erbärmlich schön,
Und zwei abgelebte Kater
Quälten sich, ihm beizustehn.
Endlich tanzten alle Katzen,
Poltern, lärmen, dass es kracht,
Zischen, heulen, sprudeln, kratzen,
Bis der Herr im Haus erwacht.
Dieser springt mit einem Prügel
In den finstern Saal herum,
Schlägt um sich, zerstört den Spiegel,
Wirft ein Dutzend Schalen um.
Stolpert über ein’ge Späne,
Stürzt im Fallen auf die Uhr
Und zerbricht zwei Reihen Zähne:
Blinder Eifer schadet nur.
A dalocskát – átdolgozott szöveggel – itt hallgathatjátok meg, s az első helyes megfejtő, aki elárulja, melyik híres magyar humorista-énekes duó koprodukciójára kell asszociálni, meghívhat egy sörre.