Errefelé kóborolt egy Leffe, konkrétan az Ambrée, megragadjuk hát a palackot és a lehetőséget is, hogy vele és általa egy újabb nyomorult munkahét végén közelebb próbáljunk kerülni az Úrhoz. A márkanév a premontrei rend (Ordo Praemonstratensis) által az 1150-es években alapított Notre-Dame de Leffe apátságtól/ból származik, mely Belgium Namur elnevezésű egyházmegyéjében található, csak hogy még egy sörös vonatkozásra rávilágítsunk. Hasonló, ám némiképp erőteljesebb világosság fényeskedhetett a rend alapítójának, Magdeburgi vagy Premontrei Szent Norbertnek is, mikoron sétálgatva elmélkedvén közvetlenül mellette csapott be a ménkű. Okos ember ennél finomabb utalásokból is ért, Norbert sem habozott hát azonnali hatállyal lemondani minden vagyonáról és titulusáról, s már csak Szűz Máriának kellett megjelennie álmában (elég magas labdának érezzük ezt a szálat kibontani, de fogcsikorgatva lemondunk róla a diszkréció kedvéért) ahhoz, hogy kolostort alapítson.
A szentéletűek 1240 környékén álltak neki sört főzni, amit a népek hálásan fogadtak, már csak a járványok miatt is, melyek a szennyezett ivóvíz miatt terjedtek és virágoztak szépecskén. Az évszázadok során az apátságot többször is kifosztották, lerombolták, felgyújtották, a helyét felszórták sóval és beszántották magát a rendet is lenullázták a francia forradalom aktuális világnézetének köszönhetően, de aztán 1902-ben újra nekifutottak norberték (a kis kezdőbetű nem elírás, a társaság norbertrend néven is ismert. Ha valaki Csornán vagy Gödöllőn jár, találkozhat is velük). Röpke fél évszázad alatt össze is szedték magukat annyira, hogy két lelkes ember – Nys atya és Albert Lootvoet sörmester – kezdeményezésére újra beinduljon a főzés. Manapság az AB InBev egyengeti a márka útját, szép sikerrel, mert bár a Leffe összességében nem kiemelkedően jó sör, de megbízhatóan kellemes minőségű, és mindenhol megtalálható.
Az Ambrée – nomen est omen – sötét borostyán színű, vörösrezes villanásokkal. Habja laza, közepes, tartós, piszkosfehér. Illatában fűszeres, finoman narancsos jegyek keverednek a maláták édességével és némi komlóval. A korty lágy, az eleje gyümölcsösen savanykás, majd rövid alkoholos szakasz után karamelles, pörkölt malátás ízek érkeznek, a keserűk csak a végén, illetve az utóízben jutnak szóhoz.
Kellemes és korrekt félbarna alkotás, melyről a szörnyű szóviccen kívül – miszerint könnyen fel lehet Leffe-tyelni -, még a rend újabb keletű jelmondata is eszünkbe jut: Ad omne opus bonum parati. Bizony, ha eláll az eső, mehetünk fát vágni. Esetleg iszunk még kettőt, és nézzük, ahogy valaki más vágja.
