939. Fehér Nyúl White Passion

Nyulazunk egy jóízűt ismét, itt a White Passion nevű, bajor búza alapokon nyugvó déligyümölcskosár. A tapsifüles társaságnál érdemes figyelni az elnevezésekre is, gyakoriak az érdekes átfedések, a sorok (oké, esetünkben szavak) közt olvasva pedig nyálcsorgató összefüggésekre lelhetünk. A „Fehér Szenvedély” kifejezést vizsgálva a szín, mint olyan magát a búzasört jelenti (weizenbier, de itt térnénk ki néhány másodperc erejéig arra a vitákat generáló kijelentésre is, miszerint a fehér nem szín, hanem a fény jelenléte, mert az emberi szem azt a dolgot látja fehérnek, amely a felületéről a teljes spektrumot visszaveri, tehát keverék, mint ez a sör. Monokromatikus változat nincs, mert ahhoz az kellene, hogy minden kvantuma egyformán rezegjen, ilyen pedig csak papíron létezik. Fehér papíron.). A „Szenvedély” utalás a passiógyümölcsre (Passiflora edulis), melyet a hozzánk hasonlóan alacsony létsíkokon csúszó és mászó lények csak maracujaként ismernek. A maracuja (azé’ is!) dél-amerikai származék, szaporítószervét a keresztény kultúrkör masszív hatására golgotavirágnak nevezik. Relatíve beszűkült szerzetesek fésülték össze rendkívül ügyesen Krisztus urunk gyötrődéseit a virág részeivel, hogyaszongya például a bibeszálak a szögeket jelképezik, a magház a kelyhet, az öt portok a sebhelyeket, a virág középső oszlopa a kereszt, etc.

Azokból a szálacskákból ott a szirmok felett állítólag 72 darab van, s megint csak állítólag ennyi tövis meredezett Krisztus koszorúján is

Naná, hogy a magok is szív alakúak. Ennek ellenére a misszionáriusoknak volt dolga elég arrafelé, a sok hülye őslakos vak volt ezekre a harciasan konkrét tényekre. Meg is kapták, amit megérdemeltek, persze az Úr nevében.

A mi sörünk mindezek ellenére lágy és szelíd árnyalatokban mutatkozik meg nekünk, az opálosan szalmasárga ital tetején szép nagy, ám gyorsan apadó habkorona üldögél. Egy vékony kis karika azért marad a pohár falánál, hogy ne vesszen minden remény. Illatában a jellegzetes búzasörös vonal kissé a háttérbe szorul, a gyümölcsök fanyarsága adja a főtémát. A korty is ezzel a finom savanykássággal startol, majd a mangó és a maracuja édessége és egyéb komponensei is megjelennek. A test laza-közepes (12 B°), simán csúszó, selymes, a bajor alap szépen dolgozik, udvariasan átengedi a terepet a déligyümölcsöknek. A keserűk most nem játszanak, csupán egy-egy óvatos villanással jelzik ittlétüket. A vége picit élesztős, az utóíz jólesően fanyar.

Az ismét rendkívül részletgazdagra sikeredett címkét nézegetve azon elmélkedünk csendesen, hogy vajon mennyire és mennyiben lenne más a világ, ha annak idején a konkvisztádorok hasonlóképpen felszerelt és karbantartott bennszülöttekkel futnak össze? Egy biztos: sör lenne, mert az addigra már fel volt találva.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük