831. Zirci Apátsági Fructum

Említettük a múltkor, hogy a transzcendensebb főzeteket nagyobb vész közeledtére tartogatjuk, az ember nem pazarolja a szentöltvizet feleslegesen. Mivel a héten advent negyedik vasárnapja is eljövend (már ha addig relatíve minden jól megy), úgy érezzük, itt az idő egy kis segítségért fohászkodni, hogy ezt a szeretetes dolgot sérülésmentesen át tudjuk ugrani. Nagy becsben tartott, ám mindig a legfontosabb pillanatban elnémuló belső hangunk szerint ez alkalommal a Zirci Apátsági Manufaktúra Fructum hívójelű félbarna meggyes söre lesz az, ami megadja majd a kellő lendületet. S mivel az olyan nehezen meghatározható metafizikai fogalmak, mint a hit, a remény, az öröm és a szeretet (melyeket az adventi gyertyák jelképeznek) a magunkfajta lelki szegények számára akár a Holdon is lehetnének, így számunkra leginkább a sörösüveg inkarnációja, görögösebb műveltségűek kedvéért szarkószisza jelenti mind a négyet egyszerre. Az utolsó gyertya egyébiránt Szent János nevében is világít, aki prófétaként prédikált a népnek a Megváltó eljöveteléről, aztán amikor találkoztak, némi meghatás és rábeszélés után meg is keresztelte. Halálát a testiséget sem nélkülöző körmönfont női praktikáknak köszönhette. Salome táncától Heródes olyannyira kellemesen félmerev állapotba került, hogy a hölgy egy kívánságát hajlandó volt teljesíteni. Anyai sugallatra a kidolgozott testű leányzó János fejét kérte az uralkodótól, amit meg is kapott, a tálcával együtt. Állítólag Salome később úgy halt meg, hogy tánc közben beszakadt alatta a jég (azt, hogy az adott földrajzi szélesség és hosszúság metszéspontján hogy került a víz ebbe a halmazállapotba, inkább ne feszegessük), a lék széle pedig levágta a fejét. Tanulság: kerüld a vizet, igyál sört.

Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése 1607-1608

Szomorú sorsú szentünkről egy betegséget is elneveztek, a nyavalyatörést emlegetik a népek Szent Vitus mellett Szent János táncaként is. A kórságot okozhatják az A csoportú béta-hemolizáló streptococcusok, melyeknek egyébként még a garatgyulladást, az ótvart és a nekrotizáló lágyrészfertőzést is („húsevő baktériumok”) köszönhetjük. Tanulság: kerüld a vizet, igyál sört.

Vitustáncosok Luxemburgban; a járványtól megszállottakat Szt Villibrod templomába vezetik (XVI. század, Breughel rajza után)

Megrettenve eme puruttya betegségektől, rögvest ki is töltjük ma esti italunkat, mely a pohárba kerülve szűretlenségének megfelelően ködös, sőt, zavaros képet mutat. A félbarna mibenlét vöröses villanásokkal egészül ki, habja enyhén drapp, krémes, tapadós, szép nagy lyukakkal. Illata gyümölcsösen savanykás, picit boros, némi élesztő is előkerül, melegedés közben erősödő gabonákkal. A korty finoman karamellás nyitánya után a meggy ízvilága veszi át az irányítást, a középtájt belépő keserűk is marcipánosak, gyümölcsmagosak. A vége fanyar, az utóíz enyhén édes. Alacsony alkoholtartalmú (4%), könnyen iható, műmájer műmeggyektől mentes, a gyümölcs savanykás-kesernyés oldalát megmutató, azt kidomborító sör, meglehetősen bárdolatlan szénsavakkal. Utóbbinak tulajdonképpen örültünk, ettől a mennyiségtől már a streptococcusok is sz@rul tudják érezni magukat, így nekünk ma este nem kell táncolnunk.

Dictum, factum, punctum.

Illetve Fructum.

830. Fehér Nyúl Psycho Cycle

Az első biciklim, amire vissza tudok emlékezni, nem is bi volt, hanem tri. Piros fémvázzal, előre-hátra csúsztatható citromsárga műanyag üléssel, ami nyáron kellőképpen fel tudott forrósodni ahhoz, hogy már ne legyen jó rajta ülni. Ráadásul idővel a műanyag pont annyira kopott el, hogy már akkor is összevissza csúszkált, ha azt az ember nem akarta. Első leckéimet az élet ma is végtelennek tűnő tanítóiskolájában ez az ülés adta a herék érzékenységét részletező tantárgy keretein belül. A pedálokkal az első kereket lehetett hajtani, s a hátsó összekötő tengelyre felpattanva remekül funkcionált rollerként is. Kétkerekűvé növekedvén egy narancssárga szovjet egyszerűségre pattanhattam, tapasztalati pontszámaimat növelendő. Megtanultam többek között, hogy a nem felfújható, tömött kerék praktikuma csak bizonyos határok között élvezhető, valamint látványos és emlékezetes esések segítségével az is bevésődött, miért nélkülözhetetlen szériatartozék a fék. Gyorsan kinőttem ezt is, de már várt rám tűzpiros huszonnégyes Csepelkém. Szép időket töltöttünk együtt, távoztával pedig gyermekkorom utolsó, önfeledt éveire átnyergelhettem öreganyám ezeréves, csuparozsda-csupafolt huszonnyolcas rettenetére. Nem véletlen az ezeréves jelző, tényleg olyan volt, mint a Millenium Falcon: kinézetre nem ért egy fél marék savanyú ringlószilvát sem (nálunk a téren ez volt az alapvaluta), de szinte suhant az úton, nem is rajta, felette, széles bőrülése elképesztően kényelmes volt, az alatta lévő hatalmas rugók finoman nyiszorogtak minden mozdulatra. Az első keréken az előírásos téglavörös vietnámi tükörradiál feszült, a hátsón Taurus, ami menő dolog volt akkortájt, mivel nem lehetett kapni sehol (ezt is anyám szerezte valami munkatársától, de hogy miért csak egyet, azt nem tudom). Tökéletes volt köztünk az összhang, sosem hagyott cserben, szinte magától elvitt bárhová. A kegyetlen idő elszakított minket egymástól, s bár volt utána olyan bringám, amivel másfélszer kerültem meg az Egyenlítőt a beletekert kilométerek alapján, most meg egy olyat hajtok, ami kis híján annyiba került, mint egy használt gépkocsi (nem is az enyém, az asszonyé, nekem, csóró szemüvegesnek a büdöséletben se lesz ilyen, más kérdés, hogy én inkább sört vennék ezen a pénzen), de azt a vénséges vén huszonnyolcast nem felejtem el, amíg élek.

A kiterített címkén érdemes elmerülni a részletekben

A Fehér Nyúl főzdét is megihlették a kerékpárok, Psycho Cycle nevű session IPA-juk már a pohárból tekintget kifelé. Igen szép, narancsos árnyalatokat villogtat felénk, habja visszafogott, laza szerkezetű, az átlagosnál tartósabb. Mézédes mangóillat kényezteti az ember orrát, melyhez a továbbiakban egyéb trópusi gyümölcsök és citrusfélék is csatlakoznak. A két újvilági ismerős, az Eukanot és az Azacca teszi a dolgát. A picit vékony korty finoman gyümölcsös savanykássággal nyit, majd a komlók veszik át a stafétát, bár a 30-as IBU is mutatja, hogy annyira azért nem szaggatják az istrángot. A típus elvárásainak megfelelően az alkohol is megáll 4,5-nél, a főzde egyébként is egész estés, illetve egész napos sörözésekhez ajánlja. A vége enyhén gyantás, az utóíz barackmagosan kesernyés. Könnyű, jól iható sör, s ugyan nem szeretnék bosszantóan felelőtlennek tűnni, de ebből én féltucatnyit is nyugodtan le tudnék nyelni, mielőtt hazakerekeznék a dűlőúton, amin naponta két autó megy végig, ráadásul ebből az egyik a miénk.

Itt megcsodálhatjuk az első biciklis kackiás bajuszkáját is

829. Horizont Morning Joe

December hetedikének reménytelenül sivár, szürkésbarna, barátságtalan és nyirkos reggelén a Mikulás borzalmas, szaggatva hasogató fejfájással ébredt. Percekig bámulta a plafont, félt megmozdítani bármilyét is, s azon gondolkozott, érdemes-e felkelni. Meg úgy egyáltalán: érdemes-e tovább csinálni ezt az egészet. Már az elmúlt néhány évszázad is sokat kivett belőle, de az ezredforduló óta sokkal sz@rabb lett a helyzet. A demográfiai mutatók eszetlenül meredek szögben emelkednek, lassan már nyolcmilliárd tróger tapossa ezt a nyomorult sárgolyót. Az idén 638 millió rohadt kölyökhöz kellett volna odaérnie, nem is beszélve a debil, infantilis felnőttekről, akiknek az értelmi szintje megrekedt valahol a PET-palackok és a barnamoszatok között. Hát nem. Elég volt. Szakadjon bele ebbe az, akinek két édesanyja van, s az egyik azokból is Béla. Negyedelte a dolgot, egy részét odadobta a manóknak (itt melóznak ezer éve, csak összeszedtek már egy kis önállóságot baz+), a másik adagot megkapta az UNICEF, a harmadikat meg eladta a finneknek, akik vigyorogva kifizették a jelképesnek is mondható 1€/kölök árat, hiszen ezidáig többszörösen is véresre keresték magukat a Joulupukki-brand segítségével. Az a szűk százhatvanmillió meg majd jó lesz még valamire. A maradékot gyorsan lezavarta, majd némi alkohol és a krampuszlányok társaságában elvonult. Utóbbiak viszont hiába vonaglottak kéjesen, hiába műveltek magukkal és egymással olyasféle kérdőjeles dolgokat, amitől egy kelet-közép-európai politikus vöröslő fejjel, szemlesütve makogna valamit a bajszába a szittya morálról, a Mikulás csak üldögélt a kandalló előtt egy üvegnyi töménnyel, s bámulta a lángokat. Végül elzavarta a nőstényeket, hogy jöjjenek vissza reggel, ő pedig lefeküdt aludni. Most pedig itt hever hanyatt, de a várva várt BMW (Big Morning Wood, a.k.a. – glory, – tent, – dew, – missile, nocturnal penile tumescence [NPT], bindweed, convulvulus, sausage sunrise, angry rooster, Morrabrød, Full Sequoia, Frümola, madera de mañana, Crusty Panda, slumber lumber, breakfast dagger, gnarly boner, gnarbo → Greta Gnarbo, ranní erekce, ranní trčka, stavjaňa, usw.) bizony érdeklődés hiányában ma (is) elmaradt, ezért még rosszabb kedvvel csoszogott a vizesblokk felé. Ráadásul az elmélyült pisálás/vakarózás kombó alatt megszólalt a fejében a régi nagy sláger: Hey Joe! Kezedben a fegyverrel, mondd, hova mész? Nem kell mondanunk, hogy ez sem tett jót az önbecsülésének, s már azon töprengett, melyik módszerrel hagyja itt ezt a siralomvölgyet, amikor megpillantott a konyhaasztalon egy doboz sört. – Morning Joe. Ez szórakozik velem baz+, vágom is kifele – gondolta, de aztán mégis inkább kibontotta.

Sötétbarna, direkt fényben mahagónivörös villanásokkal dolgozó sör került a pohárba, vékony, ám kitartó, drapp habbal. Illatában egyértelműen a kávé dominál némi nyálcsorgató, virágosan édeskés, citrusos-bergamottos kiegészítéssel, ami simán lehet az etióp származású Reko kávé hozadéka is. Az oatmeal alapnak köszönhetően a korty rendkívül lágy, selymes és krémes, a szénsavak is visszafogottak, érzetre valóban egy óvatos reggeli italra hajaz. Ízvilága a jól pörkölt kávéé, itt-ott finoman kakaós jegyekkel, karamellásan édeskés foltokkal. A vége száraz, földesen savanykás. Alkohol 6%, IBU 35, B°16.

A Mikulás kortyról kortyra jobban érezte magát, a második pohár után már könnyedén legyintve küldte el hajnali problémáit a szürkepenészes, hónaljmankós p*csába, s azon kezdett meditálni, hogy vajon az etióp mursi törzsnél, ahol a nők azokkal a hatalmas fa korongokkal tágítják és nyújtják az alsó ajkukat, ott mi lehet a neve a morning wood-nak?

828. Mort Subite Witte Lambic

Jó ideje várakozik már türelmesen a polcon egy lambic, a Mort Subite Witte, pattanjunk hát gyorsan át Kobbegembe, nézzünk kicsit körül. A régebben önálló település ma már Asse egyik része Zellik, Relegem, Mollem és Bekkerzeel mellett a Flamand-Brabant tartományban. A vidéket ősidők óta lakják mindenféle népek, az emberiség közös tudatalattijába, s így a kvázi örökkévalóságba a nerviusok törzse került be, akik a viromanduerekkel és az atrebatesekkel karöltve Kr.e. 57-ben összeakasztották a bajuszt Julius Caesarral.

A sabisi csata. Alul a rómaiak, szemben velük balról jobbra az atrebatesek, a viromanduerek és a nerviusok

A Sabis (ma Selle) folyó mentén vívott csatát a rómaiak nagy keservesen tudták csak megnyerni, pedig öt légió is fel volt sorakoztatva. Caesar A gall háború című művében hősöknek nevezte a nerviusokat, s kijelentette, hogy ők a legbátrabb nép, akikkel találkozott. A római hadvezér eme megnyilvánulását igencsak a szívére vette Hasarengazfix (Főfőnix-Hasalógazfix-Hasaljaszfix-Muszklifélix-Nagypocakfix-Bombastix, mikor hogy), ezért a képregénysorozat huszonnegyedik epizódjában Asterix és Obelix, no meg Mirnixdirnix (Ideafix-Bokafix-Töpszlix-Kutyagumix-Kutyix-Dogmatix) társaságában ellátogatnak a belgákhoz, hogy rendbe tegyék ezt a dolgot. Miután számolatlan római helyőrséget tesznek a földdel egyenlővé a vetélkedés közben, Caesar is a helyszínre érkezik. Lezajlik a nagy csata, természetesen némiképp más eredménnyel, mint amit a történelemkönyvek rögzítettek, a római vezér pedig döntésképtelen, mert véleménye szerint mindkét törzs egyformán gyagya. Nem mellékesen feltalálják a sült krumplit is, amit a belgák szeretnének az UNESCO Szellemi kulturális örökség listájára tenni, jól fog mutatni a már ott lévő söreik mellett.

Mi tudjuk, hogy valójában ez történt

A lambic sörökről beszélgettünk már, a spontán erjedés iskolapéldái a Senne-völgy mikroflórájának köszönhetően kényeztetik az ínyenceket évszázadok óta. A Mort Subite Bruno Reinders főzőmesternek köszönheti egyedülállóan gyümölcsös ízvilágát és sokféleségét. A Witte készítésénél természetes aromákat és cukorszirupot használtak, ezeknek köszönheti azt a barackos ízvonalat, ami ismertté tette a márkát.

Kitöltve kissé felhős, borostyánba hajló színt mutat, habja közepes, átlagosan tartós. Rendkívül frissítő, igen kellemesen gyümölcsös illata van, melyben a barack viszi a prímet, a háttérben enyhe búzás savanykássággal. Ízében is szépen vegyülnek az édes és a gyümölcsös összetevők a lambic jóleső, kimért fanyarságával. Megfelelően telt, ugyanakkor könnyed, jól súlyozott korty, visszafogott szénsavakkal, finom búzás jegyekkel, citrusos utóízzel. Nem tisztünk relációs jeleket osztogatni, ám tény, hogy ez jobban bejön, mint a meggyes variáció (oké, ott az alap is más kissé). Ráadásul az alkoholtartalma is magasabb: 5.5%.

Sült krumpli mellé annyira nem passzolna, de ha rendelkezésünkre állna belőle egy rekesznyi mennyiség, még a Pietjesbak nevű kockajáték szabályait is megpróbálnánk a fejünkbe gyömöszölni, melynek egyik mozzanatáról sörünk a nevét kapta. Eltartana egy darabig, de mire az a nagy kapkodás?

Pietjesbak-készlet. Kréta is kell hozzá, mert a keret szélére mindenféle titokzatos jeleket szoktak firkálni

827. HopTop Baklava

A közelgő ünnepkör a hozzám hasonlóan unalmas és kiégett alakok számára egyetlen értékelhető dolgot cipel magával: a sok édességet. Ilyentájt könnyebb lelkiismerettel lehet csemegézni, falni és zabálni mindenfélét, amiben cukor, méz és bármiféle ízesítőszer van, ám ha jobban belegondolunk, eme cselekedet az év egyéb szakában sem szokott lelki törést okozni nekünk. Szántszándékkal választottunk hát ma estére egy vérbő desszertsört, a HopTop Baklava elnevezésű pastry bock-ját. Nomen est omen, az ilyen jellegű sörök mindig valamilyen süteményféleség ízvilágát próbálják visszaadni, illetve reflektálni arra (esetünkben ugyebár a baklaváról van szó), a konkrét sörtípus pedig igen sokféle lehet. A teljesség igénye nélkül ugorhat elénk felsorolásilag pl. a Reketye Public Pastry Shop nevű gyömbéres tiramisu portere, vagy a Meggyes Pite Imperial Gose a Mad Scientist-től. Kiszemelt, s mellettünk már lélekben készülő sörünknek bérelt helye van az abszolút autentikus kategóriában, lévén a HopTop vezére, Ali Rawech Szami apai ágon jemeni származású, a baklava pedig a világ egyik legismertebb közel-keleti édessége. Eredete természetesen dokumentálatlan és zavaros, alapvetően két tábor feszül egymásnak kritikusan magas vércukorszinttel a témát illetően. Az egyik ógörög/bizánci gyökereket sejt a háttérben, a másik a törökök mellett kardoskodik. Pillanatnyilag az utóbbi társaság áll nyerőre, az új kutatási eredmények, miszerint rétegelt tésztaféléket a hellének nem készítettek, ellenben a közép-ázsiai török konyha bátran használta, vaskos aduásznak tűnnek.

Baklava gazdagon, vastagon, asztalon

Ráadásul a Topkapı palota (Topkapı Sarayı) archívumában fellelhető egy történet, miszerint a szultán a janicsároknak szokott kedveskedni ezzel az édességgel a Ramadán tizenötödik napján, ami elég fajsúlyos időpont, hiszen a palota Harmadik Udvarában lévő Szent Palást Pavilonban őrzött Mohamed-ereklyékhez is csak ezen a napon léphetett be az uralkodó és a családja.

Hagyományőrző janicsárok félelmetes műbajusszal és baklavával a Baklava Alayı ünnepségen

A baklava szerves tartozékai a már említett rétestésztán kívül a dió, a pisztácia, a méz és a cukor, fűszerként pedig a fahéj és a szegfűszeg, s bár e kettőt sörünk nélkülözi, mi ettől még nem esünk kétségbe, inkább bontunk és töltünk.

Rezes, félbarnába hajló árnyalat, vékony, gyorsan apadó hab. Illata tömény, édes, hangsúlyos, a dió és a pisztácia mellett egy nagyon kellemes marcipános-karamellás vonal is érezteti magát. A korty könnyed, csábítóan mézes és diós, a két Hallertau (Blanc és Mittelfrüh) szépen fűszerezi a sört virágos, enyhén gyümölcsös aromáival. Egy halvány kesernyés szál felfut azért a vége felé, mintegy emlékeztetőül, hogy mégiscsak egy sörrel van dolgunk, de nem tudjuk nyugodt lelkiismerettel a komlók számlájára írni a dolgot, hiszen okozhatja a dió és/vagy a mogyoró is. Van egy török közmondás, miszerint: Nem vagyok olyan gazdag, hogy minden nap baklavát egyek. Ehhez idomulva mi sem fogjuk napi szinten támadni a szervezetünket a HopTop ezen főzetével, de elraktározzuk szép emlékeink közé, s alkalmasint szívesen találkozunk vele ismét.

PS.: mai sörünket Katona Csaba egészségére fogyasztottuk születésnapja alkalmából, kinek a Próféta növessze hosszúra a szakállát, illetőleg mindenféle hurik rázogassák előtte kerekded testrészeiket.

826. Paulaner Weissbier Dunkel

Népszerű és közismert gyártó következik a sorban, melynek termékeit magunk is relatív rendszerességgel fogyasztjuk. A Paulaner Weissbier Dunkel ma esti körbejárásával afféle alaposan megkésett, mondhatni poszt-Oktoberfest hangulatot teremtünk magunknak a monitor elé és köré. Tehetjük ezt annál is nyugodtabb lelkiismerettel, merthogy a híres, 1810-ben debütáló sörünnep hat hivatalos főzdéjének tornasorában ott álldogál a Paulaner is (a másik öt – hangsúlyozottan nem nagyság szerinti sorrendben – a Hofbräu, az Augustiner, a Löwenbräu, a Hacker-Pschorr és a Spaten).

Oktoberfest, 1953. Vidám hölgyek sok sörrel

A mi főzdénk története 1627-ben kezdett íródni, amikor I. Miksa Bajor választófejedelem a München melleti Neudeck kolostorába tíz minimita barátot telepített. A minimiták (Ordo Fratrum Minimorum, a Legkisebb Testvérek Rendje, ez alkalommal sincs szó nagyság szerinti sorrendről) egy koldulórend, melyet Franciscus de Paula alapított 1454-ben. A calabriai Paolából származó szent már zsenge tizenévesen nekilátott a remeteléttel történő kacsintgatásnak. Egy barlangba költözvén (a barlangok igen népszerűek a sörökkel később metszéspontba kerülő remeték közt, Nursiai Szent Benedek is abban lakott, mielőtt megalapította a Sacer Ordo Cisterciensis-t, lásd zirci apátsági sörök) igen aszketikus életmódot vett fel, az állandó imákat és bűnbánatot időnként egy-egy önkívületi állapotban történő látomás tette némiképp változatosabbá.

Ferenc bátyánk életnagyságú szobra. Még van raktáron, de igyekezzetek, 4230 USD-ért a hülyének is

Csodákat is tett szép számmal, egy alkalommal a Messinai-szoroson köpönyegét a vízre terítve hajózott át valószínűsíthetően rettegve pánikoló társaival egyetemben. A történetről Liszt Ferenc is megemlékezett Két legenda című zongoraművében, amit itt hallgathattok meg (akit hidegen hagy, mit prédikál Assisi Szent Ferenc a madaraknak, ugorjon 11:54-re):

A minimiták 1634-től lelkes sörfőzésbe fogtak (főleg bakvonalon jeleskedtek, ekkor született a későbbi Salvator alapreceptúrája is), majd szűk 180 év múlva jött Franz Xaver Zachel és a paolai barátok söre az egész országban népszerű lett. Napjainkban a Paulaner a Brau Holding International AG része, mely társaság tulajdonjoga nagyjából fele-fele alapon a Schörghuber Unternehmensgruppe és a Heineken között oszlik meg.

Barna búzasörünk pohárba kerülvén elsőként masszív, háromujjnyi habjával nyűgözi le az embert, mely szép kontrasztosan simul rá a ködös, homályos, szűretlen, karamellszínű sörre. Illata is gyorsan kibomlik, a búzamaláta jellegzetes alapjaira szépen rétegződnek a banános észterek, némi élesztő, kenyér, s mintha egy kis illanó füstös vonal is megcsiklandozná az orrunkat. Ízében kellemesen vegyül a pörkölt maláták édessége a citrusos-gyümölcsös savanykássággal, mindehhez decens fahéjas fűszerezettség társul, melyek után a korty végén még egy kis keserűség is tiszteletét teszi. Jól iható, könnyed sör, csiklandozó szénsavakkal, 5.3-as alkohollal, 12.3-as Ballinggal. Megnyugtató, andalító, idegrendszert kisimító főzet, ha annak idején a jó Ferenc köpönyegének zsebében lapult volna néhány flaskányi, vidám énekszóval kötnek ki Szicíliában.

825. Tiltott Csíki Gold

Enkezünkkel elkövetett tökönszúrásnak tűnhet más tollából származó sörös írással nyitni a sajátunkat, mi mégis megtesszük. Tessék: https://magyarkonyhaonline.hu/cikkek/baksorok-oszre-kecske-nelkul?fbclid=IwAR10IvkM2wslQSPwO8fPLdKrNcg-5CsBwtK_crb9KfCl9KccAkXoxE8RBXk

Ennek több oka is van, soroljuk. Pro primo: Vasarhelyi kolléga szakértő és szakmai írásai mindig is stabil világítótoronyként meredeztek előttünk (ennek lett egy kis fallikus felhangja), tudásáért tiszteljük, szívesen és önzetlen mód népszerűsítjük. Másodsorban a mellékelt cikkben mindent frappánsan összefoglal a baksörökről, ezért ezt nekünk már nem kell megtennünk, ami jó, mert közismerten kényelmesek vagyunk. Pro tertio: írásában említi ma esti sörünk alapváltozatát is, kvázi mint anti-baksört, így káprázatos módon erről sem kell már lerántanunk a leplet, lévén az is rendkívül strapás és összetett mozdulatsor. Ebből kifolyólag más dolgunk nincs is, mint kinyitni a Tiltott Csíki Gold néven futó, engedjük meg: pilseni, ám úgy fest, a legkevésbé sem bak sört (hiszen receptúrája megegyezik a Tiltott Csíki Sörével, csak egy állítólagosan minimum 45 napos érlelési időszakkal igyekeztek karakteresebbé és gazdagabbá tenni ízvilágilag), s közben morfondírozni. Morfondírozni azon, hogy vajon ha a csíki mesteremberek a chipsnek való pityóka kapálásán, illetve a konzerválandó medveszar szedegetésén túl (azt tudtátok, hogy Csíki Kakas néven pattogatott kukoricát is forgalmaznak?) a sörfőzésbe is legalább ekkora lendületet és energiát fektetnének, hol tartanának mostanra.

“Mi a kukoricát nem a sörbe tesszük, hanem mellé kínáljuk.” Szép gondolat.

Mert bizony ez így – ha a marketingbullshittől eltekintünk – nem egyéb egy egyre inkább indusztriális ízvilággal rendelkező, meglehetősen túlértékelt, s még annál is inkább túlárazott lágernél. Aranysárga szín, közepes, hamar megrogyó hab, alsópolcosan savanykás, kissé fémes illat. A bakok masszív malátalapjának nyoma sincs, halovány gabonás édességek és reszketeg komlókeserűk menekülnek fejvesztve a döbbenetes savanyúság elől, mely a korty második harmadától az utóíz végéig kitart. Annak ellenére, hogy a gyártó a baksörség létjogosultságát az alkoholtartalomtól teszi függővé, a Gold 6%-a nem oszt, nem szoroz. Cserébe viszont ettől a vékonybéltekerően savanyú ízvilágtól tompa tarkótáji nyomást is beszerezhet az ember, ami már majdnem olyan, mintha.

Így a végére pedig a klasszikus vicc jut az eszünkbe, hogyaszongya:

Két székely beszélget:

– Te, Áront mégsem holnap temetik, hanem pénteken.

– Miért, jobban van?

Ha pediglen szegény (módotlan) Áron helyére sörünket passzintjuk, máris levonhatjuk a konzekvenciát: nem, nincs jobban.

P.S.: átfutva az írást, s magunkat könyörtelen pszichoszexuális elemzés tárgyává tévén ráébredtünk, miért helyeződött fallikus szimbólum a szövegtestbe. Hát ’iszen Maya Gold ceglédi születésű. Az meg itt van a kertek alatt.

Igen decens és visszafogott fotográfia a művésznőről

824. Hauskrecht Moravian IPA

Cseh kisüzemi pakkunk zárótételéhez érkeztünk, ismét búcsút intünk hát ennek a barátságos vidéknek, de nem zuhanunk (Nyárs)apát(i)ába (rettenetes szóvicc jelenlegi tartózkodási helyünk nevével, de nem bírtuk kihagyni), valami azt súgja, jövünk mi még errefelé. A most kóstolandó sör bemutatásán kívül egy másik adósságunkat is törlesztjük, királyváradi sörünk taglalásakor megígértük, hogy elmeséljük, miért lettek bohémek a csehek. Lássuk hát.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy égig érő fa, a tetejében volt háromszázhatvanhat holló, az aljára kötve háromszázhatvanhat csődörcsikó. Aki az én mesémet meg nem hallgatja, az a háromszázhatvanhat holló szedje ki a szemét, az a háromszázhatvanhat csődörcsikó hordja szét a testét. Ugye most már mindenki nagyon figyel? Élt egyszer réges-rég egy vidám gall törzs, a Boii. Nem volt különösebb gondjuk ebben a siralomvölgyben, éltek-haltak, ahogy azt kell, amíg i.e. 390 környékén úgy nem döntöttek, hogy ők bizony más gall törzsekkel karöltve beszivárognak a csizma alakú félsziget északi területeire. A gondolatot tett követte, szépen kipicsázták az etruszkokat Felsinából, a várost átkeresztelték Bonōnia-ra (manapság Bologna néven fut).

Friss csapolt sör érkezett a bonōniai kocsmába

Ám a sorsról közismert, hogy legalább annyit, ha nem többet vesz el az egyik kezével, mint amennyit a másikkal ad, s eme metódus keretein belül ez alkalommal római barátaink húzták fel a szemöldöküket. I.e. 194-ben Tiberius Sempronius Longus konzul látogatta meg a törzset, s hogy pezsegjen a party, hozott magával négy légiót is. A gallok elbukták a csatát, ám előtte azért megszorongatták kissé latin barátaink golyóit, nagyjából ötezer római harcos tette le aznap a kanalat. Egy évvel később a mutinai ütközetben Lucius Cornelius Merula tett pontot az ügy végére, de neki sem volt sok szerencséje a statisztikai adatokat illetően. Túl sok légiós harapott ismét fűbe, ezért megtagadták tőle a diadalmenetet. A Boii maradék É-ÉK irányba távozott visszafogottan pánikszerűen, s addig mentek, amíg olyan helyet nem találtak, ahol nem piszkálta őket legalább egy darabig senki. Az általuk belakott területet a történetírók (legkorábban Tacitus az i.sz. I. század végén) Boiohaemumként kezdték emlegetni. A modern kor tudósai közül néhányan úgy vélik, az egész fordítva játszódott le, vagyis a törzs itt lakott eredetileg, s innen kirándult római területre. Legyen így, a történelem egyik szépsége pont az, hogy néhány ezer (illetve száz, esetleg tíz) esztendő elteltével már mindenki azt gondolhatja az adott dologról, amit a leginkább szeretne. A csehek ettől még bohémek, s azok is maradnak várhatóan még egy ideig.

Mozgalmas migránstérkép

Közben pedig már recsegtetjük is lefelé a kupakot a PET-ről, pohárba kerül a Hauskrecht Moravian IPA, s annak rendje és módja szerint – habár tán kissé bátortalanul – el is kezdenek a gyümölcsös-gyantás jegyek vándorolni az ember orra felé. Mire kigyönyörködjük magunkat a ködös, narancsba hajló mélyarany színben és a meglepően tartós, fehér habkoronában, addigra az aromák is felveszik a ritmust. Grapefruit, mandarin, savanykásabb citrusfélék, némi fenyő, pár szál virág. Mindez érthető, ha a komlókat tekintjük: Cascade, Mandarina Bavaria hidegen, a keserűkért pedig olyan megbízható Saaz-hibridek felelnek, mint a ŽPČ, a Sládek és az Agnus (utóbbiról érdekességképpen megemlítenénk, hogy nevét Frantisek Beranek kutatóról kapta, aki ezt a komlót többek között a Bor, Sládek, Northern Brewer és Fuggles fajtákból a kétezres évek elején összerakta. Akár 15%-os is lehet az alfasav-tartalma. A jóember családneve magyarul bárányt jelent). A korty telt, kiegyensúlyozott, a gyümölcsök ízeit és a velük együtt mozgó karamelles édességet szépen váltják a keserűk. Kellemesen hosszúkás lecsengés, könnyedén kesernyés utóíz, 14 B°, 5.8-as alkohol, csütörtök este, pusztapörkölt, mi kellene még? Stabil lelkivilággal, újult lendülettel köszönünk el egy időre a csehektől, s miközben jólesően biztosak vagyunk abban, hogy nemsokára megint erre vezet majd az utunk, tekintetünkkel már a látóhatár szélén feltűnő új kihívásokat kutatjuk.

823. Hauskrecht Brněnský Weiss

Majdnem egy hetes szünet után jelentkezünk ismét, mely alatt rengeteg mindenre futotta az időnkből, kivéve persze a pihenést. A hétvégén ráadásul el is hajoltunk egy kissé, ezért most visszafogottan tremolózó inakkal és diszkrét tarkókörnyéki hasogatásokkal álldogálunk Fűnyíróváros (a.k.a. Brno) kapui előtt, s abban reménykedünk, hogy egy itteni söröcske majd gyógykezel bennünket. Általános kedélyállapotunknak nem tesz jót az a múltkor megemlített tény sem, mely szerint Richi PD nem küld nekünk többé semmiféle sörhöz hasonlító dolgot választott városából és hazájából, ha most mi valami kétértelműt mondunk a Hauskrecht főzeteiről. Nem szép dolog az ilyesmi, ezért most a tőlünk megszokott lendülettel nekihasalunk a két maradék palacknak, a jóembert pedig majd megabuzáljuk, ha legközelebb erre mászkál felénk.

A főzdét 2014-ben két barátjával karöltve Petr Hauskrecht alapította, aki szakmai szemszögből nézve elég szépen dekorált kutyabőröket tud felmutatni. Dolgozott a Pivovar U Fleků-ban, ami az ország egyik legrégibb és leghíresebb főzdéje, majd jött a Staropramen, Holešovice, Starobrno (itt ő készített először zöld sört, mellyel aztán sikerült is a városban hagyományt teremteni gyártásilag és fogyasztásilag egyaránt) és a Krušovice. A hatvanas éveit taposó mesterember energiáit sportos előéletéből meríti, csikóéveiben ugyanis a jégkorong volt a mindene. Játszott a Slavia Prague és a Dukla Jihlava csapatában, nem is beszélve a csehszlovák junior válogatottról. Talán ennek is köszönhető, hogy a nevével fémjelzett főzde ilyen dinamikusan és elegánsan siklik. Remélhetőleg a jövőben sem mennek majd túl vékony jégre. Igazán irigylésre méltó helyen dolgoznak, a volt brno-i vágóhíd százhúsz esztendős épülete rengeteg alapvető igazságot raktározhatott el életről, halálról, a világ egyéb dolgairól. Ha ez a nehezen körülírható, ám annál lényegesebb tudásanyag a sörökbe is átvándorolt, a beszállítónk nyugodtan alhat. Minderről Petr barátunk is mesél egy hat és fél perceset, itt tekinthetitek meg:

Két tételünk várakozik a kamrapolcon a gyártótól, elsőként a Hauskrecht Brněnský Weiss kerül sorra. Alapvetően egy bajor búzasörről van szó, melynek divatja nagyjából a XVI. században terjedt el a kontinensen, s így a cseheknél is. A truváj az benne, hogy szerecsendiót is adagoltak hozzá, s bár annak fő hatóanyaga, a miriszticin rovarölő funkciója mellett hallucinogén hatásokkal is büszkélkedhet, mi nem reménykedünk. Akkora dózis biztosan nem került bele.

Szerecsendió (Myristica fragrans)

Színe mélyarany, rendes búzához illően kissé opálos. Habja dús, vastag, tartós. Édes, banános, kicsit rágógumis illat, a szerecsendiónak kell egy kis idő, mire előmerészkedik a háttérből. Ízvilága is szépen kidolgozott, a maláták szinte gyümölcsös édességét jól árnyalja a szegfűszeges-szerencsendiós, picit vaníliás fűszerezettség. A korty közepesen testes tizenkettes, jólesően krémes, lágy, kerek. A komlókeserűk minimálisak, a vége fűszeres, rövid lecsengésű, alkohol 5,3%.

A szerecsendió jó ötlet volt, ha ettől lesz egy sör igazán brněnský, akkor hajrá, nekünk semmi kifogásunk sincs.

P.S.: a kisebbik lányom által a hordozófelületre rögzített Peppa malac sem most, sem a későbbiekben nem fogalmaz meg burkolt kritikát, véleményt, életérzést az ebből a szögből fotózott sörökkel kapcsolatban.

822. Xaver Barrique

Tovább sündörgünk Brno közelében, hogy aztán – tovább nem titkolva – ebben a szép városban pihenjük ki ismét a fáradalmakat, addig azonban még be kell ugranunk pár mondat és egy palack erejéig Blučinába. Ez a kétezeregynéhányszáz lelket számláló település a környékbeli borvidék egyik központja, ám akad itt sör is, ezért a mitkeresünkmiitt? jellegű kérdéseket tovább is pöccinthetjük. A közelben lévő Rajhrad bencés apátságában fellelt okiratok alapján a falu első írásos debütálását 1045 környékére tették, ám később kiderült, hogy a furmányos barátok eme dokumentumokat pár száz esztendővel később hamisították. Nem ítélkezünk, megértjük. Ennyi az élet, a pin@ meg a pénz, ahogy Gengszter Zé mondta volt.

Blučinai képeslap, 1920

Fontos régészeti lelőhelyként is nyilván van tartva, az itt feltárt népvándorlás kori fejedelmi sírban talált alemann stílusú (ez többek között a hüvely rögzítésének módjában, illetve a markolat kialakításában különbözik az akkori újgazdagok között szintén népszerű frank típustól) aranyozott markolatú kard igen tetemes értéket képvisel.

Blučinában az első legális és hivatalos főzde 1560 körül létesült, termelt is becsülettel, amíg aztán 1884-ben le nem égett. 2005-ben gondolta úgy egy Svatopluk Strava nevű közlekedésmérnök, hogy ő bizony újra nyit egyet. Az elképzelést tett követte, gyorsan kibérelte a helyi vendéglőt is (nem lehetett nehéz, az apjáé volt, aki Xavéri Szent Ferencről nevezte el a létesítményt, lévén ő is eme legendás keresztnév tulajdonosa) hogy legyen hol meginni a sört, aztán nekilátott. A Pivovar Xaver ászok vonalon nyomul, de nagyobb ünnepekre, születésnapokra készítenek speciális főzeteket is. A mi példányunk a vezérhajónak számító Xaver 12-es barrikolt változata (említettük, hogy borvidéken járunk). A barrique, mint eljárás azt jelenti, hogy a tölgyfából készített hordókat különböző módszerekkel belülről pörkölik, s az abban tárolt, érlelt alkohol mindenféle érdekes ízanyagot old ki az égetett dongákból. Mivel nem olcsó megoldás (egy ilyen hordó elég drága, oszt’ két-három év múlva ki kell dobni), ezért használatos az ugyan jóval kevésbé intenzív ízvilágot produkáló, ellenben pénztárcakímélőbb „csipszes” variáció is. Ilyenkor égetett tölgyfaforgácson erjesztenek és érlelnek. Hogy ma esti sörünk melyik változatban készült, összehasonlítási alap híján titokban marad.

Örökké csapongó, nyughatatlan fantáziánkat most a címkén olvasható SESV felirat ragadta meg, ami ugyan lehet orvosi képszegmentáló eljárás (Segmentation-Emendation-reSegmentation-Verification), vagy a modern tengeri olajkutatásnál/fúrásnál használt önemelő hajó (Self-Elevating Support Vessel), esetleg a Solanum viarum nevű agresszívan invazív gyomnövény Soxhlet-féle kivonata (Soxhlet assisted Extracts of Solanum Viarum; ezzel kapcsolatban még egy nagyon ígéretes kutatási anyagot is átfutottam indiai gyógyszerészek tollából, jól működő antioxidánsokat lehet készíteni a növényből, akit érdekel, annak szívesen átküldöm a tanulmányt), ám joggal érezzük úgy, hogy ezzel egy centiméternyit sem jutottunk előrébb a sör irányába. Ha pedig SESU-nak olvassuk, mindenféle gélek és síkosítók kezdenek ömleni a monitorról, zavarba ejtő tömegben. Elengedjük a témát. Majd nálunk avatottabb elmék megfejtik, mi most töltünk és iszunk.

A Solanum viarum termése

Kellemes, szemet pihentető rézvörös árnyalat, a szűretlenség miatti ködös hatással vegyítve. Habja közepes, nagy lyukakkal, tapad a pohár falára, tartósnak is mondható. Illata mint egy régi asztalosműhelyé: kissé savanykás, fűrészporos, enyhén füstös tölgyfa. Intenzív és tartós, távoztával halvány malátás édesség is észlelhető. Ízvilágát is alapvetően határozza meg ez a fanyar, fás, tanninos-vörösboros vonal. Elsőre kicsit furcsa az összhatás, akaratlanul is a szavatossági időt keresgéli a tekintet a palackon, de aztán kinyílik a dolog, a csersav bámulatos könnyedséggel fuzionál a komlókeserűkkel, szokatlan, ám élvezetes, szépen elnyújtott, hosszan lecsengő élményt kínálva. Nem állítom, hogy könnyen iható sör, azt sem, hogy napi fogyasztásra javasolnám, de összességében pozitív emlékeket iktatunk róla a megfelelő mappába.

Így a végén köszörülnénk egy kicsit a csorbán, a Dej Bůh štěstí feliratot –lévén klasszikus cseh sörszlogen (is) – nemcsak hogy értjük, de hallgathatjuk is a Dymytry együttes jóvoltából. Ők a psy-core stílus megalapítói, s bár prágai illetőségűek, szívesen ajánljuk mindenki figyelmébe kedves nótájukat, melyben közeledő ellenségekről, magányról, összetört csontokról és örvendező férgekről dalolnak. Jó szórakozást, és Dej Bůh štěstí!