773. Kočovný Kozi Jehličnatý Kozi Strom Ale

Töredelmesen elismerjük és bevalljuk, elvesztettük a csatát (ha a háborút nem is), már ami a Kočovný Kozi söreinek optimális, naptári alapokra vetített fogyasztási idejét illeti. Mert a sütőtökös variációt még csak megmagyaráztuk valahogy, s a Waizenbock sem hordozott magában megkerülhetetlen akadályként tornyosuló utalásokat valamelyik évszakra, de mi a jóistent kezdjünk egy marék tűlevéllel? Hát ki az a sajnálatos módon agyonképzett és túlolvasott, a használhatatlanságig pallérozott elme, akinek erről nem a tél, a térdig érő hóban felé rohanó farkasfalka és a karácsony ugrana be egyből? Nem, nincs tovább, beszorultunk a spanyolfal mögé, ahonnét afféle nyári mikulásként, zavart és kissé erőltetett mosollyal az arcunkon lépünk elő, kezünkben egy palack Jehličnatý Kozi Strom Ale-lel, amibe az egyéb összetevők mellett egy csapott evőkanálnyi fenyőtű is került. Ez így első olvasatra valóban furcsának tűnhet, de ha jobban belegondolunk, a sörök és a gyantás ízvilág között nem húzódik áthidalhatatlan távolság, vagy kibékíthetetlen ellentét. Jónéhány komlófélével találkozhattunk már, melynek fenyős-örökzöldes, gyantás aromája tette élményszerűvé az adott főzetet. A széles spektrumban használtak közül itt van mindjárt a Mosaic és a Simcoe, vagy a Centennial, de nem pislogunk tanácstalanul a Vic Secret (nem a fehérneműben flangáló csajokról van szó, bár természetesen kifogásokat ez esetben sem emelnénk, s a pislogás is megmaradna, ha nem is a tanácstalan kategóriából), illetve az Azacca nevek hallatán sem. A mi sörünkbe, melyet a Google fordítója Tűlevelű Kecskefa névvel illet (ez pedig ismét egy vitathatatlanul csodaszép szószerkezet, s egyből a marokkói argánligetek fáinak tetején egyensúlyozó patások jutnak az eszünkbe, tessék:

ugyan más típusok kerültek, de ennek is megvan a maga jó oka, ahogy azt rögvest látni fogjuk. Sötét rézvörös italunk van, direkt fényben dévaj, piros villanásokkal. Habja közepes, tömött, tartós, bézzsel tört. Illatát érezve megnyugodtunk, a fenyőlevelek miatt ugyanis minden alapot nélkülözve gondolatban a Wunderbaum légfrissítőkre asszociáltunk, ám ennek hálistennek semmi nyoma. Gyanta természetesen akad bőven, de nem tolakodó, csak masszív. A főzde a skandináv erdei túlélőtúra aromatikus elemeit ellensúlyozandó a Sládek és a Citra nehéztüzérségét vetette be, ennek köszönhetően tobzódhatunk a barackos-citrusos illatokban is. A korty eleje rövid szakaszon magabiztosan malátás (17 B°), aztán a komlók narancshéjjal megtámogatott 40-es IBU értéke lendül támadásba. A vége gyümölcsösen kesernyés, szívmelengetően alkoholos (7,1 %), a megfelelően hosszú lecsengésben visszaköszön a gyanta. Érdekes, ügyesen összerakott, ha nem is túl cizellált sör, mely segítségével magunkba szívhatunk annyi gyantát, hogy hosszú ideig hibátlanul működjön a hegedűvonónk.

772. Kočovný Kozi Waizenbock

Bizony búzabakot sem iszik minden nap az ember, legalábbis mi egészen biztosan nem, ezért hát mai sörünk lefetyelése előtt kicsit lecsutakoljuk beporosodott lelkivilágunkat, kifésüljük a szakállunkból azt a sok izét, amit a szél belehordott, egy pillanat erejéig eljátszadozunk a tiszta alsónadrág cseréjének gondolatával is, de aztán győz gondosan kidolgozott arányérzékünk. Nem szabad túlzásokba esni, Hrabal bácsi is megmondta, hogy „Az igazi férfi az mindig egy picit spicces és van egy diszkrét szarszaga.” A kitétel egyik fele adott, a másikon még dolgozni kell egy kicsit, segítő kezet bizton remélhetünk a Kočovný Kozi Waizenbock 6,4-es alkoholtartalmától. Eme értéket ugyan némiképp keveselljük, a kissé papírízű hivatalos adatok szerint a búzabakok 6,5%-tól 9%-ig húzódnak szeszileg, de szerénység elvtársak, szerénység. Ki a kicsit nem becsüli, az később egy jó nagyot is kaphat, ha nem vigyáz. A most lila alappal virító címkét nézegetve azon gondolkodunk, vajh’ miért került az az a betű az e helyére? Rövid nyomozást követően helyes, illetve annak vélt megoldások tömkelegében fuldokolhatunk, ezért gyorsan kiválasztunk kettőt, a többit pedig hagyjuk futni. Ezek szerint: „a”, mint alkohol. Hmmm… Nem tetszik. Most vezettük le a tőlünk megszokott hanyag eleganciával, mi a gondunk ezen a téren. Esetleg arra az egy tizednyi értékre gondolnak, amivel lecsúszik az alsó határértékről? Ne erőltessük, nézzük a másikat. Diszlexiás a kecske. Tökéletes, elfogadjuk, s amennyiben szükség lenne rá, személyre szabott, komplex, célzott terápiát javaslunk. Közben nyitunk. A szénsav vadul sziszegve próbálja lelökni a kupakot, de mi urai vagyunk a helyzetnek. Sötét borostyán színű változat kerül a pohárba, felhős és enyhén zavaros az élesztő és a búzamaláta magas proteintartalma miatt. A hab vaskos, tartós, törtfehér. Illata gabonásan édeskés, telt, élesztős, a banános jegyek gyengék. Komlóknak nyoma sincs. A korty közepes, szénsavas, ízvilága vastagon búzás, a legvégén nagyon enyhe keserűkkel. A befejezés száraz, finoman savanykás. Összességében szép megoldásokat, harmonikus együtt mozgásokat mutató sört ihattunk, s kell-e ennél több így a tanév vége előtt egy héttel? Mivel pedagógusként a szarszagú mellé már nem szívesen tűznénk oda a kiégett és az alkoholista jelzőt, válaszunk egyértelműen nem.

771. Kočovný Kozi Pumpkin Kozi Ale

Limitált kiadású, az évszakhoz nem is igazán illeszkedő sört választottunk erre az alkalomra magunknak a Nomád Kecskék felhozatalából, de bőven és jólesően vagyunk annyira nonkonformisták, hogy az ilyesmivel egyáltalán ne törődjünk. A Pumpkin Kozi Ale, mint a neve is mutatja, egy sütőtökkel és egyéb fűszerekkel ízesített, ebből adódóan inkább a hűvösebb napokra szánt és kigondolt főzet. Emeltebb alkoholtartalma (6.8) is a zord október végi szélviharok ellen vértezné fel az embert, ám szerencsére igen élénk képzeletünk máris jeges esőcseppeket arcunkba masszírozó őszi orkánt vizionál az ablakon kívülre, így hát minden akadály elhárult, nyugodt szívvel bontunk. Amíg sörünk szellőzik és nekilát illatanyagait a légtérbe eregetni, mi ejtünk pár szót a tökfélékről, már csak azért is, mert Kočovný-ék nem akármilyen árokparti pudvás példányt pakoltak a főzetbe, hanem a sütőtökök Rolls-Royce-át, a Hokkaido-t használták. A tök háziasítása nagyjából tízezer esztendeje kezdődött Közép-Amerikában, de hogy miért, azt nem tudjuk pontosan. A vad tökfélék ugyanis nemhogy az ehetetlenség határait súrolóan keserűek, hanem mérgezőek is a bennük lévő Cucurbitacin nevű anyag miatt. Napjainkban sem árt az óvatosság, a dísztökök fogyasztása garantálja a heveny rosszullétet, hányást, hasmenést, hajhullást, a körülmények és egyéb tényezők szélsőségesen szerencsétlen összjátéka esetén akár a halált is. Nem lévén adottak a génsebészet kellékei (az ifjú Einstein is csak 1988-ban tudta kettéhasítani egy hidegvágóval az elektronhéjakat, feltalálni a rock&rollt, habot csinálni a sörnek és összejönni Marie Curie-vel) a nemesítés évszázadokon át húzódott, s bár a mezoamerikai őslakosoknak rengeteg furcsa szokása volt, nem gondolnám, hogy az ilyen hosszú ideig tartó folyamatos okádást emelték volna piedesztálra. Egyes kutatók szerint a tökféléket inkább használati tárgyakként való alkalmazhatóságuk miatt nemesítették. Komplett étkészleteket, tárolóedényeket faragtak belőlük, a halászok is megpróbáltak a toxikus elemek segítségével sikeresebbek lenni. Aztán a tökök nekifogtak az édesedésnek (részben a véletlennek, részben a tudatos szelekciónak, illetve a Peponapis és a Xenoglossa méhnemzetségeknek köszönhetően, de ezzel itt most megállunk, mert nem végzünk a büdös életbe se), a többi pedig már írott történelem. A sütőtökök egyik változata Japánba vándorolt, ahol vörös kuri -ウ チ キ ク リ- néven impozáns karriert futott be, ennek egyik alfaja a Hokkaido. Nálunk is terem, május közepén érdemes vetni 2cm mély, egymástól 150 x 100 cm távolságra lévő bokrokba, a vetőmag ára cca. 250 HUF/csomag, nincs mit, örülök, hogy segíthettem. A Hokkaido héja sötét naracssárga és ehető is, húsa édes, enyhe diós felhangokkal.

A gyönyörű, sötét borostyán színű, vaskos, tömött, halványbézs habbal bíró sör közben szabadon engedte aromáit, az édeskés, sülttökös, halványan fahéjas-mazsolás-gyömbéres illat szépen betölti a teret, a háttérben sejtelmesen lapuló alkohol csak még izgalmasabbá teszi a dolgot. A korty eleje mézeskalácsos, a fűszerek és a méz szinte tökéletes illúziót szállítanak. Ezt követően a Sládek gyümölcsös keserűi érkeznek, a grapefruit viszi a prímet, majd ismét egy édesebb, tökös szakasz következik, ahol már az alkohol is bontogatni kezdi a szárnyait. A vége kesernyés, az utóíz gesztenyés. Testes, de nem túlsúlyos sör (15 B°), kerek, fűszeres kortyokkal. A benne lévő alkohol szépen melegít, ezzel a sörrel egy viszonylag barátságtalan hófúvásban sem esnénk kétségbe.

Végezetül pedig ezzel a sörrel (is) kívánunk kedves Szabolcs barátunknak boldog születésnapot. Virágozzanak az ő tökei még hosszú évtizedekig.

770. Kočovný Kozi Single Kozi Hop Citra

Hátat fordítva Náchodnak D-DK-i irányba haladva Brno felé kezdünk tekeregni, mely három-négy emberesebb macskaugrásnyira, cca. 170 kilométernyire fekszik. Ez gépkocsival három órát jelent, a tőlünk megszokott kertek alatti vargabetűket is beleszámolva nagyjából harminc évet. De mi nem ijedünk meg, nekirugaszkodunk, mert egyrészt alakulhat másként is, másrészt nem szeretnénk, ha távolba szakadt hazánkfia, Richi PD megorrolna ránk azért, hogy le sem sz*rjuk kalandos úton hozzánk eljuttatott söreit. Mondjuk ezen az alapon Muchacho kolléga és a zip’s brewhouse is összevonhatná a szemöldökét, s moroghatnának valami mif@szvanmá’-hoz hasonlót a bajszuk alatt, de türelem, sorra kerül mindenki. A blog érdemi szerzője addig is jóleső szemforgatások és kéztördelések közepette nyivákolhat, hogy jaj, jaj, mennyi sört kell még meginni.

Szóval Brno. A város neve bennünk valamiféle szelepes szinesztéziaszerűség miatt egy beslusszolt fűkaszával való próbálkozás képi és hanganyagát idézi fel, akár a cseh, akár a német (Brünn) alakot vesszük alapul. Sőt, működik a dolog a magyar Börön, a jiddis Brin és a latin Bruna variációkkal is, tehát Morvaország legnagyobb települését nyugodtan átkeresztelhetnénk Fűnyíróvárosra, a.k.a. Sekačkovo. A lekaszált fűfélék hasznosítási lehetőségei közül pedig az egyik legrusztikusabb és legidillibb forma a kecskékkel történő felzabáltatás. Merő véletlenségből ezt a sörök és a kecskék között ívelő félfétisiszta vonalat lovagolja meg mai sörünk gyártója is, már ami a megjelenést és az elnevezést illeti, hiszen a Kočovný Kozi magyarra átültetve Nomád Kecskéket jelent. A friss és fiatalos főzde alapítói Edinburgh városában kezdték magukba szívni a sörrel kevert kultúrát, majd hazatérvén České Budějovicében tökéletesítették tudásukat. Mi pedig abban a szerencsés szituációban vagyunk, hogy hat masszív, 0.75-ös palack erejéig vizsgálgathatjuk, mennyire sikerült ez nekik.A Single Kozi Hop egy sorozatterv, melynek lényege az egyetlen komlóféle felhasználásával történő ízesítés. Nem új, de jól bevált ötlet ez, számtalan példa lenne rá hozható, a kommentekben a nálunk avatottabb szakemberek ezt remélhetőleg meg is fogják tenni. Esetünkben ez a komló a Citra, ami tuti befutó szokott lenni a single főzeteknél, intenzív és rendkívül szerteágazó aromáinak köszönhetően. Típusát tekintve sörünk egy IPL (India Pale Lager), ami elvileg főleg élesztőjében tér el a klasszikus IPA-któl, lévén utóbbi felsőerjesztésű. A gyakorlatban viszont az IPL nem feltétlenül egy markáns határvonalakkal megjelölt kategória, könnyen megeshet, hogy egy Hoplager kontra IPL vita bizonyos pontján mi is inkább a fájdalommentesebb tarkólövést választanánk.

Nyitás után kellemes lime-grapefruit kombó mogyorózza lágyan a nyálmirigyeket, amik ettől jócskán izgalomba is jönnek, már nyelni is kell, pedig még csak a világos arany színvilágot és a vaskos, tartós habot bámuljuk. Aztán erőt veszünk magunkon, kortyolunk. A Citra rögvest támad, savanykás trópusi gyümölcsei mellett az alfáit is szépen mutogatja, keserűi nem esnek túlzásokba, de szépen kidolgozottak, a 35-ös IBU ideális választás erre az estére. Aztán a komló lassan a háttérbe húzódik, teret enged a klasszikus pilseni és müncheni malátáknak, melyeknek édessége vidám kontrasztot ad a közepesen kesernyés utóíznek is.Frissítő szénsavak, 13-as Balling, 5.5-ös alkohol, semmi különös, a szerda csak egy szerda, de valahogy a helyükre zökkennek a dolgok ettől a párosujjú patástól. És amikor a 0,5-re kihegyezett, utolsónak gondolt mozdulatsor kivitelezése után a palackra pillantasz, vigyorogsz.

769. Primátor Double

Anélkül, hogy a szemérmetlen seggnyalás nem túl kívánatos gyanújának árnyéka vetülne ránk, objektíve meg kell állapítsuk, hogy Kovács Gábor Maláta előző írásunkhoz illesztett kommentje oly igen szépen ívelő magas labda, hogy hátralévő életünkben minden reggel leköpnénk a tükörképünket, ha nem csapnánk le rá. Bizony, ha az ember megfontoltan a kisebb ellenállás irányába konvergál, abból a 48-ból előbb-utóbb 24 lesz. Ellenkező esetben könnyen szegény Aulus Terentius Varro Murena sorsára juthatunk, aki férfiasan Augustus császár szemébe mondta a frankót, csak sajnos annak ez nem tetszett. Ebből kifolyólag a bátor consult i.e. 24-ben (naná) jégre tették, emléke viszont Horatiusnak köszönhetően mindmáig fennmaradt. A költő Licinius Murenához című hat szapphói strófából álló carmenjében (ókori latin ódai műfaj) szólítja meg az elbukott hadvezért, Szabó Lőrinc fordításában imígyen:

Jobban jársz, Liciniusom, ha nem törsz folyton/ a nyílt tengerek ostromába/ s gyors szelektől tartva nem óvakodsz a/ parti hegyekhez./ Akinek szivében arany közép tart/ súlyegyent, azt nem nyomorítja rozzant/ putri szennye, nem nyomorítja bántó/ udvari pompa./ Égverő fenyvek sudarát sürűbben/ rázza förgeteg, recsegő robajjal/ dől a nagy torony s a hegyek legormát/ sújtja a villám./ Jót remél a vészben, a jóban ismét/ fordulattól tart az előrelátó/ szív. Ahogy meghozza a tél haragját/ Juppiter, éppúgy/ űzi is. Nem lesz, ami rossz ma, nem lesz/ folyton az. Ha hallgat a Múzsa, olykor/ lanttal ébreszti, s nyilait nem ontja/ mindig Apolló./ Álld helyed bátran, ha szorít a sors, és/ légy szilárd; viszont, okosan, magad vond/ össze, hogyha kedvez a szél, tulontúl/ büszke vitorlád.

Megfontolandó és bölcs intelmek, melyeket mi mindig is életünk vezérfonalának tekintettünk az aurea mediocritas elvével egyetemben, ezért hát a Primátor 24-es felbukkanását tökéletes elégedettséggel szemléljük.Típusának meghatározását tekintve némi káoszt látunk elúrhodni a hozzáférhető adatbázisokban, hiszen valahol porterként, pláne balti porterként emlegetik, amit nagyon nem tudunk hová tenni, másutt a bak-duplabak kategóriába sorolják. Maga a gyártó a „Tmavé speciální pivo” kifejezést használja, ez nekünk is megfelel. A huszonnégyes extrakt és a 10,5-ös alkohol igencsak tiszteletet parancsoló értékek, melyek miatt mai sörünk igazi energiabomba, a némiképp pajzán hangvételű „černá viagra“ jelzőt is kiérdemelte. Gránátvörös villanásokkal operáló sötétbarna sör, átlagos vastagságú, gyorsan apadó bézs habbal. Illata pörkölt malátás, aszalt gyümölcsös, melaszos. Az alkohol nem kihívóan, de egyértelműen jelentkezik. Olajos, magasabb viszkozitást imitáló anyag, tapad a pohár falára. Kakaósan, barna cukrosan édes, a szárított gyümölcsök közül leginkább a datolya-mazsola-szilva trió hallucinálható bele. Az alkohol csípős, pezseg az ember nyelvén, a gyomorral is érdekes dolgokat művel, aperitif jelleggel is fogyasztható, mindamellett tökéletes desszertsör. Krémes és lágy, mint egy nyelves puszi egy dagonyázó bivallyal. Ám nagyjából a második palack felénél a kérődző kiemelkedik a mocsárból, s ha egy képregényben élnél, valami olyasmit írnának a szóbuborékodba, hogy nyiff.

768. Primátor 21 Imperial

Ha 13-hoz hozzáadunk nyolcat (ami 7+1 is lehet ugye, a hét pedig az egyik legelemibb meseszám a sárkányok, törpék, csizmák, tündérek miatt, az egy az meg az egy, mindennek az eleje, anélkül nincs a többi sem. Az 5+3 is oké, Pancsatantra és Az ötös számú vágóhíd, illetve Szentháromság, A három a kislány betétdalait dúdoló három szegény legény [habár az a kislány, akinek betét kell, talán már nem is annyira kislány], no és persze A három testőr Afrikában) elvileg 21 lesz a végeredmény, ami többek között félprím és Fibonacci-szám is. A Primátor palackjainak címkéjén túl leggyakrabban kártyaasztalok környékén lehet összefutni vele, ahol bárki kérhet 19-re lapot, de ne lepődjön meg túlságosan, ha nem jön össze a dolog. Ha francia kártyával játszanak, akkor a Blackjack nevet használják a népek, ez jóval nagyüzemibb hangulatú, de a lényege ugyanaz. Előfordul, hogy néha valakit/valamit kivágnak, mint a huszonegyet, s amennyiben ez jogszerűen és megérdemelten történik, bólintsunk beleegyezően, ellenben a „nem enged a huszonegyből” szóláskeveredést irtsuk tűzzel-vassal, kispolgári slendriánság, nem szeretjük. Mindezeken túl a 21-ről még az jut most az eszünkbe, hogy március havának ezen a napján ünnepeljük a költészet, a faji megkülönböztetés elleni harc, a planetáris tudat és a Down-kór világnapját. Egyszerre. Ez valami gyönyörű és abszolút győztes, bár szeptember 21 méltó ellenfél a magyar dráma, a nemzetközi béke, a hála és az Alzheimer-kór összegyúrásával.

Sörünk csikókorában Primátor Rytírský 21° néven futott, de aztán benőtt a feje lágya, s felvette a jóval árnyaltabb és elegánsabb Imperial nevet, ami egyben és részben kategóriáját is jelöli. Színe közepesen sötét arany, habja vékony és gyorsan apadó. Illata ragacsosan édes, gabonás, alkoholos. Utóbbin nem csodálkozunk, 9 %-ig tornázták felfelé benne a szeszt, ezzel az értékkel dobogós helyen álldogál a cseh világos sörök rangadóján. A korty édes, a komlók nagy igyekezettel ellensúlyoznak, de nem sok idejük van a kiteljesedésre, mert érkezik az alkohol. Testes, lekerekített élű ital (ezt tán a benne lévő félmaréknyi búzamalátának köszönheti), textúrája kissé olajos hatású. Az utóíz édeskés, alkoholosan csípős. Könnyed fecserészéshez nem ajánljuk, mert a második pohár már aktívan feszegeti, nyomja a koponyatetőt, s ebben az állapotban vérmérséklettől függően előkerülhet az élet értelmének problémaköre, a másodlagos nemi jellegek, illetve a mindenkinek a durva anyukája.

767. Primátor 13 Polotmavé

Primátorék segítségével merész hármasugrást fogunk végrehajtani, ráadásul védőháló nélkül, pedig arra mindig szükség lehet, ha az ember olyan meredek dolgokra akar felkapaszkodni, mint most mi. Annyira megbabonáztak ugyanis minket a palackok címkéjén sorakozó számjegyek (melyek egyébként a Balling-értéket kívánják jelölni), hogy rögvest elhatároztuk, körüljárjuk egy kicsit a dolgot, csinos irtást hasítván a számmisztika, a hiedelmek és az emberi gyarlóságok burjánzó és kusza őserdejébe. Vessük is magunkat a mókusok közé, illetve egyből a mély vízbe, jöjjön az a szám, melytől bolygószerte több millió embertársunk fossa le a bokáját, ha csak az eszébe jut. A 13-as szám már önmagában is veszedelmes, pénteki nappal kombinálva pedig egyenesen halálos, mint azt Jason barátunk vidám és kalandos történeteiből tudhatjuk. Hogy mióta rettegünk kollektíve ettől a szerencsétlen prímtől, pontosan nem tudni. Egyesek szerint bibliai alapokra épül a riadalom, az utolsónak bizonyult vacsora asztalánál ennyien üldögéltek (Jézust pedig pénteken feszítették meg). Ennek ellentmond az az egyre inkább tényként kezelhető adatcsomag, mely szerint ettől a számtól már jóval Krisztus és a kereszténység megjelenése előtt tartottak a népek. Az i.e. 18. században Hammurapi már gondosan kihagyta a 13-as pontot a törvényoszlop farigcsálásakor, s a rómaiak meg a vikingek is diszkréten lúdbőröztek, ha szembejött velük ez a szám. Márpedig a vikingekről köztudott, hogy semmitől sem féltek egészen addig, amíg össze nem futottak Hangjanix komával Galliában. Az ettől a középpontos ikozaéderszámtól való indokolt és/vagy fosztóképzős alak cidrizés hivatalos neve triszkaidekafóbia, kezelésével különösebb eredmények felmutatása nélkül igen sok pénzt lehet keresni. Az ebben a kórban szenvedők iskolapéldája Arnold Schönberg osztrák zeneszerző, aki magától értetődő módon 1874. szeptember 13-án született (nem, nem pénteken, vasárnap). Egy atonális dalciklus és egy dodekafón zongoraszvit között a kotta szélén kiszámolta, hogy márpedig ő istenbiz’ 76 évesen fog meghalni, mert hát 7+6 az 13. S lőn: 1951. július 13-án szenderült jobblétre, éjjel 11:47-kor (13 perccel éjfél előtt), és igen, mindez egy pénteki napon történt. S ha még mindig nem szaladgálna a hátatokon a hideg, elétek tárom az adu ászt. Ezt az írást nem számítva a blog eddigi öt évében 58 alkalommal használtuk a 13-as számot eszmefuttatásaink során, no és hát mennyi is öt meg nyolc, tamáskodó banda?!Csoda, hogy reszkető kezekkel bénázunk a kupak leemelésekor? Itt már csak a Primátor 13-as jótékony hatású, 5.5-ös alkoholtartalma segíthet, mely jólesően simul össze a Félszerzet friss és lendületes komlózásával, valamint a megfelelően stabil malátaalappal. Gyengéden rézvörös színvilágához, pufi habkoronájához szépen passzol enyhén karamelles illata, melybe én még pár szem töppedt mazsolát is oda tudok illeszteni, bár lehet, hogy ez már a kezdődő fantozmia egyik jele. Könnyedén elrugaszkodó malátás édességek után a jól bevált arany középutat taposva vonulnak a komlók. A szénsav átlagos, az utóíz kellemesen kesernyés, a legvége visszafogottan fanyar. Vannak, akik szerint a Primátor sörei enyhén túl vannak hájpolva, fene tudja, lehet, mindenesetre mi mindig nyugodtak vagyunk, ha lapul tőlük egy-két palack a kamrában. Abból nem lehet baj.

766. Zip’s Miskolci Mosaic

Mai sörünk ittlétének nemesen egyszerű és – amennyiben a változást, illetve a megújulást pozitív előjelű tényezőként fogjuk fel – örömteli oka van. Kedvenc BAZ megyei főzdénk külső-belső ráncfelvarrásra küldi vezérsörét, a Miskolci Mosaic-ot, ezért a „ki a régivel, engedjük be az újat” alapon érdemei elismerése mellett szárazdokkba vontatjuk mi is a vezérhajót. A zip’s brewhouse nagy elánnal startolt a tavaszi nyitáskor, látszik, hogy nem üldögéltek tétlenül a vírus által ránk szabott kényszerpihenő alatt. Szép sárgára színeződött az enteriőr, csóró Dorothyt az idegösszeomlás környékezné, ha ki kellene választania a helyes útvonalat. A sörfőzőmester, Pedro Reinoso Bernal is visszatért távoli szülőföldjéről, ötletekkel és inspirációkkal csordultig töltve. Az újraalkotásról a főzde FB-oldalán így nyilatkozott: „Jócskán megemeltem a komlómennyiséget, de ugyanaz a Mosaic komló, maláta és élesztő van benne, és ugyanaz a főzési mód. Az eredmény viszont egy sokkal ütősebb komlóélmény, különösen citrusos és gyümölcsös ízjegyekkel. Az aroma pedig egyszerűen lenyűgöző.”Nos, a MM-ról (mely sör típusának egzakt meghatározása Single Hop East Coast Bohamian Pilsner) eddig is kedves emlékeket dédelgettünk szívünkben, citrusos-barackos-gyantás illata (melyért a sör nevében átvitt értelmet is felmutatni képes Mosaic komló a felelős [a komlóért pedig Jason Perrault, aki afféle rocksztár a termesztők között. A Mosaic fejlesztésével 2001 környékén kezdett foglalkozni, amikor is egy YCR-14-es Simcoe példányt keresztezett egy Tomahawk-Brewers Gold-Early Green ősöket felmutatni bíró Nugget-származékkal. Nem akarnék még egy zárójelet nyitni, ám azt mindenképpen megemlíteném, hogy az YCR-kód a Yakima Chief Ranches-t takarja, s máris összevillanhatnak a tekintetek, neki lehet látni a hümmögéssel tarkított értő bólogatásnak. A munka nagyjából egy évtizedet vett igénybe, közben azért a jóembernek volt ideje egyéb projektekre is, többek között ott bábáskodott a Citra, az Ekuanot és a Warrior születésénél is. Most pedig mindkét zárójelet bezárjuk, rögvest folytatódik az imént félbehagyott mondat, lehet keresgélni az elejét]), gyümölcsökkel és virágokkal gazdagon megpakolt, egyben markánsan kesernyés ízvilága, határozott szénsavassága minden alkalommal kellemes perceket/órákat szerez és garantál. Optimistára hangszerelt, nyugodt kíváncsisággal várjuk Bernal mester újraálmodott MM-ját, a nyugdíjassá avanzsált receptúrától pedig elbúcsúzunk, viszlát, és kösz a halakat.

765. Litovel Gustav

Itt az idő, búcsút intünk Litovel városának és söreinek, s mivel vannak, akik ilyenkor kissé elérzékenyülnek, mi máris tálcán nyújtunk feléjük egy igencsak kidolgozott vállat, melyre nyugodtan ráborulhatnak egy jóízűt bőgni. Gustav Frištenský felsőruházatát taknyolhatja össze minden szenzitív lélek, ha nem fél attól, hogy az úriember letekeri az orrát. Az elővigyázatosság mindenesetre indokolt, lévén Gustav apánk a „minden idők legjobb cseh birkózója” cím büszke birtokosa, s orrletekerésben szerzett rettenetes rutinját a háta mögött sorakozó csaknem tízezer (!) mérkőzés körvonalazza. Az 1879-es születésű nagybetűs férfi (istenbiz’ nem gúnyolódom, nyüzüge szemüvegesként őszintén csodálom az ilyen teljesítményre képes embereket) kovácsinasként kezdte karrierjét egyengetni, de egy gyermeteg poén miatt -melynek keretén belül egy tanonctársa izzó patkót nyomott a kezébe- végül a húsiparnál kötött ki. Példamutatóan egészséges életet élt, nem ivott, nem dohányzott, odafigyelt arra, hogy mit és mennyit eszik, mindemellett rendszeresen sportolt a híres Sokol klubban. Tehetségére hamar felfigyeltek, versenyekre küldték, három esztendővel később pedig már ő volt Európa amatőr bajnoka görög-római birkózásban (ebből alakult ki a kötöttfogású birkózás, ahol csak derékon felül lehet fogást keresni az ellenfélen, s mely elnevezés már csak azért is hungarikum, mert a miénken kívül nincs olyan nyelv, mely a sport szabályrendszerére, nem pedig az eredetére utalna ezzel). Belevágta hát a tőkébe a hentesbárdot, profi birkózónak szegődött, körbeutazta a világot, s nagyjából mindenkit megvert. 1906-ban éppen Litovelben szuszogott a szőnyegen, amikor a főzőmester leánykája a kor elvárásainak megfelelően szemérmes lendülettel hozzávágott egy rózsacsokrot. Szerelem, házasság. A sörgyár mellé költöztek, vígan voltak a második véháig, amikor is mindenüket elvesztették, Gustav pedig koncentrációs táborba került az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt. Az elrejtett családi aranykészletnek köszönhetően igen megviselt állapotban, de élve keveredett haza. Felesége ’47-ben elhunyt, ő tíz év múlva követte. Halála előtt magas állami kitüntetésben részesült sporteredményeinek köszönhetően. Sírja Litovelben van, s egy őt ábrázoló szobor is álldogál a városi sportintézmény bejáratánál.

Egy teljesen feleslegesen öt részre szabdalt filmecskét is megnézhettek róla, melynek első részét 1914-ben, az utolsót pedig 1949-ben forgatták. A kezdő epizódot linkelem ide, innen már tovább tudtok ugrálni a többire:

A róla elnevezett sör telt és csillogó borostyánszínnel bír, ahogy az egy félbarnától elvárható. Habja fehér, krémes, „litovelesen” tapadós. Erőteljes, vajas-karamellás illatába csipetnyi szárított gyümölcs is vegyül, az összhang igen kellemes. Ízvilága már kevésbé összetett, a jól megalapozott malátákra közepes, ám megbízható komlók érkeznek. Az alkohol (6.1) amolyan önfejű módon mintha kissé kilógna, feszít, mint Gustav a címkén, a korty vége rövidre zárt, komlós. A kisebb döccenők ellenére jó szívvel ajánljuk mindenkinek, fogyasztása sokkal élvezetesebb egy vállficamnál, vagy egy fülcimpa letépésénél.

764. Litovel Pšeničny Ležák

Kultúrkörünk és relatíve nagy átmérőjű valós, illetve elméleti életterünk legáltalánosabb és legnépszerűbb kenyérgabonája felé fordulunk sörügyileg, ez van, ma ennyire tudtam körülírni, hogy búzasört fogunk inni. A Litovel Pšeničny Ležák egy földhözragadt, faék egyszerűségű kommunális sör, mindezen jelzőket teljességgel jó értelemben véve és használva. Szűretlen, fátyolosan ködös, az illő és elvárt vaskos hab is adott. Illatában és ízében a megszokott élesztős, banános-észteres vonalat kevésbé domborítja ki, ellenben a citrusos, kenyeresen savanykás csapásirány a kelleténél tán kissé szélesebbre van taposva. A 11-es Balling, a 4.7-es alkohol és a típuson belül átlagosnak mondható szénsavtartalom mind a könnyen fogyasztható, kímélő kategóriába predesztinálják, ahol a kíméletet az elme kapja, mivel egyáltalán semmi szükség arra, hogy emlékezzünk erre a sörre. Így jó ez, ahogy van, s miközben iszogatjuk, csendesen turkálunk a net és nagyi receptjei között, vadászunk a holnapi ebédre. Hmm… A főzde könnyű halételekhez ajánlja ezt a búzát… Együnk halat? Sörrel? Nézzük csak… Aszongya: Ragoût de poisson à la bière. Egy liter barna sör kell bele, jól indul, lássuk a többi alkatrészt… Két kiló nagy morgóhal, mi van? Honnét a nyomorult nyavalyából rántsak elő ilyen jószágot, pláne ennyit? Hagyjuk, nézzük a következőt. Harcsa sörben párolva, na ez jobban hangzik, ezt a jószágot legalább be tudom szerezni egy ötven kilométeres sugarú körön belül. Hagyma, sárgarépa, citromkarika oké, fél üveg láger rendben… Összeturmixolt barna kenyér? Mazsola és mandula? Mindkét lányom üveges halszemeket és zöldessárga arcszínt produkál már akkor is, ha kimondom előttük azt, hogy mazsola, ezek szerint ez a projekt is hamvába holt. Ne vergődjünk a halakkal. Legyen valami kiadósabb leves? Tessék: búzasörös burgonyakrémleves cheddaros kolbászkákkal. Nem hangzik rosszul, kár, hogy az asszony nem rajong a krémlevesekért, valószínűleg kivágna a cheddaros kolbászkámmal együtt. Bonyolult dolog az élet. Mi maradt még? Gurigázzak sajtos-sörös rizottólabdákkal, vagy feszüljek keresztre egy flamand sörös marharaguval? Nem, ilyesmire nem lesz idő, reggel bökik belém a második adagot az isteni nedűből, amitől sérthetetlen, halhatatlan és jóval okosabb leszek (Félvak Cinna megvan? Esetleg a kevésbé látássérült kecskeméti cigánylány?). Csirkemell meggysörös mártással? Biztosan akad valahol a kamrában egy túlhájpolt meggyes sz@r, de ahhoz meg nekem nincs túl sok gusztusom. Eh, ott egye meg a guláta az egészet, inkább iszom még egy búzát, oszt’ az éjjel majd jól megálmodom. Ha pedig minden kötél szakad, rendelek pizzát. Valami sörös feltéttel.