775. Kočovný Kozi Zion Train IPA

Ha az ember hosszú éveken keresztül követ és olvasgat, pláne ír egy blogot, óhatatlanul belefut arcával előre a vótmá’ fílingbe. Olvasóként esetleg morog egy kicsit és átugorja, íróként meg úgy csinál, mintha nem vette volna észre, illetve a lehetőségeket és kvalitásokat mérlegre téve szándékai szerint a lehető legkevésbé kínos magyarázkodásba kezd. Visszafogottan modoros grafománként az utóbbit választjuk, amikor mai sörünk apropójából ismét a köztünk és a reggae zenei kultúra között feszülő ambivalens viszonyról leszünk kénytelenek –immáron sokadjára- beszélni. A Kočovný Kozi elköszönő söre ugyanis egy olyan pazar komlózású, vérbő IPA, amelyet egy reggae-dub formáció, a Zion Train megalakulásának harmincadik évfordulójára készítettek még 2018-ban. A nagy sikerre való tekintettel újrafőzték, s most a Limitovaná Edice címkével ellátva újra kapható. Az együttes Oxfordban verődött össze (szövegértési és/vagy diszkalkuliás problémákkal küzdő olvasóink kedvéért feltüntetjük a helyes megfejtést: 1988-ban), s akkortájt mi magunk bősz tizenévesként megvadult gondolatokkal és bugyborékolva rotyogó hormonháztartással róttuk köreinket az éjszakában, már akkor is vékonyfosással körített, csillapíthatatlan hányingerrel birkózva bármelyik ilyen típusú együttes első három taktusát meghallván. Több évtizeden át húzódó, mereven elutasító és lekicsinylő magatartásunk karmikus ellencsapásaként életünk szeretett párja elkötelezett híve ennek a kérdőjeles szubkultúrának, s a békés együttélés miatt mi magunk is megtanultuk értékelni ezt a dolgot, ha megszeretni nem is fogjuk a büdös életbe’ se. Kinek a pap, kinek a papné (nekünk speciel a Schultz Gizi) alapon tessék, itt egy link, hallgassátok:

A társaság neve egyébiránt tisztelgés a műfaj legendás képviselője, Bob Marley előtt, akinek hasonló című dalát itt találjátok, majd meséljetek róla, én most nem érzem magamban az erőt:

Tegyük fel, hogy a vonatot értjük, no de miért Zion? Jeruzsálem legmagasabb dombja (ציון) az elmúlt évezredekben igen szép köröket futott, hiszen egyszerű földrajzi pontból igencsak szimbolikus és igencsak szent valamivé avanzsált. Manapság már egész Izraelt, a zsidó népet, illetve a hívők közösségét is jelenti. Ezt többek között Dávid királynak köszönheti, aki Hebron után Jeruzsálemet tette meg fővárosnak, s rögvest Sion hegyére vitette a frigyládát a szent sátorral együtt. A Sion-fogalomkör már ekkor nekilátott a tágulásnak, hiszen amikor Salamon i.e. 955 környékén felépíttette a Templom első variációját (a másodikat Zorobábel i.e. 535-ben, a harmadikat Nagy Heródes Kr.e. 19-ben készítteti el) már az egész környéket így hívták. A Sion tetején ma is áll egy templom, a Hagia Maria Sion Abbey bencés apátság az örmény negyedben.

Zion halmaza az 1930-as években is jócskán meghízott, hiszen Jamaikában ekkor kezdtek el mozgolódni a raszták, kiknek ideológiai és vallási elemzését most kihagynánk, s zenéjükből is bőven elég volt mára. Legyen elég annyi, hogy náluk Zion afféle utópisztikus hellyé nemesült, ahol minden szép és jó, béke van és nyugalom, s nem utolsósorban tonnaszám hever mindenfelé a ganja. Aki viszont elszúrja a dolgokat, az Ígéret Földje helyett Babylonba lesz kénytelen migrálni.

Most, hogy a vonat után már Ziont is érteni véljük, lássuk a sört. A címke jobb felső sarkában egy igen furcsa, ám mindenképpen impozáns betűszó nyújtózkodik: ACWCNMDRRWIPA. Fogalmazzunk úgy, hogy a kódot részben sikerült megfejtenünk, a betűk egy része az első kiadás készítésekor használt komlóféléket jelenti. Tehát:Agnus, Colombus, Waka(eznemtommi), CentiNOOK(a Centennial és a Chinook összegyúrva, első olvasatra indokolatlannak tűnő nagybetűhasználattal), Mosaic, Dr.Rudi, Waizen(ezt sem értjük olyan nagyon, bár akad benne egy kis búza) IPA. Namármost, vérszemet kapva a dolgon gyorsan elkészítettük az aktuális főzet betűkígyóját is, tessék: ŽPČHMCCCSRWAIPA. Ugye szép? Itt a megfejtés is rögtön: Žatecký Poloraný Červeňák, Hallertau Mittelfrüh, Centennial, Cascade, Citra, Summit, Rakau, Wai-iti, Azacca. Illusztris társaság, békésen megfér egymás mellett a cseh, a német, az amerikai és az új-zélandi komló. Ennek megfelelően a Zion Train alaposan elkényezteti szaglóhámunkat és ízlelőbimbóinkat. Illata dús, már-már töményen gyümölcsös: citrusfélék, mangó, barack, finoman fűszeres virágok és egy kis gyanta. A sör szűretlen, opálos, naracssárga, habja törtfehér, közepes, gyorsan apadó. A 18 °B testessé és haraphatóvá, a benne lévő búzamaláta picit selymessé teszi a kortyot, mely megfelelő mértékben (IBU 38,5) és jó ütemben hozza a keserűket, ám erre a sörre a gátlástalanul tobzódó déligyümölcs-áradat miatt fogunk sokáig emlékezni. Már fogalmazzuk is a következő megvalósítandó tervet a hátralévőkre: Jamaikába utazni, betépni, a piacon mindenkinek az arcába vigyorogni, s belezabálni az összes gyümölcsfélébe, amit elénk raknak. Meglehet, ennek az ötletnek vaskos táptalajt ad a 7,8-as alkoholtartalom, ám ettől eltekintve ezzel a szép képpel búcsúzunk a Kočovný Kozi főzdétől, további sikereket kívánva nekik. Végezetül pedig ismét köszönetet mondunk Richi PD-nek és gusztustalanul önző módon reménykedünk a további sikeres kooperációk lehetőségében.