Közeledvén az a szomorú vasárnap a nyomorult választásokkal, mi egyébbel szórakoztathatnánk magunkat, mint hogy megkeressük a párhuzamokat a kampány és a Dreher két, relatíve új söre között?
A feladat nem igényel különösebb erőfeszítéseket, ezért még mi is könnyedén átlátjuk a problémát és vonjuk le laza csuklómozdulattal a következtetést: a politikusok és a Dreher is pofátlanul hazudoznak, és megpróbálnak leerőltetni valami sz@rt az emberek torkán. De nézzük sorban a dolgokat.
A Dreher márciustól elérhető 4.0 elnevezésű terméke „egy új, növekvő fogyasztói igényt kiszolgálva” látta meg a napvilágot, hogy „minőségi sörélményt” tudjon nyújtani. Az új igények megjelenésével egy időben (mely igényekről természetesen megvan a magunk sarkalatos, kidolgozott és pengeélesre csiszolt véleménye) a gyártó a globális sörpiacot emlegeti, melyhez a Drehernek annyi köze van, mint az egyszeri fideszesnek az ukrán-orosz konfliktushoz, de remekül hangzik és szakértelmet sejtet a háttérben. Lehet, hogy akadnak sörhöz értő emberek a cégnél, de ehhez a léhez nem kellett magukat megerőltetni. Illetve lehet, hogy mégis, hiszen nagy akaraterőt igényel tré dolgokkal előállni a megmondóemberek igényeit kielégítendő úgy, hogy közben tudod: ennél sokkal többre is képes lennél. Ezért tulajdonképpen sajnáljuk ezeket a szakikat, együttérzünk. Ez a hóka valami a pohárban egy valamiben volt világbajnok: komlóaromákat mi még ilyen sebességgel távozni nem éreztünk. Max. két másodpercig érezhető valami halvány virágos dolog, aztán a nihil. Ízileg sem igényel mélyreható elemzést, a fukarul mért maláták után gyenge, az utóízre kissé gyógyszeressé váló keserűk következnek, oszt’ ennyi a katarzis. Szigorúan behűtve, közvetlen szomjhalál ellen megengedett (ha nem volna elég hideg, nyugodtan dobjatok bele néhány jégkockát, az ízén nem fog változtatni semmit), egyébként nyugodtan hagyjátok ott, ahová a boltosok kipakolták.
Egyetlen félmondattal tudunk egyetérteni az öntömjénező szövegáradatból, miszerint „dreheri hagyományokra építő” termékről van szó. Pontosan. Magunk sem mondhattuk volna szebben.
Ide azé’ betoldjuk az örökzöldet, a the hungarian suicide song-ot a választásokra való tekintettel Billie Holiday előadásában 1941-ből.
A másik próbálkozás utcahosszal jobb, még ha nem is nagy dicsőség és produkció a 4.0-nál jobbnak lenni. A Blonde Ale jóval karakteresebb, illat- és ízanyagokban is gazdagabb nekifutás, nem csak a típusok közötti különbség miatt. A „hazai nagyközönség” megkapja a „világszinten is rendkívül népszerű sörtípust”, ebbe nem kötünk bele, mer’ tényleg megkapja és tényleg népszerű. Ám úgy tűnik, ennyi trendiséggel a portfólió már nem tud mit kezdeni, szegény Dreher IPA megmérettetett és kivéreztetett. Talán attól tartottak, hogy a hazai, szakértő nagyközönség rájön, tökugyanaz a kettő? Hihetetlen, mennyire rosszmájúak vagyunk.
A Blonde Ale magabiztosan sörszerű megjelenést produkál, aranyszín, stabil, kissé tépett habréteg. Illata is masszívabb, tartósabb, kellemesen és virágosan komlós. A korty laza, könnyű, az eleje gabonásan édeskés. Némi citrusos-gyümölcsös hatást is fel tud mutatni, a gyengéd keserűk inkább a végén jelentkeznek be, az utóíz is az övék.
A közvetlen életveszély elhárításán túl is ajánlható termék, mindenképpen az iható Dreher kategóriából, ahol azért nem olyan nagy a tolongás.
