Címke: búza

Mire végignyalogattuk a SØRT Gourmet Stories első három tételét, már megjelent a következő fejezet, a Northern Tale nevű stout némi rókagomba, vörösáfonya és szerecsendió társulásával. Ilyen még nem lapul a kamrapolcon, de ami késik (esetünkben gyakran elég sokat), nem múlik. Addig megvizsgáljuk a főzde másik sorozatának, a Neoclass-nak első szereplőjét, egy – a hagyományosnak nevezhető korianderen és keserűnarancs héjon túl – borókabogyóval fűszerezett witet. A borókabogyót (ami tulajdonképpen tobozbogyó, csak semmi pongyola fogalmazás és slendriánság) a vadételek és az égetett szeszek kedvelői egészen biztosan ismerik és felismerik. A Hollandiában és Belgiumban nagyjából a XVI. század közepétől-végétől készített jenever (mely valószínűleg egyben a gin őse is) sokat emelt a fűszernövény népszerűségi indexén, de már a vidám ókori emberek is használták a konyhában.

A ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény (melyet errefelé komkéknek is hívnak, hogy miért, nem tudjuk, de erősen érdeklődünk) két évente beérő termését két bottal felszerelve megy az ember begyűjteni, pont úgy, mintha a tajgába indulna sz@rni. Esetünkben viszont nem kapaszkodásra, illetve a farkasok hessegetésére használja a botokat, hanem az egyikkel megemeli a barátságtalanul szúrós ágakat, a másikkal pedig a boróka alá terített ponyvára veregeti az érett bogyókat. Csak aztán ne lepődjön meg senki, ha a bokor alatt ott vigyorog a kisjézus, mert van olyan bibliai történet, mely szerint a Megváltó Heródes szekusai elől egy boróka alá lett rekkentve. Némi szárítás után a kevésbé szerencsés bogyókból teákat (vizelethajtó, vese- és epekőoldó hatása van, de csúz ellen is remek), rovarriasztó szereket és fűszert, Fortuna kegyeltjeiből pedig alkoholt készítenek.

Így jártak azok is, amelyek ebben a búzasörben lubickolhattak, mindnyájunk örömére.

A pohárba kerülvén (Neo)klasszikus belga illatjegyek kezdenek terjengeni: a búzamaláta édessége enyhe citrusos fanyarsággal fonódik össze, és az egészet átkarolják a borókabogyó fás-gyantás aromái. A korty lágy, simulékony, kellemes édességét szépen ellenpontozza a narancshéj, a boróka pedig az illatnál már említett jegyeken túl az egésznek ad egy melengető, leginkább tán balzsamosnak nevezhető keretet. A végén ott marad a nyelv hegyén egy enyhe, jólesően csípős érzet.

Kifejezetten elégedettek vagyunk, s úgy gondoljuk, a borókabogyó az egyik legjobb dolog, ami egy wittel történhet.

Bizony búzabakot sem iszik minden nap az ember, legalábbis mi egészen biztosan nem, ezért hát mai sörünk lefetyelése előtt kicsit lecsutakoljuk beporosodott lelkivilágunkat, kifésüljük a szakállunkból azt a sok izét, amit a szél belehordott, egy pillanat erejéig eljátszadozunk a tiszta alsónadrág cseréjének gondolatával is, de aztán győz gondosan kidolgozott arányérzékünk. Nem szabad túlzásokba esni, Hrabal bácsi is megmondta, hogy “Az igazi férfi az mindig egy picit spicces és van egy diszkrét szarszaga.” A kitétel egyik fele adott, a másikon még dolgozni kell egy kicsit, segítő kezet bizton remélhetünk a Kočovný Kozi Waizenbock 6,4-es alkoholtartalmától. Eme értéket ugyan némiképp keveselljük, a kissé papírízű hivatalos adatok szerint a búzabakok 6,5%-tól 9%-ig húzódnak szeszileg, de szerénység elvtársak, szerénység. Ki a kicsit nem becsüli, az később egy jó nagyot is kaphat, ha nem vigyáz. A most lila alappal virító címkét nézegetve azon gondolkodunk, vajh’ miért került az az a betű az e helyére? Rövid nyomozást követően helyes, illetve annak vélt megoldások tömkelegében fuldokolhatunk, ezért gyorsan kiválasztunk kettőt, a többit pedig hagyjuk futni. Ezek szerint: „a”, mint alkohol. Hmmm… Nem tetszik. Most vezettük le a tőlünk megszokott hanyag eleganciával, mi a gondunk ezen a téren. Esetleg arra az egy tizednyi értékre gondolnak, amivel lecsúszik az alsó határértékről? Ne erőltessük, nézzük a másikat. Diszlexiás a kecske. Tökéletes, elfogadjuk, s amennyiben szükség lenne rá, személyre szabott, komplex, célzott terápiát javaslunk. Közben nyitunk. A szénsav vadul sziszegve próbálja lelökni a kupakot, de mi urai vagyunk a helyzetnek. Sötét borostyán színű változat kerül a pohárba, felhős és enyhén zavaros az élesztő és a búzamaláta magas proteintartalma miatt. A hab vaskos, tartós, törtfehér. Illata gabonásan édeskés, telt, élesztős, a banános jegyek gyengék. Komlóknak nyoma sincs. A korty közepes, szénsavas, ízvilága vastagon búzás, a legvégén nagyon enyhe keserűkkel. A befejezés száraz, finoman savanykás. Összességében szép megoldásokat, harmonikus együtt mozgásokat mutató sört ihattunk, s kell-e ennél több így a tanév vége előtt egy héttel? Mivel pedagógusként a szarszagú mellé már nem szívesen tűznénk oda a kiégett és az alkoholista jelzőt, válaszunk egyértelműen nem.