Szemmel alig követhető sebességgel cikázunk Csehország térképén, ismét Prágába teleportálunk, annak is északi területére, a Kobylisy nevű városrészbe. A már ismert és megszokott metódus szerint valaha Kobylisy (Cobolicz) is önálló településként vegetált, első írásos formában történő említése 1297 júliusára esik, amikor macskástul-egerestül odaajándékozták egy sógor/koma/jóbarát nemesnek. Nincs új a Nap alatt. 1643-tól tekinthető Prága részének, déli szomszédja Libeň, s erre már minden tisztességes bibliofil felkapja a fejét. A vidék békés volt, tempós és nyugodt, a fű-fa-virág-szántóföld-gyümölcsös témakört csak néhány téglagyár és gőzmalom dobta fel, már amennyire tudta. A második világháború azonban itt is ronda dolgokat művelt. Reinhard Tristan Eugen Heydrich SS-Obergruppenführert ugyanis (aki óvatosan fogalmazva is az egyik legsötétebb lelkű elitnáci volt, ő alapította meg az SD-t [Sicherheitsdienst], a Párt biztonsági szolgálatát, szorgosan tevékenykedett a kristályéjszaka eseményeinek szervezésében, irányította az Einsatzgruppen keleti fronton végrehajtott mészárlásait. A wannseei konferencia vezetőjeként pedig kijelentette, hogy a zsidókérdést az SS fogja megoldani → Endlösung) az Anthropoid hadművelet keretein belül Kobylisy és Libeň határán sikerült kiiktatni a képből a csehszlovák hadsereg ejtőernyőseinek.
Heydrich a helyszínről még elmenekült, de néhány nap múlva a kórházban meghalt. A németek bosszúhadjáratot indítottak (ez volt a második Heydrichiáda, az első az Obergruppenführer birodalmi protektor-helyettesnek történt kinevezése utánra datálható), melynek során Lidice és Ležáky falvak férfi lakosságát agyonlőtték, a többieket deportálták, a házakat lerombolták. Kobylisy lőterén 1942 május 30. és július 3-a között 530 embert végeztek ki. Az áldozatok pontos száma nem ismert, de bőven 1500 fölöttire becsülik a történészek. Heydrich halála után a nácik a Sobiborban, Treblinkában és Belzecben felépített és beüzemelt megsemmisítő táborok műveletsorozatát Einsatz Reinhardt kódnévvel látták el.
De félre most a múlt komor történeteivel, ma este már csak a sörünk legyen sötét. A Pivovar Ládví Cobolis egy étteremmel, sörözővel, pékséggel, kávézóval kombinált vállalkozás, mely 2018 óta működik, főzőmesterük Pavel Palouš. Széles palettával dolgoznak, szinte minden típusban kipróbálják magukat a DIPA-tól kezdve a RIS-on át a BW-ig. Nekünk most egy oatmeal stout-hoz van szerencsénk, ami Kámen Osudu néven fut, ami (ha jól tippelünk) valami olyasmit jelent, hogy „a sors köve”(a címkén olvasható Falias szó miatt meglehetősen magabiztosan állíthatjuk, hogy ennek az óír/skót/gael mitológiához van köze, pontosabban a Koronázási, avagy Végzet Köveként ismert műtárgyhoz, de összefuthatunk vele An Lia Fàil, Stane o Scuin, esetleg clach-na-cinneamhain néven is. Még a Tuatha Dé Danann cipelte magával anno dacumál, de erről majd máskor).
A nem titkolt cél az volt, hogy egy lazább szerkezetű, könnyedebb, vehemensebben fogyasztható stout kerüljön az asztalra, ezért a test is vékonyabb (10 B°), az alkohol is visszafogottnak mondható a maga 4%-ával. Kinézetre hozza a szokott formát, a sötétbarna sör tetején nem túl izmos, halványan bézs hab üldögél kitartóan. A várt pörkölt, kávés alapmotívum is azonnal jelentkezik az illatban, megtámogatva némi fűszeres-virágos szállal a komlók (Gaia, Willamette) irányából. A korty selymes, simogató, ízvilága pörkölt malátákkal, kávéval, csokoládéval, diófélékkel jelzett, bár kissé vékony, vizeske. A vége gyümölcsösen savanykás, kávésan keserű, picit földes. Nagy lelki nyugalommal jelenthetjük ki, hogy a terv megvalósult, ez a stout valóban könnyedén fogyasztható, ám ennek az ízvilág nem látja igazán kárát. A palack ürültével bárki elzarándokolhat ahhoz a bizonyos kőhöz új királyt választani. Áprilisban.
