cseh – Porból lettem, sörré leszek

1167-1168. Kelt 10° és Radegast 12°

Olyan régen ittunk már palackozott sört, hogy teljesen meghatódtunk, amikor a kezeink közé kaptunk kettőt a komáromi beszerzésből. Úgy tippeljük, lassan haldokló megjelenési és kiszerelési formája ez a söröknek, de végképp tán mégsem fog eltűnni, hiszen akadhat olyan szituáció az életben, amikor jól jön néhány őskövület. Bősz délutáni tevésünk-vevésünk közben téptük le a kupakot a Kelt márkatípusú tízeskéről, és nagy hirtelen szinte mindet meg is ittuk, mert ez egy olyan sör, amire különösebben nem kell odafigyelni. Picit üres, picit vizes, picit édeskés, ám a szomjas férfiember zokszó nélkül gurítja le, s közben azon gondolkodik, hogy vajon fél perc alatt hány olyan hazai nagyipari vackot tudna felsorolni, ami ennél jóval sz@rabb. Úgy tűnik, az ógyallai sörgyár, melynek zászlóshajója magától értetődően a Zlatý Bažant, még ennek farvizén is (csak hogy továbbra is a vízi közlekedés terminus technicusait használjuk) vállalható ivósöröket tud produkálni. A címke megjelenése a magát marconán harciasnak gondoló sisakkal senkit ne tévesszen meg, a hurbanovói (Ógyalla 1948-ban vette fel Jozef Miloslav Hurban író, politikus, kultúrharcos nevét, aki olyan lelkesen utálta a magyar arisztokráciát, hogy 1848-ban még fegyvert is ragadott ellene, kevés sikerrel. Nem ezért ugyan, de egy aszteroidát is elneveztek róla, amit a Piszkéstetői Obszervatóriumból figyelt meg Milan Antal szlovák csillagász. Ezeket csak saját szórakoztatásunkra jegyezzük fel és meg, mert imádjuk nézni, ahogy a dolgok szinte kibogozhatatlanul összegabalyodnak.) állampolgároknak már nagyon mélyen kell kotorászniuk a saját pszichéjükben, hogy egy körömfeketényi keltára leljenek, ehhez az izzasztó melóhoz a sör jelmondatából – Objav v sebe kelta, azaz kb. Fedezd fel a benned rejlő keltát – merítenek erőt. A 3,9-es alkoholból nem sokat lehet. De félre a gúnnyal, bennünk még ennyi kelta sincs, bármennyire is kerestük, nem találtuk sehol. Üvöltve horkolhat az tudatunk valamelyik söröspincéjében.

**Jozef Miloslav Hurban, a harcias névadó**

A másik palackkal áthúzódunk a csehekhez Morvaországba, azon belül is Nošovice falucskába, amit régebben Potmienossowiczének hívtak arról a locatorról, aki errefelé tevékenykedett 1447-ben. Akkortájt, ha egy földesúr birtokán lakatlan terület volt, odaküldtek egy locatort, egy afféle alvállalkozót, aki a hasbaakasztó dumával csurig töltött embereket kivezette a semmi közepére, majd segített a letelepedésben. A mi pionírunkat – minő meglepetés – Potmienossnak hívták, ő alapította a falut, ahol aztán 523 év múlva a mai sörgyár is létrejött. Hogy a szlávok mikor kezdték el a manapság leginkább Radegast néven ismert istenüket imádni, nem tudjuk, de a Gesta Hammaburgensis ecclesiae pontificum, melyet Adamus Bremensis krónikás körmölgetett szorgalmasan haláláig (1081 vagy 1085), már említi. A történet János mecklenburgi püspökről szól, akit a szlávok foglyul ejtettek, majd előbb néhány feleslegesnek ítélt tartozékától (kezek és lábak) szabadították meg, végül a fejétől is. Utóbbit Radegast/Redigost/Riedegost istennek ajánlották fel.

**Radegast szobra a Radhošť hegyen Albin Polasek műve**

Hasonló nevű varázslóval Tolkiennél is találkozhatunk, ám ő ennél jóval barátságosabb, és nagyon szereti az állatokat. (Azt most nem kezdjük el taglalni, milyen könnyen átverte őt Szarumán, amikor részben ezekből a jószágokból kémhadsereget szerveztetett a málé mágussal.)

A 12-es Radegast, a Ryze hořká a cég egyik legnépszerűbb söre. Megbízható, tisztes iparosmunka stabil, kicsit sem bántó középszerűséggel. Megjelenését és ízvilágát tekintve egyaránt hozza a klasszikus csehes tematikát, a markáns keserűk mellé némi virágos érzetet passzítva.

Itt is találunk egy pofás kis mottót, miszerint „Život je hořký: Bohudík!” Tehát az élet keserű, de legyünk érte hálásak Istennek.

Melyiknek? Radegastnak?

1100-1101. Bakalář Honey Lager és Bakalář Dry Hopped Lager

A tanévkezdéstől keserű a pofánk, ráadásul ez távolról sem az a jó értelemben vett sörös keserűség. Segélykérőn pislogunk a kamrapolc irányába, hátha akad ott valami, amivel hóna alá nyúlhatnánk padlót fogott életkedvünknek, és lám, ahol a szükség, ott a segítség (Where there is poison, there is a remedy, ahogy az ángliusok mondják úgy általában, illetve I got the poison, I got the remedy, ahogy a Prodigy állítja). Két Bakalář jelentkezik önzetlenül e nem könnyű feladat teljesítésére. Az egyik a Honey Lager, más olvasatban Medový Speciál, a másik pedig a Dry Hopped Lager, zengzetesebben Světlý ležák za studena chmelený.

Az említett keserűség miatt a mézesbe fogunk először belenyalni, zabolázhatatlan gondolatmenetünk pedig máris a fóti főzde Keserű Méz nevezetű hoplágere, valamint a körülötte anno kitört cicaharc emlékei felé kanyarodik. Ám nem ér oda a szerencsétlen, hiszen zabolázhatatlan, ezért máris Pascal Bruckner neve villan fel, akinek hasonló című regénye nagy durranás volt valamikor a kilencvenes évek közepén, mert sokat és sokféleképpen dugtak benne a népek, de emlékeink szerint a történetvezetés kissé dagályos, a stíl pedig irodalmiaskodó, szerencsére közel sem annyira modoros, mint mi. A témára filmügyileg nem kisebb név vetette rá magát, mint Roman Polanski, az alkotást a rendező egyik utolsó jelentős művének tartják a hozzáértők, nekünk pedig újra meg kellene nézni, mert csak kínosan balf@sz jelenetek ugranak be, az meg nem lehet, ha egyszer egy utolsó jelentős műről van szó.

A mézes Bakalář viszont működik, még ha nem is felejthetetlen alkotás, hisz’ látjátok, milyen önfeledten fecsegünk itt mindenféléről. Mézszínű (naná), vaskos és tartós hófehér habbal. Illata értelemszerűen édeskés, a méz mellett a maláták is ezt a vonalat erősítik, de a komlók zöld, füves kontrái szépen ellenpontoznak. A korty átlagosan testes (B° 14), a szénsavak nem vártan ropogósak. Ízében nem teng túl a méz, ám szépen és hosszan ível át, decens keserűkkel (IBU 22) támogatva. A vége viaszosan tapad, az utóíz virágos.

Mostanra kisebbik leánygyermekünk mellé csatlakozott három fiú is, átmeneti megőrzéses jelleggel, mert bennünk pedagógokban ugyan nem túl erős a csordaszellem (ha az lenne, már rég lapátra és jégre tettük volna ezeket a nyomorult kérdőjeles férgeket, akik azt művelik az oktatási rendszerrel, amit), de egymás kölykeire automatikusan figyelünk és ügyelünk. A hangulat tehát olyan negédes, hogy ideje előkotorni a keserűket, nehogy felboruljon a lelki egyensúlyunk. A hidegkomlós láger hozza is szépen a jellegzetes žateci zöldséges-füves ízvonalat, a 34-es IBU pedig megfelelő és határozott keserűséget biztosít, a hab varázslatos módon egyszerre kőkemény és krémes. Kissé sajnáljuk, hogy nincs még pár palacknyi a hűtőben, de többet ha akarnánk sem tudnánk róla mondani, mert az egyik kölyök éhes, a másik a wifi-jelszót követeli, a harmadik a negyedikkel üvölt, hogy kussoljon már azzal a rohadt szájharmonikával. Ezért most az éheset kiviszem a kutya mellé, osztozzanak a tápon, a jelszavasnak rálépek a telefonjára, amelyik üvölt, azt fejbevágom, a harmonikással meg lenyeletem a hangszert.

Csend, béke, péntek.

1098-1099. Démon 13 és Bakalář Řezaná Desítka

Két félbarna szerzet toporog itt mérsékelt türelmetlenséget mutatva, jöjjenek hát, ránk fér a lazítás a tantermek átrendezése és az idén is rendkívüli minőséget és szakmai felkészülést mutató ingyenes tankönyvek kiosztása után.

Meglehet, hogy az előző mondatot átlengő csipetnyi rosszindulat egy velünk együtt a hűs szobába húzódott démonnak köszönhető (lásd Δαίμων → daímōn → daemon), de ne kenjünk rá mindent ezekre a szegény ártatlanokra, van úgyis elég bajuk.

A mi Démonunk ráadásul még a baljós 13-as számmal is meg lett jelölve, utalva ezzel a sör Balling-értékére, ugyanakkor széles teret hagyva a szabad asszociációknak. Származási helyét illetően Vysoký Chlumec a célállomás. Eme csendes, napjainkban ezer főt sem számláló településen 1466-ban emlegettek először sörfőzőket hivatalos iratokon, konkrét főzdét pedig 1611-től datálhatunk. A Lobkowicz-família 1474-ben érkezett ide, azóta – kisebb-nagyobb, a mogorva történelem diktálta szünetekkel tarkítva – folyamatosnak tekinthető az együttműködés. Sajnálatos módon az akár patinásnak is nevezhető főzdét pont a Lobkowicz-társaság záratta be 2021-ben, így az eredetileg Vysoký Chlumec Démon névre hallgató sör már nem itt készül.

Azért így sem sikerült rosszul. Világos, enyhén rezes borostyán színe nyugtatja a szemet, a tömött, tartós, törtfehér hab szép kontrasztot ad. Illata malátás, mézes, itt-ott halvány szárított gyümölccsel. A korty is édesen, karamellásan nyit, tán kicsit sok is a jóból, a komlók keserűi (IBU 26) némiképp megkésve csak a hátsó traktusban jutnak szóhoz, a sorakozó imígyen döcögős. Vigasztalódhatunk viszont a középtájt jelentkező mazsolás-aszalványos jegyekkel és a hosszan lecsengő decens keserűkkel. Egy ilyen démonnal akár napi szinten is felvenné az ember a harcot, csak hogy acélosodjon a lelke.

A múltkor a Černovar-sörök körbetáncolásakor ígéretet tettünk arra, hogy amint feltűnik a színen az első Bakalář, folytatjuk a főzde történetének zanzásított bemutatását. Eljött a visszafogottan ünnepélyes pillanat, itt a Řezaná Desítka, habár a mi ánglius variációt preferáló példányunk címkéjén Amber Lager olvasható. Esetleg akinek úgy tetszik, szólíthatja Řezané Výčepnínek is.

A főzdét tehát 1454-ben megalapították, termeltek szorgosan. 1587-ben a rakovníki potentátok nekiálltak pedagógust keresni a helyi megüresedett katedra betöltésére. Meg is találták hamarost Jan Pička Písecký személyében, aki miután kapásból felsorolta, hány prágai kocsmában csapolnak rakovníki sört, máris magáénak tudhatta az állást. Az úriember agglegényként az élet könnyed és vidám dolgaihoz (nők és sör) lelkesen viszonyult, ez miatt a kissé konzervatív városkában nem volt nehéz tengelyt akasztani a polgársággal. Hiába volt jó szakember, esztendőnyi ottlét után mennie kellett, ám emlékét a főzde kegyelettel őrzi, mivelhogy a bakalář magyarul annyit tesz: agglegény.

Nős pedagógként kissé eltérő elvi síkon igyekszünk élvezni az életet, de a sör mindenképpen közös metszéspontunk tanult kollégánkkal. Ennek csendes ünneplésére tökéletesen alkalmas ez a szelíd, bársonyos, kellemesen karamellás vonallal indító sör. A malátákat értő kézzel visszafogott, enyhén földes komlók balanszírozzák, melyek mellé az utóízbe ide is bepréselte magát némi szárított gyümölcs. Könnyed, lendületesen fogyasztható, a 4.2-es alkohol lepkeszárnya épp csak megérinti a feje búbját az embernek, de bizonyíthatóan vannak olyan pillanatai az életnek, amikor ez is tökéletesen elegendő a boldogsághoz.

1093-1094. Patriot 11 és Bohemia Regent Escobeer

„Elsak, elsnők! Itten van gusztus huszadika. Estván király, alkotmány, miazmás. Ünnepelünk és passz. Berkaperkelt díszvacsora, fájront után.” Tímár Péter filmklasszikusából idéztünk, a lélekemelő ünnepi beszédet pedig megtekinthetitek itt alant, mert a nézettség az olyan, hogy annak emelkednie kell.

Igyekszünk mi is emelkedett állapotba kerülni, nem az ünnep miatt (már amennyiben ünnepnek lehet nevezni ezt a csontvázszerű, államilag megalázott és újabb lopássorozatra fedőtevékenységként használt akármit), hanem csak úgy, magunknak. Ehhez ismét két sört fogunk használni – nagyon hozzászoktunk már a duplázásokhoz -, melyek első ránézésre talán furcsa párosításnak tűnhetnek, de hamar belátható, hogy egyértelmű közös nevező köti őket össze, hiszen ezt a hazafias lelkületű összeröffenést kormányzati szinten legalább akkora gazemberek gründolták össze, mint a jó öreg Pablo Emilio. Ő már nincs az élők sorában, ilyen téren a Vezetőséget tekintve nekünk még sajnálatos elmaradásaink vannak, de nem szabad feladni a reményt. Erre igyunk is.

A Lobkowicz-érdekeltségű Pivovar Uherský Brod Patriot 11 elnevezésű sörével indítunk, mer’ a haza minden előtt, ahogy azt Kölcsey mondotta volt. Uherský Brod Morvaországban van, alkalmasint Magyarbród/Magyarrév néven is megtalálható, merthogy még I. András illesztett oda egy várat 1049-ben. Azóta sok víz lefolyt az Olšaván, a kisvárosban is csendesen csordogál az élet. Még mindig vitatkoznak arról, itt született-e Jan Amos Komenský, a.k.a. Johannes Amos Comenius, minden valamirevaló pedagógus prototípusa. Szóba kerülhet még Komňa és Nivnice is, ezért a biztonság kedvéért Uherský Brod testvérvárosi kapcsolatba lépett a holland Naardennel, ahol a nagy gondolkodó nyugszik.

A sörhöz pedig úgy érkezünk meg, hogy Comenius édesapja, Martin Komensky megbecsült tagja volt a sörfőzők helyi céhének. Az első – a város tulajdonában lévő – főzde 1614-ben épült, aztán megint jöttek a svédek. Az újjáépített főzdét több család is birtokolta, amíg az utolsó bérlő, František Bedřich Janáček be nem intett a városatyáknak. Épített egy másikat (1895), ami az államosításig (1948) az ő neve alatt futott és termelt. A Pivovar Janáček 1993-tól 2007-ig élte második virágkorát, akkor benyelte őket a Lobkowicz. A Patriot 11 (egészen pontosan 11,2 B°) egy nem túl bonyolult világos, de egy vérbeli hazafi manapság ritkán szofisztikált. Megjelenése és illata a jogosan elvárt sztenderdeket követi, a laza, vékonyka, kissé vizes korty jórészt a keserűkkel operál, szolid keretek között. Mindent összevetve azonban jár neki az alap nyári ivósör plecsnije (no nem egy lovagkereszt, azt ennél jóval kifinomultabb alakok kaphatják csak meg, szarkazmus, igen), és hát mivel is lehetne boldogabbá tenni egy patriótát, ha nem egy plecsnivel?

Ha patriótaként nem is (maximum lokál), államférfiként Escobar is szépen domborított, hiszen volt ő képviselőházi póttagja az illetékes Liberális Pártnak, ami jól mutatja, hogy a két műfaj – bűnözői és politikusi karrier – jól elfér egymás mellett. Honi vetületben is csak annyi a különbség, hogy a mi narkóneppereink/felhasználóink inkább konzervatív lózungokat motyorásznak, lásd D. Tomika.

Nem sikerült rájönnünk, hogy a kérés nélkül érkező szójátékon kívül mi egyéb ötlet húzódhat a háttérben a třeboňi főzde részéről az Escobeer-t illetően, de hát nem kell nekünk mindig mindent tudni. Picit reménykedtünk, hogy tán akad benne némi kokain, ám csalódnunk kellett. Zabmaláta viszont van, rögtön kétféle is a hagyományosnak számító árpa mellett, viszont Pablo ilyesmivel nem kereskedett, hacsaknem fedőtevékenységként.

Az Escobeer elvileg egy IPA, bár a címkén az a hozzátoldott n betű kissé zavaró hatást kelt. Az elvileg kifejezés használata a sör aroma- és ízvilágának megismerésekor is jogosnak tűnik. Illatából erősen hiányoltuk a típusra jellemző gyümölcsös, kellemesen tropikus jegyeket, ellenben a korrekt maláták mellett kissé túltolt élesztőkkel futottunk össze. A gyümölcsök a korty hátsó traktusában jönnek csak elő, akkor is elég bátortalanul, halványan szappanszerű érzetekkel karöltve, ami nem tesz jót az összhatásnak. A komlókeserűk sem brillíroznak, azt a kissé kellemetlen gyógyszeres vonalat produkálják, amit nem kedvelünk annyira. Az utóíz értékelhetően édeskés és gyümölcsös, ha ez IPA valahol, akkor leginkább itt. Az 5,6-os alkoholnak örülünk, a zab jó kis testet képez (13,9 B°), IBU 40,8. A végére megfilozofáltuk, mi lehetett a főzde célja: a megosztó hatás. Ahogy ez a sör sem egyértelműen az, ami rá van írva, úgy Pablo Emilio Escobar Gaviriáról is mesélnek mindenfélét. Ha a temetésére kivonuló cca. huszonötezer emberből levonjuk azoknak a számát, akik azért mentek oda, hogy a saját két szemükkel lássák, biztosan rákotorják-e a humuszt arra a nyomorultra, még mindig marad egy kisvárosnyi tömeg, aki máig isteníti. Ízlések és pofonok, nemdebár?

1091-1092. Strakonice Otavský Zlatý és Strakonice Klostermann Hořký

Bár apad a készlet, azért még egy darabig Bohemiában fogunk lődörögni, ez alkalommal Strakonice irányába fordítjuk fényes tekintetünket. Füleinket is hegyezhetnénk, a város nagyhatalom dudafronton (itt most a hangszerre gondolunk), augusztus végén még rendezvényt is tartanak, a Mezinárodní Dudácký Festival keretein belül bárki kéjeleghet eme zeneszerszám rettenetes, ám tömegoszlatásra kiválóan alkalmas hangjában. A városiak akkora duda-fanok (még mindig a hangszerre gondolunk), hogy a helyi, 1649-es alapítású sörfőzde is a DUDÁK – Měšťanský pivovar Strakonice névre hallgat. Természetesen így hívják piacvezető termékcsoportjukat is, ám mi most nem ezt járjuk körül. Szent ígéretet teszünk azonban arra nézvést, hogy amikor sorra kerül a Dudák, recsegni fognak a dudák (utoljára gondolunk erre a hangszerre).

A várossal kapcsolatban mindenképpen meg kell említenünk, hogy 1892-ben itt született Josef Skupa bábművész, akinek Spejbl és Hurvínek karakterér köszönhetjük. A két figura közül Spejbl az idősebb, 1920-ban kelt életre először, Hurvínek hat évvel később csatlakozott.

A bábfigurák, illetve a velük készített mesefilmek a mi felhőtlen gyerekkorunk szerves részét képezték, ám nem árt tudni, hogy a müncheni egyezményre (ahol a nemzetközi hatalmak sikeres előkészületeket tettek a cseh területek feldarabolására) reagálva Skupa és szerzőtársa, Frank Wenig olyan csípős, egyértelműen politikai töltetű epizódot kreáltak, hogy azt a vezérkar sem nézhette tétlenül. Be is tiltották rögvest. ’44-ben a színházat bezárták, a Gestapo elkobozta a bábokat, Skupa pedig börtönbe került, ahol cellatársait gyakran szórakoztatta Spejbl-jelenetekkel. Így kell elegánsan a középső ujjunkat mutatni mindenféle, éppen regnáló nyomorult hatalmi formáció irányába.

Természetesen mellékelünk egy epizódot a sorozatból, tessék:

Most pedig irány a folyópart, aranyat fogunk mosni, mert ez kell az első sörünkhöz való teljes ráhangolódáshoz. A nemesfém után manapság is érdemes hobbi jelleggel az Otava (a kanadai áthallásról [Ottawa] csak annyit, hogy innen valószínűleg többen költöztek oda, mint onnan ide, többek között szeretett kontinensünk bájos történelmi háttere miatt) partját borító homokban turkálni, évszázadokkal ezelőtt pedig jelentős kenyérkereseti lehetőségnek számított azok köreiben, akiknek máshoz nem fűlt a foguk. E tevékenységnek állít emléket – legalábbis nevével – a Strakonice Otavský Zlatý, egy szépen szerkesztett, jóízű világos. Világos arany szín, korrekt, átlagosan tartós hab, zöldséges-malátás illat. A komlózás biztos és erőteljes kezű, a žateci félkorai vörös teszi a dolgát (amíg tudja tenni, mert a klímaváltozás miatt ez az egyik legveszélyeztetettebb fajta). IBU 34, alkohol 4,8 %, a beltartalom 11,8 B°. Egy kezdő aranymosó szett megvan húszezer HUF-ból, de mi ennyi pénzért inkább ilyen sört vásárolnánk, oszt’ csak üldögélnénk a folyóparton, mert annál nem sok jobb dolog van a világon.

Folyópartról hegyoldalra kapaszkodunk, az erdők sűrűjében kellemesebb a klíma. A Šumava a hegyvidék mellett a régió neveként is funkcionál, de aki messzebb szeretne utazni, az nyugodtan megcélozhatja a kisbolygóövezetet is, cca. 300 millió kilométert kell csak talpalni, de megéri, mert az itt keringő 2403 Šumava aszteroida csendes és nyugodt hely. A Földön található Šumava is igen szép vidék, következő sörünk egyik lelkes rajongójának és megéneklőjének, Karel Klostermann-nak nevét viseli.

Az író gyermekként a szomszédos Písek városában járt iskolába, aztán Bécsben rugaszkodott neki a gyógyszerészetnek, amit aztán félbe is hagyott anyagi körülményei és egészségi állapota miatt. Hazaköltözött, német és cseh anyanyelve mellé megtanult még néhány másikat (angol, francia, spanyol, olasz, szerb), tanárként helyezkedett el, írni kezdett, először németül, majd csehül. A Šumava bűvöletében élt és alkotott, írásai az itt élő emberekről, a vidék szépségéről szólnak. Az adott politikai szituációknak köszönhetően a németek és a csehek nem mindig fértek meg egymás mellett, de őt mindkét fél tisztelte és szerette békés nyíltszívűsége miatt.

A Strakonice Klostermann Hořký méltó emléket állít neki és munkásságának azzal, hogy német és cseh komlók (Mandarina Bavaria és Kazbek, utóbbi hidegen adagolva) példaértékű fúziója teremti meg az egész nyugodtan klasszikusnak nevezhető ízvilágot. Az intenzív, csehes keserűk mellett a citrusos, finoman gyümölcsös aromák teszik teljessé az élményt, és visznek be minket nagyon is jó értelemben az erdőbe, ahol ismét csak csendesen üldögél az ember, mert annál nem sok jobb dolog van a világon.

1087-1088. Černovar Světlé és Černovar Černé

Szorgalmasan, továbbra is kettesével ürítgetjük a cseh söröket tartalmazó palackokat, ez alkalommal az általunk valamikor már hellyel-közzel, kvázi madártávlatból körbejárt főzde, a Pivovar Rakovník (lelkes szlavistáink kedvéért Tradiční pivovar v Rakovníku) Černovar termékcsaládjából nyalunk-nyelünk be egy világosat és egy sötétet. Rakovník az egyik helyi legenda szerint egy nagy éhínségnek köszönheti a nevét, mikoron is egy édesanya az általa és mások által is mérgezőnek tartott ráklevessel akarta gyermekeinek szenvedéseit megrövidíteni. A dolog tulajdonképpen összejött, a gyerekek nem szenvedtek tovább, mert jóllaktak, a patak és a település pedig felvette a derék ízeltlábú nevét, sőt, a jószág a címerre és a zászlóra is felkerült.

**A címer a jószággal. Szerintünk egy kicsit sok lába van, no de hát szép ez így is**

Mivel egy kereskedelmi útvonal mellett feküdt, hamar bírósági székhely lett belőle, mérföldjogát pedig (a várostól adott távolságon belül más nem kereskedhetett, illetve állíthatott elő bizonyos termékeket, mint például a minket érdeklő sört) az éppen aktuális uralkodók (Luxemburgi János, majd a mi V. Lászlónk) lelkesen megerősítették. Maga a főzde is V. László 1454-es rendelete óta számítja magát létezőnek, de ezt a fonalat most letesszük, mert a cég húzósöre a Bakalář, abból is lapul valamennyi a kamrapolcon, oszt’ miről fogunk ennyit dumálni, amikor azt kóstoljuk? Több nap, mint kolbász, ugyebár.

Szóval a Černovar brand a 2010-es évek elején jött létre némi barátságos orosz nyomásra, már amennyire barátságosan tudnak nyomni az oroszok. Természetesen ez esetben szimpla üzleti megállapodás történt, miszerint a főzde ellátja a feneketlen gyomrú orosz piacot egyszerű, tisztesnek mondható cseh sörrel. Rögvest kidolgozásra került hát néhány új receptúra (a Černovar mellett a Pražačka is), a termelés és forgalmazás beindult, idővel pedig ezek a sörök a cseheknél is népszerűek lettek, meg is dobálták őket néhány éremmel.

A Černovar Světlé is az említett stílben és szellemben készült, faék egyszerűségű pilsner, szép középarany színnel, pufi habkoronával. Halványan kekszes, kicsit csípősen zöld komlós illat, harsány szénsavak, ízében átlagos maláták átlagos keserűségű átlagos komlókkal. 4,9-es alkohol, 11.6 B°, 26 IBU, hogy némi száraz tényszerűséggel is szolgáljunk az ilyesmit kedvelőknek, ám a lényeg, hogy egy jóízűen fogyasztható, soharosszabbat kategóriájú sörről van szó. Rakovník lendületét egyébiránt a harmincéves háború törte meg némiképp, a város közelében zajlottak ugyanis az 1620-as fehérhegyi csatát megelőző bemelegítések, amiknek – ahogy az már lenni szokott – akadtak civil áldozatai is, nem beszélve a háborús intézkedések okozta pénzügyi katasztrófákról. Ismerős? Nanáhogy. A fehérhegyi csata, ahol a cseh protestánsok néztek farkasszemet a Német-római Birodalom és a Katolikus Liga seregeivel, röpke órácska alatt lezajlott, és a csehek vagy háromszáz esztendőre búcsút inthettek az önállóságuknak. Az egyszerű emberek és a sörfőzők viszont közel sem látták annyira sötétnek a jövőt, mint amilyen sötét a mi második sörünk, a Černovar Černé.

**A fehérhegyi csata, ahogy azt Peter Snayers látta biztonságosnak mondható távolságból**

A jó értelemben vett szimplaság itt is megvan, a direkt fényben kellemes rubinvörös villanásokat produkáló sör kissé rongyos, halvány bézs habkoronája alól finom pörkölt aromák szivárognak elő, némi szárított gyümölccsel spékelve. Ízében is a pörkölt maláták dominálnak, jóleső fekete kenyeres savanykássággal, ezeket szépen balanszírozó komlózással. A vége leheletnyit gyümölcsös, az utóíz decensen kávés.

Nehezen versenyezhetünk az orosz piac vásárlóerejével, de azért nem lenne baj, ha ez a két sör tartósan leváltana néhány lópisigáspárt a hazai boltok polcain. Oké, tudjuk, álmodik a nyomor.

1085-1086. Bohemia Regent Český Granát és Bohemia Regent Kníže

Ismét duplázunk, ezúttal a Bohemia Regent két extrább söre kerül terítékre. A főzde nem ismeretlen előttünk, három P-betűs főzetüket már kóstoltuk (írhattuk volna az adult kategóriát súrolva, hogy néhány P-be már belenyaltunk, de nem írjuk, mert ugyan a Prezident és a Premium esetében még elsántikálna a szójáték, ám Petr Vok többek között kifejezetten méretes farkáról is híres volt, a talaj itt ingoványossá válik), örvendünk hát a viszontlátásnak. Třeboň városát, ahol a főzde található, valamikor a XII. század közepén alapították. Német nevét – Wittingau – a második világháború végéig használták az ilyetén ajkúak, bizonyos elméletek szerint a település eredeti neve is ez volt → Witingenowe, amit az errefelé regnáló Vítek család egyik tagjáról nyert.

Kolostort már 1367-ben alapítottak, a szentéletűek valószínűleg rögvest nekiálltak sört főzni, ám a hivatalos dátum, mely a palackok címkéin is szerepel 1379. A XV. században már három főzde is üzemel itt: egy a kolostorban, egy a kastélyban (a vidék akkor már a Rožmberk-család tulajdona, de Petr – különleges méretek ide vagy oda – bátyja, Vilém háta mögött tud csak létezni. Nem, nem úgy.), és egy a városban. Ez utóbbi csúnyán porrá égett 1781-ben, a kolostorit a mi drága kalapos királyunk (gyk. II. József) bezáratta a kolostorral együtt, a kastélyban lévőt meg idővel kinövik a népek, ezért új épül a XVII-XVIII. század fordulóján, immár a Schwarzenberg- família irányításával. Ez adta a mai főzde alapját is, bár természetesen többször is átépítették és modernizálták.

Közben nyitunk is, mert erősen cserepesednek ajkaink a meleg és a sok beszéd miatt, ilyetén problémáinkat a Bohemia Regent Český Granát fogja orvosolni.

A Granát attól extra, hogy egyrészt ez a jelenkori főzde első rozssöre, másrészt felsőerjesztésű, végezetül pedig bio. A žateci komlóvarázslók által kidolgozott termesztési elvek szerint előállított komlók kerültek ebbe a sörbe, illetve a rozs és a vele együtt használt árpamaláták is ebbe a minőségi kategóriába tartoznak.

Kitöltve a Granát világos mahagóni színben pompázik, vörösréz villanásokkal kényeztetve a szaruhártyát. Habja átlagos, kitartó, enyhén tört fehér. Illata kekszes-malátás, kevéske mézzel, vidám karamellákkal. A korty telt, gabonás, intenzív, a záró traktusban finom és váratlan gyümölcsös jegyekkel. A rozs miatt az alkoholtartalom visszafogottabb (4,3 %), ám a jellegzetes ízvilág és az elegáns kiegyensúlyozottság bőven kárpótolja az embert. Szívesen ittuk, kedvelni fogjuk.

A második véhá után a főzdét természetesen államosították, mint mindent a világ ezen boldog tájékán. A termelés folytatódott, a Regent márkanév az ötvenes évek végén jelent meg először, ihletője Jakub Krčín volt, aki a kormányzó (régens) pozíciójában tevékenykedett a Rožmberk-család birtokain, rengeteg tavat ásatva a környéken.

**A trendi fejfedő alatt maga Jakub Krčín**

Az ezredforduló óta részvénytársaságként működnek, a Regent termékekből évente kb. 80 000 hl készül.

Ebből jutott nekünk még egy palacknyi, a Bohemia Regent Kníže, a főzde izmos legénykéje a maga 16-os Balling-értékével és 7,2-es alkoholtartalmával. Kellemesen rezes, sötétarany színvilág, laza szerkezetű, átlagos vastagságú, tartós, törtfehér hab. Édeskés, ugyanakkor friss, enyhén gyümölcsös, fűszeres illata van, melyből az alkohol csak enyhén érződik. Készítésekor a Kazbek nevű komlót használták, mely a cseh újhullám egyik oszlopos képviselője. Super Saaz néven is emlegetik, merthogy egy kaukázusi vad komlófajtát kereszteztek Saaz és Northern Brewer komlókkal. A név is kaukázusi, a Kazbek (მყინვარწვერი, ahogy a grúzok hívják) a hegység második legmagasabb, pillanatnyilag nyugvó állapotban lévő vulkáni csúcsa. A Kníže markáns fűszerezéséért, melyből szépen kiérződnek a citrusfélék és a bogyós gyümölcsök, ő a felelős.

Szépen szerkesztett, nem csak az alkoholtartalma miatt határozott sör, melynek fogyasztását inkább hűvösebb időkben javasolnánk az úri közönségnek, de mi türelmetlenek vagyunk, meg aztán pillanatnyilag éppen rá is érünk kihenteregni magunkból ezt a 7,2-t.

1082-1083-1084. Rychtář Rataj, Pivo Monor és Ferdinand Specialní Polotmavé Sedm Kulí

Visszafogottan irgalmatlan mennyiségű cseh sörrel nézünk farkasszemet, melynek egy része a maga fizikai valójában hentereg körülöttünk mindenfelé, másik része már csak emlékeinkben és feljegyzéseinkben létezik. Ez utóbbiakkal kezdünk, mert ugyan szorgalmasan és két pofára zabáljuk a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) leveléből (Ginkgo folium) kivont hatóanyagokból készített varázspirulákat agyi vérellátásunk karbantartása érdekében (depresszió és impotencia ellen is jó, de ezt a kettőt még nem tudjuk felmutatni, bár ami késik, ugyebár), az elhúzódó kánikula miatt hajlamosak vagyunk ennél egyszerűbb dolgok elfelejtésére is, lásd saját nevünk.

A múltkor Monoron jártunk, ahol egy vidám családi kiruccanás keretein belül megtekintettük a véletlenül éppen zajló sörfesztivál eseményeit és felhozatalát. Az időjárási körülmények optimálisak voltak, a szervezőket és a helyi erőket tekintve pedig nem érheti szó a ház elejét. Rengeteg árnyékos hellyel, szökőkúttal, a rendezvénynek helyet adó kis terecskén átfutó erecskével találkoztunk, amik nagyon kellemessé és komfortossá tették az összhatást. Kisebbik leánygyermekünk egyből kiszúrta a játékos-kézműves projektnek kijelölt területet, ezért a délután hátralévő része úgy telt, hogy apa időnként elslattyogott egy sörért, aztán sietett vissza csatlakozni a kreatív tevékenységhez.

A sörfogyasztással nem kapkodtunk, egyebek mellett mindössze három, számunkra még ismeretlen főzetet kóstoltunk meg csapról, de az autó csomagtartója által kínált lehetőségeket természetesen kihasználtuk. E tételeket hozzácsapván a kamrapolcon sorakozó cseh versenyzőkhöz jött össze az említett mennyiség, ránézésre vagy tizenhat palack. Ennél nagyobb mértékű objektivitást ne várjatok tőlünk, inkább hasaljunk neki a memoárirodalomnak. Elsőként a Lobkowicz-csoportosuláshoz tartozó Pivovar Rychtář kizárólag hordós kiszerelésben forgalmazott sörébe nyaltunk bele, és milyen jól tettük. A Rychtář Rataj készítése során négy alkalommal is megkeresztelődik egy-egy adagnyi Cascade-dal, hidegen is, ennek köszönhetően ízvilága nagyon markánsan és nagyon megnyugtatóan keserű, a háttérben könnyed citrusokkal. A maláták szépen asszisztálnak, maga a sör laza, frissítő, élvezetes. A név elvileg a földműves, szántóvető kifejezés régies cseh alakja, és nagyon is könnyen el tudjuk képzelni magunkat, ahogy minden második kapavágás után megállunk inni egyet, habár a tűző napon az 5 %-os alkohol előbb-utóbb elegánsan belefektetne minket a barázdába.

Éppen babzsákokkal dobáltunk célba, igyekezvén lerombolni a kilós kiszerelésű kutyatápos dobozokból emelt piramist, amikor eszünkbe jutott, hogy van a fesztiválnak saját söre is. Rövid tájékozódást követően már szorongattuk is lelkesen a műanyag poharat (volt rendezvénykorsó is, de ilyesmit mi nem veszünk, mert egyrészt sóherek vagyunk, másrészt az otthon lapuló ilyen típusú üvegedények halmazata miatt az asszony teljes joggal néz ránk időnként csúnyán, bár néhányat ő is használ esetenként vázának), benne a Pivo Monor Limited Edition-nel, melyet a dél-morva Velká nad Velička-ban állomásozó Pivovar Velický Bombarďák készített. A főzde elég fiatalka, 2014-es datálásúak, szeretnek játszadozni a komlófélékkel, amit terjedelmes Single Hop-sorozatuk is bizonyít. Nem ijednek meg a sörtípusoktól sem, az alapokon túl készítenek saisont, chilikkel fűszerezett IPA-kat és füstölt söröket is. A monori kiadás egyszerűbb, de tisztes iparosmunkával összerakott szűretlen láger, melybe becsületes mennyiségű žateci komló került. A jellegzetes zöldséges karakter nagyon szépen domborodik, a korty vége és az utóíz pedig nagy megelégedettségünkre kifejezetten tökmagos. Ráadásul az ára is barátinak volt mondható (1000 HUF/korsó), kicsit csodálkoztunk is, hogy a rendezvény utolsó napján még sikerült szereznünk belőle.

A fesztiválsör fogyasztása közben lányommal és édesanyjával fura alakú fadarabkákból igyekeztünk összerakni egy 3×3-as kockát, de úgy jártunk, mint Boncz Géza takarítónője, aki a szomszéd szobában az őrület határát súrolja. Egyre kényszeredettebb mosolyunkat látva odasétált egy, a pólója hátán Pali bácsi feliratot viselő idősebb úriember, közölte, hogy az alap a lényeg, majd nem egész négy másodperc alatt felépítette a kockát. Körösztanyád – gondoltam, de azért szépen megköszöntük a bemutatót.

Ilyetén idegállapotba’ konvergáltunk lassacskán a kijárat felé, ám lánykánkon hirtelen farkaséhség vett erőt, melyet egy Alföldi Batyu fantázianevű gasztronóm kreálmánnyal (sós palacsintatésztában sütött mindenfélék) kívánt csitítani. Kilépő sörünket keresgélvén találtunk rá a Pivovar Ferdinand helyben igen lakonikusan vörösnek titulált főzetére, melyről az első kortyok után úgy gondoltuk, hogy tán a főzde Sedm Kulí nevű félbarnája lehet. Így gondoljuk most is, leginkább az igen karakteres, fűszeres-gyógynövényes keserű vonal miatt, melyet a benne lévő Premiant, Magnum és žateci vörös komlóknak köszönhet, nem is beszélve a gyógynövény-granulátumról, melynek egyik összetevője a felénk áldott haloványka néven is futó benedekfű (Cnicus benedictus).

Hetet bele, mint Szarajevóban! – morogtuk a bajszunk alatt mintegy búcsúként Hašek nagyon is idevágó mondatát (a Sedm Kulí hét golyót jelent, így utal a merényletre, bár elvileg Princip polgártársnak csak két lövésre volt ideje), majd az események ilyetén alakulásával teljesen megelégedve dél-délkeleti irányban távoztunk a rendezvényről.

PS.: saját képeket régi jó szokásunknak megfelelően most sem készítettünk, mindenki elégedjen meg a netről összelopkodottakkal.

848. Cobolis Kámen Osudu

Szemmel alig követhető sebességgel cikázunk Csehország térképén, ismét Prágába teleportálunk, annak is északi területére, a Kobylisy nevű városrészbe. A már ismert és megszokott metódus szerint valaha Kobylisy (Cobolicz) is önálló településként vegetált, első írásos formában történő említése 1297 júliusára esik, amikor macskástul-egerestül odaajándékozták egy sógor/koma/jóbarát nemesnek. Nincs új a Nap alatt. 1643-tól tekinthető Prága részének, déli szomszédja Libeň, s erre már minden tisztességes bibliofil felkapja a fejét. A vidék békés volt, tempós és nyugodt, a fű-fa-virág-szántóföld-gyümölcsös témakört csak néhány téglagyár és gőzmalom dobta fel, már amennyire tudta. A második világháború azonban itt is ronda dolgokat művelt. Reinhard Tristan Eugen Heydrich SS-Obergruppenführert ugyanis (aki óvatosan fogalmazva is az egyik legsötétebb lelkű elitnáci volt, ő alapította meg az SD-t [Sicherheitsdienst], a Párt biztonsági szolgálatát, szorgosan tevékenykedett a kristályéjszaka eseményeinek szervezésében, irányította az Einsatzgruppen keleti fronton végrehajtott mészárlásait. A wannseei konferencia vezetőjeként pedig kijelentette, hogy a zsidókérdést az SS fogja megoldani → Endlösung) az Anthropoid hadművelet keretein belül Kobylisy és Libeň határán sikerült kiiktatni a képből a csehszlovák hadsereg ejtőernyőseinek.

**RTEH és a támadás során amortizálódott gépjármű**

Heydrich a helyszínről még elmenekült, de néhány nap múlva a kórházban meghalt. A németek bosszúhadjáratot indítottak (ez volt a második Heydrichiáda, az első az Obergruppenführer birodalmi protektor-helyettesnek történt kinevezése utánra datálható), melynek során Lidice és Ležáky falvak férfi lakosságát agyonlőtték, a többieket deportálták, a házakat lerombolták. Kobylisy lőterén 1942 május 30. és július 3-a között 530 embert végeztek ki. Az áldozatok pontos száma nem ismert, de bőven 1500 fölöttire becsülik a történészek. Heydrich halála után a nácik a Sobiborban, Treblinkában és Belzecben felépített és beüzemelt megsemmisítő táborok műveletsorozatát Einsatz Reinhardt kódnévvel látták el.

De félre most a múlt komor történeteivel, ma este már csak a sörünk legyen sötét. A Pivovar Ládví Cobolis egy étteremmel, sörözővel, pékséggel, kávézóval kombinált vállalkozás, mely 2018 óta működik, főzőmesterük Pavel Palouš. Széles palettával dolgoznak, szinte minden típusban kipróbálják magukat a DIPA-tól kezdve a RIS-on át a BW-ig. Nekünk most egy oatmeal stout-hoz van szerencsénk, ami Kámen Osudu néven fut, ami (ha jól tippelünk) valami olyasmit jelent, hogy „a sors köve”(a címkén olvasható Falias szó miatt meglehetősen magabiztosan állíthatjuk, hogy ennek az óír/skót/gael mitológiához van köze, pontosabban a Koronázási, avagy Végzet Köveként ismert műtárgyhoz, de összefuthatunk vele An Lia Fàil, Stane o Scuin, esetleg clach-na-cinneamhain néven is. Még a Tuatha Dé Danann cipelte magával anno dacumál, de erről majd máskor).

**A kő 1996-ban került vissza a westminsteri apátságból a skótokhoz, akik nagyon örülnek, és alig várják, hogy valakin jól végigvághassanak azokkal a botokkal**

A nem titkolt cél az volt, hogy egy lazább szerkezetű, könnyedebb, vehemensebben fogyasztható stout kerüljön az asztalra, ezért a test is vékonyabb (10 B°), az alkohol is visszafogottnak mondható a maga 4%-ával. Kinézetre hozza a szokott formát, a sötétbarna sör tetején nem túl izmos, halványan bézs hab üldögél kitartóan. A várt pörkölt, kávés alapmotívum is azonnal jelentkezik az illatban, megtámogatva némi fűszeres-virágos szállal a komlók (Gaia, Willamette) irányából. A korty selymes, simogató, ízvilága pörkölt malátákkal, kávéval, csokoládéval, diófélékkel jelzett, bár kissé vékony, vizeske. A vége gyümölcsösen savanykás, kávésan keserű, picit földes. Nagy lelki nyugalommal jelenthetjük ki, hogy a terv megvalósult, ez a stout valóban könnyedén fogyasztható, ám ennek az ízvilág nem látja igazán kárát. A palack ürültével bárki elzarándokolhat ahhoz a bizonyos kőhöz új királyt választani. Áprilisban.

846. Libertas Bohemian Strong

Maradunk még a cseheknél, csak közelebb óvatoskodunk a fővároshoz. Prágától keleti irányban, tőle mintegy húsz kilométernyi távolságra található Úvaly (illetve Auwal, Ubal, Unfal, Ouvaly, hogy csak néhányat említsünk az elmúlt hétszáz esztendőben használt változatok közül). A települést egy 1290-es oklevélben említik először, mint falut, ám tíz év teltével már mezővárosi rangban díszeleg. Mivel fontos kereskedelmi útvonal (a Trstenická stezka, a legfontosabb NY-K irányú út, melyet valószínűleg már Krisztus urunk előtt is használtak) mellett feküdt, fejlődése szép tempót mutatott, több politikai és gazdasági szempontból fontos család is birtokolta. Egyesek szerint itt született Prága első érseke, Arnošt z Pardubic (1297-1364), ám ezt legalább ennyien vitatják. A város meglehetősen ambivalens viszonyt ápol a tűzzel, a huszita háborúktól kezdve 1838-ig vagy tucatnyi alkalommal égett le minimum félig, de inkább jobban. Nem csoda, hogy a helyi önkéntes tűzoltó mozgalom igen izmos és kidolgozott, a jelentkezés már 6 (!) éves kortól engedélyezett és elfogadott.

Aktuális és helyi illetőségű főzdénk, a Libertas hivatalosan 2019-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Lelkes és távolról sem amatőr csapat viszi a hátán a projektet, kik között diplomás sörfőző és közgazdász éppúgy akad, mint kocsmáros, zenész és grafikus. Utóbbi kettőt azért említettük meg külön, hogy amíg a Divokej Bill nevű formáció (melynek vezetője, szövegírója, zeneszerzője a főzdében is érdekelt Vašek Bláha) nótáját hallgatjátok (mely egyébiránt szörnyen szerelmes hangvételű, ennyi azért ide is átcsúszott a Valentin-napról), mi elmesélhessük, ki az az elegáns úriember a palackon.

Szóval a címkén František Ondřej Poupě látható, aki a cseh sörfőzés igen fontos alakja. A XVIII. század második felében elméletben és gyakorlatban is rengeteget tett a sörfőzés-sörgyártás módszereinek tökéletesítéséért. Két alapműnek számító könyv fűződik nevéhez, az elsőt még németül adták ki Die Kunst des Bierbrauens, physisch-chemisch-ökonomisch beschrieben címmel (Prága, 1794), a második már cseh nyelven íródott, s tankönyvként az első ilyen mű volt az országban (Počátkové základního naučení o vaření piva, Olmütz, 1801). Ő volt az első, aki a gyártási folyamat során rendszeresen mérte a hőmérsékletet és a folyadék sűrűségét, melyhez saját fejlesztésű fajsúlymérőt tervezett. Erre manapság már a hőmérsékletet automatikusan kompenzáló digitális refraktométereket használnak, de ha nincs Poupě, akkor tán ez sem lenne. Tisztelegjünk hát mi is az úriember munkássága előtt azzal, hogy kiengedjük a szellemet a palackból.

**František barátunk szobra Brnoban. Kezében az általa kifejlesztett eszköz, melynek egyéb felhasználási lehetőségein töpreng**

A Bohemian Strong pohárba kerülve szép középarany árnyalatot mutat, mely szűretlenségének köszönhetően nem tükrös. Habja dús, vaskos, tömött és tartós. Illatában könnyedén édeskés maláták ugrabugrálnak bohókás virágokkal és leheletnyi citrusossággal karöltve. A korty letisztult, stabil malátaalappal bír, a žateci komlóknak köszönhetően jellegzetesen fűszeres-zöldséges ízvilágú, finoman savanykás csavarral. A pasztőrözést is mellőzték, ebből kifolyólag az ízek szépen és gazdagon rétegződnek. A keserűk jólesően csehesek (IBU 40), Poupě apó berendezése 14%-ot mutat, az alkohol picit emelt, 5.9%. Szezonális főzetről lévén szó, melyet egy-egy fontos esemény alkalmával készítenek, különösen örülünk, hogy eljutott hozzánk. Bearanyozta a kedd esténket, vivát František és Bůh Trstenické stezce žehnej!