Lassan, de biztosan közeleg ennek a vidám és felelőtlen évszaknak a vége, ezért ideje lejjebb rángatni magunkat a felhők közül a tüskékkel borított anyaföld irányába. Ebben lesz aktív segítségünkre ez a két sörszerűség, melyeket olyan rendkívül, már-már fülledten egzotikus és vad országok jegyeznek, mint Románia és Mexikó. Utóbbi esetében máris korrekcióra szorulunk, ugyanis a Ludger’s Mexiquana csak külcsínyileg újvilági, maga a gyártó az ismeretlenség jótékony homályával takarózik. Negyedórányi szorgalmas szörfölgetés után is csak annyit sikerült róluk kideríteni, hogyaszongya: Unknown Origin – France. Van ugyan egy Ludger Schulz által 1985-ben Tulsa-ban alapított cukrászda, és ha azt vesszük, Oklahoma jóval közelebb van Mexikóhoz, mint Franciaország, ráadásul Schulz bácsi – mint azt a neve is mutatja – német származék (a cukrászda teljes neve is Ludger’s Bavarian Cakery), ám itt csak gyömbérsört kínálnak a megfáradt, és többségében valószínűleg cukorbeteg törzsközönségnek.
A gyártó általi diszkrét háttérbe húzódás a sört kóstolván teljesen jogosnak, sőt kifejezetten előrelátónak tűnik, mert így nehéz lesz a felelősöket megtalálni, hogy tarkón csaphassuk őket a palackkal. Ha tombolna bennünk a jóindulat, azt mondanánk, hogy ez egy dögunalmas, egysíkú, híg, ízhibás lötty, de nem tombol, csak takarékon pislog, azért azt gondoljuk, úgy sz@r ez, ahogy van. Nem csodálkozunk egy kicsit sem azon, hogy a westernfilmek rosszarcú mexikói zsánerei mindig tequilát isznak, mert ettől a létől valószínűleg az ő szemük is könnybe lábadna, ami nem jelent előnyt egy váratlan pisztolypárbajnál. Romániában (bocs: Székelyföldön) sem jobb a helyzet, a Forbidden Transylvanian Csíkisör Craft Brewery – a megnevezést a neten találtuk, nem tűnik hivatalosnak, de legalább annyira rongyrázóan humoros, mint az egész hóbelevanc – még mindig nem tud közepesnél jobb söröket készíteni. A süllyesztőben történő végleges eltűnés réme ellen két fegyvernemet állít csatasorba: a mesterségesen túlpumpált ultramagyar hozzáállást, illetve az alapsörükbe kevert mindenféle kiegészítőket. Esetünkben ez egy közelebbről meg nem határozott gyömbéres és chilis üdítőital, ami azért nem hangzik túl jól egy magára valamit is adó sörfőzdével egy lapon/napon említve. A termékbe pakolt 28,4%-nyi mennyiség arra viszont tökéletesen elegendő, hogy a kontrollálatlan szirupos édesség nyakig érjen a korty teljes terjedelmét tekintve. A chilinek nyoma sincs, mint ahogy a sör egyéb összetevőinek sem. A gyártó valószínűleg maga is érezte, hogy ez már nem az, aminek lennie kellene, ezért a „sör” kifejezést csak hangyányi méretben, jól elbújtatva merte feltüntetni a címkén. Ugyanitt található viszont ennek a kérdőjeles kirándulásnak legpozitívabb élménye is. Köztudottan gyengéink közé tartoznak a gyilkos szóviccek, ezért – ha más előtt nem is – a „Chili bú, chili bá” előtt megemeljük a kalapunkat.
