861. Hajdú Serház Meggyes

Búcsút intünk Böszörménynek, továbbmeggyünk (ezt nem bírtuk kihagyni), de valamikor a nyáron visszatérünk az új főzeteket is körbeszaglászni. Egyébként sem illő az ország eme történelmi térerőtől sercegő vidékét csak úgy kutyafuttában emlegetni, több sör kell ahhoz, hogy a Hajdúságon átrágjuk/igyuk magunkat. Karmikus kijelzőnk is vadul csipog, ugyanis a nemtommelyik netes rádión épp az előbb csendült fel a moldáv származású legendás zenei formáció, az O-Zone Dragostea Din Tei című száma, melynek kezdősora imígyen szól: Alo, salut, sunt eu, un haiduc.

Un haiduc?

Mivel a hajdú szó eredete nem tisztázott, nyugodtan gondoljunk csak arra, hogy a lelkes minnesänger a törvényen kívüli, tolvaj értelmezési lehetőséget használja (nincs egyedül ezzel, többek között a románok és az albánok is így gondolják). A romanticizmus által kevésbé terhelteknek pedig ott van a jó öreg marhahajcsár. Tény, hogy a hajdúk igen harcias nép volt anno a XV-XVI. században, ezen tulajdonságukat nem habozott használni már Dózsa György sem. Később Bocskai kérte a segítségüket, sikeresen ki is sámfázták a császári hadakat Bihardiószeg környékén a fejedelemről elnevezett szabadságharc nyitóeseményeként.

Charles Bronson is felcsapott kenyeres pajtásnak. A kép az V. Hajdúk Világtalálkozóján készült 2018-ban

Zárójelben jegyeznénk meg, hogy Bocskai úgy lett Erdélyben nagyfőnök, hogy az orbaiszéki országgyűlés 1600. november 25-én kiközösítette onnét a véres farsang néven elhíresült jobbágyfelkelés aktív és szorgos leverőjeként. A székelyek tehát nem kedvelték a hajdúkat, a fejedelem viszont igen, ezért jutalmul le is telepítette őket saját birtokain, ahogy az a korponai oklevélben találtatik: „Hogy pedig a mi említett vitézeink bizonytalan lakhelyeikről el ne széledjenek, vagy idegen törvényhatóság alá ne kerüljenek, hanem minden időben egy bizonyos állandó helyen és kerületben lakván, s így együtt a mi erdélyországi hív székelyeink szokása szerint, Magyar- és Erdélyországunknak minél alkalmasabb, hasznosabb és sikeresebb szolgálatot tehetnének és készen találnának: Szabolcs vármegyében létező és ezelőtt a mi tokaji várunkhoz tartozott Kálló egész városunkat, hasonlóul Nánás, Dorog és Varjas pusztabirtokainkat és Hadház, Vámospércs, Sima és Vid nevezetű birtokbeli részjószágainkat, úgy minden királyi jogunkat, […] a mi említett 9254 vitézeinknek és mindkét nemű örököseiknek s utódaiknak mindnyájoknak, azon föltétel alatt adtuk és ajándékoztuk, hogy ők és az ő örököseik és utódaik nékünk, valamint Magyar- és Erdélyországunknak először esküvel magukat kötelezvén, más adományos nemesek szokása szerint, fegyverekkel és hadiszerekkel jól felkészülve, a mi és utódaink parancsára minden közönséges és részleges hadjáratban jelen lenni és a hazának híven szolgálni köteleztessenek.” Aki kimaradt a jóból, hisztizhetett, lásd hajdúfelkelések.

Stephano Botschkay and his hajdú warriors

Mi nem hisztizünk, iszunk. A sörház meggyes ale-je a pohárban kissé opálos, világos mahagóni felé hajló árnyalatot mutat. Habja finom szerkezetű, puha, gyorsan apadó, a maradék tapadós, kitartó. Illatában a meggy savanykás-édeskés összetevői viszik a prímet, a háttérben némi malátával. Ízben is hozza a kötelező elemeket, a gyümölcs savjai már a korty elején kijelölik az útirányt, melytől aztán nem nagyon kóricálnak el a többiek sem. A korty átlagosan testes, frissítően gyümölcsös, kellemesen savanykás. A végére jut egy kevés a meggymagos keserűkből is, az utóíz fanyar.

Tisztes iparosmunka, a közelgő nyári forróságok idején napi fogyasztásra is javasolható, a 4%-os alkoholtartalmat tekintve akár emeltebb dózisban is.

Zamatos kilépő a Hajdú Serháztól, így az ember sokkal kiegyensúlyozottabban mondja, hogy viszlát legközelebb.

860. Hajdú Serház Kajszibb

Apró nyelvészeti kétértelműséggel, illetve annak okfejtésével kezdjük a célegyenesbe történő fordulást hajdúsági söreinkkel kapcsolatosan. Sárgabarackkal készített búzasörük címkéjén ugyanis a Kajszibb szó mosolyog, és jól is teszi, hisz’ értjük mi a tréfát (csak nem szeretjük, mondaná Koltai Róbert Illetékes elvtársként, de említhetnénk a másik elvtársat is, a krumlilevesest), habár néha megesik, hogy kínunkban vigyorgunk, mint legutóbb, amikor az egyik kölyök a suliban csillogó szemmel fokozta melléknévként a cipőfűzőt. A kajszi jövevényszó, a törökből (kāɪysɪ) vagy az újperzsából (qaisï) érkezett, ahol magát a gyümölcsöt jelenti. Nálunk megkülönböztető előtagként funkcionál, ennek köszönhetően működik a poén, de az önálló használatra is akad példa. A törökök a kifejezéssel együtt a növényt is magukkal hozták, amit jól tettek, mert az ízletes gyümölcsnek nagy rajongótábora van. Az obligát befőtt-lekvár-pálinka (a sorrend nem fontossági) trió mellett a magban lévő olajra is nagy a kereslet, elsősorban a szépségipar irányából. A kajszibarackkal kapcsolatban mindenképpen szó kell essen Ceglédről, és az itt élt/dolgozott dr. Nyujtó Ferencről, aki munkatársaival az ötvenes években (egyéb gyümölcsök mellett) 532-féle kajszi fajtát, illetve klónt gyűjtött be, majd nekilátott a nemesítésnek.

Nyujtó Ferenc…

A minősített fajták egy részét a városról nevezte el, így aki szeretne, ültethet a kertben Ceglédi bíborkajszit, Ceglédi óriást, Ceglédi hajnalpírt, Ceglédi aranyat, Ceglédi kedvest, Ceglédi Piroskát (a két utolsóval óvatosan, mer’ aztán lehet magyarázkodni az asszonynak). A gyümölcsnemesítő kertészmérnök által alapított Ceglédi Gyümölcskutató Állomás jogutódja 2011-ben két állami fajtaoltalommal védett kajszival bővítette a kört, szorítson hát mindenki helyet a Nyujto Ferenc emlékének és a Ceglédi napsugárnak.

…és a róla elnevezett kajszi

Ennyi barack után lássuk a búzát, ami amerikaiként van aposztrofálva, tehát némiképp több komlóra és kevesebb élesztőre készülünk. Kellemes, enyhén ködös aranyszín, viszonylag gyorsan apadó, ám maradékában kitartó, puha, krémes hab. Illata csábítóan és nyálcsorgatóan gyümölcsös, a háttérben decens savanykásság. A korty sima, selymes, az eleje barackosan édes. Középtájt még mindig a gyümölcs a mérvadó, bár az édes vonal egyre gyengül, helyét enyhe savanyúk és barackmagos keserűk veszik át. A vége is ilyen, az utóíz ismét édeskés.

Habár az alapsör jellegzetességeit a gyümölcs jócskán elnyomja, mi mégis örültünk a találkozásnak, és szeretettel ajánljuk a kajszi kedvelőinek ezt a sört. Ültessetek fákat, éljenek a Ceglédi kedves óriás Piroskák!

859. Hajdú Serház Blackout

Hét eleji nyomott hangulatunkat némiképp orvosolja, hogy a Hajdú Serház egy névben, típusban, megjelenésben egyaránt pillanatnyi állapotunkkal tökéletesen parallel sört tudott produkálni nekünk. A Blackout – nevéhez híven – sötét, mint egy áramszünet a nap megfelelő szakában, illetve említhetném még kis hazánk jövőképét is, így a választások után, de hagyjuk a politikát, nyissunk, töltsünk, szellőztessünk, közben pedig nézzünk gyorsan körül az áramszünetek háza táján. A leghíresebb blackout minden bizonnyal az 1977 nyarán New Yorkot érintő, 26 órán át tartó esemény volt, melyről azóta könyvtárnyi kimutatás és elemzés született mindenféle szakemberek tollából, a póznamászóktól kezdve a pszichológusokon át a szociológusokig. Két villámcsapás miatt 9 millió ember maradt áram nélkül (2012-ben Indiában 620 millió, csak viszonyítási alapként), s elég sok olyan akadt köztük, akikről ennek hatására gyorsan lekopott a civilizáció vékony máza. A fosztogatásokat a szakértők az akkortájt nem túl fényes gazdasági helyzettel magyarázzák, de természetesen az összes balhét nem lehet annak rovására írni. A zavargások során 1616 üzletet rongáltak meg/fosztottak ki, a tűzoltókat pedig 1037 esethez kellett riasztani.

Tulajdonukat legális sporteszközökkel óvó állampolgárok sörhasú rendfenntartó erőkkel. New York, 1977

Kb. 4500 embert tartóztattak le, a rendőrség állományából 550 sérültet regisztráltak. Az anyagi kár nagyjából 300 millió dollárt tett ki, ez a mai árfolyamokat tekintve olyan 1,8 milliárd. Számunkra viszont a legérdekesebb nem is ez, hanem az ugyanitt tizenkét évvel ezelőtt történt áramszünet, illetve a két esemény közötti bámulatos szakadék emberi és társadalmi szempontból. 1965-ben ugyanis a bár csak 13 órán keresztül tartó, viszont hét államot, valamint Kanada egy részét is érintő blackout alatt a New York-i rendőrség mindössze öt (5) esethez kellett kivonuljon, ami azóta is rekord a város történetében. Az emberek higgadtak és nyugodtak maradtak, még az a nyolcszázezer is, akik a metrókban rekedtek. A kilenc hónappal későbbi baby boom inkább csak városi legenda, mindenesetre a Hol voltál, amikor kialudtak a fények? című filmvígjátéknak (Doris Day és Patrick O’Neal főszereplésével) is erre van kihegyezve a csattanója. Feltehetnénk a költői kérdést, hogy ugyan milyen típusú vezetőség tud tucatnyi esztendő alatt egy komplett társadalomból ostoba, dühöngő degeneráltakat varázsolni, de ez fájdalmasan súrolná aktuálpolitikai helyzetünket, ezért egyébként is megválaszolatlanul hagynánk.

Vidám várakozás ’65-ben

Közben a mi személyre szabott áramszünetünk szépen kiadta magából az illatanyagokat, finoman pörkölt kávés és csokoládés jegyekkel pöfögve tele a konyhapult környékét. A külcsínyt illetően valóban nagyon sötét sörrel van dolgunk, direkt fényben is csak foltokban mutat egy kis bíborvörösbe hajló barnaságot. Habja drapp, vékony, tartós. Testes, olajos hatású, a korty sima, kellemesen selymes, ahogy az egy stout-tól elvárható. Masszív malátáinak köszönhetően ízvilága alapvetően és gabonásan édeskés, ezt a komlók jó ütemben érkező közepes keserűsége lazítja fel (IBU 32). Utóbbi mozzanat szépen simul az enyhén pörkölt kávés-kakaós vonalba, melyből az utóízbe is jut egy adag. Tartalmas, laktató sör, az egészséges alvást és álmodozást elősegítő 6,5-ös alkohollal. Vidám sötétséget mindenkinek!

857. Hajdú Serház Lokál

Ma van Hrabal születésnapja, a száznyolcadik, amit feltétlenül sörrel illik megünnepelni. Elvileg valami cseh kellene, de olyanunk most nincsen, viszont szokásunkhoz híven nem esünk kétségbe, villámgyors mozdulatokkal felvázolunk egy pompás párhuzamot a Hajdú Serház Lokál nevezetű lágere és az író egyik műve között, tessék:

[…] „És a Pepin bácsi teljesen fellelkesült a lövöldözéstől meg a mérgektől, szürcsölgette a kávéját és egyszerre csak felkiáltott: »Mérgezze meg magát a kisasszony szilvóriummal!« És nevetésben tört ki az egész lokál, a Marta kisasszony pedig ezt mondta: »Mester, és mit mond erről a Batista úr írása?« Pepin bácsi pedig előhúzta a cvikkerét, az orrára biggyesztette, a kezét odanyújtotta Marta kisasszonynak és udvariasan így szólt: »Látszik, hogy magácska olyan finom dáma, mint egy Mozartkugli, a Batista professzor úr a nemi egészségtanról szóló írásművébe aztat mondja, hogy egy igazi férfi kellőképpen fejlett nemi szervvel kell, hogy rendelkezzék, amely nemi szervnek hímvesszőből, továbbá kettő, megfelelően fejlett heréből kell állnia…« És Bobinka naivan jegyezte meg: »És ha csak egy here van?« És a bácsira meresztette a szemét. »Ez a Batista úr írásműve szerint az úgynevezett egygolyósság, az pediglen torzképződmény.« Erre a kisasszonyok veszekedni kezdtek és cibálták a bácsi kabátujját, karját: »Na akkor nem kell nekünk zsákbamacska! Megszemlézzük a dolgot! Szóval kellőképpen megvizsgáljuk, mester, már visszük is szobára!« Ám Pepin bácsi fölpattant, kitépte magát a kisasszonyok karmai közül és kiadta a parancsot: »Tegyetek fel valami jó pattogósat! Gyerünk, menjünk táncolni!« És a vendéglősné kinyitotta az ajtót és a lokálba beóvakodott egy öreg bernáthegyi, úgy hívták, hogy Dedek, és a Pepin bácsi táncba vitte Bobinkát, de a többi kisasszony is odafurakodott, mind táncolni akart, ám a bácsi döntött: »Akkor háromlányos tánc lesz, úgynevezett trilógia!«

[…] És talpra szökkent, kánkánozni kezdett, a bácsi pedig térden állva hajlongott, miközben belepte a szoknyák kavarta por. Aztán Dedek, a bernáthegyi két lábra állt, mellső mancsait a bácsi vállára tette, ledöntötte a lábáról Pepint, de a bácsi felállt, karját nyújtotta a másik kisasszonynak és felkapta, a levegőbe dobálta és mindenféle figurákat csinált vele, a kezénél, derekánál fogva egészen bedöntötte, annyira hátrahajlította, hogy haja a zene ritmusára a padlót söpörte, a Dedek bernáthegyi pedig újra ledöntötte a bácsit a lábáról, és a bácsi ott feküdt hanyatt a padlón, a bernáthegyi belevicsorgott és belenyáladzott az arcába, s az egész lokál dőlt a nevetéstől, az idegen vendégek egymás után rendelték az üveg borokat, a vendéglősné tálcaszám hordta szét a pálinkával teli kupicákat, és a bácsi a földre huppant, de a lányok fölhúzták, egy székre ültették és pirosítózni kezdték az arcát. »Mintha elsápadt volna, mester«, mondta Bobinka, Marta pedig behozta az estélyi ruháját, egy piros műrózsával ékített fekete estélyit, és így történt, hogy a kisasszonyok fönn a szobában beöltöztették a bácsit ebbe a fekete ruhába, és amikor megszólalt a zene, a bácsi a műrózsát foga közé szorítva kiszaladt a lokálba és az argentín tangó ritmusára Carment táncolt, s ahogy bukfencet vetett és a levegőben szaltót, hát a nemi szerve kicsusszant az alsónadrágjából, de a bácsi csöppet sem zavartatta magát, olyan arcot vágott és úgy csücsörítette csókra az ajkát, mint a Carmen….”

A városka, ahol megállt az idő

Életünk végéig vágyakozni fogunk ebbe a lokálba, a városkába, ahol megállt az idő, mert ugyan túl rossz dolgunk itt sincs, ezt a Lokált finom német komlók, a Herkules és a Perle teszik virágosan, citrusosan, mentásan fűszeressé, még az is lehet, hogy a mester is beleszagolna, de aztán valószínűleg úgy fordulna a tánccal, hogy Dedek, a bernáthegyi fellökje a poharat, ő pedig csendesen mosolyogva legurítana egy korsó nymburki tizenkettest.

856. Hajdú Serház Keleti IPA

A Szerkesztőség időben elkezdte a felkészülést a mára datálható névnap stílszerű megünneplésére, ezért még valamikor a múlt héten letelepedtünk a földgömb mellé, s kedvenc lengyel mesehőseinkhez hasonlóan jó alaposan megpörgettük azt (a két golyófejű srác idén 59 éves, alakjukat a rendező, Wladislaw Nehrebecki saját gyermekeiről mintázta). Kétszer is.

Mivel nekünk csak virtuális és interaktív földgömbre futja, ezért először Győrújbaráton landoltunk, utána pedig Hajdúböszörménynél fogtunk talajt. Nem estünk kétségbe, mindkét településen üzemel főzde, s a mesteri időzítésnek köszönhetően néhány órával ezelőtt meg is érkezett a Vaskakas, illetve a Hajdú Serház hatos pakkja. A változatos kínálatból a böszörményiek Keleti IPA megszólítású sörét választottuk a starthoz, lévén ez az egyik legrégebbi receptjük, illetve reménykedünk abban, hogy az adott égtáj irányából mostanság érkező rossz híreket legalább sörfronton fellazítja valami jó is. A Hajdú Serház oldala kissé kaotikus, de ha szán rá az ember egy kis időt, azért kihámozható belőle a lényeg. 2016 óta készítenek sört, jelen pillanatban tíz különböző főzet díszeleg a palettán. Az alapító csikóéveiben szerelmesedett bele eme nemes nedűbe, aztán mert nagyot álmodni.

A Keleti IPA-ban dolgozó Simcoe a Yakima Chief Ranches bejegyzett komlója 2000 óta (megálmodója és megteremtője a már ezen oldalakon is említett Charles „Chuck” Zimmerman, s állítólag a Brew Dog Brewing Company vásárolja belőle a legtöbbet). Kettős felhasználású, rendkívül népszerű fajta, keserű- és aromakomlóként is megállja a helyét.

Érettségi tabló

Mindeme tulajdonságainak köszönhetően a kitöltött, kellemesen középarany árnyalatú, vékony, ám tartós habkoronával bíró sör már-már töménynek mondható déligyümölcs-illatot ereget magából, melynek a maracuja és a grapefruit adják a gerincét. Kicsivel később némi földes-fenyős párosítás is csatlakozik, ha pedig hagyjuk egy kicsit melegedni, és hirtelen jó nagyot szippantunk a pohárból kifelé vergődő illatokból, akkor találkozhatunk a Simcoe ellentáborának legütősebb érvét képző aromaelemmel, a macskapisivel is. A korty testességét, keserűségét, szénsavasságát tekintve egyaránt közepesnek mondható, a gyümölcsös jegyek szépen átívelnek az egészen, még az utóíz halvány keserűit is megtámogatják. Akár korrekt ivósörnek is titulálhatnánk, bár a 6%-os alkoholtartalom alkalmasint már túlmutat ezen a kategórián. Mindenesetre a korrekt jelző maradhat, az pedig plusz pontot jelent, hogy a címkén nem csak a fogyasztási hőmérsékletre kapunk javaslatot, hanem a pohártípusra is. Igyunk hát Isten embereire, a hírhozókra, a közelgő tavaszra és minden egyéb jóra. Egészség!