908-909. Karl Kikelet és Karl Borostyán

Lendületet nem veszítve ugrunk neki két hátralévő Karl-féle sörünknek, melyek közül az első egyáltalán nem paralel az évszakkal, lévén neve Kikelet. A mindenki által kedvelt és sűrűn forgatott Czuczor–Fogarasi-féle értelmező szótár (melynek tudományos értéke finoman szólva is kérdőjeles, hiszen alig telt el szűk húsz esztendő az utolsó, hatodik kötet megjelenése után, már elavultnak nyilvánították, ami egy ekkora lélegzetvételű munka esetében azé’ elég gáz) a következőket írja róla: „Köz szokás szerént egyértelmünek tartják a tavaszszal: de szabatosabban ,tavasz’-nak mondjuk az évnek azon egész szakát, mely a tél és nyár között van, ,kikelet’-nek pedig csak a tavasz kezdetét vagy elejét, mely közvetlenül a telet követi, midőn a hó olvadván lágyabb időjárás kezdődik, s a fű és egyéb növények mintegy életre kelnek; mi rendesen martius és aprilisban történik.” Na ugye, mi is ezt mondtuk. És a múltkor sem csak úgy a levegőbe beszéltünk a télvíz/nyárvíz analógiával, tovább haladva a szócikkben ezt találhatjuk: „Baranyai tájszólás szerént van bekelet is, mely őszt jelent. Ezen ellentétből és észjárásból indulva ki, a kikelet annyit tenne, mint az aklokban, ólakban tartott barmok kieresztésének, kikelésének ideje; bekelet pedig jelentené a késő őszt, midőn a marha bekel, vagy, mint mondani szokták, beszorúl.” Mi nem nagyon szeretnénk sehová sem beszorulni ez alkalommal, így hát máris rárepülünk erre a búzamalátával és mézzel megbolondított lágerkére, hol is megítélésünk szerint az utóbbi összetevő van hivatva az emlegetett évszakot képviselni.

Enyhén rezesbe hajló színvilág, merész, de hamar magába dőlő habkorona, bár egy vékonyka réteg masszívan kitart. Illatában a komlók finoman vegyülnek a mézzel, mindenképpen frissítő élményt nyújtva, a „tavaszi” jelzőt nem akarnánk feleslegesen koptatni. A korty a malátáknak és a méznek köszönhetően édeskésen startol, de a keserűk nem engedik elkanászodni őket, a 27-es IBU összes határozottságával rántják meg a gyeplőt. A szénsav kicsit harap, de elkönyveljük ropogósnak, az utóíz pedig kifejezetten kellemesen mézes, illetve méhviaszos. Az alacsony alkoholtartalom miatt az elején még megjegyzést kívántunk tenni, de így a végére beláttuk, hogy elég ide ez a 4%. Dobunk is zárásként egy könnyed, hangulatos tavaszi versikét Pósa Lajos bácsitól. Szívleljük meg a tanácsot, mindenki rohanjon az erdőbe kukkolni.

Itt van a szép kikelet…

Itt van a szép kikelet,

Ég-föld örül és nevet.

Zöld erdőben a kakukk

Egyre csak azt mondja: kukk!

Itt a tavasz, itt van itt!

Fiuk, mondok valamit!

Nézzük meg a kakukkot,

Mondjuk vissza a kukkot!

Pósa “Kukk” Lajos bácsi

Költők társaságában aránylag hamar összefuthatunk a zellerfélék családjába tartozó közkedvelt kúszónövénnyel, a borostyánnal, hiszen a belőle font koszorút évezredek óta helyezik az arra érdemes fejekre (jó esetben akkor, amikor az ominózus fej még nem lett leválasztva a nyakról). Sok babona is kapcsolódik ehhez a szép növényhez, elvileg például megvéd a boszorkányoktól, ha az ember hagyja felfutni a ház falára (a növényt, nem a boszorkányt). Ugyanakkor bevinni már nem érdemes, mert akkor csúnyán hazavágja a hajadonok férjhez jutási esélyeit. Relatíve régen voltunk már hajadonok, férjhez menni pedig csakazértsem szándékozunk, bármennyire is próbálja sulykolni belénk ezt a korszellem a mindenféle sorozatokon keresztül, ezért viszonylag nyugodtan szereljük le a kupakot Karlék Borostyán márkanevű söréről.

Na, ide nem mén’ bé’ a banya

Színével kapcsolatban a képzelőerőtökre, valamint szövegértési képességetekre apellálnánk. Habja törtfehér, halványbézs, közepes, kitartó. Illata fűszeres, gyantás, a háttérben pedig meghúzódik egy olyan szál, ami minket a „Dark” fantázianevű étcsokoládés fagyira emlékeztet, de lehet, hogy túl régóta ülünk a napon. A korty sima, selymes, kifejezetten ale-es hatású, amit nem bánunk, habár egy hoplager agresszívabb szénsavakkal is rendelkezhetne. Kellemesen karamelles kezdés után a keserűkben nem túl masszív (IBU 20) komlók köszönnek be, s jólesően földes-gyantás ízvilágukkal hozzák a gyógyírt nem túl fajsúlyos bánatainkra. A vége enyhén száraz, kesernyés.

A rómaiak úgy tartották, a borostyán megóv a részegségtől, ami a benne lévő triterpén szaponinok hatásmechanizmusát tekintve (erős emulgeálószerek lévén gyorsítják és elősegítik az anyagok felszívódását) nem igazán működhetett, ám esetünkben a visszafogott alkoholtartalom (4,5%) miatt nem is szorulunk védelemre.

Mindamellett a borostyán a hűség jelképe is, mi pedig hiszünk abban, hogy kerül még az asztalunkra mecseknádasdi főzet.

907. Karl Luther 500

Múltkori írásunkról való szép ívű átkötésünk szinte teljes egészében Pocok barátunknak köszönhető, aki ismét vasparipája nyergébe pattant, majd kis hazánkban történt száguldozása után elégedett és muslincás mosollyal (mert ugyebár ez utóbbi a boldog motoros ismérve) nyújtotta át nekünk a mecseknádasdi Karl Microbrewery újabb három palackját. S hogy ez miért szép ívű, azt Robert Maynard Pirsig illusztrálja nekünk és lelki szemeinknek A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete című könyvéből vett idézettel:

„Amikor áthozta a motorját, előszedtem a kulcsaimat, de aztán láttam, hogy itt a szorítás már nem használ, mert a csőbilincsek összezáródtak.

– Ezek alá béléslemez kell – állapítottam meg.

– Az meg mi?

– Keskeny, vékony lemezcsík. Ráhajtod a kormányra, úgy teszed rá a bilincset, és az eléggé kinyitja ahhoz, hogy legyen mit szorítanod rajta. Ilyen béléslemezeket mindenféle gépigazításoknál alkalmaznak.

– Nocsak – nézett rám érdeklődőn. – Ügyes. Aztán hol kapsz ilyet?

– Itt van a kezemben – mondtam kuncogva, és az orra alá nyomtam a söröm dobozát. Értetlenül bámult. – Mi? A doboz?

– Persze – mondom –, jobb béléslemez a világon nincs.

Magam is elégedett voltam a ravaszságommal. Megtakarítottam neki egy utat, az isten tudja, hova, béléslemezért. Pénze is, ideje is bánta volna.

Csakhogy megrökönyödésemre John nem díjazta ravaszságomat. Nemhogy nem díjazta, felhúzta az orrát. Ötölt-hatolt, kibúvókat keresett, míg egyszer csak látom ám, hogy tolja ki a motorját javítatlan.

Gondolom, a kormánya máig laza. Sőt, az a gyanúm, megsértettem akkor: volt pofám azt ajánlani, hogy az ő ezernyolcszáz dolláros BMW-jét, a német ipari találékonyságának fél évszázados gyümölcsét egy megürült sörösdobozzal foltozom ki!

Ach, du lieber!

Azóta nemigen értekezünk a motorkerékpár-ápolásról. Helyesebben egyáltalán nem.

Mert ha ilyen kérdést feszeget az ember, abból csak harag támad. Magyarázatul most mégis elmondom, hogy a sörösdoboz alumíniumlemeze a többi lemezhez képest puha és tapadós. A célnak kiválóan megfelel. Az alumínium nem oxidálódik csapadékos időjárás során – helyesebben a rajta lévő oxidréteg megóvja a további oxidálódástól. Alkalmasabbat tehát keresve sem találni.”

Az író balról, középen a fia, Chris, jobbról pedig John, aki még mindig hisztis a béléslemez miatt. Mindez valahol Minnesota-ban, 1968 környékén

Ugye, hogy minden benne van? Zen, motor, sör. Maga a megvilágosodás. Idáig eljutván pedig magától értetődik, hogy elsőként a főzde Luther 500 elnevezésű sörével kezdünk, hiszen ránézésre ez a legszakrálisabb. A reformáció emlékévének eseménysorozata 2017-ben pörgött mindenfelé, merthogy a mi Mártonunk 1517-ben applikálta a maga 95 tételét a wittenbergi Schlosskirche kapujára (melyek közül a kilencvenedik a megfelelő szemszögből olvasva és értve annyira naprakész, hogy ide is kell illesszük: „Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük”). Válaszlépésként X. Leó pápa rögvest ki is átkozta a bajkeverőt, habár a „rögvest” kifejezést akkortájt kissé másképp értelmezték, ezért a határozat 1521. január 3-án lépett hatályba.

Luther bátyánk elégedett a dolgok állásával

Érdekes módon a Vatikán azóta sem szaggatja nagyon az istrángot, hogy a protestáns reformátort rehabilitálja, bár valamikor 2008 környékén már megpendítették a dolgot XVI. Benedekék. Sebaj, ami késik, nem múlik. Galileinek is csak cca. évtizedes kutatómunka és aktatologatás után tudták ’92-ben azt mondani, hogy bocs.

Mi viszont soha nem bocsátjuk meg magunknak, ha a sok vargabetű miatt lejár sörünk szavatossági ideje, ezért máris bontunk és töltünk.

Kellemesen középarany, enyhén opálos színvilág, vastag, tartós hab méretes lyukakkal. Finoman citrusos, enyhén csípős, valamiféle növényi fűszerolajra emlékeztető, érdekes illat. Az elején édeskés korty könnyű, laza, a komlók visszahozzák a már bemutatkozott citrusféléket, kiegészítve őket némi füves-zöldes vonallal. Ahhoz képest viszont, hogy hoplagerként van elkönyvelve és forgalmazva (ha hihetünk a címkének) a komlózás kissé vérszegény, s ez alatt nem csak az alacsony IBU-értéket (20) értjük. Könnyed, frissítő nyári itókának tökéletes, ám Luther vérét aligha forralta volna fel annyira, hogy felkapja a kalapácsot, oszt’ rohanjon szögelni. Állítólag X. Leó a történtekről értesülvén a következő megjegyzést fűzte a dologhoz: „Luther, aki a tételeket írta, csak egy részeg germán. Ha majd kijózanodik, meggondolja magát.”