Néhány nap múlva találkozunk a mi szívünknek kedves barátokkal a folyóparti kisvárosban (oké, nem mindegyikkel, de aki nem tud ott lenni, az is kedves a szívünknek), ahol söröket fogunk kóstolni és rálapátoljuk a földet a nyár sírjára, hogy aztán jövőre újra ki tudjon kelni. A barátság szép és fontos dolog, mi is nehezen lennénk meg nélküle, és úgy tűnik, nincs ez másképp a sörkészítőknél sem. Ennek jegyében sorakoztattuk fel a Fehér Nyúl három kollaboráns főzetét, melyek közül az egyik ugyan kakukktojás, de nem volt szívünk kihagyni a seregszemléből.
Elsőként a Rusty Friends érkezik, mert többek között az életkorunknak köszönhetően mi is ilyenek vagyunk, rozsdás vénemberek, de azért még nem szaladunk el, ha arról van szó, hogy két testnek kell találkoznia a rozsban. Igen, megint Burns, kikerülhetetlen, ha rozsból/rozzsal készített sörökről van szó, és ez az Uradalmi főzdével készített Cold Rye IPA az.
A rozs jellegzetes, összetéveszthetetlen ízvilágának alapját izgalmasan keveri meg a két, jó érzékkel adagolt komló. Az Amarillo és a Loral citrusos, finoman virágos, a végén halványan gyógynövényes szálakkal szövi át a közepes testű (12,3 B°), 5,4-es alkoholtartalmú sört, melyből az Uradalmi eredeti NEIPA-jából most CIPA lett (újabb mozaikszó, amitől megemelkedhet a szemöldök). Miközben szagolgatjuk – gyorsan illanó citrusok után kicsit poros gabonák -, eszünkbe jut, hogy a rozs, illetve a rozsföld nem csak Burns versében, illetve az annak alapot adó skót népdalban bír meglehetősen kétértelmű, sikamlós jelentéstartalommal, hanem az oroszoknál is. A Коробе́йники című dal egy vándor kereskedő és egy lány találkozását meséli el. A férfiember (akinek tele van a ládája → „Ой полным полна моя коробушка!”) ígéretet tesz, hogy bizony ő a magas rozsban fog várakozni estig (Выйду, выйду в рожь высокую), s ha a lány odamegy, mindent megmutat neki (Все товары разложу). Legyen így. Egyébiránt a dalt minden tisztességes gamer ismeri, mert ebből készült a Tetris kezdéskor hallható motívuma.
Tegyük középre az emlegetett kakukktojást, rántsuk is le róla a leplet: nem sörrel van dolgunk, ez kombucha. A kombucha egy erjesztett (fermentált), édesített teaféleség, amit – ha hihetünk a régészek által előkotort leleteknek, és miért ne hinnénk – már több mint kétezer éve ismer és fogyaszt mindenki, aki szereti. Mint annyi sok dolog, ez is a kínaiaktól startolt, aztán az oroszok széthordták mindenfelé. A név kissé félrevezető, mert nem csak magát a teát, hanem a készítéséhez használt baktérium- és élesztőkultúrát is így nevezik. Meg időnként teagombának, mandzsúriai gombának is, pedig nem gomba, hanem egy komplex és bonyolult szimbiotikus élesztőkultúra (aki profinak szeretne mutatkozni, használja a SCOBY [Symbiotic culture of bacteria and yeast] rövidítést, de ne csodálkozzon, ha a beszélgetés innentől a Hanna-Barbera rajzfilmekre fog terelődni). Mindenesetre az élesztőkomponens általában tartalmaz Saccharomyces cerevisiae-t, ami nélkül pedig ugyebár nincs sör. Aki ennél többet szeretne tudni a dologról, az keresse Pesti Richárdot a Steap-nél, mert ők azok, akikkel Nyúlék ez alkalommal közösen dolgoztak. A főzdében a fermentált kultúra mellé odasereglett némi nyírfacukor, stevia, koriander és menta, a Hop Kombucha nevet pedig a Citra aktualizálja. Nagyon kellemes, üde, frissítő hatású ital lett így belőle, ami elvileg még méregtelenít is, amire nagy szükségünk is van, mert ha arra gondolunk, hogy a jövő héten kezdődik a tanítás, rögvest vörös köd ereszkedik a szemünk elé, és már indulnánk is a világ másik felének irányába.
Harmadik tételünk pont ebben segít, még ha csak elvi síkon is, hiszen segítségével ismét ellátogathatunk az istenke háta mögé, Ausztrália déli csücskébe, Victoria államba. Van itt egy Marlo nevű település, lakják vagy hatszázan, és igazság szerint nincs is annyira a világ végén, hiszen Melbourne ide csak szűk négyszáz kilométer. Itt üzemel a romantikus nevű Sailors Grave Brewing családi vállalkozásként 2013 óta. Saját bevallásuk szerint söreiken keresztül igyekeznek bemutatni a vidék jellegzetességeit, szárazföldet és tengert egyaránt beleértve. Szinte minden sörtípusban megnyilvánulnak, és az a sok sós víz olyan érdekes főzetekre ihleti őket, mint például az osztrigával készített füstös stout, vagy a tengeri sün és a citrommirtusz randevúja egy gose-ban.
A Fehér Nyúllal történt közös alkotás ennél azért fogyasztóbarátabb, a Pacifiction egy saison, amit két ausztrál komló, az Ella és az Eclipse tesz még különlegesebbé. A 14,2 B°-t túlzás lenne vaskosnak titulálni, a korty mégis jólesően telt és krémes a háromféle gabonának (árpa, búza, zab) köszönhetően. Opálos, halvány aranyszínű sör kitartó, paplanos habbal, virgonc szénsavakkal. Illata kellemesen fűszeres. A komlók szépen adagolják a trópusi gyümölcsöket, leginkább a mandarin és a grapefruit érezhető/élvezhető. Megfelelően száraz, az utóíz keserű, fűszeres.
Ezúton kívánunk minden szépet és jót, valamint eredményes munkálkodást a baráti alapon kollaboráló iparosoknak.