NEIPA – Porból lettem, sörré leszek

1050. The Beertailor Stardust

A The Beertailor univerzumának következő söre ismét egy NEIPA, ami Stardust névre hallgat, erről meg az jutott az eszünkbe, hogy a reménytelenül romantikus és/vagy köldökbámulós népek mekkora előszeretettel hangoztatják, miszerint mindnyájan a csillagok gyermekei vagyunk. Bizonyos értelemben ez így is felfogható, hiszen minden olyan anyagnak és elemnek, melyből a bolygónk és a rajta lézengő élőlények össze lettek gyúrva, érkeznie kellett valahonnét, ahogy azt a tudomány néha kiábrándító és unalmas, ám végtelen lehetőségeket rejtegető asztaltársaságának tagjai állítják. A csillagpor kissé pongyola, de annál népszerűbb megfogalmazása egy meglehetősen összetett problémakörnek. Gyakran összemosódik a kozmikus por és a preszoláris szemcse kifejezésekkel, pedig ki az, aki legszebb álmából kelve nem mantrázza azonnal az örök igazságot: Minden csillagpor preszoláris szemcse; de nem minden preszoláris szemcse csillagpor. A legszebb a dologban az, hogy ezt nem muszáj elhinni, utána lehet járni. Ez egy nagyon vonzó lehetőség az asztaltársaság tagjai számára.

’69-ben Ausztráliában lepottyant egy, a széntartalmú kondritok osztályába tartozó meteorit, melyet arról a kis településről neveztek el Murchison meteoritnak, melynek határában összeszedegették a darabokat. Buzgó és hosszadalmas tanulmányozás után megállapították, hogy egyes szilícium-karbid részecskéi hét milliárd év körül mozognak életkorilag. Ez majd’ három milliárddal több, mint a Naprendszer kora. Nem azért nyúlunk most a pohárért, mert nem tudjuk elképzelni, vagy elhinni a dolgot, hanem tiszteletből. Éljen minden preszoláris szemcse!

**Preszoláris szemcse a Murchison meteoritból**

A Stardust rostos gyümölcslére emlékeztető megjelenése megszokott e típusnál. Habja vaskos, tartós, enyhe bézs árnyalatú. Illatában először többféle déligyümölcs keveredik (citrusfélék, maracuja), aztán némi idő teltével ez letisztul, előjön a szőlő, mégpedig csemege. Újabb percek múlva ehhez jó adag cukorszirup csatlakozik, így már nem tétovázunk: Márka. A korty kellemesen húsos, köszönhetően a gabonaféléknek: árpa- és búzamaláta, zab, zabpehely. A finom fehér csemegeszőlős vonal az ízben is szépen kidomborodik, erről a gyártó által konkrétabban meg nem nevezett ausztrál komló(k) tehetnek. Ha tippelnünk kellene, akkor az Enigma mellett voksolnánk.

Ízletes, a maláták édességét, a gyümölcsök aromáit a komlókeserűkkel ügyesen balanszírozó sör, a főzde termékei közül eddig ezt kedveltük a leginkább. A 6,2-es alkohol zenehallgatásra is csábít, nyugodtan jöhetne valami David Bowie Ziggy Stardust-korszakából, mi most mégis inkább a jó öreg Jean-Michel André Jarre-t választjuk (75 éves, gondoltátok volna?), aki Armin van Buuren közreműködésével alkotta az alábbi zeneszámot.

1048. The Beertailor Vortex

Három percen belül ötödször figyelmeztetjük magunkat, hogy a vortex-re koncentráljunk, ne a Röltex-re, de nem sok értelme volt a dolognak, ezért le is írtuk, hátha így megszabadulunk a rövidárutól és a lakástextiltől (a Rövidáru és Lakástextil Kiskereskedelmi Vállalatot 1950-ben alapították, akkortájt rendkívül innovatív dolognak számított például az év eleji leárazás, amit e cég próbált ki először, nem is beszélve az önkiszolgáló rendszer bevezetéséről, ami szintúgy az ő nevükhöz fűződik. Nem is csoda, ha nem mennek ki a fejünkből).

A vortex kifejezés ellenben örvényt jelent, és akkor jön létre, ha valamilyen folyadék vagy gáz egy része egy tengely körül körbefordul. Itt szeretnénk rögtön cáfolni a Gaspard-Gustave Coriolisról elnevezett tehetetlenségi erővel kapcsolatos városi legendát, miszerint az északi féltekén a lefolyóknál mindig az óramutató járásával ellentétes irányban keletkezik örvény, a déli féltekén meg fordítva. Mivel egy fürdőszobában nem tudunk olyan körülményeket biztosítani, hogy a lefolyó vízre csak a Coriolis-erő hasson, ezért mindkét iránybeli forgás bármikor létrejöhet. Ha pedig a kádunk az Egyenlítőn álldogál, akkor végképp nem tudjuk majd megmondani, melyik irányba kezd örvényleni a víz, mert a bolygó szögsebességének helyi függőleges komponense nulla, punktum, q. e. d.

A világirodalom (és a világ) egyik leghíresebb örvénye a Norvégiához tartozó Lofoten-szigetcsoportnál található Maelström, melynek cca. hat kilométernyi tölcséréért az árapály és az uralkodó széljárás, irodalmi hírnevéért pedig E. A. Poe a felelős. A novellát 1841-ben adták ki A Descent into the Maelström (A Maelström poklában, fordította Pásztor Árpád) címmel, e mű előtt tisztelgett aztán 1962-ben Arthur C. Clarke Maelstrom II című írásával. A kortárs sci-fi rajongói Liu Cixin döbbenetes Háromtest-trilógiájának záró kötetében is találkozhatnak Poe-ra és művére történő utalással.

**A Maelström ábrázolása Olaus Magnus 1555-ben megjelent Historia de gentibus septentrionalibus című munkájából**

Mielőtt mi is a csillagok közé emelkednénk az örvényekkel, bontjuk és töltjük a mai napra rendelt saját Vortex-ünket, amit Beertailor-ék készítettek és csomagoltak a megszokottan elegáns dobozba. A pohárba kerülő NEIPA a várt ködös, rostos gyümölcsleves megjelenést mutatja, habja koszosfehér, puha, meglepően vaskos és tartós. Illata sziruposan édes, ebben tobzódnak a gyümölcsök: ananász, mangó, maracuja, és még valami ott hátul, amiről most még nem tudjuk eldönteni, körte-e vagy barack. A korty a szénsavak miatt kissé csípősen nyit, a gyümölcsök és a keserűk között jelzésértékű csak a határ, nagyon korlátozott a mozgásterük, amit sajnálunk, mert jobban ki szerettük volna bontani az Ahhhroma és a Nectaron ízeit, de hiába kóstolunk újra és újra, ilyen rövid távon nem vagyunk versenyképesek, ott marad az „ebben még lett volna valami”-érzés.

A vége kellemesen, bizsergetően fűszeres, mostanra a voksunkat is sikerült letenni a barack mellé, s amíg a 6,2-es alkoholt várjuk, csendes elképedéssel figyeljük, micsoda felvételeket készített a Cassini űrszonda a Szaturnusz északi poláris vortexének kialakulásáról.

**A Szaturnusz északi hexagonális örvénye**

1039. Hedon Chessie

Az Újvilágba kirándulhatunk a Hedon szörnyetegsörével, rögvest az Államok legnagyobb torkolatvidékét célozva meg. A Chesapeake-öbölbe (a név algonkin eredetű, és egy falu, esetleg egy törzs nevét jelölte) százötvennél is több folyó, patak, miegymás (főleg miegymás) ömlik, vízgyűjtő területe több mint másfélszer nagyobb szebb napokat látott kis hazánknál. Maga az öböl sem kicsi a maga 320 km-es hosszúságával, szélessége pedig 4,5 km-től 48 km-ig terjed. Egy ekkora területen vidáman populálhatnak tengeri szörnyek, az állítólagosan és életvitelszerűen itt tartózkodó egyed neve Chessie.

**Egy ilyen terepen bármi szembe úszhat az emberrel**

Chessie-t először 1936-ban detektálták egy katonai helikopterről (a dolog apró szépséghibája, hogy mértékadó információbázisok szerint az USA légterébe először 1939-ben emelkedett ilyen szerkezet, az is innen jóval északra, Connecticut államban, de mi még mindig nem érezzük úgy, hogy feszegetnünk kellene a dolgokat). Kígyószerű mozgású, fekete/sötétbarna lénynek írták le, aminek futball-labda alakú feje volt (a hosszúkás, nem a kerek labda). Ezután hosszabb szünet következett az észleléseket illetően, aztán a nyolcvanas években felpörgött a dolog. Hat éven belül 78 esetet jegyeztek fel, a jószág ezek alapján becsült hossza 6-9 méter lehet. A legutóbbi találkozásra 2014-ben került sor, hajnali fél kettőkor (mikor máskor?), és a döbbent szemtanúnak természetesen eszébe sem jutott előkapni a telefonját egy fotó készítésének erejéig.

A következő videó mindent összefoglal, amit tudni lehet és érdemes Chessie-ről.

A normalitás bolygószintű jelenlétén kívül mi semmiben sem kételkedünk, felőlünk Chessie is vidáman szelheti a habokat, de kézzelfogható, Hedon-féle névrokonát pillanatnyilag többre becsüljük.

Megjelenését tekintve ez a NEIPA nem annyira „hazy”, mint az eddigiek voltak, pedig becsülettel megforgattuk a dobozt nyitás előtt, hogy a jóféle szmötyik felkeveredjenek az aljáról. Habja szép csipkés, tapadós, kitartó. Illatában vajas keksz, virágok és gyümölcsök keverednek némi gyantával. A korty átlagosan szénsavas, a közepes testesség alsó határán egyensúlyoz. Szinte mézes édességgel nyit, melyet ugyanolyan gyorsan háttérbe szorítanak a déligyümölcsök (citrusfélék és mangó), mint ahogy aztán a hangsúlyos keserűk őket. A komlók a záró szakaszban parádéznak igazán, jut belőlük bőven a korty végére és az utóízbe is.

Mindent összevetve a Chessie élvezetes, ha nem is túl fajsúlyos sör, pont olyan, mint amikor hajnali fél kettőkor az öbölparton sétálgatva az ember partnere hirtelen felkiált:

– Láttad?

– Mit?

– Hát azt az izét.

– Milyen izét?

– Hát azt a… Áh, hagyjuk.

– Hagyjuk.

– Pedig ott volt. Talán.

– Mi?

– Az az… izé.

– Izé?

– Azbazmeg. Izé.

1013. Krois Parrotdise

Sorban következő Krois-sörünk címkéjén egy megtermett kék norvég hasítja elegánsan a levegőt, ebből kifolyólag mi egyébbel is kezdhetnénk, mint az örök klasszikussá nemesedett reklamációs jelenettel:

A jelenet a Monty Python’s Flying Circus első évadjának nyolcadik epizódjában (Full Frontal Nudity) látható, mely 1969. december 7-én került először adásba. Megtörtént esetet karikíroz, az eredeti helyszín egy autószerelő műhely volt, a szenvedő alany pedig Michael Palin. Nézzétek meg még egyszer.

A papagáj jelenlétét a névben – Parrotdise – rejlő szójáték indokolja, hiszen a reménytelenül romantikus fehér ember minden trópusi vidékre odahallucinálja ezt a szerencsétlen madarat. A trópusokra pedig a típus (NEIPA) jellegzetes aroma- és ízvilága miatt asszociálhatunk, ha akarunk. Kitöltve valóban szépen hozza az előírásosan zavaros, szűretlen, sűrű, gyümölcsleves kinézetet, habja finom, kicsit tapadós, kitartó, enyhe törtfehér színű.

Az illatok közül elsőként a Nelson Sauvin pincés-fehérboros aromái futnak be, majd ez a savanykás vonal lényegül át trópusi gyümölcskavalkáddá mangóval, ananásszal, citrusfélékkel. E jegyeket az Azacca névre hallgató újvilági komlónak köszönhetjük, ám ettől még nem vagyunk a trópusokon. Viszont ha hozzátesszük, hogy ez a név egy haiti vudu istenséget takar eredetileg (egyéb változatai: Zaca, Azaka Medeh, Mazaka), már meg is érkeztünk. Az alapvetően jóindulatú lény a földművelésre és a betakarításra ügyelt. Nagy mennyiségű élelmiszer és alkohol fogyasztásával, illetőleg aktív, változatos és kimerítő szexuális kalandozásokkal lehetett jóindulatát a legbiztosabban megszerezni. Ez a keresztény hittérítőknek természetesen szúrta a szemét, ezért igyekeztek egy kevésbé bővérű szent kultuszával eltakarni a dolgot, elő is rángatták a sublótból Szent Izidort, a Munkást (San Isidro Labrador). Ő már a szegényeket és a parasztokat is védi, ünnepelni is visszafogottabban kell.

A Parrotdise szép kerek, kellemesen húsos kortyérzetet ad (14,5 B°), jóleső gyümölcsösségét közepesnek titulálható keserűk oldják (IBU 40). Könnyen iható, barátságos, finoman gyümölcsös, könnyedén száraz végű sör, moderált keserűkkel az utóízben.

Az 5,5-ös alkohol pedig pont elegendő arra, hogy azon kezdjünk filozofálni, vajon miért gondolja azt a már említett reménytelenül romantikus fehér ember, hogy egy trópusi szigetnek a papagáj mellett egy lezuhant Mitsubishi A6M Zero is megkerülhetetlen tartozéka?

**Garancián túli javítások. Egy A6M roncsa Peleliu szigetén**

986. Szent András Ködfelhő

Olyan sok csodálatos dolgot írtak már – rögtön tegyük hozzá: teljes joggal és megérdemelten – a békésszentandrási főzde Ködfelhő elnevezésű NEIPA-járól, hogy Dunát (illetve hogy térképészetileg pontosabbak legyünk: Köröst) lehetne rekeszteni vele. Mi magunk is kóstoltuk már, igaz, csak amúgy kutyafuttában, ezért is nem született róla írás ezidáig. Amikor a lelkiismeretünk tücsöktihamér módjára ciripelni kezdett (Collodi a világhírű meseregényt 1880-ban kezdte írni Storia di un burattino munkacímmel, ami aztán 1936-ban köszönt vissza immár cirill betűkkel, mint Буратино, hála Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj munkásságának [az 1975-ös filmfeldolgozás szövegkönyvét maga Bulat Salvovics Okudzsava, a Bárd írta, akinek köpönyegéből aztán például Viszockij is előbújt].

Se szinkron, se felirat. Nosztalgiázzatok!

Az első magyar fordítások egyébiránt Tuskó Matyiként, illetve Fajankóként emlegetik a főhőst. Tücsök Tihamér az eredeti műben még Szóló Tücsökként jelenik meg, s igen szomorú véget ér, mint ahogy az a következő részletből kiderül: „- Vigyázz magadra, ebadta tücske! Jaj neked, ha megharagszom!

– Szegény Pinokkió! Szívemből szánlak.

– Ugyan miért szánsz?

– Mert nemcsak fabábu vagy, hanem fajankó is, ráadásul fafejű.

Erre aztán Pinokkiót elöntötte a méreg, a gyalupadhoz ugrott, fölkapott egy fakalapácsot, és a Szóló Tücsök felé vágta.

Lehet, hogy nem is akarta eltalálni; lehet, hogy csak rá akart ijeszteni egy kicsit. Akár akarta, akár nem, a kalapács bizony fejen találta a szegény tücsköt. Nem is szólt az többet egy utolsó cip-ciripnél, azt is halkan mondta, és lefordult a falról.”), gyorsan elhallgattattuk azzal, hogy majd egyszer, ha rendesen le tudunk ülni mellé és vele. Itt volna hát az alkalom, ám mostanra nagyjából mindent leírtak már róla, miért bocsátkozzunk felesleges ismétlésekbe? Jutalomsörré minősítjük a parádés főzetet, mert a lazítás a legfontosabb dolog a világon, s akkor esik a legjobban, amikor egyébként dolgoznia kellene az embernek. Hátradőlünk, lábainkat felpakoljuk egy kivágott, hangyarágta fatörzsre, s miközben igen jámbor fajtaként csendesen kérődzünk a kortyban megnyíló gyümölcskosár tartalmán (akad itt barack, citrusfélék, maracuja, a picit savanykás záráshoz pedig halvány földes-gyantás jegyek csatlakoznak), azon gondolkozunk, hogy vajon a Google által huszonhetedik találatként feldobott „ködfátyol szoknya” kölcsönöz-e olyan „vadítóan fátyolos megjelenés”-t viselőjének, mint amilyen ezé a söré?

Oké, inkább megnézzük a filmet.

975. Fehér Nyúl Cool Waves

Az ember pszichéje (pfff…) bizony megsínyli, ha huzamosabb ideig sündörög a gazdatest a hét főbűn környékén. Egészen biztosan ez az oka annak is, hogy most, midőn tematikát igyekszünk váltani, egyszerűen nem megy ki a fejünkből az évtizedekkel ezelőtt hallott, és természetesen azonnal megjegyzett kissé tán pajzán hangulatú versike első két sora, miszerint: Újra itt a húsvét, mindig nagyon várom/Örömnedvem cseppjei csorognak a szádon. Naná, hogy elnézést kérünk, de nem tehetünk róla, a szövegtapadás komoly dolog. Annyit csiszolhatunk a dolgon, hogy egy odacsempészett mássalhangzóval sörömnedvemmé módosítjuk az arcpirító kifejezést, és máris közelebb vagyunk állandó témánkhoz.

Húsvétig nyulacskázunk, mégpedig Fehér és Kísérleti példányokkal, ezek közül is rögtön az első, a Cool Waves, illetve a készítésekor használt komló, a Nelson Sauvin segítségével átruccanunk szerencsétlen bolygónk túlsó felére, Új-Zélandra, melyet őslakosai a dallamos Aotearoa névvel illetnek. Jómagunk nem merülnénk el a szörfözés rejtelmeiben, sokkal inkább a Gyűrűk Ura forgatási helyszíneit zarándokolnánk végig, de ha már Cool Waves, akkor irány a part. A hozzánk hasonlóan tájékozatlan amatőröknek általában Hawaii ugrik be erről a sportról, pedig a hullámokon való száguldozás a maori kultúra szerves része volt bőven a fehér ember megjelenése előtt is. Valószínűleg vidám kikapcsolódási forma lehetett, ezt sejteti a neve is: whakahekeheke.

**Szabadidejüket hasznosan töltő őslakosok**

Használtak hozzá katamaránszerű csónakokat (waka hourua), egy törzsből kifaragott kenukat (waka kōpapa), és deszkákat (moki), sőt, az igazán profiknak elég volt egy mindenféle tengeri gizgazzal kitömött zsák is. A misszionáriusok miatt, akik nem nézték jó szemmel az időtöltés közbeni meztelenkedést, jócskán a háttérbe húzódott a dolog, kis híján a feledés homályába is merült. Aztán 1915-ben arra járt egy igazi hawaii arisztokrata, Duke Paoa Kahinu Mokoe Hulikohola Kahanamoku, és az új-zélandi szörfélet meg lett mentve. A herceg egyébként az 1912-es és az 1920-as olimpián aranyérmes lett 100 méteres gyorsúszásban, 1924-ben pedig Johnny Weissmuller mögött második, de Tarzantól kikapni nem szégyen.

Közben töltünk is, mert a sok sós víztől már teljesen cserepes lett a szánk, s miközben a tompa, ködös látványelemeket és a szivacsos, kissé rojtos, tapadós habkoronát bámuljuk, röviden mesélünk a komlókról.

A Nelson Sauvint az új-zélandi Smoothcone-ból nemesítette és dobta piacra a helyi Plant & Food Research 2000 tájékán. Az egyedülállóan fehérboros hatás miatt hamar nagy népszerűségre tett szert, a szőlő és az egres ízvilága újabb gyümölcshab-réteg a sörtortán. Markáns alfa-sav tartalma miatt kettős felhasználású komlóként (aroma és keserű) aratja sikereit.

A HBC 630-as jelzésű komlóval már találkoztunk a főzde söreit kóstolgatva, hiszen Imagine elnevezésű NEIPA-juk is ezzel lett fűszerezve. A három betű az ámerikánus Hop Breeding Company-t takarja és jelenti, ők jelentkeztek 2008-ban a Warrior ezen továbbfejlesztett változatával, mely szintén kettős felhasználású komló.

Sörünk illata alapvetően finoman és savanykásan boros, ehhez némi halvány déligyümölcs csatlakozik harapásnyi barackkal. A korty átlagosa szénsavas, húsos (14 B°), a zabpehely és a búzamaláta miatt kellemesen sima. Az eleje villanásnyi ideig bogyós gyümölcsökre emlékeztetően édeskés, aztán a fehérbor és a szőlő savanykássága veszi át a szót, és tartja is magánál szép ívben, megbízhatóan a korty végéig. A keserűk visszafogottak, de szépen kontráznak a Nelson Sauvin jutalomjátéka mellett. A 6,5-es alkohol a sör nevéből a waves-t hivatott biztosítani, nem is csinálja rosszul.

A klasszikus déligyümölcsös jegyeket borosakra cserélő NEIPA érdekes és emlékezetes söre a főzdének, és ha utánanéznénk, biztosan kiderülne, hogy ez a két jelző a Fehér Nyúllal kapcsolatosan már-már állandósult nálunk.

972. Bors Gluttony

Akciós keresztutunk (ez alatt azt az 50%-nyi kedvezményt értjük, ami a tizennégy stáció és a hét főbűn között számszakilag feszül) következő állomása az irigység (invidia, a játékfüggőknek és számtechőrülteknek már csillan is a tekintetük, a NVIDIA Corporation neve bizony innen ered, merthogy az ókorban a tárgyalt kifejezés látomást, víziót is jelentett → GeForce-sorozat grafikus chipjei) lenne, de úgy tűnik, a főzde levette a kínálatból az Envy néven futó alcohol free APA-t. Valószínűleg rájöttek, hogy kis hazánkban nem sok alkoholmentes apa feszít a családok élén, ám mi azért röviden megemlékeznénk erről a bűnről is, már csak az szépirodalom kedvéért. Átadjuk hát a szót Publius Ovidius Nasonak (a fordítást illetően pedig Devecseri Gábornak), aki Metamorphoses (Átváltozások) című művében így ír az irigységről:

„Dördül a két kapuszárny s nyílik. Meglátta azonnal,

mint eszi épp viperák húsát odabent az Irígység,

vétkei tápját; s elfordul. Meglátja az, és kél

resten a földről föl, s otthagyja a féligevett rút

kígyóhúst, s indul, lomhán közeledve, a szűzhöz.

Látja az istennőt, deli testét, fegyveri-díszét,

jajra fakad, s arcát torzzá teszi sóhaja tüstént.

Sápadozik rút képe, soványra van aszva a teste,

két szeme kancsin néz, fogait rőt rozsda rutítja,

melle epétől zöld, mérges nyál ömlik a nyelvén,

nincs nevetése, hacsak nem lát mást küzdeni kínnal,

álma sosincs, örökös virrasztó gond dühösíti;

hogyha szerencsést lát, szomorú, sorvasztja e látvány.

Másokat egyre emészt, s ugyanakkor emészti magát is;

önnön bűnhődése.

[…] Néz a továbbrepülő úrnőnek kancsin utána,

mormog, fáj neki, hogy, mire vágy, el is éri Minerva,

fogja kezébe a botját, mit tövises kötelékek

fonnak körbe, az éji sötét felhőkbe vonódik,

s merre halad, termő szántón a vetést letiporja,

fölperzsel füveket, leszakítja a mákot a szárról,

vad lehe városokat fertőz, lakokat lakosokkal;

majd meglátja az út végén Tritonia várát,

mit dús kincs, szellem s üde béke vidít virulóvá,

s csak nehezen nem sír, mert nem lát semmi siralmast.”

Képet is mellékelünk a rondaságról Jacques Callot mester műhelyéből (cca. 1620), tessék:

Haladjunk tovább, érkezik a torkosság (gula). Khmm… úgy tűnik, a bujaság is elkísérte, mert most hirtelen a műfajteremtő 1972-es felnőttfilm-alkotás, a Deep Throat jutott az eszünkbe, tudjátok, amiben a frusztrált hölgyről kiderül, hogy örömszerző szervecskéje a torkában van (itt azért akad némi párhuzam a nem alkoholmentes apukákkal), és a műsoridő hátralévő részében a megfelelő méretű péniszt keresgéli, amivel meg tudja azt birizgálni. A 47 500 dollár költségvetésű film az első héten egymilliót hozott a konyhára, pénzügyes olvasóink vessenek egy pillantást a hátuk mögé, mert valószínűleg ott álldogál már az irigység is az epezöld mellével.

**Linda Lovelace, az elhíresült alkotás főszereplője egy decens fotográfián**

No de ez a torkosság nem az a torkosság, típusilag pedig egy NEIPA jeleníti meg. Mivel a torkosságnak négyféle formája is van (lehet vétkezni mennyiségben, minőségben, időben és módban is), most különösen figyelünk arra, nehogy elhasaljunk ezen a kihíváson.

Kitöltve a Gluttony nem különösebben igyekszik a típustól megszokott és elvárt megjelenést mutatni, sehol a ködös baracklé-utánérzet, pedig még át is mozgattuk a palackot az üledék miatt. Nagyon halvány szalmasárga színe és a virgonc buborékok miatt inkább egy wit jut róla az eszünkbe. Habja fehér, csomós, tapad a pohár oldalára. Illata már jobban emlékeztet a NEIPA-k déligyümölcsös tobzódására, habár ez a kifejezés esetünkben kissé túlzó. Vérszegény citrusok indítanak, őket kissé magabiztosabb barackfélék követik szerény virágokkal vegyest. A korty vékonyka, szénsavas, a maláták nem jeleskednek. A komlók dolgozgatnak, az említett gyümölcsök hiánytalanul előkerülnek, a citrusok viszont a korty végére kellemetlenül mosogatószeres állapotba fajulnak. A keserűk átlagosak, az utóízben is visszaköszönnek, megosztva a teret némi fanyar gyümölcsösséggel.

Szerintem megússzuk a dolgot, mert ha legközelebb a torkosság bűnébe kívánnánk esni, nem biztos, hogy a Gluttony-t választanánk. Ha már vétkezik az ember, tegye azt vérbő módon és alapon, az egérszürke kishivatalnokoskodásnak ott nincs helye.

932. Monyo Cyber Rabbit

Nem távolodunk el túl messzire sem a nyulaktól, sem a sörtípustól, hiszen következő nekifutásunk a Monyo Cyber Rabbit hívójelű NEIPA-ja. Az ilyesféle jószágokat nagyon jól ismerjük, éldegél is egy itt velünk a prérin. Fekete-fehér-barna foltos, jól megtermett példány, a kisebbik lányunk Nyuszkónak szólítja, amit a lény az ő kedvéért el is tűr, de ha én próbálom ezt a kódot használni vele kapcsolatban, vicsorogni kezd és morog.

**Itt éppen rondán néz, miközben a melléképületet bontja**

Agresszív egy dög, a nyár elején történt, hogy miközben harsogva és vidáman tépte a zöldet a nyílt terület közepén, lecsapott rá egy meglehetősen kétségbeesett ölyv. Igen labilis állapotban lehetett pszichésen a nyomorult szárnyas, ha megpróbált felkoncolni egy nála kb. háromszor nagyobb élősúlyú, morcos növényevőt, s ennek meg is lett az eredménye. Kapott akkora maflást a fülestől, hogy rögvest talajt fogott. A nyúlgép meg ráugrott és tépte a tollát. A madár félkopaszon bár, de élve úszta meg a találkozást, azóta kissé ritkább a légiforgalom a birtok felett. Óvatosan és rendkívül körültekintően vásároljon hát mindenki húsvéti nyuszit a kölykeinek (a csokiból készültekkel nincs gond), mert a kibernyulak a nem virtuális térben így terjednek a legkönnyebben és a legszívesebben. Olyan kis édik, a gyerekek imádják őket, ezért nem tudod likvidálni és tálalni őket, amíg ezt meg bírnád tenni, aztán hamarosan elérik a kifejlett állapotot, s akkor már esélytelen vagy. Így jártak a hős lovagok is Caerbannog gyilkos nyulával, lássátok hát és okuljatok belőle:

Monyoék teremtménye reményeink szerint kevésbé gyilkos hajlamú, ám azért kellő tisztelettel és elővigyázatossággal töltjük pohárba, mégiscsak DDH.

A megjelenés előírásszerűen ködös, ez alkalommal inkább narancslevet idéző, habja masszív, tartós. Illata tarkabarkán gyümölcsös, a szokásosnak nevezhető citrusféléken túl falatnyi ananász, körte és barack is érezhető. A korty lágy, a szénsavak szelídek, a test erős közepes (B° 14,5). Ízvilágát szintúgy az érett, ám túlnyomórészt inkább már trópusi gyümölcsök (papaya, mangó) alapozzák meg, kellemesen lime-os kontrával. A komlóktól (Centennial, Citra, Mosaic, El Dorado) leginkább csak egy könnyed, laza futamra telik, már ami a keserűket illeti, s valahogy az egész sör sem tűnik túl fajsúlyos alkotásnak. Létezik/létezett neki Mega és Giga változata is (dupla és tripla NEIPA-k), tán azok ijesztőbbek.

Mi továbbra is a külterületet uraló vérnyúltól tartunk jobban, s hogy álmunk nyugodtabb legyen, belelapozunk Tersánszky Józsi Jenő Legenda a nyúlpaprikásról című örökbecsűjébe.

931. Fehér Nyúl Imagine

„Képzeld el, hogy visszatérsz oda, ahol álmaid személyiséggé formáltak. Képzeld el, hogy Big Sur felé vezetsz.” Képzeld el, hogy esetünkben Big Sur nem a macOS operációs rendszer tizenhetedik verziója 2020-ból (utódja a Monterey, folytatva a trendet a kaliforniai földrajzi elnevezéseket illetően), hanem a festői partvidék valahol Carmel Highlands és San Simeon között. Képzeld el, ahogy egy érintetlen vörösfenyőerdővel a hátad mögött bámulod az óceánt, miközben mindenféle lelki izé kerülget. Képzeld el, hogy ez a hely tényleg lehetne a világ egyik köldöke (oké, az embernek csak egy van, de az angyalkáknak állítólag még ennyi sincs, hát miért ne lehetne a világnak akármennyi?), ha sikerülne megfeledkezni néhány másodpercre arról az ötmillió nyomorult humanoidról, akik éves szinten sz@rják-szemetelik tele a vidéket, merthogy nemzeti büszkeség, turizmus és New Age.

Képzeld el, hogy az esselen indiánokat, akik i.sz. 500 környékén telepedtek le itt (a Big Sur mentén az öt törzsből konkrétan az ecgeajanok), nem koncolják fel a spanyol gyarmatosítók majd’ az utolsó szálig, illetve nem terelgetik Isten felkent báránykái közé a maradékot, akár akarták azok, akár nem. Képzeld el azt is, hogy az esselenek, akik kb. kétszázan maradtak erre a vidám évszázadra, némi támogatással vissza tudtak vásárolni ősi földjeikből 1200 hektárnyit, és azt is képzeld el, hogy a területet szeretnék megosztani a rumsen és a mutsun törzsek leszármazottjaival, mert valaha ők is ezen a vidéken éltek és haltak. Képzeld csak el, milyen lehetne a világ, ha a többi nép, az emberiség egésze is ennyire komolyan venné ezt az „egy vérből valók vagyunk”-dolgot.

**Szemrevaló hölgy, tribal merchandising**

Édeskés lenne? Hovatovább geil? Meglehet. Mindenesetre mi együtt tudnánk élni ezzel, mint ahogy nem jelent nagy problémát az a kissé tán túltolt édes vonal sem, ami a Fehér/Kísérleti Nyúl Imagine elnevezésű NEIPA-ját jellemzi. A típustól elvártan ködös, homályos, “barackleves” megjelenést produkáló, narancsos arany színű sör a finom textúrájú, tartós hab alól virágos, gyümölcsös, kókuszos aromákat ereget. Az igencsak echte ámerikánus komlók (Amarillo, Sabro és a 630-as jelzésű kísérleti komló a Hop Breeding Company-tól) szépen teszik a dolgukat, az illatorgiára nem lehet panasz.

A korty simulékony, selymes, vastag (B° 15,4), a szénsavak visszafogottak. Az édes, gyümölcsös ízvilág megszakítás nélkül vonul végig, a grapefruit, a barack és a szeder mellé a 630-as és a Sabro együttesen oda tudja csempészni azt a kis kókuszdiót is a végére. A keserűk mértékkel tobzódnak, a 19-es IBU miatt már nem feltétlenül asszociál az ember NEIPA-ra, de a dolgok folyamatosan változnak, ugyebár. A 6,5-ös alkohol kellemesen zsibbaszt, sokszínű, tarkabarka, de legfőképp imaginárius dolgokat vetítve elénk, mert hiszen képzeld csak el, mi lenne, ha…

920. Horizont Hazy Queen

1952: az első karácsonyi beszéd a rádióban

1957: Harold Macmillan miniszterelnökké való kinevezése

1962: képcsarnok nyitása a Buckingham-palotában, egy

Londonban élő család meglátogatása

1969: az első dokumentumfilm a királyi család életéről, a

trónörökös felveszi a Wales hercege címet

1971: fogadja Hirohito japán császárt, aki a háború óta először

látogat oda hivatalosan

1972: látogatás a kommunista Jugoszláviában

1979: az első brit uralkodóként látogat a Közel-Keletre, fogadja

az első női miniszterelnököt, Margaret Thatchert

1980: látogatás a Vatikánban II. János Pál pápánál

1982: Falkland-szigeteki háború. II. János Pál személyében 450 év

teltével lép először pápa a szigetország földjére. A királynő

mint az anglikán egyház feje fogadja

1983: a jamaicai parlament megnyitása

1991: Öbölháború

1992: tűz a windsori kastélyban

1993-96: Magyarország, Oroszország, Lengyelország, Csehország

meglátogatása

1997: Diana hercegnő halála

2002: trónra lépésének ötvenedik évfordulója. Húga és édesanyja

meghal

2006: nyolcvanadik születésnapját nyilvános sétával ünnepli, és

vendégül lát olyan embereket, akik szintúgy aznap

ünnepelték nyolcvanadik születésnapjukat

2007: gyémántlakodalom

2009: Barack Obama és felesége a palota vendége

2012: gyémántjubileum. 1976 után ismét megnyit egy olimpiát

2015: megelőzve Viktória királynőt, ő lett Nagy-Britannia és Észak-

Írország Egyesült Királyságának leghosszabb ideje trónon ülő

uralkodója

2021: férje, Fülöp edinburgh-i herceg halála

2022: platinajubileum, halál. 70 évvel és 214 nappal ő a második

leghosszabb ideig regnáló uralkodó, csak XIV. Lajos előzi

meg (72 év, 110 nap)

Bár New England-hoz nem volt sok köze, mi most mégis ezzel a remek, sűrű (B° 15,8), krémes, selymes, illatos, barackos-déligyümölcsös NEIPA-val búcsúzunk el a horizonton lebegő ködben eltűnő királynőtől.

Send him victorious,

Happy and glorious,

Long to reign over us:

God save the Queen.