Címke: NEIPA

1013. Krois Parrotdise

Sorban következő Krois-sörünk címkéjén egy megtermett kék norvég hasítja elegánsan a levegőt, ebből kifolyólag mi egyébbel is kezdhetnénk, mint az örök klasszikussá nemesedett reklamációs jelenettel:

A jelenet a Monty Python’s Flying Circus első évadjának nyolcadik epizódjában (Full Frontal Nudity) látható, mely 1969. december 7-én került először adásba. Megtörtént esetet karikíroz, az eredeti helyszín egy autószerelő műhely volt, a szenvedő alany pedig Michael Palin. Nézzétek meg még egyszer.

A papagáj jelenlétét a névben – Parrotdise – rejlő szójáték indokolja, hiszen a reménytelenül romantikus fehér ember minden trópusi vidékre odahallucinálja ezt a szerencsétlen madarat. A trópusokra pedig a típus (NEIPA) jellegzetes aroma- és ízvilága miatt asszociálhatunk, ha akarunk. Kitöltve valóban szépen hozza az előírásosan zavaros, szűretlen, sűrű, gyümölcsleves kinézetet, habja finom, kicsit tapadós, kitartó, enyhe törtfehér színű.

Az illatok közül elsőként a Nelson Sauvin pincés-fehérboros aromái futnak be, majd ez a savanykás vonal lényegül át trópusi gyümölcskavalkáddá mangóval, ananásszal, citrusfélékkel. E jegyeket az Azacca névre hallgató újvilági komlónak köszönhetjük, ám ettől még nem vagyunk a trópusokon. Viszont ha hozzátesszük, hogy ez a név egy haiti vudu istenséget takar eredetileg (egyéb változatai: Zaca, Azaka Medeh, Mazaka), már meg is érkeztünk. Az alapvetően jóindulatú lény a földművelésre és a betakarításra ügyelt. Nagy mennyiségű élelmiszer és alkohol fogyasztásával, illetőleg aktív, változatos és kimerítő szexuális kalandozásokkal lehetett jóindulatát a legbiztosabban megszerezni. Ez a keresztény hittérítőknek természetesen szúrta a szemét, ezért igyekeztek egy kevésbé bővérű szent kultuszával eltakarni a dolgot, elő is rángatták a sublótból Szent Izidort, a Munkást (San Isidro Labrador). Ő már a szegényeket és a parasztokat is védi, ünnepelni is visszafogottabban kell.

Azaka vigyáz a kukoricára

A Parrotdise szép kerek, kellemesen húsos kortyérzetet ad (14,5 B°), jóleső gyümölcsösségét közepesnek titulálható keserűk oldják (IBU 40). Könnyen iható, barátságos, finoman gyümölcsös, könnyedén száraz végű sör, moderált keserűkkel az utóízben.

Az 5,5-ös alkohol pedig pont elegendő arra, hogy azon kezdjünk filozofálni, vajon miért gondolja azt a már említett reménytelenül romantikus fehér ember, hogy egy trópusi szigetnek a papagáj mellett egy lezuhant Mitsubishi A6M Zero is megkerülhetetlen tartozéka?

Garancián túli javítások. Egy A6M roncsa Peleliu szigetén

986. Szent András Ködfelhő

Olyan sok csodálatos dolgot írtak már – rögtön tegyük hozzá: teljes joggal és megérdemelten – a békésszentandrási főzde Ködfelhő elnevezésű NEIPA-járól, hogy Dunát (illetve hogy térképészetileg pontosabbak legyünk: Köröst) lehetne rekeszteni vele. Mi magunk is kóstoltuk már, igaz, csak amúgy kutyafuttában, ezért is nem született róla írás ezidáig. Amikor a lelkiismeretünk tücsöktihamér módjára ciripelni kezdett (Collodi a világhírű meseregényt 1880-ban kezdte írni Storia di un burattino munkacímmel, ami aztán 1936-ban köszönt vissza immár cirill betűkkel, mint Буратино, hála Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj munkásságának [az 1975-ös filmfeldolgozás szövegkönyvét maga Bulat Salvovics Okudzsava, a Bárd írta, akinek köpönyegéből aztán például Viszockij is előbújt].

Se szinkron, se felirat. Nosztalgiázzatok!

Az első magyar fordítások egyébiránt Tuskó Matyiként, illetve Fajankóként emlegetik a főhőst. Tücsök Tihamér az eredeti műben még Szóló Tücsökként jelenik meg, s igen szomorú véget ér, mint ahogy az a következő részletből kiderül: „- Vigyázz magadra, ebadta tücske! Jaj neked, ha megharagszom!

– Szegény Pinokkió! Szívemből szánlak.

– Ugyan miért szánsz?

– Mert nemcsak fabábu vagy, hanem fajankó is, ráadásul fafejű.

Erre aztán Pinokkiót elöntötte a méreg, a gyalupadhoz ugrott, fölkapott egy fakalapácsot, és a Szóló Tücsök felé vágta.

Lehet, hogy nem is akarta eltalálni; lehet, hogy csak rá akart ijeszteni egy kicsit. Akár akarta, akár nem, a kalapács bizony fejen találta a szegény tücsköt. Nem is szólt az többet egy utolsó cip-ciripnél, azt is halkan mondta, és lefordult a falról.”), gyorsan elhallgattattuk azzal, hogy majd egyszer, ha rendesen le tudunk ülni mellé és vele. Itt volna hát az alkalom, ám mostanra nagyjából mindent leírtak már róla, miért bocsátkozzunk felesleges ismétlésekbe? Jutalomsörré minősítjük a parádés főzetet, mert a lazítás a legfontosabb dolog a világon, s akkor esik a legjobban, amikor egyébként dolgoznia kellene az embernek. Hátradőlünk, lábainkat felpakoljuk egy kivágott, hangyarágta fatörzsre, s miközben igen jámbor fajtaként csendesen kérődzünk a kortyban megnyíló gyümölcskosár tartalmán (akad itt barack, citrusfélék, maracuja, a picit savanykás záráshoz pedig halvány földes-gyantás jegyek csatlakoznak), azon gondolkozunk, hogy vajon a Google által huszonhetedik találatként feldobott „ködfátyol szoknya” kölcsönöz-e olyan „vadítóan fátyolos megjelenés”-t viselőjének, mint amilyen ezé a söré?

Oké, inkább megnézzük a filmet.

975. Fehér Nyúl Cool Waves

Az ember pszichéje (pfff…) bizony megsínyli, ha huzamosabb ideig sündörög a gazdatest a hét főbűn környékén. Egészen biztosan ez az oka annak is, hogy most, midőn tematikát igyekszünk váltani, egyszerűen nem megy ki a fejünkből az évtizedekkel ezelőtt hallott, és természetesen azonnal megjegyzett kissé tán pajzán hangulatú versike első két sora, miszerint: Újra itt a húsvét, mindig nagyon várom/Örömnedvem cseppjei csorognak a szádon. Naná, hogy elnézést kérünk, de nem tehetünk róla, a szövegtapadás komoly dolog. Annyit csiszolhatunk a dolgon, hogy egy odacsempészett mássalhangzóval sörömnedvemmé módosítjuk az arcpirító kifejezést, és máris közelebb vagyunk állandó témánkhoz.

Húsvétig nyulacskázunk, mégpedig Fehér és Kísérleti példányokkal, ezek közül is rögtön az első, a Cool Waves, illetve a készítésekor használt komló, a Nelson Sauvin segítségével átruccanunk szerencsétlen bolygónk túlsó felére, Új-Zélandra, melyet őslakosai a dallamos Aotearoa névvel illetnek. Jómagunk nem merülnénk el a szörfözés rejtelmeiben, sokkal inkább a Gyűrűk Ura forgatási helyszíneit zarándokolnánk végig, de ha már Cool Waves, akkor irány a part. A hozzánk hasonlóan tájékozatlan amatőröknek általában Hawaii ugrik be erről a sportról, pedig a hullámokon való száguldozás a maori kultúra szerves része volt bőven a fehér ember megjelenése előtt is. Valószínűleg vidám kikapcsolódási forma lehetett, ezt sejteti a neve is: whakahekeheke.

Szabadidejüket hasznosan töltő őslakosok

Használtak hozzá katamaránszerű csónakokat (waka hourua), egy törzsből kifaragott kenukat (waka kōpapa), és deszkákat (moki), sőt, az igazán profiknak elég volt egy mindenféle tengeri gizgazzal kitömött zsák is. A misszionáriusok miatt, akik nem nézték jó szemmel az időtöltés közbeni meztelenkedést, jócskán a háttérbe húzódott a dolog, kis híján a feledés homályába is merült. Aztán 1915-ben arra járt egy igazi hawaii arisztokrata, Duke Paoa Kahinu Mokoe Hulikohola Kahanamoku, és az új-zélandi szörfélet meg lett mentve. A herceg egyébként az 1912-es és az 1920-as olimpián aranyérmes lett 100 méteres gyorsúszásban, 1924-ben pedig Johnny Weissmuller mögött második, de Tarzantól kikapni nem szégyen.

A herceg a habokat szeli

Közben töltünk is, mert a sok sós víztől már teljesen cserepes lett a szánk, s miközben a tompa, ködös látványelemeket és a szivacsos, kissé rojtos, tapadós habkoronát bámuljuk, röviden mesélünk a komlókról.

A Nelson Sauvint az új-zélandi Smoothcone-ból nemesítette és dobta piacra a helyi Plant & Food Research 2000 tájékán. Az egyedülállóan fehérboros hatás miatt hamar nagy népszerűségre tett szert, a szőlő és az egres ízvilága újabb gyümölcshab-réteg a sörtortán. Markáns alfa-sav tartalma miatt kettős felhasználású komlóként (aroma és keserű) aratja sikereit.

A HBC 630-as jelzésű komlóval már találkoztunk a főzde söreit kóstolgatva, hiszen Imagine elnevezésű NEIPA-juk is ezzel lett fűszerezve. A három betű az ámerikánus Hop Breeding Company-t takarja és jelenti, ők jelentkeztek 2008-ban a Warrior ezen továbbfejlesztett változatával, mely szintén kettős felhasználású komló.

Sörünk illata alapvetően finoman és savanykásan boros, ehhez némi halvány déligyümölcs csatlakozik harapásnyi barackkal. A korty átlagosa szénsavas, húsos (14 B°), a zabpehely és a búzamaláta miatt kellemesen sima. Az eleje villanásnyi ideig bogyós gyümölcsökre emlékeztetően édeskés, aztán a fehérbor és a szőlő savanykássága veszi át a szót, és tartja is magánál szép ívben, megbízhatóan a korty végéig. A keserűk visszafogottak, de szépen kontráznak a Nelson Sauvin jutalomjátéka mellett. A 6,5-es alkohol a sör nevéből a waves-t hivatott biztosítani, nem is csinálja rosszul.

A klasszikus déligyümölcsös jegyeket borosakra cserélő NEIPA érdekes és emlékezetes söre a főzdének, és ha utánanéznénk, biztosan kiderülne, hogy ez a két jelző a Fehér Nyúllal kapcsolatosan már-már állandósult nálunk.

972. Bors Gluttony

Akciós keresztutunk (ez alatt azt az 50%-nyi kedvezményt értjük, ami a tizennégy stáció és a hét főbűn között számszakilag feszül) következő állomása az irigység (invidia, a játékfüggőknek és számtechőrülteknek már csillan is a tekintetük, a NVIDIA Corporation neve bizony innen ered, merthogy az ókorban a tárgyalt kifejezés látomást, víziót is jelentett → GeForce-sorozat grafikus chipjei) lenne, de úgy tűnik, a főzde levette a kínálatból az Envy néven futó alcohol free APA-t. Valószínűleg rájöttek, hogy kis hazánkban nem sok alkoholmentes apa feszít a családok élén, ám mi azért röviden megemlékeznénk erről a bűnről is, már csak az szépirodalom kedvéért. Átadjuk hát a szót Publius Ovidius Nasonak (a fordítást illetően pedig Devecseri Gábornak), aki Metamorphoses (Átváltozások) című művében így ír az irigységről:

„Dördül a két kapuszárny s nyílik. Meglátta azonnal,

mint eszi épp viperák húsát odabent az Irígység,

vétkei tápját; s elfordul. Meglátja az, és kél

resten a földről föl, s otthagyja a féligevett rút

kígyóhúst, s indul, lomhán közeledve, a szűzhöz.

Látja az istennőt, deli testét, fegyveri-díszét,

jajra fakad, s arcát torzzá teszi sóhaja tüstént.

Sápadozik rút képe, soványra van aszva a teste,

két szeme kancsin néz, fogait rőt rozsda rutítja,

melle epétől zöld, mérges nyál ömlik a nyelvén,

nincs nevetése, hacsak nem lát mást küzdeni kínnal,

álma sosincs, örökös virrasztó gond dühösíti;

hogyha szerencsést lát, szomorú, sorvasztja e látvány.

Másokat egyre emészt, s ugyanakkor emészti magát is;

önnön bűnhődése.

[…] Néz a továbbrepülő úrnőnek kancsin utána,

mormog, fáj neki, hogy, mire vágy, el is éri Minerva,

fogja kezébe a botját, mit tövises kötelékek

fonnak körbe, az éji sötét felhőkbe vonódik,

s merre halad, termő szántón a vetést letiporja,

fölperzsel füveket, leszakítja a mákot a szárról,

vad lehe városokat fertőz, lakokat lakosokkal;

majd meglátja az út végén Tritonia várát,

mit dús kincs, szellem s üde béke vidít virulóvá,

s csak nehezen nem sír, mert nem lát semmi siralmast.”

Képet is mellékelünk a rondaságról Jacques Callot mester műhelyéből (cca. 1620), tessék:

Haladjunk tovább, érkezik a torkosság (gula). Khmm… úgy tűnik, a bujaság is elkísérte, mert most hirtelen a műfajteremtő 1972-es felnőttfilm-alkotás, a Deep Throat jutott az eszünkbe, tudjátok, amiben a frusztrált hölgyről kiderül, hogy örömszerző szervecskéje a torkában van (itt azért akad némi párhuzam a nem alkoholmentes apukákkal), és a műsoridő hátralévő részében a megfelelő méretű péniszt keresgéli, amivel meg tudja azt birizgálni. A 47 500 dollár költségvetésű film az első héten egymilliót hozott a konyhára, pénzügyes olvasóink vessenek egy pillantást a hátuk mögé, mert valószínűleg ott álldogál már az irigység is az epezöld mellével.

Linda Lovelace, az elhíresült alkotás főszereplője egy decens fotográfián

No de ez a torkosság nem az a torkosság, típusilag pedig egy NEIPA jeleníti meg. Mivel a torkosságnak négyféle formája is van (lehet vétkezni mennyiségben, minőségben, időben és módban is), most különösen figyelünk arra, nehogy elhasaljunk ezen a kihíváson.

Kitöltve a Gluttony nem különösebben igyekszik a típustól megszokott és elvárt megjelenést mutatni, sehol a ködös baracklé-utánérzet, pedig még át is mozgattuk a palackot az üledék miatt. Nagyon halvány szalmasárga színe és a virgonc buborékok miatt inkább egy wit jut róla az eszünkbe. Habja fehér, csomós, tapad a pohár oldalára. Illata már jobban emlékeztet a NEIPA-k déligyümölcsös tobzódására, habár ez a kifejezés esetünkben kissé túlzó. Vérszegény citrusok indítanak, őket kissé magabiztosabb barackfélék követik szerény virágokkal vegyest. A korty vékonyka, szénsavas, a maláták nem jeleskednek. A komlók dolgozgatnak, az említett gyümölcsök hiánytalanul előkerülnek, a citrusok viszont a korty végére kellemetlenül mosogatószeres állapotba fajulnak. A keserűk átlagosak, az utóízben is visszaköszönnek, megosztva a teret némi fanyar gyümölcsösséggel.

Szerintem megússzuk a dolgot, mert ha legközelebb a torkosság bűnébe kívánnánk esni, nem biztos, hogy a Gluttony-t választanánk. Ha már vétkezik az ember, tegye azt vérbő módon és alapon, az egérszürke kishivatalnokoskodásnak ott nincs helye.

932. Monyo Cyber Rabbit

Nem távolodunk el túl messzire sem a nyulaktól, sem a sörtípustól, hiszen következő nekifutásunk a Monyo Cyber Rabbit hívójelű NEIPA-ja. Az ilyesféle jószágokat nagyon jól ismerjük, éldegél is egy itt velünk a prérin. Fekete-fehér-barna foltos, jól megtermett példány, a kisebbik lányunk Nyuszkónak szólítja, amit a lény az ő kedvéért el is tűr, de ha én próbálom ezt a kódot használni vele kapcsolatban, vicsorogni kezd és morog.

Itt éppen rondán néz, miközben a melléképületet bontja

Agresszív egy dög, a nyár elején történt, hogy miközben harsogva és vidáman tépte a zöldet a nyílt terület közepén, lecsapott rá egy meglehetősen kétségbeesett ölyv. Igen labilis állapotban lehetett pszichésen a nyomorult szárnyas, ha megpróbált felkoncolni egy nála kb. háromszor nagyobb élősúlyú, morcos növényevőt, s ennek meg is lett az eredménye. Kapott akkora maflást a fülestől, hogy rögvest talajt fogott. A nyúlgép meg ráugrott és tépte a tollát. A madár félkopaszon bár, de élve úszta meg a találkozást, azóta kissé ritkább a légiforgalom a birtok felett. Óvatosan és rendkívül körültekintően vásároljon hát mindenki húsvéti nyuszit a kölykeinek (a csokiból készültekkel nincs gond), mert a kibernyulak a nem virtuális térben így terjednek a legkönnyebben és a legszívesebben. Olyan kis édik, a gyerekek imádják őket, ezért nem tudod likvidálni és tálalni őket, amíg ezt meg bírnád tenni, aztán hamarosan elérik a kifejlett állapotot, s akkor már esélytelen vagy. Így jártak a hős lovagok is Caerbannog gyilkos nyulával, lássátok hát és okuljatok belőle:

Monyoék teremtménye reményeink szerint kevésbé gyilkos hajlamú, ám azért kellő tisztelettel és elővigyázatossággal töltjük pohárba, mégiscsak DDH.

A megjelenés előírásszerűen ködös, ez alkalommal inkább narancslevet idéző, habja masszív, tartós. Illata tarkabarkán gyümölcsös, a szokásosnak nevezhető citrusféléken túl falatnyi ananász, körte és barack is érezhető. A korty lágy, a szénsavak szelídek, a test erős közepes (B° 14,5). Ízvilágát szintúgy az érett, ám túlnyomórészt inkább már trópusi gyümölcsök (papaya, mangó) alapozzák meg, kellemesen lime-os kontrával. A komlóktól (Centennial, Citra, Mosaic, El Dorado) leginkább csak egy könnyed, laza futamra telik, már ami a keserűket illeti, s valahogy az egész sör sem tűnik túl fajsúlyos alkotásnak. Létezik/létezett neki Mega és Giga változata is (dupla és tripla NEIPA-k), tán azok ijesztőbbek.

Mi továbbra is a külterületet uraló vérnyúltól tartunk jobban, s hogy álmunk nyugodtabb legyen, belelapozunk Tersánszky Józsi Jenő Legenda a nyúlpaprikásról című örökbecsűjébe.

931. Fehér Nyúl Imagine

„Képzeld el, hogy visszatérsz oda, ahol álmaid személyiséggé formáltak. Képzeld el, hogy Big Sur felé vezetsz.” Képzeld el, hogy esetünkben Big Sur nem a macOS operációs rendszer tizenhetedik verziója 2020-ból (utódja a Monterey, folytatva a trendet a kaliforniai földrajzi elnevezéseket illetően), hanem a festői partvidék valahol Carmel Highlands és San Simeon között. Képzeld el, ahogy egy érintetlen vörösfenyőerdővel a hátad mögött bámulod az óceánt, miközben mindenféle lelki izé kerülget. Képzeld el, hogy ez a hely tényleg lehetne a világ egyik köldöke (oké, az embernek csak egy van, de az angyalkáknak állítólag még ennyi sincs, hát miért ne lehetne a világnak akármennyi?), ha sikerülne megfeledkezni néhány másodpercre arról az ötmillió nyomorult humanoidról, akik éves szinten sz@rják-szemetelik tele a vidéket, merthogy nemzeti büszkeség, turizmus és New Age.

Big Sur. Részlet, natürlich

Képzeld el, hogy az esselen indiánokat, akik i.sz. 500 környékén telepedtek le itt (a Big Sur mentén az öt törzsből konkrétan az ecgeajanok), nem koncolják fel a spanyol gyarmatosítók majd’ az utolsó szálig, illetve nem terelgetik Isten felkent báránykái közé a maradékot, akár akarták azok, akár nem. Képzeld el azt is, hogy az esselenek, akik kb. kétszázan maradtak erre a vidám évszázadra, némi támogatással vissza tudtak vásárolni ősi földjeikből 1200 hektárnyit, és azt is képzeld el, hogy a területet szeretnék megosztani a rumsen és a mutsun törzsek leszármazottjaival, mert valaha ők is ezen a vidéken éltek és haltak. Képzeld csak el, milyen lehetne a világ, ha a többi nép, az emberiség egésze is ennyire komolyan venné ezt az „egy vérből valók vagyunk”-dolgot.

Szemrevaló hölgy, tribal merchandising

Édeskés lenne? Hovatovább geil? Meglehet. Mindenesetre mi együtt tudnánk élni ezzel, mint ahogy nem jelent nagy problémát az a kissé tán túltolt édes vonal sem, ami a Fehér/Kísérleti Nyúl Imagine elnevezésű NEIPA-ját jellemzi. A típustól elvártan ködös, homályos, “barackleves” megjelenést produkáló, narancsos arany színű sör a finom textúrájú, tartós hab alól virágos, gyümölcsös, kókuszos aromákat ereget. Az igencsak echte ámerikánus komlók (Amarillo, Sabro és a 630-as jelzésű kísérleti komló a Hop Breeding Company-tól) szépen teszik a dolgukat, az illatorgiára nem lehet panasz.

A korty simulékony, selymes, vastag (B° 15,4), a szénsavak visszafogottak. Az édes, gyümölcsös ízvilág megszakítás nélkül vonul végig, a grapefruit, a barack és a szeder mellé a 630-as és a Sabro együttesen oda tudja csempészni azt a kis kókuszdiót is a végére. A keserűk mértékkel tobzódnak, a 19-es IBU miatt már nem feltétlenül asszociál az ember NEIPA-ra, de a dolgok folyamatosan változnak, ugyebár. A 6,5-ös alkohol kellemesen zsibbaszt, sokszínű, tarkabarka, de legfőképp imaginárius dolgokat vetítve elénk, mert hiszen képzeld csak el, mi lenne, ha…

920. Horizont Hazy Queen

1952: az első karácsonyi beszéd a rádióban

1957: Harold Macmillan miniszterelnökké való kinevezése

1962: képcsarnok nyitása a Buckingham-palotában, egy

          Londonban élő család meglátogatása

1969: az első dokumentumfilm a királyi család életéről, a  

          trónörökös felveszi a Wales hercege címet

1971: fogadja Hirohito japán császárt, aki a háború óta először  

          látogat oda hivatalosan

1972: látogatás a kommunista Jugoszláviában

1979: az első brit uralkodóként látogat a Közel-Keletre, fogadja

          az első női miniszterelnököt, Margaret Thatchert

1980: látogatás a Vatikánban II. János Pál pápánál

1982: Falkland-szigeteki háború. II. János Pál személyében 450 év

          teltével lép először pápa a szigetország földjére. A királynő  

          mint az anglikán egyház feje fogadja

1983: a jamaicai parlament megnyitása

1991: Öbölháború

1992: tűz a windsori kastélyban

1993-96: Magyarország, Oroszország, Lengyelország, Csehország  

               meglátogatása

1997: Diana hercegnő halála

2002: trónra lépésének ötvenedik évfordulója. Húga és édesanyja  

          meghal

2006: nyolcvanadik születésnapját nyilvános sétával ünnepli, és 

          vendégül lát olyan embereket, akik szintúgy aznap  

          ünnepelték nyolcvanadik születésnapjukat

2007: gyémántlakodalom

2009: Barack Obama és felesége a palota vendége

2012: gyémántjubileum. 1976 után ismét megnyit egy olimpiát

2015: megelőzve Viktória királynőt, ő lett Nagy-Britannia és Észak- 

          Írország Egyesült Királyságának leghosszabb ideje trónon ülő

          uralkodója

2021: férje, Fülöp edinburgh-i herceg halála

2022: platinajubileum, halál. 70 évvel és 214 nappal ő a második

          leghosszabb ideig regnáló uralkodó, csak XIV. Lajos előzi  

          meg (72 év, 110 nap)

Bár New England-hoz nem volt sok köze, mi most mégis ezzel a remek, sűrű (B° 15,8), krémes, selymes, illatos, barackos-déligyümölcsös NEIPA-val búcsúzunk el a horizonton lebegő ködben eltűnő királynőtől.

Send him victorious,

Happy and glorious,

Long to reign over us:

God save the Queen.

844. Fehér Nyúl Turbid

Mai sörünk a már szokásosnak mondható, háztáji ezotériával, konyhapulti pszichedeliával és hurutos hörgőkkel kombinált eszmerendszer mentén mozdulva jelölődött ki, amikor is behunyt szemmel, kinyújtott és széttárt ujjakkal tremolózó bal kézzel óvatosan tapogattunk a kamrapolcon. A megragadott dobozt látván azonnal megértő és keserédes félmosoly jelent meg bajusznak is nevezhető szőrcsoportosulásunk alatt, hiszen rögvest tudatosult bennünk az ez alkalomra kijelölt párhuzam. „Ha ködösek az emlékeid, elevenítsd fel őket egy Fehér Nyúl NEIPA-val!”- olvassuk kicsit rángó szemhéjjal a Turbid címkéjén lévő szöveget, s bizony az elmúlt néhány napra a ködös jelző a lehető legenyhébb a ráaggathatók közül.

A főzde címkéit mindig érdemes kiterítve is szemügyre venni. Ez még a Kísérleti variáció, de nem változott sokat kifehéredve sem. Felhívnánk a figyelmet a repülőgép csillagmotorja és a hal szeme köré helyezett minta párhuzamaira. Innen kell/lehet elindulni

Már pénteken is meglehetősen kérdőjeles állapotban voltunk, ezért bölcs előrelátásról téve tanúbizonyságot (lóf*szt, az asszony ránk parancsolt) nem mentünk a kölykök közé. Eme lépés létjogosultságát egy, a nap folyamán produkált pozitív teszt igazolta, melynek tényét munkakörünkből adódóan fásult lélekkel és fapofával vettük tudomásul. A helyzet azért nem annyira szar, nem deliráltuk át a pihenőnapokat (bár lehet, hogy jobb lett volna), mindenesetre a relax és a gyógyulási folyamat kiteljesedése érdekében kikapcsoltuk agyunk egy részét. Hagytuk, hogy a dolgok körülöttünk szabadon élvezkedjenek és pancsoljanak a turbiditás fogalomkörében, a fizikában és a kémiában használatos kifejezés ugyanis zavarosságot, homályosságot jelent, melyet a folyadékokban nyüzsgő mindenféle részecskék okoznak. Egy tisztességes NEIPA esetében ez alapkövetelmény megjelenésileg, mint ahogy az illat esetében az intenzív komlók és gyümölcsös jegyek megléte. Nyúlék a Turbidnál a 2010-ben piacra dobott Falconer’s Flight nevű keveréket használták, aminek összetétele rendszeres időközönként változik, de jórészt az USA északnyugati régiójában honos fajtákból áll. Ebben a variánsban a Simcoe és a Citra mellett (csak hogy a „jórészt” kifejezés ne lógjon a levegőben) a Sorachi Ace kapott helyet. Ők hárman gondoskodnak a citrusos-grapefruitos-maracujás ízvilágról. Első blikkre mintha trópusi gyümölcsmixet kortyolna az ember, a korty szinte viaszosan lágy és simulékony, tapad a szájpadlásra, az árpa-búza-zab trió szépen működik együtt. A keserűk végig ott vannak, de igazán csak a végén és az utóízben teljesedhetnek ki, a gyümölcsös hatás addigra fakul meg. Az 5,8-as alkohol lassan bújik elő, de aztán rögtön nekilát lepucolni azokat a ködös emlékeket. Élvezetes, nem öncélúan gyümölcsös variációja a típusnak, váratlanul érkező homályosulások kezelésére bátran ajánlható.

Melankolikus állapotunk nem engedi meg, hogy szó nélkül elsétáljunk a Falconer’s Flight névadója, Glen Hay Falconer emléke mellett. A tragikus hirtelenséggel távozó főzőmester (a kisteherautóját javította, az meg maga alá gyűrte. Mire megtalálták, belehalt sérüléseibe) igen sokat tett a kézműves sörkultúra megizmosodásáért az Államok már említett vidékén a kilencvenes években, a szintúgy a nevét viselő alapítvány pedig szorgalmasan támogatja a fiatal, ötletekkel teli sörkészítőket. Történetét megismerve, s ezt a sört megízlelve már nem is érezzük akkora gyomrosnak az élettől azt a pozitív tesztet.

Glen Hay Falconer próbálkozik a nagy kékségben

797. FIRST Flower Power

Öt állomásos kalandtúrának vágunk most neki, melynek frissítőpontjain IPA-k, illetve e típus fiatalabb hajtásai lesznek műsoron. A válogatás szokásaink szerint felettébb eklektikus és szubjektív, legfőbb szempontjaként a kamrai polcok akut helyhiányát említenénk, ami ha belegondoltok, igen nyomós érv.

Nomen est omen alapon a FIRST The Craft Beer Co. Flower Power nevezetű NEIPA-jával indítunk. A főzde szépen robog, a kezdetek kissé tán „nagyobb a füstje, mint a lángja” típusú sörei után mostanság egyre érdekesebb főzetekkel jelentkeznek, mely tendenciát remélhetőleg tartani is tudják. NEIPA-val is találkoztunk már ehelyt, több alkalommal is, de tán nem lesz akkora baj, ha gyorsan átismételjük a tudnivalókat erről a típusról, mintegy távirati stílusban. Tehát: USA, New England, Vermont, 2010-es évek közepe, erőteljesen gyümölcsös aromájú komlók, melyeknél a keserűk kissé hátrahúzódnak. Jellemzően hidegkomlózottak, de a szakirodalom ezért emlegeti a whirlpool, flame-out, és a first wort hopping kifejezéseket is, amik nagyon érdekesek, de a részletekbe más alkalommal gyalogolunk bele, így sem tudjuk már megfizetni ennek a táviratnak a költségeit. Ködös megjelenés, mely az összetevők között található olyan magas fehérjetartalmú anyagoknak köszönhető, mint a búzamaláta/búzapehely, illetve a zab. A sörközvélemény alapvetően barátságosan viszonyul ehhez a trendhez is (mihez nem?), bár azért a hardcore IPA-rajongók megkreálták és előszeretettel használják a „NEIPA-radoxon” kifejezést, hiszen akit egyszer az alfasav füstje megcsapott…

A sör nevében szereplő kifejezést a jó öreg beatnik, Allen Ginsberg alkotta meg valamikor ’65 tájékán, a vietnámi háború elleni békés hippitüntetések vezérelveként. A mozgalom néhány ikonikus fotó elkészülte után hamvába holt, maga John Lennon mondta ki rá az áment, de hozzátette az örök optimisták varázsszavait is: „So what? We start again.”

1967. október 21. A Marc Riboud által készített fotón Jan Rose Kasmir kínálja megvételre a növény nemi szervét a fegyveres erőknek
A fotós Bernie Boston, a képen a legnagyobb valószínűséggel George Edgerly Harris dug

A ma estére rendeltetett flawa pawa kitöltve mesésen zavaros, a vékonyka habréteg nélkül még az sem tudná megkülönböztetni a rostos baracklétől, akinek sas volt az édesanyja. A parádés komlófelhozatalnak köszönhetően (Mosaic, Citra, Warrior, Equanot, Simcoe) dúskálhatunk, sőt, szügyig merülhetünk a déligyümölcsökbe már az illatok terén is. Barack, citrusfélék, egy kis alma, némi gyanta és virágok. Szép. A korty kerek, lágy, krémes, húsos (15 B°). Igazi, vérbő, nyalogatni való gyümölcsbomba, ahol azért a korty utolsó szakaszában az ötvenes IBU is megmutatja magát. A lecsengés közepesen hosszú, kicsit gyógyszeres, az utóíz megint a gyümölcsöké.

Van egy kedves, régi jó barátom, akivel harminc éve húzzuk, piszkáljuk és marjuk egymást a hippi kontra punk témakörben. „Szevasz, te sz@ros punk!”- köszönt minden találkozáskor, mire én a „Mi a helyzet, te puhapöcsű hippiivadék?” kérdéssel reagálok. A hippik eddig sem értek, s ezután sem fognak érni egy hálaistent sem, de ezt a pontot most behúzták, ezt minden további nélkül, készséggel elismerem. Peace.