Az egész még valamikor 2022 júliusában kezdődött, akkor hoztuk össze Vasarhelyi és Barancsi kollégával a hangzatos elnevezésű Bloggerek a teraszon eseményt, melynek keretein belül ízletes balti portereket nyalogattunk és nyeldekeltünk. Annyira jól sikerült a dolog, hogy legott folytatást is terveztünk, arra gondolván, hogy a saisonok is megérdemelnek egy kis körbesétálást. Be is spájzoltam az aktuális érdekességekből, óvatosan elhelyeztem őket a kamrapolc védett zugában és vártam, hogy történjenek a dolgok. Node a sörblogger élete sem habostorta, a mindnyájunk által óhajtott meeting csak nem akart összejönni, hiába röppentek tova hetek és hónapok, hovatovább évek. A múlt héten elém ugrott a négy szerencsétlen árva, kisírt szemekkel, lerongyolódva, ahogy az elvárható a szerencsétlen árváktól, én pedig némiképp döbbenten konstatáltam, hogy biza’ a szavatossági idejük már vagy másfél esztendeje lejárt. Na, Gáborbácsi – mondtam magamnak (mert néha azért beszélgetünk, kultúrlények volnánk, nem is beszélve a szociális érzékenységünkről), akkor ezeket most elviszed magaddal Földvárra (deszkát árulni), ezeréves barátaid lelkes társaságába, oszt’ megisszuk. Még egy videót is lövünk, mint a nagyok, f@sza lesz, a nézettség fénysebességgel szökken majd a tágas egekbe. Meg is történt a dolog, apró szépséghibákkal, ahogy az már lenni szokott. Mi ugyanis mindig annyira örülünk egymásnak, ha találkozhatunk, hogy a tomboló érzelmeket az alkohol istrángjával kell egyáltalán nem szabályozott mederbe terelni, melynek köszönhetően az elkészült felvétel – habár még vágás alatt van – szerintem nem vállalható. Eltesszük magunknak, lesz min vigyorogni valahol nyolcvan és a halál között, én meg itt gyorsan elmesélem, hogy a négy saisonnak tulajdonképpen nem sokat ártott az idő. A harapós, üde frissességük ugyan megkopott, ám cserébe az ízvilág a legtöbbjük esetében mélyült.
A SIMA Brewing Stay Hibrated! nevű hibiszkuszos alkotása alapból egy érzelmes észterkicsapongás, így fonnyadtan viszont valódi orgia. Az eleje édeskésebb lett, a savanykásabb hibiszkuszos jegyek felé történő váltás ezért markánsabb, a vége jó száraz, amire a Hallertauer Blanc halványan szőlős vonala szépen rá is játszik. Ráncos hibiszkuszt mindenkinek!
A Mad Scientist a lett Ārpus Brewing-al karöltve alkotta meg Erlenmeyer Bong nevű sörét, melyhez Nelson Sauvin és Motueka komlókat használtak. Azt tudjuk, ki volt Richard August Carl Emil Erlenmeyer, hiszen a német kémikus többek között az alkohollal is foglalkozott, minket pedig minden érdekel, ami alkohol, és erős a gyanúnk, hogy az általa kifejlesztett és róla elnevezett lombik látható a Mad Scientist logóján.
Tán az Erlenmeyer Bong hagyta bennünk a leghalványabb nyomot, mert ugyan a fehérboros és citrusos-virágos jegyek dolgozgattak benne a maguk maradék erejével, mégis azt kell mondjuk, ez a saison fáradt el a legjobban a négy közül.
A maradék két sör közös nevezője a szecsuáni bors (Zanthoxylum bungeanum), ami igazából nem is bors, hanem rutaféle, de ettől még lehet szeretni. A jellegzetes, csípős-citrusos, hűsítő ízvilágért a terméshéj felelős, a magokat általában ki is dobják. Illat terén nálunk egyértelműen a Mad Scientist Tingle Kringle fantázianevű főzete tarolt. Olyan izgalmasan, pikánsan fűszeres, hogy ha majd egyszer házassági tanácsadással kezdünk el foglalkozni, minden ideiglenesen zátonyra futott kapcsolat résztvevőjének azt fogjuk javasolni, kenje magára ágyba kerülés előtt. A siker garantált. Ha mégsem, még mindig meg lehet inni, a semminél az 5 %-os alkoholtartalom is több. Ízvilágát gabonák, citrusok és a szecsuáni bors alakítják, utóbbiból rögtön kétféle is került bele. Jólesően száraz ez is, a belga élesztő az észtereket is lelkesen adagolta.
Zárásképpen ismét egy kvázikollab került sorra, a Home Alone In Sichuan ugyanis a MONYO és az Első Magyar Házisörfőző Egyesület szerelemgyereke. Könnyed, ivósabb tétel, a szecsuáni bors ebben nem tolja magát annyira előtérbe, ellenben a kortyban bogyós gyümölcsöket és nyalatnyi mézet véltünk felfedezni. A színe egyértelműen dobogós, ezt a megtört, tompa borostyánt könnyen el tudjuk képzelni a szoba egyik falán is.
A teraszos saison-találkozóról azért nem mondunk le, abban reménykedünk, hogy ezt olvasván az említett kollégákban is felhorgad a nagy fene virtus, oszt’ mondunk mi még szépeket és okosakat erről a sörtípusról valamikor a közeli jövőben.
Bónuszként itt egy fotográfia a jeles eseményről. Padlástér, szerelmes és szemérmes tekintetek, nyomokban kutya. Kicsit olyanok vagyunk, mint négy apostol a tizenkettőből, ám a bal szélen vigyorgó szarsörökért nem vállalom a felelősséget.
