Itt a tanév vége, ez jó. Rengeteg az adminisztrációs és/vagy egyéb b@szakodás, ez nem jó. Meleg van, mint a tehénben, ez jó. Újabb két sör vár begyvizsgálatra (a kifejezést a két Józsefnek, Romhányinak és Neppnek köszönhetjük), ez még jobb. A lazább szerkezetűvel indítunk, újabb tízeske érkezik a szlovákok irányából, a vágányok mellett kérjük vigyázzanak. A mostanság a Heineken tulajdonában lévő főzdét 1894-ben alapították Nyitra városában, a palack címkéjén lévő két évvel későbbi dátum a konkrét termelés beindulását jelzi. Itt döntöttek úgy anno a hatalmon lévők, hogy Vazulnak túl szép szemeket adott a Teremtő, jobb lesz azokat kiszedni a helyükről, s ha már nekikezdtünk, kerüljön a fülébe is némi forró ólom a szokásos eljárási rendnek megfelelően durván és gazul. Egyébiránt a korabeli krónikák gyanúsan egyöntetűek abban a kérdésben, miszerint az ötlet Gizella királyné szerzeménye, ám ez valószínűleg relatíve pofátlan maszatolás annak érdekében, hogy államalapító szent uralkodónk portfóliója mentül makulátlanabb legyen. Akiket ez zavar, azoknak megadjuk az engedélyt: igen, szabad sírni a Kárpátok alatt.
A Corgoň 1988-as születésű, a történelmi térerő ez alkalommal is erőteljesen befolyásolta a névválasztást. Éldegélt ugyanis Nyitra városában egy nagy erejű ember, Juraj Corgoň, a.k.a. Kovács Juraj. Ha ő nekiállt dolgozni, az egész mindenség beleremegett, úgy tudta püfölni a vasat. Amikor az igazhívő kontyosok ostrom alá vették a várost, Juraj koromtól fekete arccal, kezében izzó vasdarabbal bukkant elő a lőporfüstből, ráadásul ronda nagy köveket is hajigált a nyomorultakra. Több se kellett a töröknek: – Itt az ördög! Itt az ördög! – kiáltással szerteszét futottak. A hálás utókor szobrot is állított neki, ami a Pribinovo téren álló, Jozef Kluch püspökről elnevezett épület egyik sarkát támasztja.
Állítólag szerencsét hoz, ha az ember megérinti, sőt, ennél jóval specifikusabb szolgáltatásokra is képes. Ha egy hajadon férjhez szeretne menni, a szobor jobb lábának nagyujját kell csókkal illetnie. Amennyiben gyermeket szeretne, a bal láb hasonló szegmense a kijelölt terület, bár szerintünk az apajelölttel való szexuális alapú együttlét sem rossz ötlet. Juraj Corgoň töretlen népszerűségét a róla 2001-ben készült Za mestskými múrmi: Kováč Juraj (A városfalak mögött: Kováč Juraj) című film is bizonyítja. Eme alkotást mi még nem mertük megtekinteni, a bátrabbak itt és most megtehetik.
A sör maga egyszerű, de tisztességesen összerakott és balanszírozott világos 3,8-as alkoholtartalommal, 32-es IBU értékkel, szép hosszúkás keserűkkel. Az időközben Hurbanovóba történt áttelepülés sem változtatott népszerűségén, kategóriáján belül továbbra is ez az egyik legkelendőbb sör szlovák barátainknál. Lehet, hogy a meleg és az adminisztrációs lóf@szpúderek is közrejátszanak, de érteni véljük, miért.
Második – szintúgy szlovák – sörünk a Pivovar Martins készítménye Turócszentmártonból, amit a Martinus Turonensis, avagy Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt templomról neveztek el Turčiansky Svätý Martinnak, ebből napjainkra az első két tag elkopott (Márton felezte el a köpenyét egy koldussal, és őt buktatták le a libák, amikor a püspöki kinevezés elől az ólba menekült). 1841-ben alakultak meg, bajor sörfőzőmesterrel az élen, húsz évvel később pedig az ő sörükből fogyasztottak jelentősebb mennyiséget azok a politikusok, akik megszövegezték a szlovák nemzet memorandumát, mely afféle autonómia lett volna kulturális és oktatási téren, nodehát persze a magyar kormány elutasította. 1918-ban viszont újabb nyilatkozat készült, ekkor pedig a frissen kivérzett Monarchia már nem rúgott labdába. A szlovákoknak sem sikerült összehozni a saját nemzetállamot, Csehszlovákia lett a vége a dolognak. Hogy ekkor mennyi Martins-féle sört ittak, arról nincs adat.
A főzde jelenleg a Martinnal egybeépült Vrútkyban (Ruttka) üzemel, jelszavaik valának: bio és papucs. Előbbi tán érthető, utóbbit rögvest magyarázzuk. A hatos kiszerelés kartondobozából pofás kis papucsokat lehet hajtogatni, aki kíváncsi a know-how-ra, okosodjon röviden itt.
A Martins 12 ̊-es egyik visszafogottan exkluzív példánya jutott nekünk, ennek címkéjén a Kis-Fátra hegyvonulat három csúcsa van feltüntetve. Ízvilágát tekintve mindenképpen említésre méltó az egész kortyon szépen átívelő, és az utóízt is meghatározó kellemesen zöldséges-gyógynövényes keserű vonal. Hosszasan csemcsegünk rajta és utána, így még arra is marad idő, hogy elmeséljük, mit keresnek a főzde logójában a fűrészek.
Történt egyszer, hogy a mi igazságos Mátyásunk (nem a kopasz, a nagyorrú) éppen arrafelé mászkált, ez alkalommal teljes nagyúri, mondhatni haute couture kiszerelésben. Meg is szomjazott annak rendje és módja szerint, betértek hát egy fogadóba, ahol a tulaj lelkesedésében kissé túl nagy lendülettel igyekezett csapra verni az utolsó hordó sört. A csap beletört és beleragadt az akonába, vitézlő királyunkat így a rút szomjhalál fenyegette. Ám egy talpraesett úriember a kíséretből (mert akkortájt még voltak használható emberek a sleppben, nem úgy, mint manapság az a sok töketlen seggnyaló) egy fűrész segítségével ügyesen meglékelte a hordót, a király megmenekült. Rögvest törvénybe is diktálta, hogy ezentúl minden sört készítő, sört szállító, sörrel kereskedő embernek mindenkoron a keze ügyében kell lennie egy fűrésznek, különben bezárhatja a boltot.
Így volt, igaz volt.
