zip's – Porból lettem, sörré leszek

980-981. Zip’s Miskolci Mosaic és Viva la Manga!

Kedvelt közhelyeink egyikével indítanánk pénteki tirádánkat, miszerint repül az idő. Biza’ két esztendeje is van már annak, hogy a zip’s háza táján jártunk, szemlélődtünk és szaglásztunk, a kortyolásokat már nem is említjük. Most viszont Lakatos Gábor önzetlen és nagylelkű ajándékának köszönhetően két legyet ütünk egy csapásra, egyrészt megkóstolhatjuk a megreformált receptúrájú Miskolci Mosaic-ot, másrészt ismét mellkasig merülhetünk a mangóba a Viva la Manga! segítségével.

A MM emberes optikai tuningon is átesett, ha nem kedvelnénk, a címke alapján egyből szerelembe esnénk Miskolc városával. Az élénk, kissé betegesen sárga alapon köröző hollók, varjak és egyéb dögevők látványa egyből megdobogtatja szívünket, romantikusnak mértékkel nevezhető S.T.A.L.K.E.R.-olvasmányélményeinket juttatva eszünkbe. A lepukkant épületek között tátongó, minden bizonnyal egyenesen a Pokol mélységes bugyraiba vezető sötét üreg láttán pedig reszkető kezekkel máris satírozzuk az ELADÓ-táblácskát aktuális ingatlanunk kapujára, oszt’ irány BAZ megye (esetleg BAZvár. Erről meg az jutott az eszünkbe, hogy vajon a különböző nemű ispánok [mertháthogy ugyebár modern, haladó szellemiségű, elképesztően európai értékrendekkel bíró hazánkban a nőstény ~~hullarablók~~ politikusok is bírhatják eme státuszt, nem csak a kanok] megkülönböztetésére az ispöcs és az ispin@ kifejezések komilfók-e, de ez mellékszál). A hasi címkén a sör adatai nem változtak, maradt minden a jól bevált, régi keretek között, egyedül a típusmegjelölés elegánsodott Contemporary American Pilsner-ré.

Közben nyitunk, töltünk, szimatolunk. Ez a citrusos vonal illatban mintha kissé túl lenne tolva, kellemetlenül mosogatószeres érzete támad tőle az embernek, reménykedünk, hogy némi szellőztetés után csitul, de nem. A korty közepes, a szénsavak virgoncak, ropogósak. A megemelt komlómennyiségnek köszönhetően valóban intenzívebb az ízvilág, a keserűk kidolgozottabbak, ütősebb lett a dolog. Ugyanakkor nem várt módon egy savanykás vonulat is tiszteletét teszi, ami egy pilsner esetében nem teljesen döbbenetes esemény, de valahogy ide most nem illik. Meg tudnánk kedvelni az új MM-ot, ám a régire kicsit nagyobb nosztalgiával gondolunk vissza.

A Viva la Manga! is egy újraértelmezés, a főzde Fruit infused APA-ja kapott új köntöst és brandet. Pedro mester annak idején azt ígérte, az új receptúrával rámennek kissé a testességre és a krémesebb hatásra, búzamaláta és zabpehely is volt emlegetve, aminek itt most nyomát sem leljük. Meglehet, lecsúsztunk az első batch-ről, és a kíméletlen közgazdasági herélőkés itt is körbenyiszatolta a dolgokat. Sebaj, azért a gyümölcslevesen opálos megjelenés, a mutatós habkorona, és persze a masszív, édes, déligyümölcsös, fűszeres-virágos illatorgia némiképp kárpótol bennünket.

Ízvilágát tekintve elégedetten konstatáltuk, hogy a mangó elegánsan és önfeláldozóan a háttérbe húzódott, nagyobb teret engedve a komlóknak (Amarillo, Cascade és Citra) és a malátáknak a játékra. Az előző variáció gyenge pontja volt a szappanfavirágúak rendjébe tartozó gyümölcsfa termésének időnkénti indokolatlan arcoskodása. Úgy tűnik, a mangó magáévá tette Bástya elvtárs önmarcangoló kijelentését, miszerint: „Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.”

Maradjon is így, ámen.

796. Zip’s Habanero Never Dies

Tovább kapaszkodunk a mangóvonaton, itt a zip’s brewhouse Nagy Gábor, a.k.a. GaBko nevével fémjelzett söre, a Habanero Never Dies. Bizony, felpaprikázódott a főzet, melynek típusmeghatározása felér egy beat-költeménnyel: Mango Habanero New England Sour Pale Ale. GaBko-ék 2012 óta nagyjából mindennel foglalkoznak, ami csíp és paprika, nevük mára összeforrott a kellemesen/pisiltetően lángoló élményekkel. A habanero (mely spanyol kifejezés nőnemű alakja is ismerős lehet a klasszikus zenét kedvelők számára, hiszen ez a közismert címe a Georges Bizet Carmen-jében felcsendülő áriának is. A nem véletlenül kevésbé közismert pedig L’amour est un oiseau Rebelle. A szövegkönyv Prosper Mérimée azonos című írása alapján készült, a főszereplőt az író kedves barátnőjéről, Montijo grófnőről mintázta, kinek lánya, Eugénia később III. Napóleon felesége lett. S mivel imádjuk a végtelennek tűnő, a fő csapásiránytól messzire elkolbászoló zárójeles tartalmakat, még azt is megemlítjük – egyfajta kéretlen életbölcsességként, á la Coelho -, hogy Mérimée mottója: Μεμνησο απιστειν→Ne feledd a kételkedést! manapság tán még inkább a nyugodt élet egyik vezérelve. A végére pedig idebiggyesztjük magát az áriát Elīna Garanča lett mezzoszoprán művésznő előadásában, a multikulti kedvéért angol felirattal)

a chilifélék tán legismertebb képviselője, Scoville-egysége valahol 100 és 350 ezer körül mocorog, ami azér’ má’ elég emberes. A dél-amerikai indiánok több ezer esztendeje szívatják egymást és magukat ezzel a goromba növénnyel, de manapság már bolygószerte termelik, hogy lehetőleg mindenkinek összefolyhasson tőle a taknya és a nyála. Felhasználásakor ne kapkodj a testnyílásaid felé, illik kesztyűt is húzni, a porított változatot pedig nagyon nem jó ötlet belélegezni. Ízvilága a csípősség mellett kifejezetten gyümölcsös, ezért nagyon jól érzik egymást a mangóval, amivel már az előző sörben is összefutottunk.

Sörünk pohárba kerülvén enyhén ködös, világos aranyszínt mutat, habja gyorsan illanó, vékonyka. Illata gyümölcsös, az első kör a mangóé, aztán kellemesen savanykás, fűszeres jegyekkel gazdagodik. A korty eleje gyümölcsös savanyúsággal bír, majd megérkezik a chili, s onnantól kezdve uralja a terepet, határozottan, de nem erőszakosan. A nyelőcsövet is végigperzseli, jólesően meleg érzetet keltve a mellkas és a gyomor tájékán. Az utóízben lassan átadja a helyét a savanyúknak, de ha megnyalod a szád szélét, újra berobban. Érdekes, rendkívül élvezetes sör a csípős-savanyú kombinációk kedvelőinek, korlátlan mennyiségben történő fogyasztását mégsem javasoljuk, pláne a késő esti órákban, mert utána elalvás előtt egyszerűen muszáj szinte mindent felzabálni a hűtőből.

795. Zip’s Mango Pale Ale

Meneteljünk tovább serényen, annál is inkább, mert a múltkor említett, az elhajlási faktor kiszélesítésére és vizsgálatára szánt alkalom időpontja vészesen közeleg, miből is kifolyólag a hét hátralévő részében már nemigen leszünk használhatóak semmilyen szintű eszmefuttatás kivitelezésére, illetve nagy vonalakban semmire sem. Most viszont kész örömmel és szép lendülettel ugrunk fejest a zip’s brewhouse Mango Pale Ale elnevezésű főzetébe, s beszélünk vele kapcsolatban nagyjából mindenről, ami az eszünkbe jut. A mangóról már tudjuk, hogy a szappanfavirágúak rendjébe tartozó gyümölcsfa, melyet Indiában szentként tartanak nyilván és tisztelnek (sok népnek van nemzeti fája, az ukránoké például a fűz. A csehek, szlovákok és szlovének testvériesen megosztoznak a kislevelű hárson, de hogy említsünk valami szörnyen egzotikusat, Uruguayban az Árbol de Artigas-ért [Peltophorum dubium] mennének tűzbe a honfiak.

Nekünk nemzetiből hivatalosan csak dohánybolt van, fa nincs, bár Eötvös Károly szerint „A magyarnak szilfa a nemzeti fája”). Állítólag a világ legnagyobb gyümölcsfája is mangó volt. Csandígarh (ਚੰਡੀਗੜ੍ਹ, illetve चंडीगढ़) közelében álldogált egykor a maga 2200 m²-es koronájával, amíg utol nem érte a vég, emlékét kegyelettel őrzik. Csandígarh egyébként egyike a bolygó nem túl sok teljesen mesterségesen tervezett városának, egy részét maga Le Corbusier álmodta négyzetrácsba, van is a francia vénembernek akkora kultusza a bennszülöttek közt, hogy a fal adja a másikat.

A fa leveléből és kérgéből kivonható mangiferin egy farmakológiailag aktív hidroxilezett xanton- C-glikozid, műkedvelő vegyész és/vagy Breaking Bad-rajongó olvasóink kedvéért tessék az IUPAC-neve: 1,3,6,7-Tetrahydroxy-2-[(2S,3R,4R,5S,6R)-3,4,5-trihydroxy-6-(hydroxymethyl)oxan-2-yl]-9H-xanthen-9-one. Igazán nagyon szép, bár tavalyelőtt még nem tudtuk, mire lehetne használni, de azóta csak fejlődött valamennyit a tudomány. A gyümölcsével viszont már hosszú ideje képben vagyunk a felhasználhatósági lehetőségeket illetően, melyek rendkívül széles skálán mozognak. Gyümölcssaláták, lekvár, aszalvány, mindenféle édesség készíthető belőle, de állítólag halszósszal és szárított garnélával is igen kellemes.

A miskolciak pedig markoltak belőle egy szép adagot, és jól meginfuzáltak vele egy becsületesen elkészített APA alapot. Narancsos-borostyános szín, erőteljes és tartós hab. A mangó és némi citrusféle illata mindent visz, ám előtte jólesően vegyül némi gyantás felhanggal. Ízében is a déligyümölcsök dominálnak, ami a komlókat lendületesebb megmozdulásra ösztönzi, ennek köszönhetően néha mintha kissé kilógna a lóláb, habár a 39-es IBU ezt predesztinálja. Inkább csak a masszívan gyümölcsös környezet adja az élesebb kontrasztot. Közepes test, virgonc szénsav, hosszú, keserűkkel tarkított lecsengés. A mi példányunk még az előző receptúra nagy öregje, ám Pedro mester a nyár elején a Miskolci Mosaic és az Alphawolf után ezt is újraálmodta. Még több komlót kapott, búzamaláta és zabpehely is került bele, krémesedett, testesedett. Remélhetőleg összefutunk ezzel a ráncfelvarrt variációval is, de addig igyunk ebből még egyet a szömörcefélék és a vízszintes ablakok egészségére.

794. Zip’s Mck Brummbeer

Rövidke szünet után, melynek egy részét a szerkesztőség kedélyes delíriumban és baráti társaságban töltötte (a héten várható a második felvonás, ezért mihamarabb igyekszünk teljesíteni a saját magunk számára előírt penzumot), újra itt vagyunk. Külön örömmel tölt el minket az, hogy ezúttal kronologikus sorrendben haladhatunk tovább, s ez, mivel felettébb ritkán fordul elő, rendkívül kéjes érzeteket okozva simogatja személyiségünk stokiagyú és elvágólagos felét. A zip’s brewhouse SéfSör-sorozatának ötödik tagja következik, a zip’s Mck Brummbeer, melynek már a neve is annyira titokzatos, hogy láttára egy legújabb generációs birodalmi kódfejtő droid is maga alá csorrantana némi hidraulikus munkafolyadékot. Ám nincs megoldhatatlan rejtély, haladjunk csak szépen sorjában.

A sörséf ez alkalommal az egri származású Macsinka János, aki abban a nem is túl távoli, erőteljes történelmi térerővel bíró városban él és dolgozik mostanság is. Ő a Macok Bisztró séfje és vezetője, s no lám, az Mck rövidítés már meg is van fejtve. A macok egyébként nem más, mint a lapcsánka, illetve tócsni, vagyis recsege, lapótya, cicege, gánica, görhöny, harula, lepkepotyi, berét, pacsni.

**Vajh’ recseg-e a lapótya, ha görhöny a lepkepotyi?**

A bisztróval egy darabig párhuzamosan üzemeltetett Brumbrum Étterem azóta megújult, és Pizza Brumbrum Világbéke néven folytatja útját. A Brummbeer is kipipálódott tehát, elsimult lélekkel vizsgálgathatjuk tovább magát a sört, ami egy fekete ribizlivel infuzált saison, s azért ilyet sem iszunk minden nap. A saisonokról értekeztünk már a múltban, ugye mindenki emlékszik minden velük kapcsolatos információra?! Szóval ettől a vallon eredetű, rusztikus aratósörtől az elmúlt századokban sem volt idegen a mindenféle fűszerek, gyógynövények és gyümölcsök használata, a variációk számosak, a változatosság meg gyönyörködtet, ugyebár. Kitöltve rezes, opálos, ködös képet mutat a gyümölcsvelőnek köszönhetően. Habja vaskos, puhán krémes, egészen halvány rózsaszín árnyalattal. Illata fanyar, savanykásan gyümölcsös, finoman boros, a háttérben időnként felvillanó malátás édességgel. Ízvilága üdítően, jólesően járja körül és adja vissza a fekete ribizli alapjegyeit. Az illatban még csak enyhe boros érzet felerősödik (Egerben járunk, ne feledjük), a fanyarsággal karöltve laza, ám tartalmas kortyot képez, mely a habhoz hasonlóan simulékony és krémes. A típusnak megfelelően a komlóknak itt sok beleszólásuk nincs a dologba, keserűik csak a leghátsó sorokból integetnek egy kicsit. A vége jellegzetesen száraz, rövid lecsengésű, az utóíz savanykás. A 6,5-ös alkohollal együtt kellemes nyáresti kikapcsolódást ígérő sör, de aki siettetné a tavaszt, ihatja februárban is, mert ettől egészen biztosan előjön a medve a barlangjából.

793. Zip’s 69

Lehetne azzal kezdeni, hogy a 69 egy páratlan és összetett szám, ráadásul diszkrét félprím (mert a 3 és a 23 szorzata). Hiányos szám is, mert az osztóösszeg-függvénye σ(n)<2n, de minden ivarérett olvasónk tisztában van azzal, hogy abban a szituációban, melyet ez a szám a tömegkultúra elmúlt cca. százhúsz esztendejében jelent és jelöl, semmiféle páratlanságról és hiányosságról szó sem lehet (illetve mégiscsak: pár hete volt téma, hogy az iPhone időjárásappja nem jeleníti meg ezt az értéket Fahrenheit-fok esetében. Hogy ez mezei programozási hiba-e, vagy übernyomorult szemforgatás, mindenki döntse el maga).

Természetesen a zip’s brewhouse SéfSör elnevezésű gasztrosör-sorozatának negyedik tagja nem egy ilyen „nudge nudge and wink wink” jellegű dolog, komoly szakmai tudás és felkészültség lapul ennek a Milkshake IPA-nak a hátterében. A sör szellemi atyja Pesti István volt, kinek neve mellett teljes joggal díszeleg a Michelin-csillag, s ez bizony a világ eme tájékán meglehetősen fehérhollós dolog. A kiindulási alapot a főzde Jameson-hordóban érlelt Angel’s Sere jelentette, hozzá hasonlóan a 69 is kapott egy szép adagot a Mádról származó furmintmustból. Emez összetevő segítségével lett biztosítva a sörtípus – ha nem is általánosan jelentkező, de manapság egyre inkább elvárt – gyümölcsössége. A búzamaláta és a zabpehely élvezetesen krémessé és lággyá teszik a kortyot, a laktóz pedig simulékonnyá, kerekdeddé varázsolja. Nem csoda hát, hogy a 6%-os alkoholtartalom rendkívül elegánsan lett becsomagolva, s ez a jelző komprehenzív módon használható a sör egészére nézve, mert fogyasztása olyan élményt nyújt, hogy ez miatt csak úgy dől belőlünk a latinos műveltség.

A hatvankilenc (érdekes, így betűkkel leírva nem is olyan naughty) egyébiránt a séf születési évszámát jelöli, címkén való megjelenésében pedig az általa igen kedvelt amerikai foci előtt tiszteleg.

Javasoljuk tehát, hogy a jövőben június kilencedike piros betűs nappá avanzsáljon a naptárban, hiszen az ünnepléshez tökéletesen megfelelő sört már megtaláltuk, s egyébként is milyen felháborító tény az, hogy minden elképzelhető dolognak van már világnapja, a nyelésnek és a nyalásnak meg még nincs???