Címke: Zirc

831. Zirci Apátsági Fructum

Említettük a múltkor, hogy a transzcendensebb főzeteket nagyobb vész közeledtére tartogatjuk, az ember nem pazarolja a szentöltvizet feleslegesen. Mivel a héten advent negyedik vasárnapja is eljövend (már ha addig relatíve minden jól megy), úgy érezzük, itt az idő egy kis segítségért fohászkodni, hogy ezt a szeretetes dolgot sérülésmentesen át tudjuk ugrani. Nagy becsben tartott, ám mindig a legfontosabb pillanatban elnémuló belső hangunk szerint ez alkalommal a Zirci Apátsági Manufaktúra Fructum hívójelű félbarna meggyes söre lesz az, ami megadja majd a kellő lendületet. S mivel az olyan nehezen meghatározható metafizikai fogalmak, mint a hit, a remény, az öröm és a szeretet (melyeket az adventi gyertyák jelképeznek) a magunkfajta lelki szegények számára akár a Holdon is lehetnének, így számunkra leginkább a sörösüveg inkarnációja, görögösebb műveltségűek kedvéért szarkószisza jelenti mind a négyet egyszerre. Az utolsó gyertya egyébiránt Szent János nevében is világít, aki prófétaként prédikált a népnek a Megváltó eljöveteléről, aztán amikor találkoztak, némi meghatás és rábeszélés után meg is keresztelte. Halálát a testiséget sem nélkülöző körmönfont női praktikáknak köszönhette. Salome táncától Heródes olyannyira kellemesen félmerev állapotba került, hogy a hölgy egy kívánságát hajlandó volt teljesíteni. Anyai sugallatra a kidolgozott testű leányzó János fejét kérte az uralkodótól, amit meg is kapott, a tálcával együtt. Állítólag Salome később úgy halt meg, hogy tánc közben beszakadt alatta a jég (azt, hogy az adott földrajzi szélesség és hosszúság metszéspontján hogy került a víz ebbe a halmazállapotba, inkább ne feszegessük), a lék széle pedig levágta a fejét. Tanulság: kerüld a vizet, igyál sört.

Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése 1607-1608

Szomorú sorsú szentünkről egy betegséget is elneveztek, a nyavalyatörést emlegetik a népek Szent Vitus mellett Szent János táncaként is. A kórságot okozhatják az A csoportú béta-hemolizáló streptococcusok, melyeknek egyébként még a garatgyulladást, az ótvart és a nekrotizáló lágyrészfertőzést is („húsevő baktériumok”) köszönhetjük. Tanulság: kerüld a vizet, igyál sört.

Vitustáncosok Luxemburgban; a járványtól megszállottakat Szt Villibrod templomába vezetik (XVI. század, Breughel rajza után)

Megrettenve eme puruttya betegségektől, rögvest ki is töltjük ma esti italunkat, mely a pohárba kerülve szűretlenségének megfelelően ködös, sőt, zavaros képet mutat. A félbarna mibenlét vöröses villanásokkal egészül ki, habja enyhén drapp, krémes, tapadós, szép nagy lyukakkal. Illata gyümölcsösen savanykás, picit boros, némi élesztő is előkerül, melegedés közben erősödő gabonákkal. A korty finoman karamellás nyitánya után a meggy ízvilága veszi át az irányítást, a középtájt belépő keserűk is marcipánosak, gyümölcsmagosak. A vége fanyar, az utóíz enyhén édes. Alacsony alkoholtartalmú (4%), könnyen iható, műmájer műmeggyektől mentes, a gyümölcs savanykás-kesernyés oldalát megmutató, azt kidomborító sör, meglehetősen bárdolatlan szénsavakkal. Utóbbinak tulajdonképpen örültünk, ettől a mennyiségtől már a streptococcusok is sz@rul tudják érezni magukat, így nekünk ma este nem kell táncolnunk.

Dictum, factum, punctum.

Illetve Fructum.

819. Zirci Apátsági Lager

Rögvest belegyalogolunk ebbe a kissé zavaros október végi-november eleji ünnepcsokorba, amiről idén kizárólag annyi konkrét információval rendelkezünk, hogy kisebbik lányunk mindenképpen dobogós helyen szeretne végezni az óvodai tökfaragó versenyen. Kicsit hülyén nézhettünk magunk elé, mert eme kijelentés aztán záros határidőn belül többször is elhangzott, úgy játszadozva a szórenddel, hangsúllyal és hanglejtéssel, ahogy erre csak egy hatéves nőnemű képes. A magunkfajta ingatag lélek hasonló stresszhelyzetekben egyből a menekülési útvonalat kezdi keresni (elegánsabban fogalmazva időt hagy a fejvesztett rémület és/vagy a páni félelem pusztítása után a vékony civilizációs máz visszatelepedésére), irány tehát a kamra, ahol vigasztaló fénnyel ragyognak fel a különböző apátsági főzetek, nyugalmat adva és az irányt kijelölve. Egy mezítlábas lágert kapunk le a polcról, egyrészt mert ez van a legközelebb, másrészt még azért talán nem akkora a baj, a nehézlovasságot decemberben kell bevetni. Aprót jubilálunk a zirciekkel kapcsolatban, lévén ez a tizedik sörünk tőlük, ebből adódóan pedig már annyi mindent meséltünk róluk, hogy most nyugodtan koncentrálhatunk a tökökre. Jack O’Lanternről hallott már mindenki, a tökről meg köztudott, hogy csak ámerikánus hatásra dublőrködik a takarmányrépa helyett.

Tradicionális répamaszk másolata, Museum of Country Life, Írország

Minél több réteget rántunk le az ünnepkörről, annál szúrósabb tekintettel nézegetjük a mi példányainkat, ezért amikor kiderül, hogy az eredetileg kelta hagyományt a keresztény egyház egyetlen tollvonással beolvasztotta saját litugiájába (oké, nem egy tollvonással, de jól hangzik. Az egyház keleti fele Mindenszentek ünnepét már 380-ban megtartotta, ezért a szokásos ultragyors reakcióidőt használva IV. Bonifác pápa 609-ben áthozta nyugatra is. A Pantheont gyorsan felszentelték Szűz Máriának és a vértanúknak ajánlva [állítólag vagy harminc szekérnyi vértanúmaradékot transzportáltak át a katakombákból a főoltár alá], az eseményt pedig, mely május 13-ra esett, vagy százhúsz évvel később III. Gergely nyilvánította a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden TÖKéletes, igaz embernek” emléknapjává. Újabb évszázad teltével aztán IX. Gergely áttolta a dolgot november 1-re), már sandán vigyorogva kapjuk ki a nagykést a fiókból. Si Deus pro nobis, quis contra nos?

A Pantheon és egy újabb latin felirat: “Marcus Agrippa Lucius fia, harmadízben konzul építtette”

Előbb azért kitöltjük és megszaglásszuk ezt a lágert, bele is kóstolunk, türelemre intve a toporzékoló fehérnépet, a tökök nem szaladnak el. Átlagosnak mondható megjelenés, világos arany szín, a hamar összeomló hab vékony karikát hagy maga után a pohár fala mentén. Illata savanykás, zöldalmára emlékezteti az embert, kicsit csavar is egyet az orron. A korty eleje furcsán fűszeres, csípős, emellett pedig kifejezetten savanyú. Középtájt a maláták is kezdik összeszedni magukat, bár túl sok idejük nincs, mert rögvest utánuk berobbannak a komlók, nem túl tetszetős módon nyers, bárdolatlan, gyógynövényes keserűkkel. A tűzijátéknak mindenesetre hamar vége lesz, a lecsengés rövid, száraz, kissé földes.

A „nem túl meggyőző” és a „megosztó” kifejezések jutnak eszünkbe leginkább az apátság eme produktumáról, ittunk már jobbat tőlük, remélhetőleg még fogunk is. Közben a hatéves befejezte a megálmodott minta előrajzolását, úgyhogy a pengét laza mozdulattal felkapva indulunk tökfejeket lékelni. Nincs kegyelem.

777. Zirci Apátsági Rozsos Pale Ale

Hasonlóan a két nappal ezelőtti állapotokhoz, ma is herepállasztó, illetve gatyarohasztó hőség volt, de ha ebből az irányból rugaszkodunk neki, bizony hosszú és kissé izzadtságszagú lesz a dolog. Használjuk inkább a jóval irodalmibb „gabonaérlelő” jelzőt, mert segítségével rögvest egy gyönyörű hármas útelágazás közepén találhatjuk magunkat, tanácstalanul vakargatva szegény fejünket. Ám hamarosan erőre kapunk, hiszen régen sejtjük már, hogy teljesen mindegy, melyik irányban indulunk el, úgyis oda fogunk érkezni, ahol éppen akkor lennünk kell. Lássuk, mit mutat nekünk a Rozs feliratú tábla. Nagyjából 2500 esztendeje termeljük és nemesítjük ezt a gabonanövényt, s mivel perjefélével van dolgunk, rögvest nagyobb respekttel röffentjük be hétvégenként a fűnyírót. Sok benne a rost és az ásványi anyag, rendszeres fogyasztása esetén búcsút inthetünk az aranyérnek. Sörfőzésre is kiválóan alkalmas, a zirci apátsági főzde pedig ezt bizonyítandó, az Alevation-sorozat keretein belül jelentetett meg egy rozsos pale ale-t. Kitöltve kellemesen narancsos, félbarnába hajló sört nézegethetünk. Törtfehér habja közepes, de kitartó, alóla az újvilági aromakomlóknak (Amarillo, Citra, Cascade) köszönhetően édeskés, virágos, fűszeres illatok gomolyognak kényelmes tempóban elő. A korty eleje gabonásan édes és telt, aztán a citrusos-déligyümölcsös, picit földes komlóvonalat megtámogatja a jó öreg Magnum a maga németes alaposságával, ám túlzásokba nem esünk, a 23-as IBU megfelelő ütemben találkozik elképzeléseinkkel. A keserűk szépen elhúzódnak a korty végéig, az utóízben pedig ismét a gyümölcsöket tapsoljuk vissza. A 15,5-ös Ballingba könnyű beleképzelni azt a sok jótékony hatású rostot, az 5,1-es alkohol pedig pont akkorát taszít hőmérséklettől megviselt idegrendszerünkön, hogy könnybe lábadó szemekkel silabizáljuk a második táblán lévő nevet: Robert Burns. A harmadikon pedig mi egyéb szerepelhetne, mint J. D. Salinger neve? Az író Zabhegyező címen futott regényét (Gyepes Judit fordítása) pár évvel ezelőtt Barna Imre ültette át ismét magyarra, immáron az eredeti címet (The Catcher in the Rye) jobban figyelembe vevő Rozsban a fogó-t kell keresgélnünk a polcon. Burns versét emlegetik a regény szereplői is, s még mielőtt belefeledkeznénk ebbe az 1782-es remekbe (habár dal formájában már jóval előbb ismert és szexuális utalásai miatt kedvelt is volt, alábbi olvasatában a gin kifejezést if-ként érdemes értelmezni, mondom, 1782), véssük jól az eszünkbe, hogy nem mindegy, hogy “if a body catch a body”, vagy “if a body meet a body”. Nagyon, nagyon nem mindegy.

O, Jenny’s a’ weet, poor body,
Jenny’s seldom dry:
She draigl’t a’ her petticoatie,
Comin thro’ the rye!

Comin thro’ the rye, poor body,
Comin thro’ the rye,
She draigl’t a’ her petticoatie,
Comin thro’ the rye!

Gin a body meet a body
Comin thro’ the rye,
Gin a body kiss a body,
Need a body cry?

Gin a body meet a body
Comin thro’ the glen
Gin a body kiss a body,
Need the warl’ ken?

Gin a body meet a body
Comin thro’ the grain;
Gin a body kiss a body,
The thing’s a body’s ain.

776. Zirci Apátsági Alevation Saison

Átlendítettük magunkat az idei évzárókon és ballagásokon, utóbbiban ez alkalommal én is erősen érdekelt voltam nagyobbik leánykám áltsulis búcsúzása kapcsán. Az általam gyakran hangoztatott bölcsesség szerint minden generáció legfőbb feladata jobbnak lenni az előzőnél, lévén ez a fejlődés lényegi eleme. Ezért még akkor sem bőgtem, amikor Annát negyedik alkalommal is szólította az igazgatónő, hogy átvegye a neki ítélt újabb díjat kiváló tanulmányi és sporteredményeiért. Szóval csak belement valami a szemembe, nem érzékenyültem el, boys don’t cry, inkább valamiféle büszkeséggel vegyes, igen emelkedett hangulatba kerültem, alevation, you know, és jé, mit tesz a véletlen, van ilyen elnevezésű sörünk kettő is. Igazából háromnak kellene vigyorognia a polcon, de ami késik, nem múlik, majdcsak megérkezik a hiányzó ABA (American Brown Ale) is. Rövid ideig tartó, ám annál nagyobb csend után újra mozgolódás látszik a zirci apátok háza táján, az Alevation-sorozattal mindenképpen látványos lehet a visszatérés. Lassan itt a saisonok szezonja, s ebben az a legelképesztőbb, hogy ezt a félmondatot az elmúlt öt esztendőben még egyszer sem írtuk le. A típusról már esett szó, vallon testvéreink készítettek a herepállasztó nyári hónapokra efféle könnyed, frissítően gyümölcsös, alacsony alkoholtartalmú söröket. Közeli rokona a Biére de Garde, a csökönyösen pongyola fogalmazású ámerikánusoknál Farmhouse Ale név alatt is futhatnak, ám ezt vén európaiként nyugodtan kérjük ki magunknak. A zirciek saisonja világos szalmasárga színű, enyhén opálos sör vaskos, közepesen tartós habbal. Illata kifejezetten és harsányan fehérboros, némi citrusos elhajlással. Utóbbit a Lemondropnak köszönheti, mely a Cascade és az USDA (United States Department of Agriculture) jóégtudja hányas kódszámú komlójának alig pár esztendős szerelemgyereke, kifejezetten saisonokhoz és búzasörökhöz ajánlva. Az ízvilág gyümölcsösen, citrusosan fanyar, a komlók itt még teljesen a háttérben maradnak. A szénsav kifejezetten erős, csípi a nyelvet, fűszeres érzetet kölcsönözve a laza, könnyed (10,5 °B) kortynak. A vége a típusra jellemző módon nagyon száraz, enyhén, finoman kesernyés. Az alkoholtartalom a klasszikus asztali (4,5%), IBU 20,3. Szépen feladott labda a szentéletűek irányából, ám a típus hazai, meglehetősen visszafogott ismertsége és népszerűsége, valamint a 800 HUF környéki vételár miatt látványos karriert nem jósolunk neki.

U.I.: reneszánsz műveltségű, illetőleg amatőr/profi csillagász olvasóinktól további tippeket várunk a csomagoláson látható csillagképpel kapcsolatban. Mi magunk a Grus mellé húzzuk a strigulát.