Itt van hát a negyedik ötödik elem (4th5th, csak hogy büntessünk) a daruvári főzdétől, részünkről a zárótétel, és virtuálisan máris kezdünk kalapozni, hogy összejöjjön a pénz Ádám barátunk jövő esztendei horvátországi nyaralására, hogy a hiányzó tételeket begyűjthesse. Adakozzatok és sokasodjatok.
Típusunk ez alkalommal egy American Blonde Ale (ABA, nem, nem kezdünk párhuzamokat keresgélni harmadik királyunkkal, kinek „midőn testét a sírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan és sebhelyeit begyógyúlva találták”, ahogy a Képes Krónika fogalmaz. Mint egy young adult vámpír romkom, nem?), amit az unalmas lágerek ellen találtak ki az újvilágiak valamikor az 1980-as években, s azóta egyfajta kapudroggá avanzsált a kézműves sörök irányába. Komlózása általában – és az APA-hez képest – kevésbé erőteljes, de természetesen itt is érvényes az ahány ház, annyi szokás tétel.
Adósok vagyunk még a Janković-szál elvarrásával is, úgyhogy hajrá, ideje főzdét alapítani. Antun Janković gróf örökös nélkül távozott e siralomvölgyből, vagyonát és uradalmait testvére, Ivan kezelte és élvezte. Nála ugyan akadt gyerek, nyolc is, de csak egy érte meg a felnőttkort, Izidor, és vele végre célegyenesbe érünk. A tehetséges és előrelátó gazdaember mér az 1800-as évek elején nekilátott külhoni mesterembereket csalogatni és telepíteni a környékre. Jöttek is szép számmal németek, magyarok és – ami történetünk szempontjából a legfontosabb – csehek. Az 1840-ben felépült sörfőzdében is ők kezdtek el dolgozni, a magukkal hozott recepteket és technológiát alkalmazva, már a kezdetektől szép sikereket érve el. A főzde Staročeško márkanév alatt készített és forgalmazott söre ezt a mutatósan ívelő hagyományt követi, mellé simul kényelmesen a 5th Element-sorozat.
A grófi család történelmi menetelése 1904-ig tartott, Julije Janković halálával a vérvonal is megszakadt, de azért ne szomorkodjunk, négy évszázad nem rossz teljesítmény, igyunk egyet rá.
A pohárba kicsit a borostyán irányába hajlóan aranyszínű sör kerül, habja átlagosan vastag, csipkés, kitartó. Illatában a komlók földes, citrusos, virágos aromái viszik a prímet, mögöttük a maláták karamellje kontrázik. A korty könnyedén közepes, a szénsavak nekünk kissé élénkek. Ízvilágának a visszafogott malátás édesség ad keretet, melyen belül a 3C-s komlózás (Cascade, Centennial, Chinook) uralja a terepet. Enyhe/közepes keserűk mellett – 26 IBU – gázolhatunk a vadvirágos réten a citrusliget irányába, bár lehet, hogy túltoltuk kissé a bukolikát. A vége átlagos lecsengésű, komlós, az utóíz gyümölcsösen savanykás.
Szépen szerkesztett, jól iható sör, az 5,3-as alkoholtartalom optimális egy ilyen augusztusi hétvégére, amikor a képviselt elem, a tűz annyira nem is hiányzik senkinek, maximum a bogrács alá. Tegnap volt a sör világnapja, de nem értünk rá, mer’ ittunk, ezért most emeljük poharunkat e nemes alkalomra, másik kezünkkel pedig Daruvarnak intünk búcsút. Harmadik kezünkkel Ádámot veregetjük vállon, ismét megköszönve neki a tartalmas ajándékot.
