1050. The Beertailor Stardust

A The Beertailor univerzumának következő söre ismét egy NEIPA, ami Stardust névre hallgat, erről meg az jutott az eszünkbe, hogy a reménytelenül romantikus és/vagy köldökbámulós népek mekkora előszeretettel hangoztatják, miszerint mindnyájan a csillagok gyermekei vagyunk. Bizonyos értelemben ez így is felfogható, hiszen minden olyan anyagnak és elemnek, melyből a bolygónk és a rajta lézengő élőlények össze lettek gyúrva, érkeznie kellett valahonnét, ahogy azt a tudomány néha kiábrándító és unalmas, ám végtelen lehetőségeket rejtegető asztaltársaságának tagjai állítják. A csillagpor kissé pongyola, de annál népszerűbb megfogalmazása egy meglehetősen összetett problémakörnek. Gyakran összemosódik a kozmikus por és a preszoláris szemcse kifejezésekkel, pedig ki az, aki legszebb álmából kelve nem mantrázza azonnal az örök igazságot: Minden csillagpor preszoláris szemcse; de nem minden preszoláris szemcse csillagpor. A legszebb a dologban az, hogy ezt nem muszáj elhinni, utána lehet járni. Ez egy nagyon vonzó lehetőség az asztaltársaság tagjai számára.

’69-ben Ausztráliában lepottyant egy, a széntartalmú kondritok osztályába tartozó meteorit, melyet arról a kis településről neveztek el Murchison meteoritnak, melynek határában összeszedegették a darabokat. Buzgó és hosszadalmas tanulmányozás után megállapították, hogy egyes szilícium-karbid részecskéi hét milliárd év körül mozognak életkorilag. Ez majd’ három milliárddal több, mint a Naprendszer kora. Nem azért nyúlunk most a pohárért, mert nem tudjuk elképzelni, vagy elhinni a dolgot, hanem tiszteletből. Éljen minden preszoláris szemcse!

Preszoláris szemcse a Murchison meteoritból

A Stardust rostos gyümölcslére emlékeztető megjelenése megszokott e típusnál. Habja vaskos, tartós, enyhe bézs árnyalatú. Illatában először többféle déligyümölcs keveredik (citrusfélék, maracuja), aztán némi idő teltével ez letisztul, előjön a szőlő, mégpedig csemege. Újabb percek múlva ehhez jó adag cukorszirup csatlakozik, így már nem tétovázunk: Márka. A korty kellemesen húsos, köszönhetően a gabonaféléknek: árpa- és búzamaláta, zab, zabpehely. A finom fehér csemegeszőlős vonal az ízben is szépen kidomborodik, erről a gyártó által konkrétabban meg nem nevezett ausztrál komló(k) tehetnek. Ha tippelnünk kellene, akkor az Enigma mellett voksolnánk.

Ízletes, a maláták édességét, a gyümölcsök aromáit a komlókeserűkkel ügyesen balanszírozó sör, a főzde termékei közül eddig ezt kedveltük a leginkább. A 6,2-es alkohol zenehallgatásra is csábít, nyugodtan jöhetne valami David Bowie Ziggy Stardust-korszakából, mi most mégis inkább a jó öreg Jean-Michel André Jarre-t választjuk (75 éves, gondoltátok volna?), aki Armin van Buuren közreműködésével alkotta az alábbi zeneszámot.

1049. The Beertailor Heat Wave

Egy hete éldegélünk csendesen és szerényen egy törött foggal. Fájni nem fáj, de új útvonalakat és felületeket vagyunk kénytelenek táplálkozás és rágás terén memorizálni. Időnként hibázunk, s ilyenkor azért végigszalad hátunkon a hideg.

A kitűnő állapotban lévő hazai egészségügy (és még hosszan sorolhatnánk az egyéb részterületeket), ami talán utolsó métereit teszi meg rendkívül látványos ívű szabadesésének (vö. zuhanás), március elejére tudott nekünk helyet szorítani, nem kell mondanunk, hogy távolról sem tébé-alapon. A probléma jellegéből adódóan implantátum és/vagy hídépítés várható, ha pedig ezek anyagi vetületére gondolunk, ismét kiráz bennünket a hideg. Hogy ez a csúfság harmadszor ne történhessen meg velünk, leemeljük a polcról a The Beertailor Heat Wave elnevezésű sárgabarackos gose-ját. Reméljük, nem lesz annyira sűrű, hogy rágni kelljen. A névről nekünk, hímsoviniszta disznóknak elsőként természetesen Robin Williams jut az eszünkbe a Mrs. Doubtfire című filmből, ahogy a konyhai bénázás után fedőkkel püföli kigyulladt műmelleit, majd pihegve kijelenti: „Még csak egy napja vagyok nő, és máris hőhullámok gyötörnek!”

Hogy a menopauza ideje alatt miért alakulnak ki hőhullámok, pontosan még nem tudjuk. Lehetséges, hogy az ingadozó ösztrogéntermelés hatással van a hypothalamusra, esetleg a termoneutrális tartomány szűkülése a ludas, de lapulhat a háttérben a szerotoninreceptorok számának növekedése is. Tény, hogy a változókorú nők döntő többségét érintő dologról van szó, amire csinos kis iparág telepedett az elmúlt évtizedek alatt. Megemlítendő, hogy Williams mester a hot flashes kifejezést használja, heat wave alatt az angolszászok egy meteorológiai jelenséget értenek.

Amikor a troposzféra felett egy anticiklon (magas nyomású terület) alakul ki, és az nem engedi elmozdulni a talaj felett összegyűlt meleg levegőt, hőhullámról beszélhetünk. A hőhullámok komoly hatással lehetnek a környezetre (szárazság, erdőtüzek), nem is beszélve az emberi szervezetről. Nem csoda, hogy már az 1500-as évekből is vannak feljegyzések az ilyen extrém időjárási megnyilvánulásokról. 1743 júliusában Kínában több mint tizenegyezren haltak meg a tartósan 40 °C feletti hőmérséklet miatt. A hőhullámokat manapság a tornádókhoz hasonlóan kategorizálják és elnevezik. Népszerűek a poklot idéző titulusok, így van már Lucifer, Cerberus és Charon nevű hőhullámunk is. Felkészül Lilith, Mahalat és Naama.

Oké, hogy kék, meg h, de ez meleg

Mielőtt kiszáradnánk, töltünk és szaglászunk. Sörünk opálos narancsszínt mutat, habja vaskos, hangos, gyorsan és pezsegve múló. Illatában erőteljes savanyúságok jelentkeznek, majd ezek csitultával óvatosan megmutatja magát a barack és a koriander. A só, mint a Nova esetében, itt is kezdőkörös, de kevésbé fajsúlyos. A típusra jellemző savanyú hatás sem olyan bárdolatlan, ám a gyümölcs és a fűszer még így is halovány kontrasztanyagnak bizonyul. A végén a koriander felvillan, az utóíz enyhén sós.

Apró kortyokban, gyakori nyelvcsettintésekkel fogyott el, egy hőhullám közepén – megfelelő behűtéssel – biztosan bátrabbak lettünk volna.

Rágni nem kellett.

1048. The Beertailor Vortex

Három percen belül ötödször figyelmeztetjük magunkat, hogy a vortex-re koncentráljunk, ne a Röltex-re, de nem sok értelme volt a dolognak, ezért le is írtuk, hátha így megszabadulunk a rövidárutól és a lakástextiltől (a Rövidáru és Lakástextil Kiskereskedelmi Vállalatot 1950-ben alapították, akkortájt rendkívül innovatív dolognak számított például az év eleji leárazás, amit e cég próbált ki először, nem is beszélve az önkiszolgáló rendszer bevezetéséről, ami szintúgy az ő nevükhöz fűződik. Nem is csoda, ha nem mennek ki a fejünkből).

A vortex kifejezés ellenben örvényt jelent, és akkor jön létre, ha valamilyen folyadék vagy gáz egy része egy tengely körül körbefordul. Itt szeretnénk rögtön cáfolni a Gaspard-Gustave Coriolisról elnevezett tehetetlenségi erővel kapcsolatos városi legendát, miszerint az északi féltekén a lefolyóknál mindig az óramutató járásával ellentétes irányban keletkezik örvény, a déli féltekén meg fordítva. Mivel egy fürdőszobában nem tudunk olyan körülményeket biztosítani, hogy a lefolyó vízre csak a Coriolis-erő hasson, ezért mindkét iránybeli forgás bármikor létrejöhet. Ha pedig a kádunk az Egyenlítőn álldogál, akkor végképp nem tudjuk majd megmondani, melyik irányba kezd örvényleni a víz, mert a bolygó szögsebességének helyi függőleges komponense nulla, punktum, q. e. d.

Litográfia a francia matematikusról

A világirodalom (és a világ) egyik leghíresebb örvénye a Norvégiához tartozó Lofoten-szigetcsoportnál található Maelström, melynek cca. hat kilométernyi tölcséréért az árapály és az uralkodó széljárás, irodalmi hírnevéért pedig E. A. Poe a felelős. A novellát 1841-ben adták ki A Descent into the Maelström (A Maelström poklában, fordította Pásztor Árpád) címmel, e mű előtt tisztelgett aztán 1962-ben Arthur C. Clarke Maelstrom II című írásával. A kortárs sci-fi rajongói Liu Cixin döbbenetes Háromtest-trilógiájának záró kötetében is találkozhatnak Poe-ra és művére történő utalással.

A Maelström ábrázolása Olaus Magnus 1555-ben megjelent Historia de gentibus septentrionalibus című munkájából

Mielőtt mi is a csillagok közé emelkednénk az örvényekkel, bontjuk és töltjük a mai napra rendelt saját Vortex-ünket, amit Beertailor-ék készítettek és csomagoltak a megszokottan elegáns dobozba. A pohárba kerülő NEIPA a várt ködös, rostos gyümölcsleves megjelenést mutatja, habja koszosfehér, puha, meglepően vaskos és tartós. Illata sziruposan édes, ebben tobzódnak a gyümölcsök: ananász, mangó, maracuja, és még valami ott hátul, amiről most még nem tudjuk eldönteni, körte-e vagy barack. A korty a szénsavak miatt kissé csípősen nyit, a gyümölcsök és a keserűk között jelzésértékű csak a határ, nagyon korlátozott a mozgásterük, amit sajnálunk, mert jobban ki szerettük volna bontani az Ahhhroma és a Nectaron ízeit, de hiába kóstolunk újra és újra, ilyen rövid távon nem vagyunk versenyképesek, ott marad az „ebben még lett volna valami”-érzés.

A vége kellemesen, bizsergetően fűszeres, mostanra a voksunkat is sikerült letenni a barack mellé, s amíg a 6,2-es alkoholt várjuk, csendes elképedéssel figyeljük, micsoda felvételeket készített a Cassini űrszonda a Szaturnusz északi poláris vortexének kialakulásáról.

A Szaturnusz északi hexagonális örvénye

1047. The Beertailor Nova

Következő szabósörünk egy gose, amibe mangót és maracuját is pakoltak gondos kezek, nem is beszélve a korianderről. A neve Nova (nem bírtuk kihagyni), amiről elsőként Pierre Boulle 1963-ban megjelent kultikus műve, A majmok bolygója jut eszünkbe, illetve ennek egyik alakja, a rendkívül vonzó, ám kissé műveletlen hölgy, akiért a főhős bármire képes, lásd:

„Igen bizony, én, a teremtés koronája, elkezdtem körben forogni kedvesem körül! Itt az egybegyűlt majmok előtt, akik mohón figyeltek, egy öreg orangután előtt, aki közben titkárnőjének diktált, egy nőstény csimpánz előtt, aki jóindulatúan rám mosolygott, én, egy több ezer éves fejlődés végső remeke, egy ember, aki a rendkívüli kozmikus körülményekben kereshette csak mentségét, és e pillanatban meg volt győződve, hogy sok minden akad a csillagokban és az égben, amiről az emberi gondolatnak még halvány sejtelme sincs, szóval én, Ulysse Mérou, akár egy hím páva, szerelmi táncot lejtettem a szépséges Nova körül.”

A nők és a majmok bármit ki tudnak hozni az emberből.

Nova – Linda Harrison – civilben. A hordókban sör is lehet(ett)

Nova nevű (megint!) település hazánkban is található, a kies Zalában, Hernyéktől egy kicsit visszafelé, Mikekarácsonyfától északra. Festői kis település, egyházszentelésében a salzburgi érsek már 850-ben írásban említi, van egy mamutfenyője is a Kossuth utcában, de a sörünk nem róla kapta nevét. A dobozon ugyanis egy fénylő pont húz maga után valami csóvafélét, s ha ez így van, akkor szomorkás képzavarral állunk szemben. Csóvája az üstökösöknek van, a nóváknak nincs. Azok csak robbannak, de nagyot. Kataklizmikus változócsillagoknak is nevezik őket, ami ugyanolyan szép, mint a nóva, csak tovább tart leírni. Tycho Brahe dán csillagász figyelt meg először egy ilyet 1572-ben, munkáját De nova et nullius ævi memoria prius visa Stella címmel jelentette meg, innen a név.

Fantáziarajz egy gerjedőfélben lévő törpéről

A nóvákhoz kell egy fehér törpe és egy másik, fősorozatbeli csillag (Hertzsprung–Russell diagram, emlékszünk?), oszt’ ha ezek ketten egymás mellé keverednek, indulhat a buli. A nagyobb csillagról gázok áramlanak a törpére, és amikor a nyomás és a hőmérséklet eléri a kritikus értéket, fúzió indul be, aminek termonukleáris robbanás lesz a vége. Ez erősen hasonlít egy laza péntek esti, halványan szexuális jellegű kaland általános forgatókönyvére, no de hát istenkém, mindnyájan az Univerzum gyermekei vagyunk. A nóvák nem semmisülnek meg a robbanáskor, rendszeres időközönként megismétlik a mutatványt. Típustól függően két kitörés között néhány nap, illetve egymillió év telik el, csak győzzük kivárni.

Addig is kitöltjük magunknak a mi Nova-nkat, mely átlátszatlan, klasszikus narancsszörp színben pompázik. Harsányan és látványosan pezseg, habja másodperceken belül nyomtalanul eltűnik, a Fanta-feelinget immár semmi sem zavarja. Illata szúrós, almaecetre emlékeztető, némi élesztővel és távoli tengerekkel. A só adja a korty nyitóízét is, aztán a szerintünk kissé erőteljes savanyúság lép előre és úrhodik el. Viszont mire tolakodónak kezdenénk érezni, csitul, a koriander a gyümölcsökkel és a malátákkal együtt ad némi kontrasztot, bár egyensúlyról korántsem beszélhetünk, illetőleg a trópusokra sem repített bennünket a leírásban olvashatókkal ellentétben. A vége száraz, savanykás, egy pici só is marad a fogzománcon.

Nem egy szofisztikált gose, de miért kellene annak lennie? Mi örültünk neki, este meg is nézzük, mit művelt Charlton Heston és Linda Harrison egymással 1968-ban.

Annak el kell sülnie

1046. The Beertailor Red Dwarf

Remek kis sorozatra bukkantunk a The Beertailor portfóliójában, s merthogy a csillagászat legalább akkora libling, mint a sörök, most legalább indokoltan játszhatjuk itt az okostojást. Kezdésként a Red Dwarf nevű west coast IPA-t választottuk, mert a kamrapolc elé járulás előtti percekben éppen egy Putyinról szóló cikket futottunk át, és még nem ment ki a fejünkből az a nyomorult zsebmatyi. Mint minden valamirevaló diktátor, ő is mélynövésű, a testmagassága természetesen államtitok, becslések szerint 165-168 cm lehet. Koptatja is szorgosan a magasított talpú cipellőket, az állami duma szakemberei pedig valószínűleg napi szinten pesálnak véreset, mire a megfelelő grafikus programokkal kiemelik őt a tömegből. Mimagyarok büszkén kihúzhatjuk magunkat, saját hízlalású ártányunk egy fél bakarasszal magasabb a ruszkik vezérlő csillagánál, ó öröm, ó mámor. Ez is mutatja, hogy nekünk még egy tisztességes diktátorra sem futja.

A jó öreg Vlagyimir magassarkúban pózol

A vörös törpék a HR-diagramon (Ejnar Hertzsprung és Henry Norris Russell tudósok által kidolgozott csillagfejlődési grafikon) a jobb alsó sarokban találhatóak meg. Nagyon kevés fényt sugároznak, az is jórészt infravörös. Maghőmérsékletük eléri ugyan a 3 millió K-t, ami elegendő a hidrogén héliummá alakulásához, de az igazán bivaly energiákat produkáló héliumfúzió beröffenéséhez ennél jóval több kellene (úgy százmillió K). Ezért szegény vörös törpékből sosem lesz vörös óriás, cserébe viszont szinte felfoghatatlanul hosszú az élettartamuk.

Piros pöttyök a jobb alsó sarokban

Mivel igen takarékosan égetik az üzemanyagukat, virgonc legénykoruk akár 6000 milliárd évig is tarthat. Ez olyan böszme nagy idő, hogy a csillagászok még elméletileg sem figyelhettek meg nagypapakorú vörös törpét, mert az Univerzum becsült kora úgy 13,7 milliárd esztendő lehet. Hol van még a buli vége?

Természetesen az jár a fejünkben, mennyi sört lehetne meginni akár feleennyi idő alatt, mert azért nem vagyunk telhetetlenek. A Red Dwarf ráadásul még jó is, hiszen kitűzött céljukat – miszerint igyekeznek a hagyományos és a modern IPA-k ízvilágát ötvözni – szép eredménnyel teljesítették. Kinézete, a szűretlenség ellenére is kevésbé ködös, borostyánba hajló árnyalat, valamint a komló relatíve izmos keserűi west coast jegyeket mutatnak, míg a NEIPA-vonalat olyan könyörtelen aromabombák fémjelzik, mint az Ahtanum (a grapefruit sem tud ennyire grapefruit ízű lenni), a Sultana (a névváltoztatáson átesett Denali, ananászban nyomul erősen) és a Cryo Mosaic (rendkívül alacsony hőmérsékleten feldolgozott komló, mely így felhasználáskor sokkal „töményebben” adja le a kívánt aromaanyagokat, esetünkben a trópusi gyümölcsös, citrusos, gyantás, földes jegyeket).

A vörös törpékből irgalmatlanul hosszú idő után valószínűleg fehér törpe lesz (de nem olyan, mint a jelenleg is ismert fehér törpék, mert azok vörös óriásokból lettek, csak a gravitáció és a magas hőmérséklet megrogyasztotta és szénné fuzionálta őket. A még nem ismert típus elvileg héliumból fog állni.), mi viszont erősen reménykedünk, hogy nem kell ennyit várni arra, hogy újra összefussunk ezzel az izgalmas és élménydús főzettel.

A Proxima Centauri a hozzánk legközelebb eső vörös törpe 4,24 fényévnyire van tőlünk.

1045. The Beertailor APA

Két nappal ezelőtt vacsorakészítés közben egy 1985-ös kabaréfelvételt hallgattunk, amiben Rudolf Péter énekelt egy vicces dalocskát a House of the Rising Sun The Animals-féle feldolgozásának dallamára. Itt hallgathatja meg, aki akarja 21:43-tól:

A színművész által említett két név (Alan Price és Eric Burdon) az együttes alapító tagjait, egyben billentyűsét és énekesét takarja.

A dal viszont nem az ő szerzeményük, annak eredete a múlt homályába vész. Valószínűleg egy angol népdal lehet az alapja, erre számtalan vélt vagy valós nyelvészeti, néprajzi és népzenei bizonyíték van talonban. Nekünk szimpatikus a Rising Sun felőli megközelítés, merthogy így hívták arrafelé annak idején a rossz hírű házakat, amik tömve voltak azokkal a lányokkal, de a francia eredetet igazolni kívánó elmélet sem rossz XIV. Lajos szerepeltetésével. A Roud Folk Song Index adatbázisban – ahová az összes angol nyelvű népdalt igyekeznek összegyűjteni – a 6393-as számot kapta és igen jó társaságba keveredett, mert ott van az Auld Lang Syne, a Pat-a-cake, pat-a-cake, baker’s man, a Hickory Dickory Dock és a John the Revelator is a környéken. Tessék mindegyiket meghallgatni.

Tény, hogy az amerikai bányászok már énekelték 1905 környékén, a legrégebbi rögzített változata pedig 1933-as. Clarence “Tom” Ashley és Gwin Stanley Foster nevével fémjelzett a dolog, hallga csak:

A mi koponyánkba épített lejátszó az Animals 1964-es változatát pörgeti, és amikor bepillantottunk a kamrába sört keresgélni, éppen ott tartott, hogy My mother was a tailor. Oké, akad itt néhány (Beer)tailor, az egyik ráadásul APA, így akár indulhat is a családi élet (amíg utóbbi le nem lép kártyázni és k*rvázni).

A nagytarcsai főzde világos aranyszínű söre vaskos és kitartó habkoronát visel, mely alól karamellásan édes, enyhén virágos illatok bújnak elő.

A komlózás tisztes, a 3C (Cascade, Chinook, Citra) hozza a megszokott és elvárt trópusi gyümölcsöket, de ez a sör egyértelműen a jól kidolgozott, stabil malátaalapja miatt marad emlékezetes, mert ennyire kerek kekszeket már régen ropogtattunk. Az utóíz halványan és kellemesen kesernyés, az öt százaléknyi alkoholtól pedig pont annyira lelkesül föl az ember, hogy a rossz hírű házaknak ugyan nem megy a közelébe, de a dalt azért meghallgatja megint:

1044. Hedon Helmut

A Hedon mostani búcsúsöréhez (volt már ilyen, lesz is még, ha az istenek úgy akarják, meg a lovak is húznak) azt találtuk ki, hogy meginvitáljuk a kollégákat egy olyan szabad asszociációs játékra, mint amilyet mi is gyakran (jó, rendben: állandóan) használunk az írások készítésekor (nem beszélve az élet egyéb területeiről, no de már megint túlzásokba estünk a zárójelek használatát illetőleg). Néhányan ugyan kérdezz-felelek alapon értelmezték a dolgot, de sebaj, hagytuk.

A kérdés rendkívül egyszerűen hangzott: mi jut eszedbe a „Helmut” szóról? A válaszadók engedélyével életkorukat is közöljük, már csak azért is, hogy kicsit világosabban látszódjon, mekkora rakás kaka felé száguld a honi közoktatás patkány politikusaink miatt. A nénizés-bácsizás meg ránk ragadt a kölykökről – időnként egyéb élősdikkel együtt -, mint kutyára a bojtorján.

Dóra néni (47, gyógyped, ő a zig, itthon is, naná, hogy vele kezdünk): Valami német pornószínész.

Rozika néni (63, ighá, magyar-orosz): Kohl.

Helmut Schmidt és Helmut Kohl

Andi néni (43, takarító): Nem is hallottam még. Hogy mondtad? Malamut?

Ildikó néni (54, iskolaőr): Elsőre semmi. Aztán a hel(l)-ről a sör. És a gyorsaság.

Melinda néni (38, tanító, erő- és magyar szak): Valami menyétféle? Vermut?

Csilla néni (36, tanító, ének): Fogalmam sincs, mi ez. Férfinév? Sör? De legalább alkohol, ugye?

Viki néni (35, tanító, ének): Odin és Thor.

Marika néni (44, takarító): Semmi. De tényleg.

Ildikó néni (41, pedasszisz): Energiaital.

Julika néni (60, tanító, orosz-drámaped): Sörmárka. Tuti.

Zsolti bácsi (61, matek-fizika): Hirtelen nem tudom hová tenni. Valami kancellár… Schmidt? NSZK?

Szandra néni (25, testnevelés): Nem tudom, mit jelenthet. Angol kifejezés?

Móni néni (36, iskolatitkár): Mi a t*k*m ez? Sapka?

Ica néni (52, konyha): Esküszöm semmi. Őszintén, nem tudom hova tenni.

Timi néni (33, takarító): Mi? Hááát… Passz. Árfolyam?

Eszter néni (63, tanító, technika): Németország. Meg a nácik.

Andi néni (36, tanító, ember és társadalom): Helmut? Mamut.

Piroska néni (42, biológia): Semmi. Életemben nem hallottam még.

Ezek voltak hát a mai napon elérhető kollégák moccanásai a témakörre, mi pedig engedélyeztük magunknak azt a luxust, hogy gondolkodás nélküli kegyelmi állapotban szívjuk fel a Hedon Helmut hívójelű bajor búzáját, ami egyébiránt szépen hozta a típus által megkövetelt alaki, formai és belbecsi követelményeket, tán csak a fanyarsága volt egy kicsit túltolva, de ennek egy gutaütött nyári napon még örülni is tudna az ember.

Éljenek a Helmutok, a vermutok, a malamutok és a mamutok.

1043. Hedon Mon ami

Nincs is jobb annál, mint ha az elmúlt napok mámoros időszakait követően egy józan gondolkodású, kimért és korrekt úriembert, illetve a vele fémjelzett sört helyezünk górcső alá. Ahol a logika kérlelhetetlen szigorúsága békésen megfér az élet apró dolgainak élvezetével, ott bárki megnyugvást lelhet, még a mi megrongyolódott idegrendszerünk is elernyedhet.

A Hedon Mon ami elnevezésű belga búzasörének díjnyertes csomagolásáról Poirot mester kackiás bajuszkája somolyog ránk. E jellegzetes, a retinákba mélyen bevésődő keménykalap-csíptető-bajusz kombót egyértelműen a karakter leghíresebb, azt legtöbbször megformáló színészének köszönhetjük. David Suchet 1989 és 2013 között hetvenszer bújt a belga mesterdetektív bőrébe, többek között ennek is köszönhető, hogy a 77 esztendős angol úr néhány éve már a Sir előtagot is a neve elé biggyesztheti. Poirot szerepében mostanság John Malkovich és Kenneth Branagh is látható volt, előbbi kecskeszakállal, utóbbi vérmesebb és burjánzóbb bajusszal operál.

A bal szélen Alfred Molina, aki a Gyilkosság az Orient expresszen 2001-es feldolgozásában alakította a felügyelőt. Mellette Suchet, Branagh és Malkovich

Poirot nem veti meg az alkoholt, ám sajnálatos módon sörrel való viszonya felettébb ambivalens, legjobb esetben is tisztázatlan, ami egy belga származású férfiember esetében olyan foltot jelent a becsületen, amit igencsak nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen tisztára mosni.

Agatha Mary Clarissa Miller (jé, még egy sör) Archibald Christie feleségeként az első világháború után adta regényírásra a fejét. Első művét 1920-ban adták ki The Mysterious Affair at Styles címmel, ebben debütál a belga nyomozó. Aztán meglódult a szekér, az írónő 33 regényben és 54 novellában szerepeltette kedvelt karakterét. Pirulva valljuk be, még nem olvastuk mindet (a regényekből öt-hat, a novellákból vagy harminc várakozik türelmesen a sorára), de az eddigiek során mindösszesen két alkalommal láttuk a mestert sörközelben.

Az írónő 1921-ben, nem sokkal első regényének megjelenése után

Elsőként az 1947-ben kiadott novelláskötetben (Herkules munkái, The Labours of Hercules), annak is A lernai hydra című fejezetében utalnak a sör és Poirot viszonyára, imígyen:

„Poirot körülbelül egy órája tartózkodott a fogadóban, és épp túljutott marha- és vesepudingból álló, sörrel leöblített kiadós ebédjén, amikor behozták neki az üzenetet, hogy egy hölgy vár rá.”

Hol itt a baj? Mégiscsak rendes ember ez a Poirot, sörrel öblít ebéd után. Igen ám, csakhogy az 1953-ra datált Temetni veszélyes (After the Funeral) című regényben már ezt olvashatjuk:

„Amikor Georges bevitte Hercule Poirot-nak Morton rendőrfelügyelő névjegyét, belga barátunk meglepetten húzta fel a szemöldökét.

– Vezesse be, Georges, vezesse be. És hozzon… mit is szeret a rendőrség?

– Sört ajánlanék, monsieur.

– Borzalmas! De angol! Hát hozzon sört.”

S ha ez nem volna elég, néhány oldallal később befut a kegyelemdöfés:

„Georges lépett be egy korsó sörrel. Poirot szünetet tartott, majd így szólt:

– Egy kis frissítő, kedves felügyelő úr. Nem, nem muszáj… ebből nem engedek.

– Köszönöm szépen. Ön nem tart velem?

– Én nem iszom sört. De egy pohár sirop de cassis-t… az angolok, úgy vettem észre, nem szeretik. Morton felügyelő hálás pillantással simogatta sörét. Poirot pedig, miközben élvezettel szopogatta a bíborvörös folyadékot, így szólt: […]”

Próbálunk objektívek maradni a megérdemelten híres regényalakkal, bármekkora erőfeszítésünkbe is kerül a dolog, ehhez energiát pedig a Hedon főzetéből tervezünk meríteni, tehát nyitunk és töltünk.

A megjelenéssel nincs gond, a witekre jellemző halovány szalmaszín sör habja fodros, vaskos, paplanszerű. Illata kissé bátortalan, hamar fakuló, de a koriander és a lime azért egyértelműen érezhető, a háttérben még a bazsalikom fűszeressége is meg tudja mutatni magát.

A korty pezsgő, könnyed, picit csípős, nyitásnál a fűszernövények dominálnak, aztán szokatlanul erőteljes savanykásság robban be, majd rövid életű füves-zöldséges keserűk zárnak. Kicsit mintha felszínes lenne a dolog, nincs mögötte valódi, értékelhető tartalom, de afféle utánérzésnek elmegy, és tény, hogy frissítő hatással is bír.

Nem rendelkezünk Poirot mesterhez hasonló képességekkel, ám ha egyszer mégis felcsapnánk detektívnek, két komplikált ügy között azért nem mondanánk határozott nemet egy erre a sörre vonatkozó meghívásra.

1042. Hedon Balatonvilágosi Pilsner

Ilyentájt, a két ünnep között a szokásosnál is tompábbak vagyunk értelmileg és érzelmileg egyaránt. Idegrendszerünknek csak a vegetatív része funkcionál, alapvető életjelenségeket mutatunk ugyan, de semmi több. Áldott egy állapot ez, habár abban nem vagyunk biztosak, mennyire örülnénk annak, ha állandósulna. Mindenesetre kihasználjuk a lehetőséget, nyugodtan és következmények nélkül bámulunk ki a fejünkből és az ablakon, perifériás látómezőnkbe helyezve a Hedon Balatonvilágosi Pilsnerét, és elegánsnak vélt mozdulattal hajítjuk a gyeplőt a lovak közé. Balatonvilágosról először Kádár János nyaralója és a hozzá épített szigetecske jut az eszünkbe, ahová horgászni járt a vezér. Az őrségnek állítólag saját maga adta parancsba, hogy csak akkor merészeljék zavarni, ha újra kitört a háború. Czermanik elvtárs legendás puritánsága itt azért tett engedményeket, mert a telefon és színes televízió azért nem tartozott a korabeli munkásember háztartásának alapfelszereltségéhez.

A kissé elhanyagolt épület

Vagy negyven évvel ezelőtt jártunk arrafelé utoljára (istenkém, az ember mindenféle más irányokba is mászkálhat, nem?), de arra emlékszünk, hogy egy igen meredek úton lehetett lejutni a partra, s ennek akár aktuálpolitikai színezetet is adhatnánk, de hagyjuk a pics@ba.

Hogy a hattyúkra innen emlékszünk-e, az kérdőjeles, mert a nyári szezonban rengeteg bütykös hattyú (Cygnus olor) nyüzsög a tónál, még a sörösdobozra is jutott belőlük, de aztán vándormadarak lévén odébbállnak. Ha már a dobozról esett szó, mindenképpen illik megemlíteni a Flying Objects designstúdiót, akiknek a főzde élveteg sörnyitóemberkés figuráját köszönhetjük. Ők tervezték újra a sörök csomagolásának grafikáját is, amivel teljesen megérdemelten hozták el az idei Red Dot Design Award-ot Communication and Brand kategóriában. Szívből gratulálunk a teljesítményhez, magunk is szívesen nézegetjük a Hedon dobozait, és gyártjuk belőlük a ceruzatartókat kétbalkezes és/vagy lusta kolléganőinknek.

Patkós Luca és Húnfalvi András örülnek

Közben hihetetlenül lassan és kényelmesen közelebb mozgattuk és pohárba helyeztük a sört a hattyú alól. Embereset szisszent nyitáskor, a hab is amúgy petőfisen (vö. „Mint az őrült, ki letépte láncát”, erről meg rögtön beugrik a másik Világos, ott Arad mellett kicsivel) nyomakodik kifelé nagy cafrangosan, de aztán csihad, alig marad belőle valami, az is inkább a pohár falán. Illata kellemesen és savanykásan gyümölcsös, szőlőre és fehérborra hajaz. A korty könnyed, frissítő, a komlózás pedig kifejezetten markáns, amit el is vár az ember ettől a sörtípustól. Kifejezetten korrekt készítmény, szívesen kortyolgatjuk, aztán az 5 százaléknyi alkoholtartalom csatlakozik az elmúlt napokban magunkba töltött n-százalékhoz, szemhéjaink elnehezülnek, fókuszunk szétesik, és valamiért teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a Balatonvilágoson 2007-ben elszabadult rozsomákokról fogunk álmodni, ahogy Kádár apánkkal pecáznak.

1041. Hedon Medúza

Medusa enyhe idegállapotba’ lapozgatta a partnerkereső applikációja által elé generált oldalakat. Nincs egyetlen épkézláb faszi sem ebben a nyomorult teremtésben? – füstölgött magában. Miért van az, hogy nekem sosem sikerül kifogni valami csendes, rendes hímet, akinek esetleg még egy kis pénze is van? Oké, Poszeidón elég hatalommal bírt, de ezt a kapcsolat dolgot elég furcsán értelmezi, gyakorlatilag megerőszakolt az a hínáros fejű, szigonyos paraszt. Mintha nem volna elég, hogy a Gorgók közül egyedül én vagyok halandó. A nővéreim meg… na, azok is érik a pénzt. Eurüalé csak üvöltözni tud, de azt legalább hangosan és mindenkivel, arról nem is beszélve, hogy biztosan tudom, összefeküdt azzal a rohadék Poszival, alig várta meg, hogy az lemásszon rólam. Szép kis testvér az ilyen. A másik nővérem, Sztheinó, az legalább jól csinálja a dolgot. Igaz, hogy eddigi életében több f@szt fogott, mint kilincset – és hát ugye halhatatlan, mi lesz még itt, uramirgalmazz -, de az eseményeket követően az összes kandúrkát jégre tette. Mindet, kivétel nélkül. Jelenlegi állapotomban (jut eszembe, szerintem úgy maradtam Poszitól, már két hete késik ’sszameg) ezzel mélységesen egyet tudok érteni.

Csoda, ha elegem lett a beolajozott görög köcsögökből? Nézzünk körül egyéb helyeken is, éljen a globalizáció! – mondtam magamnak. Hamar rá is találtam arra a szigorú tekintetű ír aszkétára, Patrikra. Csípem a szigorú tekintetű aszkétákat, érzem bennük a kihívást. Küldtünk egymásnak pár, kissé privátabb jellegű fotót, váltottunk néhány szót a virtuálban. Minden okénak tűnt, így megegyeztünk egy találkában nála, úgy sem jártam még soha arrafelé. A sziget teljesen rendben van, tényleg szuperzöld, meg minden, csakhogy az én drága szentem elfelejtette megemlíteni, hogy ő reflexből elzavar minden csúszómászót a területéről. A fejemen tekergő kígyók az apostolt megpillantva visítva vetették magukat az óceánba, én meg most itt heverek parlagon és viszkető fejbőrrel. Igaz, a kígyóhaj máris kezd visszanőni, de ezek az izék a fejemen pillanatnyilag a legnagyobb jóindulattal is csak földigilisztának nevezhetők. Ezektől ugyan senki sem fog kővé válni, talán csak szívrohamot kapni a röhögéstől.

Igyunk valamit, mer’ rögvest rosszul leszek. Lássuk, mit osztott mára Lakheszisz. Hogyaszongya Medúza Foreign Extra Stout. Ezek szórakoznak velem, ’sszákmeg??? Még hogy Medúza?? Pláne foreign?? Hát nem most meséltem, hogy jártam a külföldiekkel? Azt hiszem, holnap lesz egy-két szavam a Moirákhoz, azért a pofátlanságnak is van határa. Na, lássuk, mit tud. Hmmm… az illata nem is rossz. Finom csokoládé, karamell, kevéske, de annál csalogatóbb alkohol. Sűrű, tapadós anyag, a korty pedig döbbenetesen krémes. Az eleje az illatok alapján elvárt édességet hozza, a csokoládékhoz, melaszhoz könnyű odaképzelni valami enyhe likőrösséget. A maláták után kávés keserűk jönnek, a komlók halvány földes jegyekkel kontráznak. A vége alkoholosan meleg, kávés.

Lassan iható, tempós, nyugtató hatású sör, szépen egymásra épülő, több irányból is kibontható ízekkel. Nem bántuk volna, ha kissé több alkohol szorul bele, mert ez a 6,5 % a típus alsó határa, s ennél nekünk most több kellene.

No nézd csak, még egy hellén hetero. Nem is néz ki rosszul… Valami Perszeusz. A származása rendben van, biztos akad pénze is, elvégre királylány az anyja. Azt írja, a foglalkozása hérosz. Nofene. Próbáljuk ki, mit veszíthetünk? Csak nem fogja levágni a fejem?

Medusa levágott feje Michelangelo Merisi da Caravaggio alkotásán