Tíz éve élünk már itt a sivatagban, s mivel az ezt megelőző negyvenet másféle helyeken töltöttük, van összehasonlítási alapunk bőven. Ilyen hőkupolás izé máskor is volt már, csak most valahogy reménytelenebbnek tűnik a helyzet. És nem csak itt. A múlt hétvégét kedves folyónk partján töltöttük, ahogy egész – egyre távolibb – gyerekkorunkat, és hát bizony azon a folyón pillanatnyilag enyhe, költői túlzással nyugodtan keresztül lehetne pisálni. A mindmegdöglünk-érzés elég erős bennünk mostanság, bánná is a fene, megérdemeljük, de honnan akasszak le a gyerekeimnek egy a mostaninál élhetőbb, kevésbé gajra vágott bolygót? Három palacknyi Mönchshof segít a gondolkodásban, s bár tudjuk, hogy ebben a dögletes melegben nem illik az alkoholfogyasztást propagálni, lesz@rjuk, hiszen gondoljatok bele, ha kifogyunk a vízből, sör sem lesz, akkor pedig tényleg le lehet rakni a kanalat.
Bajorország Kulmbach nevű városának helyén 900 környékén már volt mozgolódás, Kulma néven először valamikor 1028-1040 között említik egy adománylevélben. Zárójelezünk, mert kivételesen ráérünk. Az említett dokumentumot a Yorki Alcuin a.k.a. Flaccus Albinus Alcuinus által tökéletesített, Caroling minusculumnak nevezett kalligráfiai szabvány szerint készítették. A tudós férfival kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy egyes hozzáértők szerint írásaiban finoman meghúzódó homoerotikus üzenetek vannak, míg mások szerint csak kissé lazábban kezelte a középkori keresztény amicitia fogalomkörét. Döntse el mindenki maga.
Közben a félhülye meleg miatt (nem, ennek semmi köze az előző gondolatmenethez) ha képletesen is, de leköltöztünk a pincébe, mert ott jobb az idő, meg aztán kibontottuk a Mönchshof Zwickl-t, mely típust mi soha a büdös életben nem fogjuk tudni elkülöníteni a Kellertől, amiből szintúgy van itt egy palacknyi, rá is repülünk rögvest, miután ömlengtünk kicsit arról, milyen lágy, bársonyos és malátás ez a zwickl, milyen kellemesen gyümölcsös savanykái vannak a végén, az utóíze pedig milyen meglepően diós.
1349-ben elérte a területet a pápista kórság, az Ágoston-rend (Ordo Fratrum S. Augustin, Anima una et cor unum in Deum) kolostort rittyentett ide az obligát sörfőzdével egyetemben. Mönchshof (szerzetesek udvara) nevű városrész már ennek előtte is létezett, mai neve Blaich, ide a ciszterciek (Sacer Ordo Cisterciensis, Ardere et lucere) avászkodtak be, miután az ágostonok leléptek, aztán a régi vicchez hasonlóan 1803-ban jött a csősz, és mindenkit kizavart az erdőből (vö. szekularizáció). Innentől magánzók veszik át a terepet, melyek közül a Hering famíliát említjük meg, mert a mi csillagjegyünk is Halak, meg aztán ők tették hivatalossá a céget Kulmbacher Export Brauerei Mönchshof vorm. Simon Hering Aktiengesellschaft néven 1885-ben.
A Mönchshof Kellerbier színileg mélyebb, érettebb borostyán, és bár ízvilága hasonlóan simulékony és kiegyensúlyozott, komlózása határozottabb, már-már karcosabb, mint a zwickl-é, a gyümölcsös-savanykás jegyek sem olyan határozottak. Mindent összevetve azonban mégiscsak közös lehet a kedves édesanyjuk, a tizedre azonos alkoholtartalmat (5,4) és Ballingot (12,3) is tekintve.
Jönnek-mennek az évtizedek, a főzde átvészeli mindkét véhát, közöttük a gazdasági válságot, olyan is előfordul, hogy csak húsz ember van állományban. 1984-ben a Kulmbacher Reichelbräu többségi részesedést szerez, a Mönchshof az ő márkanevük lesz. A Kulmbacher Brauerei AG. 1996-ban alakul, manapság pedig a Brau Holding International GmbH. a főrészvényes.
Az ikonikus-nosztalgikus swing-top zárszerkezetű palackok (csatosüveg, you know) 1998 óta hódítanak, természetesen a harmadik palack, a végére hagyott Original is így nyílik. Tankönyvi, óvatos, gyengéd germán pils a javából, édeskés alappal, szenzitív komlózással (ezek a fura szókapcsolatok egyértelműen a sör plusz dögmeleg-kombó hatásának köszönhetőek), kilépőnek ideális.
A hőmérséklet lassan szelídül, s bár alapproblémánk nem oldódott meg, a három csatos elég lelkierőt csöpögtetett belénk ahhoz, hogy holnap tovább keressük a megoldást.