Olyan sok csodálatos dolgot írtak már – rögtön tegyük hozzá: teljes joggal és megérdemelten – a békésszentandrási főzde Ködfelhő elnevezésű NEIPA-járól, hogy Dunát (illetve hogy térképészetileg pontosabbak legyünk: Köröst) lehetne rekeszteni vele. Mi magunk is kóstoltuk már, igaz, csak amúgy kutyafuttában, ezért is nem született róla írás ezidáig. Amikor a lelkiismeretünk tücsöktihamér módjára ciripelni kezdett (Collodi a világhírű meseregényt 1880-ban kezdte írni Storia di un burattino munkacímmel, ami aztán 1936-ban köszönt vissza immár cirill betűkkel, mint Буратино, hála Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj munkásságának [az 1975-ös filmfeldolgozás szövegkönyvét maga Bulat Salvovics Okudzsava, a Bárd írta, akinek köpönyegéből aztán például Viszockij is előbújt].
Az első magyar fordítások egyébiránt Tuskó Matyiként, illetve Fajankóként emlegetik a főhőst. Tücsök Tihamér az eredeti műben még Szóló Tücsökként jelenik meg, s igen szomorú véget ér, mint ahogy az a következő részletből kiderül: „- Vigyázz magadra, ebadta tücske! Jaj neked, ha megharagszom!
– Szegény Pinokkió! Szívemből szánlak.
– Ugyan miért szánsz?
– Mert nemcsak fabábu vagy, hanem fajankó is, ráadásul fafejű.
Erre aztán Pinokkiót elöntötte a méreg, a gyalupadhoz ugrott, fölkapott egy fakalapácsot, és a Szóló Tücsök felé vágta.
Lehet, hogy nem is akarta eltalálni; lehet, hogy csak rá akart ijeszteni egy kicsit. Akár akarta, akár nem, a kalapács bizony fejen találta a szegény tücsköt. Nem is szólt az többet egy utolsó cip-ciripnél, azt is halkan mondta, és lefordult a falról.”), gyorsan elhallgattattuk azzal, hogy majd egyszer, ha rendesen le tudunk ülni mellé és vele. Itt volna hát az alkalom, ám mostanra nagyjából mindent leírtak már róla, miért bocsátkozzunk felesleges ismétlésekbe? Jutalomsörré minősítjük a parádés főzetet, mert a lazítás a legfontosabb dolog a világon, s akkor esik a legjobban, amikor egyébként dolgoznia kellene az embernek. Hátradőlünk, lábainkat felpakoljuk egy kivágott, hangyarágta fatörzsre, s miközben igen jámbor fajtaként csendesen kérődzünk a kortyban megnyíló gyümölcskosár tartalmán (akad itt barack, citrusfélék, maracuja, a picit savanykás záráshoz pedig halvány földes-gyantás jegyek csatlakoznak), azon gondolkozunk, hogy vajon a Google által huszonhetedik találatként feldobott „ködfátyol szoknya” kölcsönöz-e olyan „vadítóan fátyolos megjelenés”-t viselőjének, mint amilyen ezé a söré?
Oké, inkább megnézzük a filmet.
