Van egy rakat nyulas sörünk, konkrétan fehér nyulas, rájuk pislantunk, nehogy véglegesen megunják az ezen a létsíkon való tartózkodást. Nagy kár lenne, pláne így húsvét előtt nem sokkal.
A Rosehipster kerül elsőként kezeink közé – régi szokásunknak megfelelően behunyt szemmel matatunk a kamrapolcon -, egy csipkebogyóval megkínált hazy pale ale. Azonnal az örök sláger kevésbé decens szövegvariánsát kezdjük zümmögni, miszerint:
„Rózsabokorba gyüttem én a világra,
Hátranéztem, hát az anyám p*cs@ja
Járt utánam kilenc bába fogóval, de hiába,
Mert kődökömmel előreesve gyüttem én a világra.”
A csárdást Csepreghy Ferenc 1878-as népszínművében, A piros bugyellárisban (Die rothe Brieftasche) élvezhette először a műértő közönség, az eredeti szöveg természetesen szalonképesebb. Itt is van, hallga csak:
A csipkebogyó, a.k.a. hecsedli, csitkenye, csiggenye, hecsepecs, seggvakaró (a belsejében lévő szőrös magok – a valódi termés, mert a szép piros bogyó csak ál – miatt hívják így, amik a szervezetből természetes úton történő távozás esetén irritálják az ánuszt, avagy végbélrózsát, és tessék, megint egy rózsa, a kör bezárul. Akit a végbélrózsa egyéb mélységekben is foglalkoztat, annak ajánljuk figyelmébe a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal Vágóhídi munkás részszakképesítés HÍD II. programban történő 2 éves oktatásához készített szakmai tantervi adaptációt, nagyon olvasmányos. A lényegretörők a 6.3.4.-es szakaszt keressék, itt találhatók a bélüzemi munkák. Mi magunk a „Végbélrózsa húsos részének levágása” programpontot olvasván garantáltan szépeket fogunk álmodni.) magas C-vitamin-tartalma közismert, az már kevésbé, hogy e nagyszerű anyag cca. 50 °C környékén szétesik, a bogyóból érdemes hideg eljárásokkal termékeket készíteni.
Testünk ilyen irányú szükségleteit más forrásokból fedezzük, ezért nem foglalkoztat minket, mennyi C-vitamin maradt a Rosehipsterben. Megelégszünk annyival, hogy illatában és ízében szépen hozza a Hagebutte-vonalat (arcoskodunk feszt, ez csak a csipkebogyó német neve), kellemesen savanykás, s bár a korty furcsán nyúlós, a hardcore hazy kinézet pozitív irányba pöccinti az összbenyomást, nem úgy, mint a hipszterek esetében, akikről szintén megvan a magunk sajátosan sarkos véleménye, de erről majd más alkalommal.
A sors, illetve a barátságosan félhomályos kamra másodikként az Endless Avenue nevű west coast IPA-t küldte elénk, meglehet, a főzde első ilyen típusú sörét. Ennek megfelelően száraz, határozott és markáns keserűket vonultat fel, melyeket egy nemzetközi komlótrió prezentál. A déligyümölcsöket toló Krush ámerikánus, a gyantás-édeskés Vic Secret ausztrál, míg a virágos, enyhén csípős jegyeket biztosító Styrian Fox szlovén zászló alatt érkezik.
Fajsúlyosabb tétel az előzőnél, már csak alkoholtartalmát (6,3 %) és Balling-értékét (13,9) tekintve is.
A névnek rengeteg zenei vonatkozása van, jórészt country-blues vonalon, az ilyen alakok vándorolnak állandóan, de talán nekik van igazuk, mert mindenkinek van egy végtelen vonala, amire időnként rákanyarodik, oszt’ talpal rajta egy ideig, aztán másfelé tekereg, szent esküvéssel, hogy majd egyszer visszajön, de ez ritkán szokott összejönni, közben pedig nem veszi észre, hogy ez is csak az a végtelen valami, amiről eltekergett.
Ha pedig egy dolog ennyire komplikált, illetve egyszerű, akkor érdemes róla énekelni.
Vagy meginni.
