Címke: fehér nyúl

949. Fehér Nyúl Drink the Christmas Tree 2022

Itt sompolyog már a kertek alatt ez a szeretetizé, amivel (akár a többi, vallási alapokra épülő, kissé ragacsos emocionális töltelékkel kisámfázott ünneppel) a magunkfajta csendesen füstölgő, hamualattparázs népek nemigen tudnak mit kezdeni. Ha egy arctalan, személytelen nagyvárosban élnénk, két-három évenként elindulnánk sorozatgyilkolni, legalább az a pár óra teljen fokozottan ünnepi hangulatban, de a tanyasi létforma (bár adná magát, lásd a texasi láncfűrészes jóhaver példáját) nem kedvez a lelki töltődés ezen módjának. Meg aztán az idő is sz@r, nyálkás-ködös hideg van, vigasztalanul ólomszürke, sivár égbolttal. Utóbbitól azért vigyorogni kezdünk, amikor eszünkbe jut a régi vicc a mennyországba kerülő pedofilról, aki rögvest a kisjézus után kezd érdeklődni. Üldögélünk tovább, nézelődünk, segítő kezet is nyújtunk az előkészületek során, aztán a polcra pislantva elénk ugrik ez a sör. Rögvest húzódunk is a háttérbe, bámuljuk a grafikát a dobozon, ahol a glóriás, szőrösszájú Magnum emeli áldásra a kezét (pedig ebben az IPA-ban Simcoe van, meg Chinook és Citra) a vicsorgó diótörő mellett. A másik oldalon angyalka olvassa be a híreket a tévé tetején, a műsorban az ötvenes évekkel vannak elfoglalva, az i-re a pontot pedig egy dévaj, harisnyatartós pin-up girl teszi fel, aminek mi nagyon örülünk, mert erősen kedveljük a dévaj, harisnyatartós pin-up girl-öket.

A néni a dobozról Gillette “Gil” Elvgren alkotása

A Fehér Nyúl Drink the Christmas Tree 2022 nevű söre egy spruce IPA, mivelhogy a készítés során ezüstfenyő tűleveleket használtak az ízesítéshez. Akad benne narancshéj is, ennek és komlóknak köszönhetően illatában inkább a citrusfélék dominálnak, ami eleinte egész kellemes, aztán megjelennek a gyanták, s így együtt már tökéletesen hozzák egy közepes árfekvésű teszkós wc-illatosító aromavilágát. Sajna ebbéli félelmeink az ízekkel kapcsolatosan is beigazolódnak, mert hiába serénykednek a komlók, hogy egy tisztességes hátteret varázsoljanak a sörnek, a tűlevél erősen kilóg az egységből. Kétszer is megnézzük, milyen illatú a Jar a mosogató szélén, miközben komoly erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy vissza tudjunk emlékezni, elöblítettük-e a poharat. Szóval ez nem jött be, mint ahogy az ünnepkör se (most olvastunk egy bűnrossz klapanciát, amiben a vérmagyar alanyi költő a kerecsen-karácsony szókapcsolattal bűvészkedik, ám ez a mi sarunk, nem a Megváltó tehet róla), de ti ne szomorkodjatok, ünnepeljetek bátran és boldogan. Ezt tesszük mi is, de előtte készítünk valami finomat, amihez meg kell élezni a késeket, s miközben surrog az acél, nagyvárosi, magányos, dévaj, harisnyatartós pin-up girl-ökre gondolunk, akiknél fenyőillatú wunderbaum lóg a mellékhelyiségben.

939. Fehér Nyúl White Passion

Nyulazunk egy jóízűt ismét, itt a White Passion nevű, bajor búza alapokon nyugvó déligyümölcskosár. A tapsifüles társaságnál érdemes figyelni az elnevezésekre is, gyakoriak az érdekes átfedések, a sorok (oké, esetünkben szavak) közt olvasva pedig nyálcsorgató összefüggésekre lelhetünk. A „Fehér Szenvedély” kifejezést vizsgálva a szín, mint olyan magát a búzasört jelenti (weizenbier, de itt térnénk ki néhány másodperc erejéig arra a vitákat generáló kijelentésre is, miszerint a fehér nem szín, hanem a fény jelenléte, mert az emberi szem azt a dolgot látja fehérnek, amely a felületéről a teljes spektrumot visszaveri, tehát keverék, mint ez a sör. Monokromatikus változat nincs, mert ahhoz az kellene, hogy minden kvantuma egyformán rezegjen, ilyen pedig csak papíron létezik. Fehér papíron.). A „Szenvedély” utalás a passiógyümölcsre (Passiflora edulis), melyet a hozzánk hasonlóan alacsony létsíkokon csúszó és mászó lények csak maracujaként ismernek. A maracuja (azé’ is!) dél-amerikai származék, szaporítószervét a keresztény kultúrkör masszív hatására golgotavirágnak nevezik. Relatíve beszűkült szerzetesek fésülték össze rendkívül ügyesen Krisztus urunk gyötrődéseit a virág részeivel, hogyaszongya például a bibeszálak a szögeket jelképezik, a magház a kelyhet, az öt portok a sebhelyeket, a virág középső oszlopa a kereszt, etc.

Azokból a szálacskákból ott a szirmok felett állítólag 72 darab van, s megint csak állítólag ennyi tövis meredezett Krisztus koszorúján is

Naná, hogy a magok is szív alakúak. Ennek ellenére a misszionáriusoknak volt dolga elég arrafelé, a sok hülye őslakos vak volt ezekre a harciasan konkrét tényekre. Meg is kapták, amit megérdemeltek, persze az Úr nevében.

A mi sörünk mindezek ellenére lágy és szelíd árnyalatokban mutatkozik meg nekünk, az opálosan szalmasárga ital tetején szép nagy, ám gyorsan apadó habkorona üldögél. Egy vékony kis karika azért marad a pohár falánál, hogy ne vesszen minden remény. Illatában a jellegzetes búzasörös vonal kissé a háttérbe szorul, a gyümölcsök fanyarsága adja a főtémát. A korty is ezzel a finom savanykássággal startol, majd a mangó és a maracuja édessége és egyéb komponensei is megjelennek. A test laza-közepes (12 B°), simán csúszó, selymes, a bajor alap szépen dolgozik, udvariasan átengedi a terepet a déligyümölcsöknek. A keserűk most nem játszanak, csupán egy-egy óvatos villanással jelzik ittlétüket. A vége picit élesztős, az utóíz jólesően fanyar.

Az ismét rendkívül részletgazdagra sikeredett címkét nézegetve azon elmélkedünk csendesen, hogy vajon mennyire és mennyiben lenne más a világ, ha annak idején a konkvisztádorok hasonlóképpen felszerelt és karbantartott bennszülöttekkel futnak össze? Egy biztos: sör lenne, mert az addigra már fel volt találva.

931. Fehér Nyúl Imagine

„Képzeld el, hogy visszatérsz oda, ahol álmaid személyiséggé formáltak. Képzeld el, hogy Big Sur felé vezetsz.” Képzeld el, hogy esetünkben Big Sur nem a macOS operációs rendszer tizenhetedik verziója 2020-ból (utódja a Monterey, folytatva a trendet a kaliforniai földrajzi elnevezéseket illetően), hanem a festői partvidék valahol Carmel Highlands és San Simeon között. Képzeld el, ahogy egy érintetlen vörösfenyőerdővel a hátad mögött bámulod az óceánt, miközben mindenféle lelki izé kerülget. Képzeld el, hogy ez a hely tényleg lehetne a világ egyik köldöke (oké, az embernek csak egy van, de az angyalkáknak állítólag még ennyi sincs, hát miért ne lehetne a világnak akármennyi?), ha sikerülne megfeledkezni néhány másodpercre arról az ötmillió nyomorult humanoidról, akik éves szinten sz@rják-szemetelik tele a vidéket, merthogy nemzeti büszkeség, turizmus és New Age.

Big Sur. Részlet, natürlich

Képzeld el, hogy az esselen indiánokat, akik i.sz. 500 környékén telepedtek le itt (a Big Sur mentén az öt törzsből konkrétan az ecgeajanok), nem koncolják fel a spanyol gyarmatosítók majd’ az utolsó szálig, illetve nem terelgetik Isten felkent báránykái közé a maradékot, akár akarták azok, akár nem. Képzeld el azt is, hogy az esselenek, akik kb. kétszázan maradtak erre a vidám évszázadra, némi támogatással vissza tudtak vásárolni ősi földjeikből 1200 hektárnyit, és azt is képzeld el, hogy a területet szeretnék megosztani a rumsen és a mutsun törzsek leszármazottjaival, mert valaha ők is ezen a vidéken éltek és haltak. Képzeld csak el, milyen lehetne a világ, ha a többi nép, az emberiség egésze is ennyire komolyan venné ezt az „egy vérből valók vagyunk”-dolgot.

Szemrevaló hölgy, tribal merchandising

Édeskés lenne? Hovatovább geil? Meglehet. Mindenesetre mi együtt tudnánk élni ezzel, mint ahogy nem jelent nagy problémát az a kissé tán túltolt édes vonal sem, ami a Fehér/Kísérleti Nyúl Imagine elnevezésű NEIPA-ját jellemzi. A típustól elvártan ködös, homályos, “barackleves” megjelenést produkáló, narancsos arany színű sör a finom textúrájú, tartós hab alól virágos, gyümölcsös, kókuszos aromákat ereget. Az igencsak echte ámerikánus komlók (Amarillo, Sabro és a 630-as jelzésű kísérleti komló a Hop Breeding Company-tól) szépen teszik a dolgukat, az illatorgiára nem lehet panasz.

A korty simulékony, selymes, vastag (B° 15,4), a szénsavak visszafogottak. Az édes, gyümölcsös ízvilág megszakítás nélkül vonul végig, a grapefruit, a barack és a szeder mellé a 630-as és a Sabro együttesen oda tudja csempészni azt a kis kókuszdiót is a végére. A keserűk mértékkel tobzódnak, a 19-es IBU miatt már nem feltétlenül asszociál az ember NEIPA-ra, de a dolgok folyamatosan változnak, ugyebár. A 6,5-ös alkohol kellemesen zsibbaszt, sokszínű, tarkabarka, de legfőképp imaginárius dolgokat vetítve elénk, mert hiszen képzeld csak el, mi lenne, ha…

876. Fehér Nyúl Coffee Storm

Az rnégyzetpi-Pimpérium Белый Зaйчик nevű diplomáciai zászlóshajója elegánsan szelte a húslevesszín (?) habokat. A Pimpérium Vezérkara a végletekig demokratikusan viszonyult mindenhez, ezért a Körben (a Birodalom engedélyezett egyszerűsített elnevezése) 3,14 évente megváltoztatták a hivatalos nyelvet. Ezzel az eljárásrenddel mindenki elégedett volt, mert mindig akadt legalább nyolc olyan, a Pimpériumhoz tartozó csillagközi faj, akiknek hangképző szervei (már ha voltak) egyáltalán nem tudtak mit kezdeni az adott nyelvi formátummal, és őket mindig jól ki lehetett röhögni. A Vezérkar másik vesszőparipája a színek világa volt, s ezen a téren olyan rigolyásak tudtak lenni, hogy Kiskovács C. Jenő, a Белый Зaйчик reaktivált kommunikációs tisztje már adattáblájának sarkát rágta kínjában, képtelen lévén dönteni a húslevesszín, a zsufa, vagy a mézga árnyalat között. Legyen kolerasárga, hogy rakjam bele ebbe a nyamvadt bolygóba a hónaljmankós kis f… – morgott magában a tapasztalt szakember, majd rátért a hajó adatainak rögzítésére.

Balra Vibrio chloreae baktériumok TCBS (Thiosulfate Citrate Bile Sucrose) agar táplemezen

A Белый Зaйчик jelenlegi küldetése miatt természetesen barna színben pompázott, a bolygó értelmes (?) létformái ugyanis a Vezérkarhoz hasonlóan odáig voltak a kontrasztokért. Már éppen kezdtek megjelenni az első ráncok a homlokán a barna szín változatai miatt, amikor két kadét lépett a hídra. -Kapitány úr, meghoztuk a rumot! -Milyen rumot? Kávéval átitatott éjfekete balti porterre szomjazom, ti eszeveszettek! Miért inna a tengerész rumot éjnek évadján, ha ihat egy jó kávés portert, mely hazáig repít! Éjnek évadján? A kapitány már most be van tépve? Itt majd’ egy földi évig tart egy nappal – gondolta Kiskovács -, de bár éjszaka lenne, akkor nem kellene szarakodnom ezekkel a k*rv@ színekkel. Meg aztán miféle balti porter? Az egész teliberakott hajón csak az én privát készletemben van ilyen sö…Az utolsó hangocska már nem kerülhetett a szó végére, mert a kommunikációs tiszt ebben a pillanatban dekódolta a hálistennek humanoid és hálistennek nőnemű kadétok tekintetében megbújó üzenetet. – Segíts! Megháláljuk! C. Jenő nonverbálisra váltott, először V-alakban mutatva fel két ujját, ami a „győzelem” mellett azt is jelentette, hogy „mindketten”, majd jobb karjának horizontális elmozdításával zárta a tételt: „a küldetés végéig folyamatosan”. A villámgyorsan érkező beleegyező válasz után hősünk kissé szomorkásan köszönt el gondolatban Coffee Storm tételeinek felétől (hogyne, majd az egészet odaönti ennek az alkoholista f@sznak, még mit nem), és szolgálati idejének leteltével sietősen távozott a hídról kabinjába, hogy a kadétok érkezése előtt még leguríthasson egyet belőlük. Erősen kedvelte a vékony, bézs habkorona látványát, a szívdobogtató kávéillatot (Costa Rica eddig is parádés kávékat termelt, szigorúan csak arabicát, de amióta az ország lakossága ötszáz fő környékén stabilizálódott, s így az androidok végre nyugodtan dolgozhatnak, még tökéletesebb az eredmény. Újabb tétel igazolta az elméletet, miszerint ha valami nem működik jól, vond ki a folyamatból az emberi tényezőt),

Costa Rica-i kávéültetvény emberek és droidok nélkül

a testes, lágy, zabpelyhesen krémes kortyokat (22.9°B). Elvarázsolta a gazdag malátatartalom, a szépen becsomagolt, masszív alkohol (9.8%), a kávés, picit diós, a végén enyhén száraz, aszalt gyümölcsös, cseresznyés ízvilág. A poharat forgatva a színén is meditált egy kicsit, de nem jutott eszébe semmi addig a pillanatig, amíg a szisszenve nyíló kabinajtóban meg nem pillantotta a szolgálatra megfelelően ledér felszerelésben jelentkező két cukorfalatot, akkor viszont elemi erővel vágódott tudatába a megfelelő árnyalat neve: – Melasz baz+, melasz!!!

P.S.: a dőlt betűs szövegrész a főzde oldaláról illesztődött ide.

875. Fehér Nyúl Tropical Tale

Zsenge gyermekkorunk óta faljuk a trópusi történeteket, eleinte a vadászkalandokat és –naplókat (ezek előtt már tisztelegtünk is egyet itt: https://www.facebook.com/groups/962161657186673/search/?q=l%C3%A1zad%C3%B3). Később, már érettebb fejjel (ha lehet érettnek nevezni ezt a fejet) érdeklődésünk a kulturális antropológia felé fordult. Ügyesen egyensúlyoztunk eme szakadék peremén, de aztán kezünkbe akadt Claude Lévi-Strauss Szomorú trópusok című, igen fajsúlyos munkája, ami végtelen eleganciával szúrta t*kön addigi elképzeléseinket.

Az ifjú Claude valahol Amazóniában, 1936-ban

Nem is bírjuk ki, hogy ne idézzünk tőle egy velőset: „Itt van például az emberevés, amely minden vad szokás közül nyilván a legnagyobb borzalmat és undort kelti bennünk. Először is el kell választani tőle a tisztán táplálkozási vonásokat, vagyis azokat, amelyekben az emberhús iránti étvágy más állati eledel hiányával magyarázható, mint egyes polinéziai szigeteken. Az ilyen farkaséhséggel szemben egyetlen társadalom sem élvez erkölcsi védelmet; az éhínség ráviheti az embert, hogy bármit megegyen: a haláltáborok új keletű példája is ezt bizonyítja. […] Külsőségek alapján hajlamosak lennénk, hogy két társadalomtípust különböztessünk meg: emberevő társadalmakat, amelyek bizonyos félelmetes erőkkel rendelkező egyének elnyelésében látják az egyedüli módot ezeknek az erőknek a semlegesítésére, sőt felhasználására is; és olyanokat, amelyek, mint a mienk is, azt vallják, amit (a görög emein, »hányni« szóból) antropémiá-nak, emberkihányásnak hívhatnánk; ezek a társadalmak fordítva oldották meg ugyanazt a feladatot: a félelmetes lényeket kivetik a társadalom testéből, úgy, hogy időlegesen vagy végleg elkülönítik őket az erre a célra szánt intézményekben, ahol nem érintkezhetnek a társadalommal.” Hát nem csodálatos? Gyorsan hallgassuk is meg a Cannibal Corpse nagy klasszikusát:

A trópusok (és rajtuk kívül minden egyéb más is) azért szomorúak, mert szembe kerültek az örök problémával, miszerint nem tudsz úgy érintkezni valamivel, hogy az ne maradjon érintetlen. Fából vaskarikának tűnik, holott ez a legigazibb ördögi kör. A Fehér/Kísérleti Nyúl Tropical Tale hívójelű füstös, ananászos búzasöre bőven tűnik annyira érdekesnek, hogy ne hagyjuk érintetlenül. A füstös söröknek komoly rajongótábora van hazánkban éppúgy, mint világszerte, s ezen nincs mit csodálkozni. Még az is lehet, hogy genetikusan kódolva őrizzük és örökítjük az ilyen sörök iránti szenvedélyt, hiszen ha jobban belegondolunk, 1635-ig, az első füstmentes malátaszárító szabadalmaztatásáig minden sörnek volt egy kis füstíze. Kontinensünkön a bükkfa használata volt a legelterjedtebb, a bambergi illetőségű Schlenkerla Rauchbier – az utolsó mohikánok egyikeként – még ma is így készül. Az Újvilágban almafát, égert, hikorit, esetenként juhart és tőzeget is használnak erre a célra. A gyártók nagy többsége folyékony füsttel kezelt malátával dolgozik, ahol megint csak a bükk a leggyakoribb alapanyag a kondenzációs eljárás során. A füstös ízvilág és az ananász randevúja sem annyira istentől elrugaszkodott dolog, mi magunk is fogyasztottunk már olyan húsételt, melyhez füstölt paprikát és grillezett ananászkarikákat illesztettek, igen jó volt, de majd Vásárhelyi kolléga rámondja az áment. Ezért kíváncsian, ám rendkívül higgadtan cibáljuk a nyitófület. Szép mézsárga, enyhén ködös sör kerül ki a dobozból, tetején átlagos, de szépen tömött, finom szerkezetű, krémes habbal. Illata először gyümölcsösen édeskés, az ananász szépen, de nem erőszakosan mutatja magát. Az ő háta mögül bújnak elő kis idő teltével a finom füstös aromák, óvatosan sós képzetekkel karöltve. A korty lágy, sima, a szénsavak visszafogottak. Ízvilága könnyedén gyümölcsös, az innen érkező laza savanykásság szépen ellenpontozza a maláták karamelljét. Az árpa-zab-búza triónak köszönhetően a közepesnél kicsit testesebb (14,5 B°) sör, kellemesen fanyar utóízzel, szépen végigvezetett füsttel. Határozottan jólesett, szerintünk szépen passzolna az egyébként alapvetően édeskés emberhús után a tábortűz melletti történetekhez.

874. Fehér Nyúl 107

Megint van egy jó kis zenés sörünk, újra a húrok közé csaphatunk hát. A Fehér/Kísérleti Nyúl 107 névre hallgató DDH DIPA-jának hivatalos soundtrack-je ugyanis a Police on my back a The Clash-től. A rend őreinek hívószáma az egységes segélyhívó rendszer (112) bevezetéséig élt önálló életet, bár akinek hirtelen szüksége lenne határozott fellépésükre, tárcsázhatja manapság is (ha volnának még tárcsás telefonok), a szám él. Nekünk erről Szinbád szeretői és a mírpek ugranak be, utóbbiak olyan prímek, melyek visszafelé is azok. Egy rövid asszociációs száguldás után pedig máris idézhetjük Minden Használati Utasítások Doyenjét: „És szólt az Úr, mondván: Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd ezután számolj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásod háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki, mivel nem kedves nekem, megdöglend.” A metszéspontot a 107-es évszám adja, ekkor vetették mókusok oroszlánok elé Antiochiai Szent Ignácot, akinél aznap nem volt robbanóanyag. Közben mi már nagy lendülettel zenélünk, hallgassátok hát ti is a megkerülhetetlen formációt, így hajtva fejet Joe Strummer emléke előtt, kitől húsz évvel ezelőtt kellett elköszönnünk.

A dalt az együttes 1980 végén megjelent Sandinista! című tripla albumán adták ki, a név nem véletlenül penget lágy és érzelmes poszt-punk húrokat a szívekben. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (még egy áthallás: „- Figyelj! Egy valamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot! – És a Júdeai Nemzeti Frontot is! – És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők! – Mi vagyunk a Júdea Népe Front! – Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk. – Népe Front! – És mi van most a Nemzeti Fronttal, Reg? – Ott ücsörög.), illetve a Frente Sandinista de Liberación Nacional Nicaragua 1961-ben alapított masszív baloldali tömörülése (nevüket Augusto César Sandino-tól kölcsönözték, a forradalmárt 1934-ben koncolták fel a gárdisták), akik a Somoza-rezsim megdöntése után kerültek hatalomra cca. ötvenezer ember életének árán, de hát az efféle dolgok a világ másik végéről nézegetve olyan jó kis punkos virtusnak tűnnek. Azt viszont mindenképpen pozitívumként kell megjegyeznünk az együttesről, hogy elsőként álltak ki a rasszizmus és a szélsőjobb egyéb gusztustalan hozadékaival szemben, nem beszélve a rendőri agresszióról. Radikális, dühös, dacos zenéjük és szövegviláguk mindig fel tudja tölteni az embert némi energiával, így mielőtt mi is töltenénk, nem bírjuk ki, hogy ne hallgassuk meg az I Fought the Law-t, mely ugyan nem saját szerzemény, de a yardok elől itt is szaladni kell:

Borostyánszínű, enyhén ködös sörünk van, melynek habja gyorsan apadó, tapadós, de a vége kitartóan üldögél az ital tetején. Illata dús és buján gyümölcsös. Citrusfélék, mangó, barack, maracuja, mindez megfejelve némi gyantával és földes hatással, nagyszerű összhatást biztosítva. A korty sima, olajos, bársonyos, eleje gyümölcsösen édes, de a komlók már itt sejtetik, hogy a fő attrakció még csak most fog következni. Valóban szép ívű, parádés felvonulást mutat be a Citra-Mosaic-Simcoe-Azacca négyes, összhatásuk gyümölcsös és virágos, keserűiknek (IBU 86) a malátákkal való összesimulása egyenesen tankönyvi. A vége finoman kesernyés, a lecsengés közben az ember elgondolkodhat azon, miként sikerülhetett azt a 8,3-as alkoholt úgy becsomagolni, hogy csak az első pohár után kezdje el éreztetni hatását. Akkor viszont becsületes lendülettel.

Remek darab, fogyasztása után inkább csak messziről nézegessünk rendőrt.

PS.: a képet, melyen Burkus, az oroszlánfejű törpenyúl látható komlófogyasztás közben, Barancsi Sándor kollégától lízingeltük rendkívül kedvező áron. Köszönjük!

863. Fehér Nyúl Buddenbock

A húsvéti ünnepkör még nem távolodott el olyan messzire, mondhatni nyúlfarknyi nyúlugrásnyira van csak tőlünk, ezért egészen nyugodt lelkiismerettel kapjuk le a polcról a Fehér/Kísérleti Nyúl újabb sörét (hirtelen támadt a gondolat, hogy ugyan vajon tudnánk-e olyan esetet, szituációt említeni, melyben a söröket illetően nem lenne egészen nyugodt a lelkiismeretünk, ám ez a téma hosszabb, elmélyültebb, több sörrel megtámogatott meditációt érdemelne), mely a gyártó szerint egy tradicionális bajor alapokra épülő sötét bak. A névválasztás ismét a lecsapásra váró magas labdák közé tartozik, az írófejedelem maga is ott bazsalyog a címkén egy gyönyörű kanárisárga sportkocsi mellett (csakazértsem írtunk papagájsárgát, pedig ott üldögél egy), ami akár az a gépjármű is lehet, amit az irodalmi Nobel-díj mellé passzított pénzmagból vásárolt Thomas Mann.

Két gépjárműre is futotta, az író és neje egy Horch 8 Type 350 előtt pózol

Ő maga már várta ezt az elismerést, viszont azon kissé megdöbbent, hogy lényegileg a Buddenbrook házért kapta. A lübecki kereskedőcsalád széthullása a változó időknek és követelményeknek megfelelni nem képes embertípus hanyatlását és pusztulását mutatja be, Mann viszont nyitott szemmel élt. 1930-ban megírta a Német Felszólamlást, melyben a nemzetiszocializmust excentrikus barbárságnak nevezte, ami „tömeges görcsbeesés, bódécsörgettyűzés, hallelúja és monoton slágerszavak dervisszerű ismétlése, míg mindenkinek habzani nem kezd a szája.” Ismerős? Aktuális? Egy része mindenképp. Ebben az időben jelent meg Mario és a varázsló című kisregénye is, mely egyértelmű megoldást javasol a nácizmus problémakörére. Mennie is kellett, az Egyesült Államokban tárt karokkal fogadták, de a háború után őt is piszkálni kezdte a HUAC (House Un-American Activities Committee, Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság), ezért ’52-ben Svájcba költözött. Itt is halt meg, sírja a kilchbergi temetőben található.

Közben persze töltöttünk is, jólesően pihentetjük űzött tekintetünket a rézvörös és a világos mahagóni között egyensúlyozó árnyalatokon, a közepes, átlagosan tartós, törtfehér habon. Illata első körben szőlősen savanykás, ezt a Hallertau Blanc védjegyeként rögzítjük, majd hamarosan térdig gázolhatunk a vaskos és húsos malátákban. Karamelles édesség, kekszes ropogósság nyálcsorranásig. A korty is telt (16.2°B), a szénsav kellemesen csípi a nyelvet, hogy aztán a rengeteg maláta kényelmesen elterülhessen rajta. Meg is teszi, nem is enged nagyon szóhoz jutni mást, a komlók keserűsége csak a végén és az utóízben – némi savanykássággal karöltve – villan fel.

Lassú, komótos, filozofálgatós ivásra tervezett sör, az ízvilágon kívül a 7%-os alkoholtartalomra való tekintettel sem érdemes kapkodni vele, ezért még azt is elmeséljük, mi történt 1937. január 13-án. Ezen a szerdai napon olvasott fel ugyanis Thomas Mann a budapesti Magyar Színházban a Lotte Weimarban című regényéből. Az eseményt a Szép Szó irodalmi és társadalomtudományi folyóirat szervezte, melynek egyik szerkesztője, József Attila ez alkalomra írt versét is elszavalta volna. De csak volna, ugyanis a rendőrség nem engedélyezte. „A felolvasást és a verset az előírás szerint bemutatták ma délelőtt a budapesti rendőrségen. József Attila ódáját — mint a „Magyarország” jelenti — a fő- kapitányság engedélyügyi osztálya az államrendészeti osztály véleménye alapján nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a nyilvánosság előtt politikamentes ülésen felolvassák. Az államrendészeti osztály véleménye szerint ugyanis József Attila ódája nem mentes a politikától. Az óda elszavalása ennélfogva a ma esti felolvasáson elmaradt.” (Prágai Magyar Hírlap, 1937. január 14.)

„Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.

Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen

néz téged, mert örül, hogy lát ma itt

fehérek közt egy európait.”

Író-költő találkozó

854. Fehér Nyúl Brown Berry

Ezek a márciusi ifjak által százhetvennégy esztendővel ezelőtt generált események alaposan át tudják szabni az ember menetrendjét még így a XXI. században is, nemhiába nevezhetők forradalminak. Ámde Petőfiéknek legalább volt idejük inni egy-két sört, amíg Landererék nyomogatták a szamizdatot, a szerencsétlen utókor viszont csak rohangál, mint pók a falon. Szögre akasztjuk hát a pirosfehérzöldet (gondosan megjegyezve, hová is tesszük, mert akkor jövőre talán nem kell a nevezetes napot a Teremtő és mindenféle ferde lóf*szok sűrű és parallel emlegetésével kezdenünk), helyette ma este a barnára fókuszálunk. A Fehér/Kísérleti sorozat következő darabja a Brown Berry csokis-málnás porter, melynek már az elnevezésében is nyálcsorgatóan sok az átfedés. Egyrészről ugyebár utal a benne lévő kakaóra és málnára, másrészt két zseniális énekesre is asszociálhatunk, kik bőrszínileg szintúgy a paletta setétebbik szegmensében tartózkodnak/tak.

Talán érthető az igeidők környéki bizonytalankodás, hisz bár James Joseph Brown 2006-ban, Charles Edward Anderson Berry 2017-ben dobbantott emez árnyékvilágból, zenéik és dalaik gondoskodnak folyamatos jelenlétükről. A bőség zavarával küzdve hirtelenjében nem is tudjuk, mit válasszunk tőlük az életművekből, talán Brown-tól jöhet nyugodtan a Sex Machine, mégiscsak kilenc gyermek törvényes édesapja, nem is beszélve természetesen a nem annyira törvényes lelenckékről.

A jóember négyszer volt házas, csoda-e, hogy élete bizonyos szakaszában állandó problémái voltak a hatóságokkal mindenféle hallucinogén szer használata és birtoklása miatt? Ez persze nem magyarázza meg a családon belüli erőszakkal, testi sértésekkel, lopásokkal, nemi erőszakkal tarkított menetelést, de nem kívánunk pálcát törni felette, fogjuk fel úgy, neki ezt dobta a gép.

Chuck bácsi sem maradt a születési helye alapján illetékes baptista gyülekezet feddhetetlen tagja, tizennyolc évesen már fegyveres rablásért tartóztatták le, ám így a javító-nevelő intézményben megalapíthatta első zenei formációját. Őt sem kerülték el a drogokkal, erőszakkal, szexuális zaklatással kapcsolatos vádak, kérdőjeles felvételek is előkerültek a kaki-pisi-kiskorú témakör keretein belülről, de ha Brown atyát békén hagytuk, akkor Berrynek is jár a végső nyugalom. Minket személy szerint egyébként is az érdekelne, hogy vajon a koporsó belső falára erősített ikonikus és meggyvörös Gibson ES-335 ott van-e még, vagy szorgos kezek már exhumálták?

Felhívnánk a figyelmet nagy- és dédszüleink által a háttérben prezentált, igen kidolgozott mozgáskombinációkra

Közben sörünk már szellőzik, s a sötét vörösbarna ital a vékony, drapp habréteg alól olyan vérbő, tocsogósan csokoládés illatfelhőket ereget friss, picit savanykás málnával keverve, hogy fejben már azt listázzuk, miféle összetevők lapulnak a kamrában egy muffin villámgyors összeütéséhez. Aztán győz a sör és a relatíve józan ész, ma már nem sütünk, csak iszunk. A korty eleje kakaósan édeskés enyhén pörkölt jegyekkel, utána a málna lazítja fel a dolgot. A végén kávés keserűk integetnek, az utóízben egy pillanatra ismét felvillan a gyümölcs. A 15,6-os Balling csak így leírva tűnik emberesnek, a korty összességében laza, könnyed, még talán egy picit vizes is. A szénsavak barátian visszafogottak, alkohol 5,2. Hangulatos, frissítő, ötletesen párosított sör, s ha Pierre-nek van egy kis esze, akkor a félkész vacsoracsomagok mellé ilyet is pakol a hűtőbe.

The coolerator was crammed with TV dinners and ginger ale/Brown Berry

PS.: a fantasztikus fotográfiát ez alkalommal is Barancsi Sándor szíves engedelmével használjuk, aki a Boldogság Komlóval keretein belül már megnyilvánult erről a sörről. Megéri utánanézni a dolognak.

853. Fehér Nyúl Cabroncita

Legendásan kifinomult szociális érzékenységünknek köszönhetően a mai, Zoltánokkal egybemosott nemzetközi nőnapon magától értetődően a Fehér/Kísérleti Nyúl által fémjelzett, kveik élesztővel, gyümölcsökkel és chilivel készített imperial sour képzi a vizsgálat tárgyát, melynek hívójele Cabroncita. Harmincnégy szó, nem is rossz. A cabroncita spanyol kifejezés, ami a kecskebakot (de ostobát, hülyét is) jelentő cabrón-ból származtatható. A szlengben a határozott, megalkuvást nem ismerő, céltudatos nőket hívják így, kiktől is a férfiak valahol tudat alatt rettegnek. Amennyiben hímneműként ebbe a kategóriába tartozol, csak gondolj egy ilyen vérbeli, badass (vagy inkább baddie?) nőre, s a heréid már el is kezdik szaporázni a lépést a hasüreged irányába. Egy gyors ellenőrzést követően mi már meg is nyugodtunk, mert vagy nincs tudatunk, ami alatt retteghetnénk, vagy nem tartozunk ebbe a rétegbe. Harmadik lehetőség nincs, mert a heréinket megtaláltuk. Érdekes, hogy az angol szleng ezen területet fedő egyik kifejezése, a womxn a rápakolt nembináris nemi identitás, a.k.a. genderqueer miatt mennyire nem komilfó az érintetteknél, ezért mi sem fogjuk többé használni, eskü, és boldog nőnapot kívánunk mindenkinek, aki úgy gondolja, véli, alítja magáról, hogy az.

 Közép-amerikai prehispán hangulati elemek

Sörünk pohárba kerülvén opálos, felhős sötét narancssárga színt mutat. Habja átlagos, gyorsan apadó. Illata nagyon kellemesen, picit savanykásan gyümölcsös, az ananász és a mangó csatáját utóbbi nyeri. A korty tompa, megfoghatatlanul sós érzettel indul, aztán a savanyú ízek kavalkádját vonultatja fel, miközben erőteljesen hajigálja az említett déligyümölcsöket is. A chili az utolsó harmadban köszön be, jóleső, csípős melegséget hagyva maga után végig a mellkasban, az utóíz uralkodó eleme pedig – az enyhe savanykásság mellett -, bármilyen furcsán is hangzik, szerintünk az umami. Nincs mit tenni, a sokadik korty után is határozottan érezni véljük a végén a lédús, érett paradicsomot, amiért leginkább tán a kveik tehető felelőssé. A gyümölcsök, a zabmaláta és a zabpehely sima, kerek, lágy kortyot képeznek (17,7 B°), a savak mellet a keserűk a 32-es IBU ellenére szinte észrevehetetlenek, a 7%-nyi alkohol pedig úgy bele van bugyolálva ebbe a sok mindenfélébe, hogy már a nem hasznosítható részeket csorgatod magadból kifelé, mire észreveszed, akkor viszont nehezen tudsz másra figyelni.

Nagyon összetett, izgalmas, kifejezetten kalandos ízvilágú, felkészültségről és nagy szakmai tudásról árulkodó sör, kifejezetten nem mindennapi, annál inkább nőnapi fogyasztásra. Vivát hölgyek!

A paprikákat nem csak sörbe lehet tenni, hallgatni is érdemes őket, pláne akkor, ha reflektálnak az írás tartalmi elemeire. Tessék:

849. Fehér Nyúl Hoppeln & Zwitschern

A mi kis alacsony költségvetéssel készült, alkalmi és betanított melósok által delirált mátrixunkban (vö.: „valóság”, „civilizáció”, etc.) olyan moslék dolgok történnek mostanság, hogy amíg meg nem emésztjük és hozzá nem szokunk (mert mindent meg lehet emészteni és mindenhez hozzá lehet szokni), inkább nem is véleményezzük. Ezért hát örömmel szédülünk a tálcán kínált újabb nyúlüregbe, s bár tudván tudjuk, hogy ez csak átmeneti megoldás, menekülés és figyelemelterelés, mégsem szégyenkezünk annyira. Hiába, a rutin meg az évek ugyebár.

A Fehér Nyúl főzde Kísérleti Nyúl sorozatának tagja a frankfurti illetőségű Brauerei Flügge-vel közösen megálmodott Hoppeln & Zwitschern. A német nyelv ismeretének igen felszínes birtokában úgy sejtjük, hogy ezeknek a furcsa kifejezéseknek köszönhető a címkén látható valamilyen madár (mertmivelhogy az ornitológiáért felelős agyterületünkön is jókora fehér ürességek ásítoznak). Visszaolvasva a mondatot ígérjük, hogy az elkövetkezendőkben igyekszünk hangyányit konkrétabbak és tárgyilagosabbak lenni, akit pedig a német kifejezések, illetve a madár problémaköre érdekel, az támadja meg egész nyugodtan Vásárhelyi kollégát, aki mindkét tudomány vérprofi művelője.

A madár, amiről közben kiderült, hogy nagy valószínűséggel egy füsti fecske (Hirundo rustica, köszönjük ifjabb Vásárhelyinek az információt), illetve a sör egyéb alkotóelemei a címkén

A Hoppeln & Zwitschern egy Berliner Weisse, ami típusából eredően alapvetően savanykás, frissítő ízvilágú, csípősen szénsavas sör, egy marék Lactobacillussal megtámogatva. E mellé kveik élesztő, kávé és cascara került, mi pedig bontunk, szaglászunk, s közben utánajárunk ezeknek a dolgoknak. A kveik élesztőkért északra kell vándorolni, sörkedvelő norvég testvéreink használják ezt a típust kitartóan, hosszú évszázadok óta. Eredetileg a farmhouse ale típusú sörök készültek vele, ám a kraftmozgalom forgószele felkapta, szétszórta a bolygón mindenfelé, ezért a manapság divatos fajtákban (NEIPA, HIPA, Sour sörök) is gyakran találkozhatunk ezzel az élesztővel. Kiemeli, fokozza a sör ízeit, finom gyümölcsösséggel egészítve azt ki.

Norvég gjærkrans, azaz élesztőgyűrű. Ezen tárolták, illetve ezzel gyűjtötték a kveik élesztőket. A magyar folklórban az ehhez kísértetiesen hasonlító bográcsalátét neve kutyagerinc

Mielőtt megkékülne valamelyik alkatrészünk a fagyos vidéken, pördüljünk és célozzuk meg Ruandát, ahol a másik két összetevőt lelhetjük fel. A cascara nem egyéb a kávécseresznye (a kávé termése) szárított gyümölcshúsánál-héjánál (és felettébb kellemetlen következményekkel jár, ha valaki összetéveszti a szintúgy ezen a néven futó Frangula purshiana-val, mely növény kérge emberes és kíméletlen hashajtó hatással bír) , amit ezidáig leginkább trágyaként használva forgattak vissza a termelés folyamatába, ám valaki rájött, hogy több pénzt is szakíthat vele. Gyümölcsteaként fogyasztva savanykás, a hibiszkusz és a csipkebogyó ízvilágára emlékeztető ital dönthetünk magunkba, ám ne nyakló nélkül, mert visszafogottabb mennyiségben ugyan, de akad azért itt koffein is. Ez mellett rengeteg benne az antioxidáns, védi a májat, csillapítja a köhögést, még a Crohn betegség tüneteit is enyhíti. Megnyugodtunk. Mai sörünk esetében a húsafosztott kávészem Ruanda nyugati feléből, a Kivu-tó partjánál fekvő Nyamaseke körzetből származik, mely vidék mostanra kezd magához térni a kilencvenes évek közepe táján lezajlott népirtás sokkjából. Az itt termelt, általában közepesre pörkölt kávék gazdag, cseresznyés, ribizlis, nektarinos, kakaós, malátás ízekkel, élénk savakkal bírnak.

A pohárba került Hoppeln & Zwitschern enyhén opálos, világos szalmasárga színt mutat, habja vékony, gyorsan apadó. Illata határozottan, erősen kávés, méghozzá minket valamiért a nyers, szárított, de még pörkölés előtt álló kávéra emlékeztet. A kávé mögött enyhén édeskés, gyümölcsös jegyek tűnnek fel néhány rövid pillanat erejéig. A korty – éles kontrasztban a kávéillattal – erőteljesen savanyú vonallal nyit, ami szépen elhúzódik a végéig, az utóízben még meg is tudja csípni egy kicsit a nyelvet. Középtájt érkezik a kávé, az említett gyümölcsök enyhe földes árnyalattal egészülnek ki. A korty könnyű (B°11,1), friss, a vártnál kevésbé szénsavas. Komlók sehol (IBU 6), a keserűket a kávé szolgáltatja, ami az utolsó szakaszban pont annyira húzódik hátra, hogy a cascara bogyós gyümölcsei összefonódhassanak a savanyú alappal. Érdekes, ötletes párosításokat felmutató sör, jó szívvel ajánljuk a savak kedvelőinek. Azoknak meg pláne, akik szerint édes az élet.