976-978. Fehér Nyúl Maggie, Dupla Rafa 2023, Lime Tears

Savanykás hangvételű húsvéti hármasugrás következik (oké, a hangvétel csak az alliteráció miatt került oda, kezdjétek elölről az olvasást, ezúttal a „szájízű” kifejezést használva), melyet nem feltétlenül az ünnep indukál, habár tény, hogy az elmúlt szűk ötven esztendőben nem mutattunk irányába túlzott érdeklődést. Ifjonti éveinkben édesapánkkal és testvéröcsénkkel róttuk le a kötelező köröket a mindenféle életkorú és állapotú Maggie-k háza és közepesen intim szférája tájékán (figyelitek az átkötést?), s ez akkor inkább volt kínos, mint kellemes. Vannak dolgok, melyekhez illik egy kicsit megöregedni, ilyen a Fehér Nyúl kveik élesztővel készült meggyes söre is. A címkén szereplő szöveggel ellentétben mi nem tartozunk semmivel sem a névadó hölgynek (akiről – bár nem tehet róla – állandóan a leveskocka jut az eszünkbe, pedig azt a feltalálójáról, Julius Maggi svájci üzletemberről nevezték el), már csak azért sem, mert az afféle kijelentések, miszerint a meggyes az egyetlen olyan sör, ami szóba jöhet, belőlünk udvarias, ám villámgyors elköszönési reflexet vált ki. Ezt esetünkben leküzdjük, töltünk, nézünk, szagolgatunk.

A képen Maggie nem is olyan savanyú

Laza meggyszörpre emlékeztető színvilág, átlagos, gyorsan apadó, piszkosfehér hab. Illata meggyet, piros bogyós gyümölcsöket idéz, háttérben hűvös borospincével, gerezdnyi naranccsal. A korty közepes (13 B°), simulékonyságáról a zabpehely gondoskodik. Komlók sehol (8 IBU), a fanyar, savanyú gerinc nem kér ilyen típusú kontrát. Meggy minden mennyiségben, a korty végén pár szem ribizli és málna. Korrekt készítmény, azt adja, amit ígér, de továbbra sem bánjuk, hogy Maggieval nincs közös nevezőnk.

A Rafa a főzde egyik közismert alaptétele, meglehetősen foltos emlékezőtehetségünkre támaszkodva 2017 óta. Népszerűségét jellemzi, hogy van/volt belőle dupla, tripla és inverz variáció is (utóbbi az Ugar szakértelmét dicséri). Mi most a klasszikus savanyú IPA dupla változatának legfrissebb, leporolt és átgondolt receptúráját kóstolhatjuk. Ebből sem maradt ki a citromlé és a citromhéj, mint ahogyan a többi összetevő is (árpa-, búza-, zabmaláta és laktóz) újra felveszi a munkát. Hogy az eredeti főzetben felhasznált komlók közül melyek maradtak, hivatalosan nincs közölve, ám azért mi relatíve nagy lelki nyugalommal tennénk valamiféle jelet a Citra és az Amarillo mellé.

A 2023-as Dupla Rafa igen komoly tétel, ezt még a műfaj olyan szinten visszafogott rajongói is érzékelik, mint mi. Lassan moccanó, opálos anyag, narancsos színvilággal, vékony, de kitartó habbal. Citrusos, virágos, földes aromák, halvány gyantákkal a háttérben. A korty sima, sűrű, rágcsálható (23,3 B°), fajsúlyos. Ennek ellenére könnyen iható, gördülékeny főzet, az alkohol szépen csomagolt, nem lóg ki, ugyanakkor diszkréten jelzi, hogy óvatosan szórakozzunk vele, a 8.5 az annyi, amennyi. Ízvilága alapvetően savanyú, citromos, de a kortyot, mint egy buborékot, körülveszi egy vékony, édes hártya, ami oldja egy kicsit a feszültséget. IPA ide, IPA oda, a komlók most nem játszanak, amit annyira nem is bánunk, lefoglal minket a buborékok rágcsálása. Emlékezetes, élménydús tétel, legalábbis a decens savrajongóknak.

Ez még az előző batch címkéje, de a képi világ nem változott

Még egy tétel erejéig vágjuk a savanyú pofát, a citromot lime-ra, a sörtípust pedig gose-ra cserélve. A Lime Tears 2020 nyarán startolt, az évszak mindig jó alapot és megfelelő hátteret nyújt az ilyen ízvilágnak. Miközben szimatolunk, a bemutatkozó szöveg első tagmondatát (Ki az igazi haramia […]?) próbáljuk más értelmezési tartományba helyezni a címkén látható páros szoborral.

Barátok babérral

A művet Ernst Rietschel tervezte és Ferdinand von Miller készítette el 1857-ben, alapanyagul a navarinói csatában zsákmányolt oszmán ágyúcsöveket használta fel. A szobor a Deutsches Nationaltheater und Staatskapelle előtt látható Weimarban, a két barátnak, Johann Wolfgang von Goethének és Friedrich von Schillernek állítva emléket. A készítők ügyeltek arra, hogy a két szellemóriás egyforma magasságú legyen, holott Schiller vagy tíz centivel volt termetesebb. Cserébe előbb halt meg, bár nem tuberkulózisban, mint ahogy sokáig hitték, hanem ólommérgezésben, mely anyagot a kor lakberendezési trendjének megfelelően kezelt és előállított tapétából szerezte be. Húsz évvel később Goethe megszerezte barátja koponyáját, mindenféle méréseket és vizsgálatokat végzett rajta, majd aztán később – kérésének megfelelően – a saját sírjába helyezték. Romantisch, nicht wahr?

Világos borostyán szín, közepes, gyorsan apadó, ám elvékonyodva bátran kitartó hab. Illatában a citrusok mögött bujkál valami fűszeresebb, talán fahéj, esetleg gyömbér. A korty könnyed-közepes, a szénsavak kicsit harapnak. A savanyú ízeket fél lépésnyivel megelőzi a só, de közös sétájuk így is kényelmes, elegáns, összehangolt. Nem fogunk tömegverekedést kezdeményezni egy képzeletbeli kocsmapultnál az utolsó adagért, de a gose és a lime alkalmi együttléte érdekes és izgalmas perceket szerez. Ez utóbbiakat mi az idei húsvéttól sem várjuk, ám nektek vérmérséklettől függően kellemes időtöltést kívánunk.

P.S.: a két szélső képet Barancsi Sándortól nyúltuk, engedelmével. Köszönjük is szépen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük