Mostanra úgy-ahogy összekapartuk magunkat (rosszakaróink kedvéért – kik minden bizonnyal számosak, annak ellenére, hogy mi kedélyes és kedves, hovatovább kenyérre kenhető típus vagyunk [habár megeshet, hogy az a kenyérdarab a torkán akad valakinek] – közölnénk, hogy ennek az állapotnak korántsem az alkohol az oka [ezt őszintén sajnáljuk, mert az alkoholt legalább annyira kedveljük, mint a kacifántos és követhetetlen mondatszerkezeteket, nem is beszélve a szögletes zárójelekről], hanem a nyomorult hétköznapok a maguk kreténségeivel. Ezeket ideiglenesen negáltuk.), következzék hát az ígért beszámoló az 5. Sörblogger találkozóról.
Ahogy azt már említettük, a helyszínt és a söröket a Parabolic Lazarus Brewery biztosította, az eseményt magát pedig Szeszmoj kolléga (a.k.a. Smid Zsolt) szervezte, kinek elismerésünket és köszönetünket küldjük ezúton és ez alkalommal, nemkülönben kedves feleségének is.

Az odaút eseménytelenül zajlott, ami – ismerve drága hazánk tömegközlekedési állapotait – tulajdonképpen egy kisded, mosolygós csoda. Ennek örömére a helyszínre tett kényelmes séta közben elfogyasztottunk egy kifejezetten semmitmondó, barátságosan dögunalmas sört, mely még hiányzott a portfóliónkból. Ingerküszöbünket nem piszkálja, miben kíván más lenni az Estrella Galicia a többi, nagyjából egy kaptafára készülő mediterrán sörtől, annak viszont majd alkalmasint utánanézünk, miért nem harapta még át egymás torkát a két spanyol Estrella (ez, illetve a Damm). Túl széles az az ország, az lehet a baj.

Megérkezésünket követően azonnal valami jóféle sör után néztünk, meg is találtuk a Tropical Trappist személyében. Kollaboráció esete forog fenn, a Csupor Kraft Beer társulásának köszönhető a remek végeredmény. Miközben ezt a fűszeres, gyantás, déligyümölcsös, foltokban fehérboros, selymesen simogató komlóorgiát nyalogattuk (a főzde honlapja hatot említ: Mosaic, Amarillo, Eldorado, Nelson Sauvin, Citra és Rakau), elégedetten konstatáltuk, hogy bár orosz nyelvtudásunk meglehetősen kopottas, olvasni azért még mindig szép lendülettel tudunk ezen a nyelven. A helyiség falai ugyanis padlótól plafonig vannak borítva mindenféle bejegyzéssel, hozzáfűzéssel, életérzéssel, amolyan szabadon értelmezett vendégkönyv módjára. Persze nem csak az oroszt lehet itt gyakorolni, akad angol, spanyol, francia, román és magyar is szép számmal. Nem is értünk a végére, mert elfogyott a sörünk. Mire visszaértünk a pulttól egy másikkal, már kezdődött is az első előadás, ezért az Irish Red Ale Hybrid első aromaalakulatait Mikó Tüskevár Andrást bámulva és hallgatva igyekeztünk a helyükre tenni. Szürreális élmény, egyszer próbáljátok ki.

Az ír vörös azért hibridült meg (ejnye, be szép kifejezést kreáltunk ismét), mert kveik élesztőt pakoltak bele, amitől a malátagazdag, pörkölt alap narancsos-mézes jegyekkel gazdagodott, mindkettőnk nagy örömére, mert ha eddig nem említettem volna, életünk párja is emelte jelenlétével az esemény fényét és formagazdagságát. Utóbbi kettő tovább élénkült a közben amúgy gonzósan legurított vodka-kvasz kombó hatására, mely variációt „tovább vizsgálandó” jelzéssel vettük fel repertoárunkba.
Tüskevár kolléga élményszerű előadását itt mellékelnénk, irány a közösségi oldal:
https://www.facebook.com/share/v/1A8JiJDEZi
Következő sörünkhöz jó sorsunk mellékelt egy BJCP-szakembert is Potyondi Sörfejtő Attila személyében, kinek nagy hasznát vettük a cascarával megbolondított stout kóstolásakor. Az ő megnyilvánulását is mellékeljük.
A cascara szép köröket fut mostanság, amikor egyfelől nagyon nem trendi dolog a pazarlás, másrészt lassacskán nem is igen lesz mit pazarolni az emberiség okos és előrelátó gazdasági-gazdálkodási rendszereinek köszönhetően. Mi is ittunk már a kávébab külső, szárított héjából készült főzettel dúsított sört, most kóstolhattuk ezt is. A stoutok ízvilága szépen kiegészülhet valami finoman gyümölcsös, enyhén savanykás tétellel, s ezen a téren mi is biztató jeleket detektáltunk a korty elején. Utána viszont bekúszott és elterpeszkedett egy túl édes, kissé ragacsos valami, egy geil amőba (újabb pompás punkzenekar név), amit nem tudtunk megkedvelni így elsőre, viszont kitartóan fogunk próbálkozni, mert látjuk benne a perspektívát. Nem fogunk viszont további energiákat pazarolni a Cherry Ale-re, amit az asszony szopogatott virgoncan, így hát belenyaltunk mi is (mármint a sörbe), de az ilyen típusú készítmények egyre kevesebb üzenetet közvetítenek számunkra. Valószínűleg vénülünk.

Az élvezetes összejövetel sok ismerkedési és beszélgetési lehetőséget biztosított, hiszen valahol ez volt a cél. Egy adott pillanatban – miután gondosan körbekémleltünk, nincs-e orosz a környéken – még átosontunk az utca túloldalán lévő kiszolgálóegységbe, ahol gyorsan legurítottunk egy Királykát ŐriBirdéktől, mert a gyengécske spanyol próbálkozás után már nagyon hiányzott a szervezetünknek egy tisztességes láger, majd a távozás hímes mezejére léptünk. Hazafelé a vonaton az Áll egy ifjú nyírfa a réten-t dúdolgattuk, de csak az első versszakot ( Во поле береза стояла,/Во поле кудрявая стояла,/Люли, люли, стояла), mert a második az istenér’ sem jutott az eszünkbe. A nagyesküt viszont letettük, hogy elmegyünk mi bizony a következő találkozóra is, ami valamikor a nyár végén lesz Hatvanban, ha jól emlékszünk.
A végére ide illesztjük a kvasz-vodka kettőst az asszony középső ujjával, mely ugyan hordoz üzenetet, de nem nektek szólót.
