gyümölcsös – Porból lettem, sörré leszek

1224-1225. Monyo Mojo Workin’25 Strawberry × Blackberry × Mango × Mint Ice Cream Smoothie Sour Ale és Monyo × Analog Balaton Könnyű

Nehezen hihető, de megint péntek van, az év maradéka a legnagyobb sebességfokozatba kapcsolva igyekszik megszabadulni tőlünk és egyben saját magától is. Hagyjuk, tegye, nekünk van itt két sörünk mára is, mi baj lehet?

Monyoék Mojo Workin’25-szériájának egyik darabja, a spanyol hidalgókat megszégyenítő névkígyóval bíró Strawberry × Blackberry × Mango × Mint Ice Cream Smoothie Sour Ale várakozik türelmesen nyitásra és töltésre, meg is tesszük neki ezeket az apró szívességeket, rajtunk ugyan ne múljon. Egy teljes kapacitással működő cukrászda fagylaltospultjának gyümölcsszekciója trappol át azonnal orrnyálkahártyánkon, kicsorduló könnyeinktől a monitorból percekig csak egy világos, remegő foltot érzékelünk. Így félvakon nem sok esélyünk van előkotorni egy kiskanalat, pedig szükség lenne rá, a főzet alig akar kifolyni a dobozból. A 20,7-es Balling és a smoothie-fogalomkör (bár mi, könnyed középkorúak, jobban kedveljük a turmix kifejezést, holott az is lehet, hogy a kettő nem fedi tökéletesen egymást, a jóisten se igazodik ki ebben a mai modern világban) nem hazudik: echte, vastag, ízletes gyümölcspüré van a pohárban, aminek a fele az első korty után ott is marad annak falán.

Nem szokásunk az összetevőket aggályosan citálni, de ennek olyan impozáns tételsora van, hogy nem bírjuk ki, ide illesztjük. Íme: víz, árpamaláta (EU), mangópüré sűrítmény, eperpüré sűrítmény, fagylaltpor (cukor, zsíros tejpor, dextróz, növényi zsírpor [glükóz, növényi zsír és teljes mértékben hidrogénezett növényi zsír (pálma), emulgeálószer: E471, E472a; tejfehérje, stabilizálószer: E340ii], maltodextrin, sovány tejpor, fruktóz, sűrítőanyag: E466, E410, E412, E415, emulgeálószer: E473, E433; inulin, glükózszirup, étkezési sav: citromsav, aroma), menta aroma, élesztő, kálium-szorbát, nátrium-benzoát, komló. B@szogat bennünket a kisördög, ugyan nézzünk már utána, melyik E-kód mit jelent, de az már valóban túlzás lenne. Oké, az E466 az a nátrium-karboxi-metil-cellulóz, ettől jó hígat lehet f*sni, ha túltolod, de gond egy szál se, az E410 (szentjánoskenyérliszt) majd besűríti a dolgot.

Nem szeretnénk azonban, ha úgy tűnne, problémáink vannak ezzel a vérszínű, nagy viszkozitású csemegével. Kifejezetten élvezetes, ízletes, izgalmas készítmény, mely ugyan klasszikus sörélményt nem ad, ellenben fogyasztása után napokig lebeghetsz egy puha mentafelhőben. Előző élményünket hígítandó már a pohárban figyel a Könnyű, a Monyo és az Analog Balaton kollab pilsenije. Férfiasan be kell vallanunk, a közös projekt második résztvevőjéről ezidáig azt sem tudtuk, eszik-e vagy isszák, így hát örömmel közöljük: inni lehet. Azok, akik nálunk gyakrabban másznak elő a lapos kő alól, ahol élnek, tudják, hogy az Analog Balaton egy elektronikus zenét játszó kéttagú formáció, szövegeikben – saját bevallásuk szerint – szétcsúszott hajnalok és másnap reggelek lenyomataival. A Könnyű (egyik slágergyanús szerzeményük címe nézzétek-hallgassátok, nekünk bejött) 4,2-es alkoholtartalma nem predesztinál komplikált másnap-élményt, de hát miért legyen mindig minden nehéz?

A készítés során felhasznált új-zélandi komlók közül a Riwakáról napra pontosan egy esztendővel ezelőtt áradoztunk egy BYM sör kapcsán, dicsérve kidolgozott citrusosságát, illetve az ezt kísérő passiógyümölcsös-grapefruitos felhangokat. A Wakatu szó maori nyelven emelést, alapítást jelent, ám ez volt a neve a Déli-sziget északi részén elhelyezkedő Nelson városnak is, amit 1841-ben alapítottak, természetesen miután elzavarták onnan az őslakosokat. Nézegetjük a manapság is a környéken élő törzsek neveit, hátha van köztük komlónak való, de elég reménytelen a dolog. Bemegy az árva sörkészítő a boltba, oszt’ aszongya: – Kérek tizenöt deka Te Atiawa o Te Waka-a-Māui-t, és kellene még ugyanennyi Ngāti Apa ki te Rā Tō is. Nehezen tudjuk elképzelni a dolgot. Mindenesetre a Wakatu szépen dolgozik, kettős felhasználású komlóként a keserűk mellé virágos, enyhén vaníliás jegyeket tol.

Imígyen felpörgetve meghallgatunk még néhány muzsikát az együttestől, csendesen morzsolgatva tovább a péntek délutánt.

1195-1197. Csupor HatManGo, Csupor Black Cherry, Horizont Selfish Games Jungle Surprise

Még valamikor áprilisban, az 5. Sörblogger találkozón a búcsú perceiben nyomták a kezünkbe ezt a két Csupor-féle kraftot, harmadikként most melléjük illesztünk egy Horizontot, csak hogy szépen meg legyen pakolva a gyümölcsöskosár. Így hát van itt nekünk mangónk, meggyünk és vérnarancsunk, utóbbi némi kávéval kísérve, nehogy a sörök közé aludjunk.

Csupor Márton tavaly akasztotta szögre gerillafelszerelését, a Csupor Craft Beer azóta saját főzdével rendelkezik. Erre a célra egy használaton kívüli üzemanyagtöltő állomást alakítottak át, ami remek és fantáziadús ötlet már csak azért is, mert a sörre szívesen gondolunk olyan anyagként, amit rendszeres időközönként a szervezetbe kell juttatni, hogy az rendesen működjön. További könnyed asszociációs lehetőséget biztosít mangós savanyú sörük neve is: HatManGo. Hat mangó van benne? Hat ember megy valahová? Kalapos mangó? Kalapos ember megy valahová? Ez már így is elég fárasztó, de aztán belőjük a tutit. Ha az M betűt megfordítjuk, W lesz belőle → HatWanGo. No és vajon melyik város határában van az a bizonyos benzinkút? Bizony, ott. Nagyon elégedettek vagyunk magunkkal, aztán meglátogatjuk a főzde oldalát, és mit látunk? HatWanGo. Kissé lelombozódunk, ám aztán elfogadjuk, hogy más is lehet hozzánk hasonlóan zseniális, de a biztonság kedvéért laza csuklómozdulattal bevisszük a kegyelemdöfést: Hat nagy kiterjedésű hálózat (Wide Area Network) megy valahová? Oké, lőhettek.

A sör egyébiránt finom, édes és intenzív gyümölcsillatot áraszt, tömíti orrnyílásainkat, percekig csak ezt érezzük, de nem bánjuk. Később egy kis savas, fanyar aroma is társul a dologhoz, szépen ellensúlyozva az édes gyümölcsöt. Ez a harmónia a sör egészére jellemző, az ízek frissek, a savanyú és az édes szépen mozognak egymás mellett. Említettük már, hogy a savanyú sörök számunkra ingoványos területet jelentenek, óvatosan bánunk velük, mértékkel fogyasztjuk őket, de ezzel lazábbra engedhettük a gyeplőt. Elégedettek vagyunk.

Gyümölcsöt és sörtípust váltunk, a főzde marad. A Black Cherry egy meggyel összeházasított stout, melynek már az illata is elvarázsolja az embert. Vastag csokiréteg, amit friss és savanykás meggy lazít fel, még a magok kesernyéssége is érezhető. A korty lágy, simulékony, kellemesen testes, az ízek lassan, fokozatosan építik fel magukat. Masszív csokoládé és vékonyabb kávé kezdi a sort, majd a meggy itt is felélénkíti a dolgot. A lecsengés is hosszú, nyugodt, zavartalanul gyümölcsös, az utóíz finoman keserű. A 6 %-nyi alkoholtól boldogan mosolygunk, az ízek komplexitása miatt már azon gondolkodunk, hogy nyelni kellene egy falatnyi konyakot, hogy tökéletes legyen az illúzió. Meg is tesszük, és tényleg. Tökéletes. Émile Gerbeaud-ra gondolunk sok szeretettel, aki az 1896-os millenniumi kiállításon mutatta be új édességét, a konyakos meggyet, örök időkre boldog függőségbe taszítván ezzel emberek millióit. Elérzékenyülve – gyorsan ittunk még egy pohárkával, tudjátok, az illúzió – gondolunk a Csupor Craft Beer-re is, megőrizzük őket gyakran felfeslő emlékezetünkben.

Végezetül átrándulunk a Maglódi útra Horizontékhoz, akiknek Selfish Games sorozatából ez alkalommal a Jungle Sunrise nevű kávés-vérnarancsos IPA kerül terítékre. Hogy a kávé milyen típus, nem kötik az orrunkra, be kell érnünk azzal, hogy specialty. Legyen az. Tény, hogy az illatanyagok között nagy szépen bújócskázik a citrusok és komlók között, igazán élvezetes azt figyelni, hogyan húzódik előre, majd simul bele ismét a háttérbe. A korty friss, pezsgő, a vérnarancs ízével nyit (ami valószínűleg a mandarin és a pomelo természetes mutációja, és a benne lévő antocianinok miatt sötét színű, mely vegyület viszont csak akkor jön létre, ha a mediterrán termőterületen elég hűvösek lesznek az éjszakák), majd érkeznek a komlók és a kávé. A szépen keveredő, nem tolakodó keserűk valóban egyedi ízhatást eredményeznek, az érdekesen tapadó utóízben a kávé nyújtózkodik legtovább. Érteni véljük a névadás logikáját, mindazonáltal úgy véljük, van ez a sör annyira jó, hogy ne várjuk meg vele a holnap reggelt. Dzsungelünk itt az Alföldön egyébként sincs, csak sivatagunk.

1163-1165. Kronenbourg 1664 Rosé, Beerka Cherry, Beerka Low Ale

A macska megsokasodott, így hát nagyobbik lánykámmal és partnerével kiültünk a kertbe, hogy rájöjjünk, hová potyogtatta az almot. Vittünk néhány sört is magunkkal, a beszélgetést pedig rögzítettük. Ennek írásos kivonatát tesszük most közzé, kordokumentum jelleggel.

Lányom (a továbbiakban A): Erről mondj most valamit, erről a blanc rozé izéről, ami még 1664 is. With a hint of berry, pláne.

Porbollettem (PL): Búzasör.

A: Tényleg van benne bor? Rozé?

PL: Nincs. Azé’ híjják rozénak, mer’ olyan színe van, mint a rozénak. Azoktól a bogyóktól.

Lányom partnere (B): Berry van benne.

A: Kicsit borszaga van amúgy.

B: Berry.

PB: A Brasseries Kronenbourg jogelődjét elvileg 1664-ben alapította Geronimus Hatt Strasbourgban. Mivel a festői, ám rakoncátlan Ill folyó rendszeres időközönként elmosta őket, továbbköltöztek a város egyik magasabban fekvő területére, amit Cronenbourgnak hívnak. Innen a név. Az alap búzájuk iható, bár ahogy öregszünk, egyre kevésbé lelkesedünk a korianderért. Viszont ez a bogyós dolog elég tré.

B: Valamelyik hazai nagyüzem geil meggyesére hajaz. Jó sz@r. Nem jön be.

A: Soproni?

PB: Már az illata is ragad.

A: Lezárt a telefonod. Mi a kód?

PB:****

A (B-hez): A DÁP miatt kellett rátenni.

B: Ja, az enyémre is. De felkúr állandóan. Egyébként jobb az illata, mint az íze.

PL: A hab is oké. Pufi és rózsaszín, mint egy puttó. Miféle berry van ebben?

B: Szerintem málna.

A: Bodza és málna koncentrátum.

PL: Gyerekkoromban a bodzát a környékbeli cigók úgy gyűjtötték, hogy kiszedték a Lada hátsó ülését, kifóliázták az utasteret, oszt’ úgy tömték bele a bodzát. Ha megtelt, tapostak rajta egy kicsit. Két nap múlva kilométerekről lehetett érezni a gépjármű szagát.

B: Nálunk is van a faluban.

PL: Cigó?

B: Is. De a bodzára gondoltam.

A: Elsőre savanyú, aztán nagyon édes lesz. Szirupos, mintha szörpöt innék. Ecettel. Bodzát nem érzek. Mondjuk a málna is nullaegészegy.

PL: Hol a macska?

B: Kajál.

A: Naezmi. Beerka…

PL: Várj, kiöblítem a poharam.

A: Az enyémet is. Kösz. Szóval a következő sör a Beerka Cherry, 3.4 alkohollal. „Üde, gyümölcsös, akár egy frissen szedett meggy ízével teli nyári pillanat.”

B: Nahát akkor olyan legyen ám, ha úgy van mondva!

PL: Beleszaladtatok az első parasztvakításba?

A: „Összetevők: víz, árpamaláta, rizs, zabpehely, cukor, meggy kivonat, feketerépa lé, komló, élesztő, citromsav, tartósító szer.”

PL: Összefut az ember szájában a nyál.

B: Ezt most én kóstolom először. Borzasztó szaga van.

A: Mosogatószer. Gránátalmás Jar.

B: Az íze is borzalmas. F*s.

PL: Jól emlékszem, hogy a Beertailor álldogál a háttérben?

A: Az van ide írva, meg hogy Nagytarcsa.

PL: A Beertailor általában vállalható söröket készít, a designrendszerük pedig kifejezetten pofás azzal a mindenféle szabás-varrás kellékkel. Erre a dobozra is jutott egy varrógép. Némi szellőzés után nem is büdös.

A és B: De. Erősen valamiféle potion-jellege van.

PL: Nem igazán sikerült megfogni nekik a meggyet, ez tény.

A: Nem akarom azt hinni, hogy annak a gyümölcsnek ilyen íze van.

B: Nyugi, nem ilyen íze van.

PL: A bolygónak ezen a felén nemigen főznek úgy sört, hogy a fáról frissiben szedett gyümölcsöt dobálják az üstbe.

B: De miért nem?

PL: Mert kivitelezhetetlen és drága. Az első és legszentebb cél a profit.

B: Kiábrándító.

PL: Az. Hol a macska?

A: Iszik.

PL: Ez a Beerka nem tartozik a legjobbak közé. Nem ragacsos ugyan, de mű.

A: Számomra kétféle meggy létezik. Az egyik a megsavanyodott köptető ízű, a másik a sütismeggy. Erre a valamire az első jellemző.

A macska sűrű és sunyi oldalpillantásokkal a melléképület felé kezd konvergálni, ezért PL otthagyja a társaságot és elképzelései szerint feltűnésmentesen követi. Eközben A cidereket ekéz („rétingel”), B pedig a macska helyett a mosógépet figyeli titokzatos okokból.

PL: Megtaláltam a macskafészket, de nem piszkáltam, mert megrogyik az anyjuk pszichésen. Majd néhány nap múlva szemrevételezzük őket közelebbről is, remélhetőleg nem kell lebontani a fél épületet, hogy odaférjünk. Jó hülye helyre pakolta őket.

A: Addig jöjjön a harmadik sör. Aszongya: Beerka Low Ale, 4.4.

PL: Még nem láttam olyan lovat, aminek éle lett volna, habár Regős Bendegúz valószínűleg nem alaptalanul fakad ki az alapműben imígyen: „Szétvág ez a büdös gebe…”

A: Világos, minőségi láger sör.

PL: Láger? Akkor mé’ híjják ale-nek??

A:”Friss könnyed, mint a napsütötte legelők édes fuvallata. Egy igazi kezesBEERKA, és azzá válik az is, aki belekortyol!”

PL: Arról nem is szólva, mekkora birka, aki megveszi.

B: Sokkal viselhetőbb lenne a dolog, ha nem írtak volna rá semmit.

A: Világospisi-sárga.

PL: Legyünk szakmaibbak. EBC 4-6 környéke.

Itt hosszabb diskurzus következett egy tiktokos csávóról, aki bebiflázott/beseggelt/benyalt/etc. valamiféle színkód-rendszert, oszt’ bármi jött vele szembe, már böfögte is fel a szám- és betűsort. Emléke szívünkben örökké fog élni.

B: Illatra ez jobb.

PL: Ja. Mert nem sok van neki.

B: Tény, hogy ez a legsörízűbb.

PL: Ennek épp itt volt az ideje. Mégiscsak egy sörkóstolásról van szó. Ezen túlmenően valószínűleg ismét velem van a baj, amikor azt mondom, semmi értelmezhető, vagy megjegyzendő dolog nincs ebben a sörben. És továbbra sem értem, mi ez az ale-láger dolog. Vannak olyan sörök, amelyek tudják hozni a mindkét típusra jellemző ízkaraktereket, de nem gondolnám, hogy a Beerka low és high variációjához (mert olyan is van, csak nem sikerült még beszerezni) ilyen szinten komplikált és drága élesztőt használtak volna. Ha az alkoholtartalmat nézzük, úgy magyarázható a low és a high – 4.4 és 8.4 -, de a típuskeveredés nem. Reménykedjünk, hogy a kommentelők közül valaki majd felhomályosít bennünket. Azt kell mondjuk, nem fogjuk a jövőben üvöltve és az asztalt csapkodva követelni a napi Beerka-adagunkat.

A és B: Mi sem.

PL: Naazé.

Innentől a beszélgetés visszahozhatatlanul eltávolodott a söröktől, de így sem volt unalmas. Közös erővel sem bírtunk ugyanis rájönni, hogy ha Felix Salten (Salzmann Zsigmond btw.) regényében Bambi egyértelműen őz, akkor a ’42-es Disney-féle alkotásban miért egy szarvas az apja, illetőleg miért mutálódott maga is azzá? Létezhet-e közös, életképes utóda az őznek és a szarvasnak? És ha bedobunk egy macskát az édeshármashoz? Megannyi válaszra váró kérdés. Inkább keresünk néhány rendes sört.

1154-1156. Bad Dogs Mopsz, Frootie Fahéjas Szilva, FIRST Ugly Sweater

Nem tudjuk hitelt érdemlően megmagyarázni, miért pont ezeket a söröket pakoltuk ma délután magunk elé. Fogadjuk el és nyugodjunk bele, hogy az életnek ugyan lehetnek nehezen megválaszolható kérdései, de náluk bizonyos esetekben sokkal fontosabbak azok, melyekre egyáltalán nem kell válaszolni. Ha ezt a tételt felismerjük, bátran és helyesen alkalmazzuk, szintet lépünk. Előre hát, fel éteri magasságokba.

Ajándékba kaptuk a Prémium Magyar Sör (pfff…) Kft. által fémjelzett Bad Dogs-sorozat ezen példányát, ami – csak hogy rövidre zárjuk a dolgot – úgy sz@r, ahogy van a maga műtaknyos-műmeggyes, kivonatos-tartósítószeres mibenlétében. Nem is pazarolunk rá több karaktert, azt viszont megemlítjük, hogy egyszer volt nekünk is egy mopszunk. Meredeken szelepes volt szegény, a tenyésztője már a sufniban tárolt kisbalta + lapát kombó felé sétált, amikor megjelentünk és bejelentettük, hogy akkor inkább örökbe fogadjuk. Voltaire-nek is volt, nekünk miért ne lehetne? Gizi (a keresztségben ezt a hívójelet kapta) később némiképp lehiggadt, csak néhány természeti jelenség – erős szél, mennydörgés, villámlás -, valamint az autók, a csirkék, a verebek és a nagyobb repülő rovarok hozták ki belőle a vérfarkast. Megtudtuk azt is, hogy a kölykeit rendszeresen kivégezte, ezért némi respektussal voltunk felé, hiszen ez afféle feminista/punk vonal mentén is értelmezhető, vö. le a testemmel a reklámokról, avagy te csak ne akarj meggazdagodni az én kölykeimből, inkább kinyírom mindet. Tizenvalahányévesen költözött végelgyengülésből kifolyólag fajtája örök vadászmezeire, és el tudjuk képzelni, miket művelhet ott, ha vihar van.

Ha lúd, legyen kövér, ha áldás, jöjjön csőstül, akad itt még egy remekmű a PMS (lásd fennt) Kft. Frootie-sorozatából is, ezúttal egy ábrándos fahéjas szilva. Vagy négy esztendeje kóstoltuk és véleményeztük két másik terméküket – a sör kifejezés erős lenne ide -, most kíváncsiságból rápislantottunk az oldalukra, s elégedetten konstatáltuk, hogy semmi sem változott, még mindig ott van a „legkristálytisztább víz” kifejezés, amin már akkor is röhögtünk, és röhögünk most is. Sejtünk mi valamit a reklámok és a parasztvakítás lényegéből, ám némi túlzásnak érezzük az első osztályú, különleges, prémium, brutális, leírhatatlan, magas minőségű, ínycsiklandó kifejezések egyidejű használatát egy öt mondatos bekezdésen belül. No de hát kotty belé, szilvalé, ahogy mondani szokás mindenkire, aki olyas valamibe alkalmatlankodik, amihez nem ért. A Frootie fahéjas szilvája is messze van ugyan a jótól, de ihatóbb, mint a mopszos szerencsétlenkedés. Sörként címkézni fel értelmetlen ugyan, de szénsavas dühítőnek elmegy.

Akinek a szilvaléről nem a Mágnás Miska jelenete ugrik be, az keresse nagyobb erőbedobással a kiutat a pszichózisából.

A végére biztos(abb)ra szerettünk volna menni, ezért megidéztünk egyet a jól megérdemelt pihenésüket töltő Karácsonyi Rondapulcsis Szellemek közül (az elnevezés eladó, várjuk a FIRST marketingeseinek jelentkezését), hátha egy jól megmunkált DIPA helyrepofozza arcunk pH-ját. S lőn. Az Ugly Sweater nagyon szépen teszi a dolgát, a lágy, szinte krémes korty kellemesen simogatja megviselt nyelőcsövünket. Szájpadlásunk, nyelvünk és egyéb érzékszerveink is tobzódhatnak, a déligyümölcsös, gyantás, finoman borsos, fűszeres jegyek változatos sorrendiséget mutatva követik egymást, a Columbus, a Simcoe és a Chinook apait-anyait belead. Utóbbit Kastélyosdombón termelték, a sör megvásárlásával pedig támogathattuk az Ökomenikus Segélyszervezetet is, hát nem nagyszerű?

A 8 %-os alkoholtól már a szagolgatáskor mosolyogtunk, s mivel nem volna szerencsés megvárni e mosoly idültté válását, mára be is fejezzük az írogatást.

1147-1149. Ciupaga Truskawkowe, Porzeczkowe, Miodowe

A blog a napokban ünnepelte megalapításának és fennállásának kilencedik évfordulóját, melyet most csendesen és szerényen, ízesített lengyel sörök társaságában ünneplünk meg. Köszönjük mindenkinek, aki itt van/volt/lesz és olvassa, véleményezi a szösszeneteket. Nem tervezzük a leállást, jövőre meg majd igyekszünk kitalálni valami extrát, nők, sörök, lövöldözés, ilyesmi. Még alszunk rá néhányat.

Zakopane városától északi irányba haladva 22,4 kilométer megtétele után Nowy Targ tágra nyitott kapuihoz érkezhetünk. A környéken az 1300-as évek elején ciszterci szerzetesek alapítottak településeket, Nowy Targ hivatalos apukája mégis III. (Nagy) Kázmér, aki rögvest el is látta az ide települőket mindenféle jóleső autonómiával. Utódja, IV. Kázmér vásárjogot adományoz, illetve évenként két fesztivált engedélyez, s nem kell sokat várni az árumegállító jogra sem. Megy minden, mint a karikacsapás. Aztán mindenféle háborúk jönnek, kifosztják, leég, felépítik, megint leég, jönnek a németek, elmennek, megint jönnek, maradnak. Jönnek az oroszok, azok sokkal tovább maradnak, de végül ők is lelépnek. Kicsit olyan ez, mint a Katalinka, szállj el című gyerekdal szövege, nem is lehet véletlen, hogy a város címerében Alexandriai Szent Katalin vértanú látható annak a keréknek a társaságában, amivel ki akarták végezni (vö. „kerék alá tesznek”). Ez egyébiránt nem sikerült, mert a kerék a mártírhölgy érintésére darabokra hullott (ismét vö. „onnan is kivesznek”), ezért muszáj volt előkotorni az eszköztárból a régi, jól bevált pallosok/bárdok egyikét, hiszen a fej leválasztása a test egyéb részeiről az esetek nagy többségében borítékolható végkifejletet eredményez.

**A hálás utókor a középen rögzített, működés közben pörgő tűzijátékot Catherine wheel névvel illeti**.
**Hát nem aranyos?**

Ilyen barátságtalan szerszámokkal a helyi banditák is előszeretettel vértezték fel magukat, a Browar Ciupaga pedig diszkréten dicsőíti ezeket a kétes egzisztenciákat. Említik például a magyarul Jánosik Györgyként ismert, Rákóczi seregében szolgált törvényenkívülit is, aki ugyan szlovák születésűként nem volt gorál, de több munkaköre közül a lótolvajlást a környéken is szorgalmasan űzte. A lopások és a kuruc múlt miatt 1713-ban Lipótszentmiklóson kivégezték. Állítólag átszúrtak egy horgot a mellkasán, úgy akasztották fel. Nice.

Általunk most kóstolt három sörük a rablók otthonaként is értelmezhető hegyvidéki erdőségek íz- és aromavilágát hivatott prezentálni, lévén az egyik epres, a másik ribizlis, a harmadik pedig mézes.

**Fametszett Jánosikról, kinek neve örökké él, legalábbis a lengyel felirat szerint**

Elsőként az epresbe szagolgatunk bele, melynek lengyel neve sokkal drámaibb: Ciupaga Truskawkowe. Nagyon meggyőző illata van, ráadásul egyből az a kicsi, enyhén szőrös és földes eper jut az eszünkbe, aminek még íze is van, nem úgy, mint azoknak a szamárhere nagyságú és szagú vackoknak, amikből fél kilót vágnak hozzá az emberhez hatezeré’ egy gusztustalan műanyag dobozban. Nem sok sörös jelleget tud felmutatni, a korty végén pislog csak némi komlókeserű, összességében mégis egy kifejezetten jóleső, ízletes, frissítő italt fogyaszthattunk.

A Ciupaga Porzeczkowe lép a rajtkőre, és a kitöltést követő első tizenöt másodpercben olyan tömény és geil cukorillatot áraszt, hogy bepárásodik tőle a szemüvegünk. Már majdnem lemondunk róla, amikor hirtelen letisztul, stílust vált, és meglepően tisztességes fanyar felhangokkal dúsított, enyhén malátás jegyeket kezd el párologtatni. A korty is édesen indul, de ez már malátásabb, híg barnasörös édesség, a keserűk is szofisztikáltabbak. Őszintén bevalljuk, a ribizlit nem nagyon találtuk meg benne, bár az illatnál említett fanyar vonal a kortyon is végigvonul, az utóíz pedig meggymagosan kesernyés.

Zárásként mézezünk egyet, jöhet a Ciupaga Miodowe. Azt várná az ember, hogy az illattól megint törölgetheti majd a lencséit, de nem. Tiszta, enyhe mézillata van, némi gyógynövényes csavarral, amit a Marynka nevű komló számlájára írhatunk. Ízében egyből felismerhető a hajdinaméz jellegzetes, erőteljes, gabonás vonulata. Az édeshez decensen, szépen kontráznak a keserűk, még az utóízben is visszaköszönnek. Ha rangsorolnunk kellene, ezt tennénk a képzeletbeli dobogó legfelső fokára, ám a tisztesség úgy kívánja, hogy egyúttal bejelentsük a hajdinaméz irányába történő elfogultságunkat is, melynek egy ideje lelkes fogyasztói vagyunk.

Elköszönünk a Tátrától és lengyel barátainktól, integessünk vidáman a sörökön túl a viszontlátás reményével is feltöltve.

1102-1103. Bergquell Kirsch Porter és Lobkowicz Flying Cloud IPA

Őszintén szólva kissé tanácstalanul, ám jólesően vakaróztunk egy darabig (mert a férfiember már csak ilyen, szeret jólesően, hosszan vakarózni. Lehet kezdeni homloktájt, aztán felszalad a kéz a koponyatetőre, majd a füleket nem kihagyva csusszan a tarkóra. Itt válaszút elé kerül az ember: vállak, felkar, könyök, alkar és/esetleg hát, vagy mellkas, has, ágyék? Megannyi lehetőség, döntés, finom hezitálás, élveteg dekadencia. És vajh’ bűn-e, ha mindegyik sorra kerül? Ha pedig az, akkor ki szab ki és miféle penitenciát? Nehéz, árnyalt kérdések, oszt’ a seggvakarást, annak esetleges átvitt értelmeit még meg sem említettük.), mert nem értettük, hogy került az elmúlt időszakban végigkóstolt cseh regimentbe egy szász cseresznyés porter.

Aztán eszünkbe jutott, hogy a palackot még a monori sörfeszten gyűjtöttük be hirtelen felindulásból, a térképet böngészve pedig hamar kiderült, hogy a löbaui gyökerekkel bíró Bergquell-Brauerei szűk huszonöt, cseppet sem megerőltető kilométernyire hasal a csehek Varnsdorf nevű városkájától. Mit tesz isten, itt is akad egy főzde, méghozzá cicás, a Pivovar Kocour. Ők terjesztik és forgalmazzák ettől a stratégiai vonaltól lefelé a Bergquell Kirsch Portert, ami pontosan az, mit neve sugall: egy porter cseresznyével nyakon öntve. Nem túl fantáziadús termék, pedig akár az is lehetne, ha az alapsör jegyeinek nagyobb teret engednek. A gyümölcs – bár jóízű, nem geil, nem műanyag – erőszakosan rátelepszik az egészre, ezért néhány korty után úgy döntünk, meghagyjuk az asszonynak. Könnyed csalódásunkat viszont feledteti és orvosolja a Herzkirsche kifejezés, melyet nem tudunk hová tenni, ezért rákeresünk. Döbbenet. Idézünk. „A gyöngyösi szívcseresznye származása: ismeretlen eredetű, Brózik Sándor találta Gyöngyös határában.” Minden tiszteletünk a majd’ negyedszázada elhunyt kertészmérnöké, nagyon sajnáljuk, hogy már nem tudja elmesélni nekünk, hogyan lehet egy város határában sétálgatva ismeretlen eredetű cseresznyét találni. Ráadásul nem is egy fél maréknyit, hanem egy egész fát. Csodás dolgok ezek, ezért tovább vakarózunk.

Vysoký Chlumec irányába kanyarodunk közben, mert bár a főzde pillanatnyilag zárva van, termékei kitartóan őrzik nevét. A Flying Cloud IPA is itt látta meg a napvilágot, korrekt, bár nem túl izgalmas, relatíve népszerű termék lévén a Lobkowicz nem hagyta veszni ezt a sört sem, valamelyik gyáregységében a sok közül ma is készítik.

Szép rezes árnyalatot mutat, habja átlagos vastagságú, lassan apadó, kitartó. Illata karakteres, gyümölcsösen édes, virágos. A hidegkomlózás során belekerült Cascade és Amarillo az ízvilágot is szépen alakítja, lassan sétáltatva a fogyasztót a gyümölcsfák között, melyekről narancsot, grapefruitot, egyéb citrusféléket lehet szedegetni. A 13,5-ös Balling megfelelő teltséget, a 44-es IBU kellemes keserűket ad, az 5.4-es alkohol kifejezetten csütörtöki hangulatba ringat.

Vakarózásilag lassan rátérhetünk a herékre.

802-803. Elixbeer Szimpla Red és hübris mülna

Dupla gyümölcsnapot iktatunk be annak okán, hogy szépen belegyalogoltunk már az őszbe, s ilyentájt érdemes feltölteni a szervezetet mindenféle gyanús vegyülettel, melyekre a tudomány és a köznyelv egyaránt nagy szeretettel aggatja és alkalmazza az „egészséges” kifejezést. Lelkes lendületünknek az a prózai tény sem vet gátat, miszerint sem a meggynek, sem pediglen a málnának sincs túl sok köze ehhez az évszakhoz, már ami a termőre fordulást és a betakarítást illeti. Eme két gyümölcs vendégeskedik ugyanis nálunk ma este az Elixbeer és a hübris jóvoltából.

Statisztikákért rajongó olvasóink máris húzhatják az újabb strigulát a gyulavári kastélyban ügyködő főzde neve mellé, s a Szerkesztőség is jólesően veregeti meg a saját vállát, nyugtázva a fürgeséget, mellyel ígéretének teljesítése felé halad. Az Elixbeer Szimpla Red elnevezésű szűrt meggysöre alaplágerük gyümölcskoncentrátummal és egy kis aromakomlóval felturbózott változata, melyről úgy nem tudunk csúnya dolgokat írni, mint ahogyan kiemelkedően jót sem. Nem vagyunk túl elkötelezett rajongói a meggy-, illetve meggyes söröknek (ab ovo magának a gyümölcsnek sem), ám mielőtt objektivitásunk szánalmas roncsait végképp elnyelné az enyészet, szögezzük le, hogy a Szimpla Red igenis korrekt ital a maga nemében. Persze meggyízű, milyen legyen szegény, savanykás is, ahogy kell, de nem műanyag, és összhatását meg a kortyérzetet tekintve olyan…, olyan nagymamás egy kicsit. Fel tud mutatni egy kamrapolcos kompótfeelinget (ez jó ronda így leírva, de í-i kombóval sem lenne jobb, kipróbáltuk), amivel az arra hajlamosakat pszichés alapon befolyásolja. A 16,2-es Balling jól néz ki ott a címkén, de az jórészt csak a sűrítmény trükkje, a kortyon nem jön át. A 4,6-os alkohol teljesen oké, a kinézet is rendben van, de azért akaszthattak volna a palack nyakába egy figyelmeztető táblát, miszerint odabent rendkívül agresszív szénsavak várják toporzékolva, hogy az ember torkának ugorhassanak. S akkor a takarításról még nem is beszéltünk.

Következő sörünk behatóbb vizsgálata előtt kötelességünknek érezzük Kiskovács C. Jenő sorsáért aggódó rajongóinkat megnyugtatni. A HUN 3472 „hübris” mélyűri kutató- és felderítőhajó balszerencsés kommunikációs tisztje relatíve jó egészségnek örvend, a mentőcsapat még idejében érkezett. Miután a két Sztíviát egy közepesen komplikált műtéti beavatkozással eltávolították róla, a szakemberek és néhány rekesz rendesebb sör hamar helyrebillentették lelkileg is. Az imént jelentkezett be a chaten, de amikor meglátta a gyümölcsös készítményeket, szó nélkül kilépett a rendszerből. Szerintem a Naprendszerből is. Előzmények itt: https://www.facebook.com/photo/?fbid=3889502584458838&set=gm.3743193715750106

Sebaj, ha lehiggadt, visszajön. Addig ugorjunk át a gyulavári kastélyból Székesfehérvárra.

Sörtípust és gyümölcsöt is váltunk, a hübris ez alkalommal egy berliner weisse-t támadott meg mintegy 10%-nyi málnavelővel. Opálos, tompa fényű, a vörösbarna árnyalatai felé kacsintgató sör. Habja vékony, közepesen tartós. Illata finoman gyümölcsös, a málna mögött és azzal karöltve a savanykásság is megjelenik. Hát még az ízben! A kortyon végigvonuló erőteljes savanyúság sorjáit a málna szépen lecsiszolja, de nem erőlteti rá magát az összhatásra. Keserűk sehol, ez nem az ő bulijuk, a 3,7-es alkohol is csak jelzésszintű. Nagyon sima, selymes sör, ami valamiért enyhén vaskosabbnak tűnik a jelzett értéknél (9,2 B°).

Őszintén szólva szinte teljesen biztos, hogy nem fogunk beteges mennyiséget fogyasztani egyik készítményből sem, meghagyjuk azoknak, akiket ez a vonal jobban izgat, de az ebben az esetben pozitív hangulatú „érdekes” jelzőt mindenképpen megérdemlik.