Nem tudjuk hitelt érdemlően megmagyarázni, miért pont ezeket a söröket pakoltuk ma délután magunk elé. Fogadjuk el és nyugodjunk bele, hogy az életnek ugyan lehetnek nehezen megválaszolható kérdései, de náluk bizonyos esetekben sokkal fontosabbak azok, melyekre egyáltalán nem kell válaszolni. Ha ezt a tételt felismerjük, bátran és helyesen alkalmazzuk, szintet lépünk. Előre hát, fel éteri magasságokba.
Ajándékba kaptuk a Prémium Magyar Sör (pfff…) Kft. által fémjelzett Bad Dogs-sorozat ezen példányát, ami – csak hogy rövidre zárjuk a dolgot – úgy sz@r, ahogy van a maga műtaknyos-műmeggyes, kivonatos-tartósítószeres mibenlétében. Nem is pazarolunk rá több karaktert, azt viszont megemlítjük, hogy egyszer volt nekünk is egy mopszunk. Meredeken szelepes volt szegény, a tenyésztője már a sufniban tárolt kisbalta + lapát kombó felé sétált, amikor megjelentünk és bejelentettük, hogy akkor inkább örökbe fogadjuk. Voltaire-nek is volt, nekünk miért ne lehetne? Gizi (a keresztségben ezt a hívójelet kapta) később némiképp lehiggadt, csak néhány természeti jelenség – erős szél, mennydörgés, villámlás -, valamint az autók, a csirkék, a verebek és a nagyobb repülő rovarok hozták ki belőle a vérfarkast. Megtudtuk azt is, hogy a kölykeit rendszeresen kivégezte, ezért némi respektussal voltunk felé, hiszen ez afféle feminista/punk vonal mentén is értelmezhető, vö. le a testemmel a reklámokról, avagy te csak ne akarj meggazdagodni az én kölykeimből, inkább kinyírom mindet. Tizenvalahányévesen költözött végelgyengülésből kifolyólag fajtája örök vadászmezeire, és el tudjuk képzelni, miket művelhet ott, ha vihar van.
Ha lúd, legyen kövér, ha áldás, jöjjön csőstül, akad itt még egy remekmű a PMS (lásd fennt) Kft. Frootie-sorozatából is, ezúttal egy ábrándos fahéjas szilva. Vagy négy esztendeje kóstoltuk és véleményeztük két másik terméküket – a sör kifejezés erős lenne ide -, most kíváncsiságból rápislantottunk az oldalukra, s elégedetten konstatáltuk, hogy semmi sem változott, még mindig ott van a „legkristálytisztább víz” kifejezés, amin már akkor is röhögtünk, és röhögünk most is. Sejtünk mi valamit a reklámok és a parasztvakítás lényegéből, ám némi túlzásnak érezzük az első osztályú, különleges, prémium, brutális, leírhatatlan, magas minőségű, ínycsiklandó kifejezések egyidejű használatát egy öt mondatos bekezdésen belül. No de hát kotty belé, szilvalé, ahogy mondani szokás mindenkire, aki olyas valamibe alkalmatlankodik, amihez nem ért. A Frootie fahéjas szilvája is messze van ugyan a jótól, de ihatóbb, mint a mopszos szerencsétlenkedés. Sörként címkézni fel értelmetlen ugyan, de szénsavas dühítőnek elmegy.
Akinek a szilvaléről nem a Mágnás Miska jelenete ugrik be, az keresse nagyobb erőbedobással a kiutat a pszichózisából.
A végére biztos(abb)ra szerettünk volna menni, ezért megidéztünk egyet a jól megérdemelt pihenésüket töltő Karácsonyi Rondapulcsis Szellemek közül (az elnevezés eladó, várjuk a FIRST marketingeseinek jelentkezését), hátha egy jól megmunkált DIPA helyrepofozza arcunk pH-ját. S lőn. Az Ugly Sweater nagyon szépen teszi a dolgát, a lágy, szinte krémes korty kellemesen simogatja megviselt nyelőcsövünket. Szájpadlásunk, nyelvünk és egyéb érzékszerveink is tobzódhatnak, a déligyümölcsös, gyantás, finoman borsos, fűszeres jegyek változatos sorrendiséget mutatva követik egymást, a Columbus, a Simcoe és a Chinook apait-anyait belead. Utóbbit Kastélyosdombón termelték, a sör megvásárlásával pedig támogathattuk az Ökomenikus Segélyszervezetet is, hát nem nagyszerű?
A 8 %-os alkoholtól már a szagolgatáskor mosolyogtunk, s mivel nem volna szerencsés megvárni e mosoly idültté válását, mára be is fejezzük az írogatást.
