DIPA – Porból lettem, sörré leszek

1211-1212. Fehér Nyúl Gemini és Marching Clovers

Van ám itt nekünk még egy pazar fotográfiánk, melyet az ilyesmire fogékony leánygyermekeink készítettek a késő őszi napsütésben, ezért most előkotorjuk a vonatkozó söripari termékeket, és áldott nyugalommal elfogyasztjuk őket.

A Fehér Nyúl Gemini fedőnevű DIPA-járól (west coast, pláne) a tudományok, ezen belül pedig az űrkutatás nagy rajongóiként első körben természetesen a NASA hatvanas években pörgetett programja ugrik be, mellyel többek között a holdra szállást is előkészítették. Nagy sikereket értek el vele az amcsik, sokat faragtak a szovjetekkel szembeni hátrányaikból, elvégezték saját űrsétáikat, és nekik sikerült elsőként két hajót összekapcsolni az űrben. Erre igyunk egyet, megérdemlik.

**A Gemini 7 a 6-ból fényképezve 1965-ben, csak hogy még egy szám szerepeljen a képaláírásban**

A Geminiben ugyan nincs minden alkotóelemből dupla adag (vö. „ikrek”), de már az illatfelhő töménységéből érezhető, hogy nem spóroltak ki belőle semmit. A komlók – Citra, Mosaic, HBC 1019 (amióta megittuk a pertut, nekünk már csak Dolcita) gyümölcsös, gyantás fűszeressége stabil édeskés alapokon nyugszik. Hasonló felépítettségű a korty is, mely egyébiránt jólesően testes a megemelt szárazanyag tartalomnak köszönhetően (18,4 B°). A maláták viszonylag rövid, de finoman édes nyitánya után komoly, ám korántsem zord keserűk érkeznek déligyümölcsökkel, citrusfélékkel, gyantákkal, kevéske virággal. Az emberesnek mondható 8 %-os alkoholtartalom csak a legvégén kandikál ki egy kicsit, akkor viszont felkúszik az orrba randalírozni egyet, de nem haragszunk rá ez miatt. Ha lenne még belőle vagy három, mint ahogyan sajnos nincs, akár ötösikreket is tudnánk vizuálisan hallucinálni, így viszont megelégszünk az eme élmény szélén történő egyensúlyozással.

Ugyan Szent Patrik napjáig még igen sok sörnek le kell folynia a torkokon, március még jócskán odébb van, de ha valaki már most hiánytüneteket produkál az írek irányába, annak állapotára átmeneti enyhülést hozhat mára rendeltetett második főzetünk, a Marching Clovers nevű irish red ale. Nyúlék a Jameson-féle whiskey mellé ajánlják szeretettel, árulják is őket együtt csomagban, s ugyan mi nagy tisztelettel vagyunk a desztillátumok ezen márkatípusa iránt, most inkább csak a sörre koncentrálnánk, tekintve, hogy nincs itthon belőle egy csepp se.

Édes, finoman karamelles illatot adó, mahagónivörös sör kerül a pohárba, habja törtfehér, kitartó, enyhén tapadós. A korty simulékony, csábosan édeske, amolyan igazi vörös, erről meg a NOSZF (Nagy Októberi Szocialista Forradalom) jut az eszünkbe, mert hát novhét van, na de hát hogy jön ez most ide? Jusson eszünkbe inkább George Bernard Shaw, aki szintén vörös volt haját és szakállát tekintve, amíg meg nem őszült, és aki egészen 2016-ig az egyetlen olyan ember volt, aki megkapta a Nobel-díjat (1925) és az Oscart is (1939, a Pygmalion filmes adaptációjáért). Mostanra Bob Dylan is feliratkozott erre a listára, ám őt a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük írnek.

A mesélés közben elfogyott ez is, így hát nem marad más hátra, mint hogy megköszönjük a főzdének az újabb élményt, maradunk továbbra is elkötelezett rajongói, ámen.

1154-1156. Bad Dogs Mopsz, Frootie Fahéjas Szilva, FIRST Ugly Sweater

Nem tudjuk hitelt érdemlően megmagyarázni, miért pont ezeket a söröket pakoltuk ma délután magunk elé. Fogadjuk el és nyugodjunk bele, hogy az életnek ugyan lehetnek nehezen megválaszolható kérdései, de náluk bizonyos esetekben sokkal fontosabbak azok, melyekre egyáltalán nem kell válaszolni. Ha ezt a tételt felismerjük, bátran és helyesen alkalmazzuk, szintet lépünk. Előre hát, fel éteri magasságokba.

Ajándékba kaptuk a Prémium Magyar Sör (pfff…) Kft. által fémjelzett Bad Dogs-sorozat ezen példányát, ami – csak hogy rövidre zárjuk a dolgot – úgy sz@r, ahogy van a maga műtaknyos-műmeggyes, kivonatos-tartósítószeres mibenlétében. Nem is pazarolunk rá több karaktert, azt viszont megemlítjük, hogy egyszer volt nekünk is egy mopszunk. Meredeken szelepes volt szegény, a tenyésztője már a sufniban tárolt kisbalta + lapát kombó felé sétált, amikor megjelentünk és bejelentettük, hogy akkor inkább örökbe fogadjuk. Voltaire-nek is volt, nekünk miért ne lehetne? Gizi (a keresztségben ezt a hívójelet kapta) később némiképp lehiggadt, csak néhány természeti jelenség – erős szél, mennydörgés, villámlás -, valamint az autók, a csirkék, a verebek és a nagyobb repülő rovarok hozták ki belőle a vérfarkast. Megtudtuk azt is, hogy a kölykeit rendszeresen kivégezte, ezért némi respektussal voltunk felé, hiszen ez afféle feminista/punk vonal mentén is értelmezhető, vö. le a testemmel a reklámokról, avagy te csak ne akarj meggazdagodni az én kölykeimből, inkább kinyírom mindet. Tizenvalahányévesen költözött végelgyengülésből kifolyólag fajtája örök vadászmezeire, és el tudjuk képzelni, miket művelhet ott, ha vihar van.

Ha lúd, legyen kövér, ha áldás, jöjjön csőstül, akad itt még egy remekmű a PMS (lásd fennt) Kft. Frootie-sorozatából is, ezúttal egy ábrándos fahéjas szilva. Vagy négy esztendeje kóstoltuk és véleményeztük két másik terméküket – a sör kifejezés erős lenne ide -, most kíváncsiságból rápislantottunk az oldalukra, s elégedetten konstatáltuk, hogy semmi sem változott, még mindig ott van a „legkristálytisztább víz” kifejezés, amin már akkor is röhögtünk, és röhögünk most is. Sejtünk mi valamit a reklámok és a parasztvakítás lényegéből, ám némi túlzásnak érezzük az első osztályú, különleges, prémium, brutális, leírhatatlan, magas minőségű, ínycsiklandó kifejezések egyidejű használatát egy öt mondatos bekezdésen belül. No de hát kotty belé, szilvalé, ahogy mondani szokás mindenkire, aki olyas valamibe alkalmatlankodik, amihez nem ért. A Frootie fahéjas szilvája is messze van ugyan a jótól, de ihatóbb, mint a mopszos szerencsétlenkedés. Sörként címkézni fel értelmetlen ugyan, de szénsavas dühítőnek elmegy.

Akinek a szilvaléről nem a Mágnás Miska jelenete ugrik be, az keresse nagyobb erőbedobással a kiutat a pszichózisából.

A végére biztos(abb)ra szerettünk volna menni, ezért megidéztünk egyet a jól megérdemelt pihenésüket töltő Karácsonyi Rondapulcsis Szellemek közül (az elnevezés eladó, várjuk a FIRST marketingeseinek jelentkezését), hátha egy jól megmunkált DIPA helyrepofozza arcunk pH-ját. S lőn. Az Ugly Sweater nagyon szépen teszi a dolgát, a lágy, szinte krémes korty kellemesen simogatja megviselt nyelőcsövünket. Szájpadlásunk, nyelvünk és egyéb érzékszerveink is tobzódhatnak, a déligyümölcsös, gyantás, finoman borsos, fűszeres jegyek változatos sorrendiséget mutatva követik egymást, a Columbus, a Simcoe és a Chinook apait-anyait belead. Utóbbit Kastélyosdombón termelték, a sör megvásárlásával pedig támogathattuk az Ökomenikus Segélyszervezetet is, hát nem nagyszerű?

A 8 %-os alkoholtól már a szagolgatáskor mosolyogtunk, s mivel nem volna szerencsés megvárni e mosoly idültté válását, mára be is fejezzük az írogatást.

1150-1151. Brew Your Mind German Pils Four és Stereo Vision

Nagyjából egy hónappal ezelőtt értekeztünk a hazai komlótermesztés bújáról-bajáról egy ’73-as újságcikk tárgyalásakor. Ott került elő Tolna megye – őshazánk – neve, mint potenciális lehetőség e nemes növény számára területileg, Baranyával együtt. Utóbbiban a Bikali Állami Gazdaság és a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát foglalkozott komlóval, míg Tolnában a Tamási Állami Gazdaság vitte büszkén előre (és mindig előre, sosem hátra) a zászlót a munka frontján. Ebből a kies városkából érkezett fűszeranyag Szekszárdra is, a Brew Your Mind német pilsek inspirálta sörébe.

A German Pils Four (pengeéles logikánkra hallgatva úgy sejtjük, lehetett előtte másik három, ami persze egyáltalán nem biztos, mert a pengeéles logika nem adhat választ mindenre, ezt még maga Holmes mester is megunná egy idő után, oszt’ elmenne inkább hegedülni valami kisvendéglőbe) könnyed, ám kifejezetten karakteres és markáns keserűket mutató ivósör. Világos, hóka szalmasárga, habja paplanos, cafrangos, kitartó. Illata kissé bátortalan, némi temperálás után kúsznak csak elő citrusos, füves, virágos jegyek. A korty laza, könnyen csúszó, közepesen szénsavas. Ízvilága egyértelműen a keserűk irányába mozdul, melyek gyógynövényesek, zöldségesek. A vége száraz, az utóíz keserű, tapadós.

Jól sikerült, mondhatni ihletett darab, a relatíve alacsony, 4.3-as alkoholtartalom beállítása is okos döntés.

Jó értelemben vett fanatikus SF-rajongóként néha rendkívül fel tudjuk magunkat idegesíteni azon, hogy az emberi civilizáció egy helyben topog, forgolódik és szerencsétlenkedik. Mert ugyan tudunk mutatni ezt-azt – főleg a rombolás és a pusztítás szakterületein -, araszolgatunk valamerre, de hol vannak a megígért nagy találmányok, melyek könnyebbé, szebbé, szórakoztatóbbá, hosszabbá tennék az életet? Hol van például az élelmiszereket szintetizáló berendezés? Vagy a repülő autó? Fenébe a repülő autókkal, hol késik a teleportáció? Hol a végtelen és tiszta energia, az űrutazás, a terraformálás? Miért nincs még kidolgozva a tudat, az álmok és az emlékek rögzítésének, átültetésének módszere? Hol van a barátságos és jóindulatú mesterséges intelligencia? Hát mif@szt csináltak a fehérköpenyesek az elmúlt száz esztendőben? Miért bámulok még mindig egy lapos monitort a kétujjas pötyögés közben, hol vannak a 3D-s, holografikus eszközök? Pedig a sztereovíziót már ’62-ben emlegették a Sztrugackij-testvérek a Delelő Univerzum (Мир Полудня) második kötetében (Menekülési kísérlet – Попытка к бегству). Nem csoda, ha az ember az asztalra csap. Igaz, csak óvatosan, mert lecsillapításunk nem egyszerű feladatát a BYM Stereo Vision nevű DIPA-ja vállalta magára, nem örülnénk, ha a szőnyegről kellene felszívnunk.

Érdekes módon a duplán hidegkomlózott, gyümölcsillatú sör hatásmechanizmusa ez alkalommal késleltetett. A korty első két szegmense üresnek tűnik, majdhogynem súlytalan. Akad persze édeskés és lágy mangó, barack, de csak falatnyi adagban, hogy azok a miniatűr, ronda műanyag kardocskák jussanak az eszünkbe. Ám aggodalomra semmi ok, a záró szakasz hirtelen sűrű lesz és ízgazdag, már-már tobzódóan. Citrusfélék érkeznek ananásszal, a keserűk a félhomályból kontráznak. Már ettől is simulékonyabbak leszünk, de a hullámokat mintegy bálnaolajként (a viharba került bálnavadászok állítólag az olaj egy részét a tengerbe öntötték, hogy a hajó körül kisebbek legyenek a hullámok) a lendületesen érkező 8 %-nyi alkohol csitítja. Morgunk azért még egy kicsit, mert jólesik, de ma nem indulunk tudósvadászatra.

Kapnak még egy kis időt. Köszönjék meg a szekszárdiaknak.

850. Oasis Kipcsak

Baszjad, a fiatal kipcsak birkapásztor csalódottan és mérgesen ügetett hazafelé a csípősen hideg kora márciusi éjszakában. Hangulata oly komor és vészjósló volt, hogy a gázlónál rendszeresen kellemetlenkedő toportyánférgek halkan nyüszítve, behúzott farokkal inaltak tova, a jurtákat ebből az irányból őrző Bökény pedig (a szerencsétlen sarukészítő minden éjjel itt álldogált, akkora papucs volt otthon) egyetlen pillantásától a condrájába pesált. Nem is csoda, hogy Baszjad idegállapotba került. Egész télen át kuporgatta a rovást a pálcáján (nem, nem azon, a másikon), hogy tavasszal igénybe tudja venni a dévaj Fehera szolgáltatásait a pirosra mázolt marhahólyaggal jelölt jurtában. De a fehérmájú némber bokros teendőire hivatkozva elnapolta őt valamikor kiszézés utánra, Baszjad pedig tökéletesen tisztában volt azzal, hogy ha addig nem tud valakivel kiszézni egy jót, annak a nyáj látja majd a kárát. A múltkor is alig bírta megmagyarázni a gazdának, miért húzza úgy a farát és lóg ki a nyelve annak a három másodfüves jerkének.

Ráadásul csalódottságát látva és kihasználva Ompoly, a vén alkoholista sámán rábeszélte, hogy jósoltasson magának valami szépet, attól biztosan jobb kedvre derül. Nem igazán volt kedve az ilyesmihez, de a lottyadt táltos addig duruzsolt neki, amíg egyszer csak azt vette észre, hogy a sátrában ül kezdődő fejfájással, amit az öreg által a tűzre vetett gyanús gizgazok büdös füstje okozott. Ompoly addig matatott a vackai között, amíg elő nem húzott egy meglehetősen koszos és döbbenetes szagú bőrtömlőt, amiből megkínálta a pásztort. Baszjad előbb óvatosan megszimatolta a benne lévő folyadékot, de a finoman gyümölcsös, barackos, picit fanyar ananászos illattól megnyugodott. Nagyot kortyolt az elsőre könnyednek tűnő, enyhén krémes hatású léből, melynek a malátás-édeskés kezdet után viszonylag gyorsan keserűbe fordult az íze, de annyira azért nem esett túlzásba, hogy összerántsa az ember száját. Élénk, mozgékony, nyelvet csípő dolog volt, a korty végén és az utóízben megint előjöttek a finom gyümölcsök.

Baszjad megkérdezte a sámánt, mi ez az ital, de addigra a vén gombazabáló már transzba esett, s miközben hurcolkodott felfelé a Világfán, valami olyasmit motyogott, hogy DIPA, DIPA, DIPA, de nem lehetett rendesen kivenni, mert a nyála is folyt szépen. Lassan a pásztor előtt is homályosodni kezdtek a dolgok, a penetráns füstszag és a 7%-os alkohol együttesen meghozta a kívánt hatást. Ompoly torokhangú zümmögése is elhalkult, s Baszjad hirtelen egy nagy teremben találta magát, ahol sok ember álldogált vagy üldögélt díszes ruhában. Mindannyian egy gyűrött arcú, nagyorrú, még a táltosnál is lottyadtabb férfit hallgattak, aki ismerős dallamú nyelven beszélt, s az előtte lévő táblácskára az volt pingálva, hogy Macaristan. Baszjad figyelni kezdett, és lassan ki tudta hámozni, miről beszél a totyakos. Imígyen szólt: „A jelenlévők közül nem mindenki tudja, de Magyarországon vannak kipcsakok. Sok magyarban van kipcsak vér. Ezeknek van önkormányzatuk…” A látomás hirtelen összezsugorodott és eltűnt, amikor a kőrészeg Ompoly alatt letört a Világfa egyik ága, és a nyomorult sámán rövid szabadesést követően arccal előre beékelődött néhány tarsolylemez közé.

**Ompoly a zuhanás után. A tollas jószágot azóta nem bírják leszedni a fejéről**

Baszjad felmarkolta a maradék italt, s az élményen rágódva kitántorgott a jurtából a lováig. Visszatrappolt a gázlóhoz, jól megrugdosta a balszerencséjükre addigra visszamerészkedő toportyánokat, megitta a maradékot, majd a hajnal első fénysugarainál hideg vizet locsolt a fejére, és két dologban határozta el magát. Az egyik az volt, hogy ő bizony leiratkozik a három nap múlva nyugati irányba induló, némi kalandozással egybekötött társasutazás résztvevőinek listájáról, mert így talán elkerülhető lesz, hogy bármilyen köze is legyen a látomásbeli dagadt trotli hagymázas rémálmaihoz. A másik pedig az, hogy most rögtön visszavágtat a táborba, rárúgja az ajtót Feherára, és addig kiszézi, amíg Hadak Útjának nem nézi az eget fényes nappal is. Huj-huj hajrá.