Van ám itt nekünk még egy pazar fotográfiánk, melyet az ilyesmire fogékony leánygyermekeink készítettek a késő őszi napsütésben, ezért most előkotorjuk a vonatkozó söripari termékeket, és áldott nyugalommal elfogyasztjuk őket.
A Fehér Nyúl Gemini fedőnevű DIPA-járól (west coast, pláne) a tudományok, ezen belül pedig az űrkutatás nagy rajongóiként első körben természetesen a NASA hatvanas években pörgetett programja ugrik be, mellyel többek között a holdra szállást is előkészítették. Nagy sikereket értek el vele az amcsik, sokat faragtak a szovjetekkel szembeni hátrányaikból, elvégezték saját űrsétáikat, és nekik sikerült elsőként két hajót összekapcsolni az űrben. Erre igyunk egyet, megérdemlik.
A Geminiben ugyan nincs minden alkotóelemből dupla adag (vö. „ikrek”), de már az illatfelhő töménységéből érezhető, hogy nem spóroltak ki belőle semmit. A komlók – Citra, Mosaic, HBC 1019 (amióta megittuk a pertut, nekünk már csak Dolcita) gyümölcsös, gyantás fűszeressége stabil édeskés alapokon nyugszik. Hasonló felépítettségű a korty is, mely egyébiránt jólesően testes a megemelt szárazanyag tartalomnak köszönhetően (18,4 B°). A maláták viszonylag rövid, de finoman édes nyitánya után komoly, ám korántsem zord keserűk érkeznek déligyümölcsökkel, citrusfélékkel, gyantákkal, kevéske virággal. Az emberesnek mondható 8 %-os alkoholtartalom csak a legvégén kandikál ki egy kicsit, akkor viszont felkúszik az orrba randalírozni egyet, de nem haragszunk rá ez miatt. Ha lenne még belőle vagy három, mint ahogyan sajnos nincs, akár ötösikreket is tudnánk vizuálisan hallucinálni, így viszont megelégszünk az eme élmény szélén történő egyensúlyozással.
Ugyan Szent Patrik napjáig még igen sok sörnek le kell folynia a torkokon, március még jócskán odébb van, de ha valaki már most hiánytüneteket produkál az írek irányába, annak állapotára átmeneti enyhülést hozhat mára rendeltetett második főzetünk, a Marching Clovers nevű irish red ale. Nyúlék a Jameson-féle whiskey mellé ajánlják szeretettel, árulják is őket együtt csomagban, s ugyan mi nagy tisztelettel vagyunk a desztillátumok ezen márkatípusa iránt, most inkább csak a sörre koncentrálnánk, tekintve, hogy nincs itthon belőle egy csepp se.
Édes, finoman karamelles illatot adó, mahagónivörös sör kerül a pohárba, habja törtfehér, kitartó, enyhén tapadós. A korty simulékony, csábosan édeske, amolyan igazi vörös, erről meg a NOSZF (Nagy Októberi Szocialista Forradalom) jut az eszünkbe, mert hát novhét van, na de hát hogy jön ez most ide? Jusson eszünkbe inkább George Bernard Shaw, aki szintén vörös volt haját és szakállát tekintve, amíg meg nem őszült, és aki egészen 2016-ig az egyetlen olyan ember volt, aki megkapta a Nobel-díjat (1925) és az Oscart is (1939, a Pygmalion filmes adaptációjáért). Mostanra Bob Dylan is feliratkozott erre a listára, ám őt a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük írnek.
A mesélés közben elfogyott ez is, így hát nem marad más hátra, mint hogy megköszönjük a főzdének az újabb élményt, maradunk továbbra is elkötelezett rajongói, ámen.