850. Oasis Kipcsak

Baszjad, a fiatal kipcsak birkapásztor csalódottan és mérgesen ügetett hazafelé a csípősen hideg kora márciusi éjszakában. Hangulata oly komor és vészjósló volt, hogy a gázlónál rendszeresen kellemetlenkedő toportyánférgek halkan nyüszítve, behúzott farokkal inaltak tova, a jurtákat ebből az irányból őrző Bökény pedig (a szerencsétlen sarukészítő minden éjjel itt álldogált, akkora papucs volt otthon) egyetlen pillantásától a condrájába pesált. Nem is csoda, hogy Baszjad idegállapotba került. Egész télen át kuporgatta a rovást a pálcáján (nem, nem azon, a másikon), hogy tavasszal igénybe tudja venni a dévaj Fehera szolgáltatásait a pirosra mázolt marhahólyaggal jelölt jurtában. De a fehérmájú némber bokros teendőire hivatkozva elnapolta őt valamikor kiszézés utánra, Baszjad pedig tökéletesen tisztában volt azzal, hogy ha addig nem tud valakivel kiszézni egy jót, annak a nyáj látja majd a kárát. A múltkor is alig bírta megmagyarázni a gazdának, miért húzza úgy a farát és lóg ki a nyelve annak a három másodfüves jerkének.

Ráadásul csalódottságát látva és kihasználva Ompoly, a vén alkoholista sámán rábeszélte, hogy jósoltasson magának valami szépet, attól biztosan jobb kedvre derül. Nem igazán volt kedve az ilyesmihez, de a lottyadt táltos addig duruzsolt neki, amíg egyszer csak azt vette észre, hogy a sátrában ül kezdődő fejfájással, amit az öreg által a tűzre vetett gyanús gizgazok büdös füstje okozott. Ompoly addig matatott a vackai között, amíg elő nem húzott egy meglehetősen koszos és döbbenetes szagú bőrtömlőt, amiből megkínálta a pásztort. Baszjad előbb óvatosan megszimatolta a benne lévő folyadékot, de a finoman gyümölcsös, barackos, picit fanyar ananászos illattól megnyugodott. Nagyot kortyolt az elsőre könnyednek tűnő, enyhén krémes hatású léből, melynek a malátás-édeskés kezdet után viszonylag gyorsan keserűbe fordult az íze, de annyira azért nem esett túlzásba, hogy összerántsa az ember száját. Élénk, mozgékony, nyelvet csípő dolog volt, a korty végén és az utóízben megint előjöttek a finom gyümölcsök.

Baszjad megkérdezte a sámánt, mi ez az ital, de addigra a vén gombazabáló már transzba esett, s miközben hurcolkodott felfelé a Világfán, valami olyasmit motyogott, hogy DIPA, DIPA, DIPA, de nem lehetett rendesen kivenni, mert a nyála is folyt szépen. Lassan a pásztor előtt is homályosodni kezdtek a dolgok, a penetráns füstszag és a 7%-os alkohol együttesen meghozta a kívánt hatást. Ompoly torokhangú zümmögése is elhalkult, s Baszjad hirtelen egy nagy teremben találta magát, ahol sok ember álldogált vagy üldögélt díszes ruhában. Mindannyian egy gyűrött arcú, nagyorrú, még a táltosnál is lottyadtabb férfit hallgattak, aki ismerős dallamú nyelven beszélt, s az előtte lévő táblácskára az volt pingálva, hogy Macaristan. Baszjad figyelni kezdett, és lassan ki tudta hámozni, miről beszél a totyakos. Imígyen szólt: „A jelenlévők közül nem mindenki tudja, de Magyarországon vannak kipcsakok. Sok magyarban van kipcsak vér. Ezeknek van önkormányzatuk…” A látomás hirtelen összezsugorodott és eltűnt, amikor a kőrészeg Ompoly alatt letört a Világfa egyik ága, és a nyomorult sámán rövid szabadesést követően arccal előre beékelődött néhány tarsolylemez közé.

Ompoly a zuhanás után. A tollas jószágot azóta nem bírják leszedni a fejéről

Baszjad felmarkolta a maradék italt, s az élményen rágódva kitántorgott a jurtából a lováig. Visszatrappolt a gázlóhoz, jól megrugdosta a balszerencséjükre addigra visszamerészkedő toportyánokat, megitta a maradékot, majd a hajnal első fénysugarainál hideg vizet locsolt a fejére, és két dologban határozta el magát. Az egyik az volt, hogy ő bizony leiratkozik a három nap múlva nyugati irányba induló, némi kalandozással egybekötött társasutazás résztvevőinek listájáról, mert így talán elkerülhető lesz, hogy bármilyen köze is legyen a látomásbeli dagadt trotli hagymázas rémálmaihoz. A másik pedig az, hogy most rögtön visszavágtat a táborba, rárúgja az ajtót Feherára, és addig kiszézi, amíg Hadak Útjának nem nézi az eget fényes nappal is. Huj-huj hajrá.

Fehera és az egyik abuzált toportyán Baszjadot keresik

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük