Az Oasis Brewery polcon lapító maradék két sörét tesszük/vesszük most egy kalap alá, mert ez jóval kifinomultabban hangzik, mintha bejelentettük volna, hogy velük kezdjük péntek esti alkoholtúránkat. A főzdéről azt már tudjuk, hogy Kiskunhalason tevékenykednek, mely város szintúgy otthont ad a HopFanatic-nak is, egészen érdekes és örömteli szituációt teremtve ezzel. Az Oasis 2020-ban startolt szép lendülettel, technológiai felszereltségüknek köszönhetően évente akár 500.000 liter sört is elő tudnak állítani, ami megsüvegelendő teljesítmény egy kisüzemtől. Szükség is lehet ekkora volumenre, a földrajzi elhelyezkedésből adódó sajátosságok miatt szegény kipcsak leszármazottak egész nap nyelik a port, amit esténként valamivel le kell öblíteni. Jelenleg nyolcféle sört készítenek, ebből a DIPA-t már tárgyaltuk, most a láger és a meggyes búza van soron. Ezeken kívül szerepel még a kínálatban IPA, APA, NEIPA, porter, és egy áfonyás láger is, alkalmasint nem fogunk habozni, ha beszerzésükről lesz szó. A Blond Hostess címkegrafikája (melynek vonalvezetése és kidolgozása nagyon ismerős, de még nem jöttem rá, honnét) a régi, jól bevált „adjunk el bármit is nagymellű szőke nővel” irányelvet követi, mely ellen nekünk bunkó hímsoviniszta disznóként semmi kifogásunk sincs. Az, hogy a palack, mint hétköznapi használati tárgy, esetünkben éppen buzgón és lelkesen ejakuláló fallikus szimbólummá avanzsál, már csak hab a tortán. Illetve a sörön. A „Megélni és élvezni” jelmondat tökéletes záróköve a tematikának, ennél több már jóval kevesebb lenne.
Kitöltve a mi Hostessünk teljesen megszokott és átlagos képet mutat, a világos aranyszín sör tetején közepes, finom szerkezetű, tartós hab üldögél. Illata sem tér el az elvárhatótól, bár a malátás édesség mögött egy picit mintha hangsúlyosabb lenne az élesztő. A korty közepesen testes tizenkettes, a maláták után jó ütemben érkező komlókkal sincs gond (IBU 21), de az illatnál jelentkező élesztős vonal itt már szinte zavaróan erős. Egy kidolgozott ászoksörnél nem volna szabad ennyire erőszakosnak lennie, ezen a ponton még lehetne csiszolni a receptúrán, vagy a készítési folyamat metódusán. Ettől eltekintve egy könnyen iható, 5%-os alkoholtartalmú ivósörről beszélhetünk.
A Cherry Lv. (Lóvé? Love? Leva? Láva?) egy búzás alapokon nyugvó meggyes sör, melynek az információk szerinti 30%-os gyümölcstartalmához a gyártó az „egyik legzamatosabb Magyar meggyfajtát”, illetve az ebből készült koncentrátumot választotta. Hogy ez melyik lehet, illetőleg mi indokolja a meglepetésszerű nagy kezdőbetűt a mondat közepén, arra jótékony homály borul. A címkén a hostess hölgy a típushoz elvárhatóan megvörösödött hajilag, szexi Pirosszka-cosplayt öltött magára, aki a harisnyakötője alá rejtett sörnyitótól eltekintve fegyvertelenül ugrabugrál a szépmama házikója felé, erősen reménykedve abban, hogy a következő kanyarban elé ugrik a Nagy Lompos.
Klasszikus meggysörös megjelenés, halványan rózsaszín, közepesen tartós habbal. Az ígért bajor búzás jegyekre hiába vártunk, ez alkalommal a meggynél is inkább a gyümölcs édessége került előtérbe, kissé tán túlzott módon, de geilnek azért nem mondhatóan. Alkohol 3,8%, B°14, laza nyári strandampulla.
Ezek után pedig előkotrunk még egy-két péntek esti sört, meditálunk egy jóízűt a világ fehérfolyásán, majd elalvás előtt gyorsan összedobunk fejben egy szkeccset, ahol a Pirosszka ruháján beakadt zippzárt egy blond hostess próbálja meglazítani. Sikerrel.
