Címke: méz

1147-1149. Ciupaga Truskawkowe, Porzeczkowe, Miodowe

A blog a napokban ünnepelte megalapításának és fennállásának kilencedik évfordulóját, melyet most csendesen és szerényen, ízesített lengyel sörök társaságában ünneplünk meg. Köszönjük mindenkinek, aki itt van/volt/lesz és olvassa, véleményezi a szösszeneteket. Nem tervezzük a leállást, jövőre meg majd igyekszünk kitalálni valami extrát, nők, sörök, lövöldözés, ilyesmi. Még alszunk rá néhányat.

Zakopane városától északi irányba haladva 22,4 kilométer megtétele után Nowy Targ tágra nyitott kapuihoz érkezhetünk. A környéken az 1300-as évek elején ciszterci szerzetesek alapítottak településeket, Nowy Targ hivatalos apukája mégis III. (Nagy) Kázmér, aki rögvest el is látta az ide települőket mindenféle jóleső autonómiával. Utódja, IV. Kázmér vásárjogot adományoz, illetve évenként két fesztivált engedélyez, s nem kell sokat várni az árumegállító jogra sem. Megy minden, mint a karikacsapás. Aztán mindenféle háborúk jönnek, kifosztják, leég, felépítik, megint leég, jönnek a németek, elmennek, megint jönnek, maradnak. Jönnek az oroszok, azok sokkal tovább maradnak, de végül ők is lelépnek. Kicsit olyan ez, mint a Katalinka, szállj el című gyerekdal szövege, nem is lehet véletlen, hogy a város címerében  Alexandriai Szent Katalin vértanú látható annak a keréknek a társaságában, amivel ki akarták végezni (vö. „kerék alá tesznek”). Ez egyébiránt nem sikerült, mert a kerék a mártírhölgy érintésére darabokra hullott (ismét vö. „onnan is kivesznek”), ezért muszáj volt előkotorni az eszköztárból a régi, jól bevált pallosok/bárdok egyikét, hiszen a fej leválasztása a test egyéb részeiről az esetek nagy többségében borítékolható végkifejletet eredményez.

A hálás utókor a középen rögzített, működés közben pörgő tűzijátékot Catherine wheel névvel illeti.
Hát nem aranyos?

Ilyen barátságtalan szerszámokkal a helyi banditák is előszeretettel vértezték fel magukat, a Browar Ciupaga pedig diszkréten dicsőíti ezeket a kétes egzisztenciákat. Említik például a magyarul Jánosik Györgyként ismert, Rákóczi seregében szolgált törvényenkívülit is, aki ugyan szlovák születésűként nem volt gorál, de több munkaköre közül a lótolvajlást a környéken is szorgalmasan űzte. A lopások és a kuruc múlt miatt 1713-ban Lipótszentmiklóson kivégezték. Állítólag átszúrtak egy horgot a mellkasán, úgy akasztották fel. Nice.

Általunk most kóstolt három sörük a rablók otthonaként is értelmezhető hegyvidéki erdőségek íz- és aromavilágát hivatott prezentálni, lévén az egyik epres, a másik ribizlis, a harmadik pedig mézes.

Fametszett Jánosikról, kinek neve örökké él, legalábbis a lengyel felirat szerint

Elsőként az epresbe szagolgatunk bele, melynek lengyel neve sokkal drámaibb: Ciupaga Truskawkowe. Nagyon meggyőző illata van, ráadásul egyből az a kicsi, enyhén szőrös és földes eper jut az eszünkbe, aminek még íze is van, nem úgy, mint azoknak a szamárhere nagyságú és szagú vackoknak, amikből fél kilót vágnak hozzá az emberhez hatezeré’ egy gusztustalan műanyag dobozban. Nem sok sörös jelleget tud felmutatni, a korty végén pislog csak némi komlókeserű, összességében mégis egy kifejezetten jóleső, ízletes, frissítő italt fogyaszthattunk.

A Ciupaga Porzeczkowe lép a rajtkőre, és a kitöltést követő első tizenöt másodpercben olyan tömény és geil cukorillatot áraszt, hogy bepárásodik tőle a szemüvegünk. Már majdnem lemondunk róla, amikor hirtelen letisztul, stílust vált, és meglepően tisztességes fanyar felhangokkal dúsított, enyhén malátás jegyeket kezd el párologtatni. A korty is édesen indul, de ez már malátásabb, híg barnasörös édesség, a keserűk is szofisztikáltabbak. Őszintén bevalljuk, a ribizlit nem nagyon találtuk meg benne, bár az illatnál említett fanyar vonal a kortyon is végigvonul, az utóíz pedig meggymagosan kesernyés.

Zárásként mézezünk egyet, jöhet a Ciupaga Miodowe. Azt várná az ember, hogy az illattól megint törölgetheti majd a lencséit, de nem. Tiszta, enyhe mézillata van, némi gyógynövényes csavarral, amit a Marynka nevű komló számlájára írhatunk. Ízében egyből felismerhető a hajdinaméz jellegzetes, erőteljes, gabonás vonulata. Az édeshez decensen, szépen kontráznak a keserűk, még az utóízben is visszaköszönnek. Ha rangsorolnunk kellene, ezt tennénk a képzeletbeli dobogó legfelső fokára, ám a tisztesség úgy kívánja, hogy egyúttal bejelentsük a hajdinaméz irányába történő elfogultságunkat is, melynek egy ideje lelkes fogyasztói vagyunk.

Elköszönünk a Tátrától és lengyel barátainktól, integessünk vidáman a sörökön túl a viszontlátás reményével is feltöltve.

1100-1101. Bakalář Honey Lager és Bakalář Dry Hopped Lager

A tanévkezdéstől keserű a pofánk, ráadásul ez távolról sem az a jó értelemben vett sörös keserűség. Segélykérőn pislogunk a kamrapolc irányába, hátha akad ott valami, amivel hóna alá nyúlhatnánk padlót fogott életkedvünknek, és lám, ahol a szükség, ott a segítség (Where there is poison, there is a remedy, ahogy az ángliusok mondják úgy általában, illetve I got the poison, I got the remedy, ahogy a Prodigy állítja). Két Bakalář jelentkezik önzetlenül e nem könnyű feladat teljesítésére. Az egyik a Honey Lager, más olvasatban Medový Speciál, a másik pedig a Dry Hopped Lager, zengzetesebben Světlý ležák za studena chmelený.

Az említett keserűség miatt a mézesbe fogunk először belenyalni, zabolázhatatlan gondolatmenetünk pedig máris a fóti főzde Keserű Méz nevezetű hoplágere, valamint a körülötte anno kitört cicaharc emlékei felé kanyarodik. Ám nem ér oda a szerencsétlen, hiszen zabolázhatatlan, ezért máris Pascal Bruckner neve villan fel, akinek hasonló című regénye nagy durranás volt valamikor a kilencvenes évek közepén, mert sokat és sokféleképpen dugtak benne a népek, de emlékeink szerint a történetvezetés kissé dagályos, a stíl pedig irodalmiaskodó, szerencsére közel sem annyira modoros, mint mi. A témára filmügyileg nem kisebb név vetette rá magát, mint Roman Polanski, az alkotást a rendező egyik utolsó jelentős művének tartják a hozzáértők, nekünk pedig újra meg kellene nézni, mert csak kínosan balf@sz jelenetek ugranak be, az meg nem lehet, ha egyszer egy utolsó jelentős műről van szó.

A mézes Bakalář viszont működik, még ha nem is felejthetetlen alkotás, hisz’ látjátok, milyen önfeledten fecsegünk itt mindenféléről. Mézszínű (naná), vaskos és tartós hófehér habbal. Illata értelemszerűen édeskés, a méz mellett a maláták is ezt a vonalat erősítik, de a komlók zöld, füves kontrái szépen ellenpontoznak. A korty átlagosan testes (B° 14), a szénsavak nem vártan ropogósak. Ízében nem teng túl a méz, ám szépen és hosszan ível át, decens keserűkkel (IBU 22) támogatva. A vége viaszosan tapad, az utóíz virágos.

Mostanra kisebbik leánygyermekünk mellé csatlakozott három fiú is, átmeneti megőrzéses jelleggel, mert bennünk pedagógokban ugyan nem túl erős a csordaszellem (ha az lenne, már rég lapátra és jégre tettük volna ezeket a nyomorult kérdőjeles férgeket, akik azt művelik az oktatási rendszerrel, amit), de egymás kölykeire automatikusan figyelünk és ügyelünk. A hangulat tehát olyan negédes, hogy ideje előkotorni a keserűket, nehogy felboruljon a lelki egyensúlyunk. A hidegkomlós láger hozza is szépen a jellegzetes žateci zöldséges-füves ízvonalat, a 34-es IBU pedig megfelelő és határozott keserűséget biztosít, a hab varázslatos módon egyszerre kőkemény és krémes. Kissé sajnáljuk, hogy nincs még pár palacknyi a hűtőben, de többet ha akarnánk sem tudnánk róla mondani, mert az egyik kölyök éhes, a másik a wifi-jelszót követeli, a harmadik a negyedikkel üvölt, hogy kussoljon már azzal a rohadt szájharmonikával. Ezért most az éheset kiviszem a kutya mellé, osztozzanak a tápon, a jelszavasnak rálépek a telefonjára, amelyik üvölt, azt fejbevágom, a harmonikással meg lenyeletem a hangszert.

Csend, béke, péntek.