Az rnégyzetpi-Pimpérium Белый Зaйчик nevű diplomáciai zászlóshajója elegánsan szelte a húslevesszín (?) habokat. A Pimpérium Vezérkara a végletekig demokratikusan viszonyult mindenhez, ezért a Körben (a Birodalom engedélyezett egyszerűsített elnevezése) 3,14 évente megváltoztatták a hivatalos nyelvet. Ezzel az eljárásrenddel mindenki elégedett volt, mert mindig akadt legalább nyolc olyan, a Pimpériumhoz tartozó csillagközi faj, akiknek hangképző szervei (már ha voltak) egyáltalán nem tudtak mit kezdeni az adott nyelvi formátummal, és őket mindig jól ki lehetett röhögni. A Vezérkar másik vesszőparipája a színek világa volt, s ezen a téren olyan rigolyásak tudtak lenni, hogy Kiskovács C. Jenő, a Белый Зaйчик reaktivált kommunikációs tisztje már adattáblájának sarkát rágta kínjában, képtelen lévén dönteni a húslevesszín, a zsufa, vagy a mézga árnyalat között. Legyen kolerasárga, hogy rakjam bele ebbe a nyamvadt bolygóba a hónaljmankós kis f… – morgott magában a tapasztalt szakember, majd rátért a hajó adatainak rögzítésére.
A Белый Зaйчик jelenlegi küldetése miatt természetesen barna színben pompázott, a bolygó értelmes (?) létformái ugyanis a Vezérkarhoz hasonlóan odáig voltak a kontrasztokért. Már éppen kezdtek megjelenni az első ráncok a homlokán a barna szín változatai miatt, amikor két kadét lépett a hídra. -Kapitány úr, meghoztuk a rumot! -Milyen rumot? Kávéval átitatott éjfekete balti porterre szomjazom, ti eszeveszettek! Miért inna a tengerész rumot éjnek évadján, ha ihat egy jó kávés portert, mely hazáig repít! Éjnek évadján? A kapitány már most be van tépve? Itt majd’ egy földi évig tart egy nappal – gondolta Kiskovács -, de bár éjszaka lenne, akkor nem kellene szarakodnom ezekkel a k*rv@ színekkel. Meg aztán miféle balti porter? Az egész teliberakott hajón csak az én privát készletemben van ilyen sö…Az utolsó hangocska már nem kerülhetett a szó végére, mert a kommunikációs tiszt ebben a pillanatban dekódolta a hálistennek humanoid és hálistennek nőnemű kadétok tekintetében megbújó üzenetet. – Segíts! Megháláljuk! C. Jenő nonverbálisra váltott, először V-alakban mutatva fel két ujját, ami a „győzelem” mellett azt is jelentette, hogy „mindketten”, majd jobb karjának horizontális elmozdításával zárta a tételt: „a küldetés végéig folyamatosan”. A villámgyorsan érkező beleegyező válasz után hősünk kissé szomorkásan köszönt el gondolatban Coffee Storm tételeinek felétől (hogyne, majd az egészet odaönti ennek az alkoholista f@sznak, még mit nem), és szolgálati idejének leteltével sietősen távozott a hídról kabinjába, hogy a kadétok érkezése előtt még leguríthasson egyet belőlük. Erősen kedvelte a vékony, bézs habkorona látványát, a szívdobogtató kávéillatot (Costa Rica eddig is parádés kávékat termelt, szigorúan csak arabicát, de amióta az ország lakossága ötszáz fő környékén stabilizálódott, s így az androidok végre nyugodtan dolgozhatnak, még tökéletesebb az eredmény. Újabb tétel igazolta az elméletet, miszerint ha valami nem működik jól, vond ki a folyamatból az emberi tényezőt),
a testes, lágy, zabpelyhesen krémes kortyokat (22.9°B). Elvarázsolta a gazdag malátatartalom, a szépen becsomagolt, masszív alkohol (9.8%), a kávés, picit diós, a végén enyhén száraz, aszalt gyümölcsös, cseresznyés ízvilág. A poharat forgatva a színén is meditált egy kicsit, de nem jutott eszébe semmi addig a pillanatig, amíg a szisszenve nyíló kabinajtóban meg nem pillantotta a szolgálatra megfelelően ledér felszerelésben jelentkező két cukorfalatot, akkor viszont elemi erővel vágódott tudatába a megfelelő árnyalat neve: – Melasz baz+, melasz!!!
P.S.: a dőlt betűs szövegrész a főzde oldaláról illesztődött ide.