Akad itt néhány kóbor stout, mindenféle ízesítéssel megáldva-megverve, némi lendületet véve átugorjuk őket is, eleget várakoztak már nagy türelemmel. Az első két tétel közös nevezője egyrészt mindenképpen a meztelenség, pőreség, másrészt pedig a madarak témakörébe tartozna, ha meg kellene keresnünk és adnunk, de nem kell. A csupasz tollas élőlények önmagukban a lelkes háziasszonyokon kívül talán csak az ilyen téren aberráltak lelkes figyelmét kelthetik fel, arra pedig, hogy két ilyen sör találkozzon nálunk, rendkívül különleges csillagállás szükségeltetik. A Onebeer neve alatt futó madártejes milk stout (a továbbiakban – és a dobozon is – MMS) békésen nézelődik Monyoék Naked Penguin-je mellett, bár a tollafosztott fióka mintha a kelleténél élénkebb érdeklődést mutatna a dévaj csirkelányka fedetlen keblei iránt. Ez zoológiai szempontból érdekes lehet, egyébiránt mi, emlősök, tökéletesen megértjük a dolgot.

„A madár egy bonyolult állat, de én megfejtem”, érkezik az aljas szójáték, amiért remélhetőleg nem a Reketye Brewing Co. a felelős, mert akkor bizony nehezen tudnánk előítéletektől mentes kóstolást eszközölni. Az MMS az ő főzetük, melyet rendszeres időközönként készítenek az esztendő hidegebb, csípősebb hónapjaira. A vanília és a kakaó az aroma- és ízvilág formálásáért felelős, míg a laktóz és a búzamaláta a telt, selymes korty előállításán dolgozik. A jó értelemben vett tömény, hömpölygő édesség rögtön megdolgozza az ember orrát, egyből melegebbnek tűnik tőle minden, oszt’ hol van még a 9 %-os alkoholtartalom? Buzgón neki is állunk keresni, meg is találjuk, noha igen szépen el volt rejtve a ténylegesen madártejet idéző ízvilág alkotóelemei közé. Jóféle, szépen rétegzett, erőteljes desszertsör, egy szuszra nem is dobjuk a gallér mögé, mert most, hogy felmelegedtünk, megnézzük, mi a helyzet a pingvinekkel.
A Monyo stout-jában török – véletlenül sem paksi – mogyoró (Corylus colurna) van, amit a nyitás pillanatáig tudna csak titkolni, akkor ugyanis olyan intenzív mogyoróillat ömlik ki a dobozból, hogy meggyőződésünk szerint a környék összes hím mókusa erektált állapotba került tőle. Mi nagy erőfeszítések árán uralkodtunk magunkon, mert kíváncsiak vagyunk a folytatásra, meg aztán mit is mondanánk este az asszonynak? A masszív mogyorómassza után a korty már-már üdítően kesernyés és száraz, a vége felé pikánsan savanykás jegyekkel. Az emelt alkoholtartalom (6,3 %) itt sem nyers, szépen be van csomagolva.
A mogyoróillat tartósan megtelepedett a szoba légterében, ezért még gyorsan elmeséljük, hogy a török (de hívják levanteinek is) mogyoró fogyasztása roppant egészséges dolog, mert tele van fehérjével és rostokkal, E- és B-vitaminokkal, foszforral és vassal. A koleszterinszintet pedig egyenesen a földig képes döngölni. Aki pedig mostanság készül Kajdacs község környékén kalandozni, mindenképpen keresse fel az iskolaként funkcionáló Sztankovánszky-kastély parkját, ahol néhány esztendővel ezelőtt még büszkén feszített egy méretes példány ebből a szép fából.
Most pedig előkotorjuk a csúzlit egy maréknyi csapágygolyóval, kiszellőztetünk, aztán lövünk egy bundára valót a megvadult rágcsálókból.
