Nagyjából egy hónappal ezelőtt, valamikor karácsony után ízlelte-fogyasztotta ezeket a söröket a Szerkesztőség összes kül-, bel- és hímtagja – ahogy azt emlegetni szoktuk – egy kedélyesen fűtetlen padlástérben. A körülmények minket sosem szoktak zavarni, sört bárhol és bármikor lehet kóstolni, meg aztán bőviben voltunk magasabb alkoholkoncentrációjú italoknak is, amik akár a külső fagyási sérülések kezelésére is kiválóan alkalmasak, amennyiben a velük bekent testrészeket valaki egészen biztosan lenyalogatja. Visszarángatván magunkat az ebből az aspektusból sehová sem vezető homoerotikus szakadék széléről azon morfondírozunk, hogy vajh’ miféle sorrendiséget követtünk a kóstolást tekintve, de hiába lapozgatjuk jegyzeteinket, az ilyen pimf dolgokat tudatunkban is tökéletesen áthatolhatatlan homály borítja. Így a třeboňi Bohemia Regent alkalmi főzetét, a Vánoční kaštanový ležák-ot tesszük előre, mely elnevezés mögött egy gesztenyével ízesített félbarna láger található. A szelídgesztenye (Castanea sativa) termését évezredek óta fogyasztja az emberiség, de a karácsonyi kultúrkörbe a városiasodás kialakulásával párhuzamosan, valamikor a XVIII-XIX. században került. A hóesésben az utcán forró sült gesztenyét kínáló árusok képe, illetve ezen hangulatvilág Dickens, Zola és Krúdy nevét csalogatja elő, hogy némi képzavarral is éljünk, ez az ő madeleine-jük. Ezen apropóból került bele ebbe a sörbe, jellegzetes, édeskés ízével rögtön a korty elején találkozhatunk. Az utána érkező keserűk akár érdekes kontrasztot is alkothatnának vele, de mire észbe kapnánk, a gesztenye eltűnik, tovaillan, akár a karácsonyi álmok. De félre bánat, legközelebb újra próbálkozhatnak, csak a következő ünnepig kell várni.
A nyomasztó posztkarácsonyi hangulatot egy talján IPA próbálta fellazítani, felemás sikerrel. Az 1877-es alapítású Birrificio Angelo Poretti névadója becsülettel végigtalpalta a bajor-osztrák-cseh tengelyt, majd nekilátott a tapasztalatok hasznosításának. A múlt század nyolcvanas éveitől a Carlsberg Group birtokolja őket, mostanság komlótúltengésben szenvedő söreikről híresek. Háromtól tízig nyújtózik a komlóvariációk skálája, ezen belül különböző sörtípusokkal. Kóstoltunk már tőlük négyes lágert, illetve ötös és hatos bakot, a mostani IPA kilencet ígér. A komlócsomag összetétele persze titkos, annyit azonban tudhatunk, hogy ez alkalommal a Citra-Cascade-Centennial trió dominál. Túl azon, hogy szépen hozza az elvárt gyümölcsös aromákat (citrom, grapefruit, a Centennial még egy kis földet is ad mellé) nem okoz átütő élményt, de ezt akár az akkori, nem feltétlenül és hibátlanul objektív tudatállapotunk számlájára is írhatjuk. Kiegyensúlyozott, könnyen iható, gyorsan megkedvelhető sör, a típussal most ismerkedők számára ideális kapudrog a fajsúlyosabb tételek irányába.
Tinédzserkorunkban nagy kanállal faltuk a horror minden formátumát, ezért a régi emlékektől elfátyolosodó tekintettel integettünk Freddy bátyónak, aki a Mad Scientist Ready or Not Here I Come elnevezésű Popcorn Red IPA-jának dobozáról vigyorgott ránk. Emlékeink szerint a franchise hat epizódját tekintettük meg, és ahogy az már lenni szokott, az első volt a legjobb. De ez már igen régen történt, Robert Englund, a kultikus figura megszemélyesítője is a hetvennyolcadik évét tapossa, valószínűleg már akkor is a szívéhez kapna, ha fel kellene emelnie a híres pengés kesztyűt a földről.
Krueger kolléga sörfronton is másodszor kísért, a főzde vérnarancsos west coast IPA-ja, a Bloodlust után tér vissza, ez alkalommal kukoricapehely kerül a feketerépalé mellé (csak a rím miatt). Jó kis malátákra emlékszünk, meg fenyőre némi citrussal, de popcornra nem, bárhogy is erőltetjük a dolgot. Mindegy, úgy sem rajongunk érte. Ha még járnánk moziba, a csámcsogást hallva nem csak képletesen vennénk fel azt a bizonyos kesztyűt, hogy végigszeleteljük vele a zsöllyéket.
A keretes szerkezet miatt a végére is egy ünnepi főzet került, ráadásul ezt a Delirium Christmas-t kerek esztendeig őrizgettük féltve és vigyázva, nehogy baja essék. Ennek örömére szép hangosat pukkant, a pohárba pedig kellemes mahagóni/teak árnyalatú sör került. Mindenképpen ezt nevezhettük a legösszetettebb, legvaskosabb tételnek. Némi sajtszagot véltünk diffundálni a légtérbe, ami nem is annyira meglepő, mint ahogy elsőre gondolná az ember, ráadásul a Christmas esetében szerves része a dolognak. A korty mézesen édes, aszalt gyümölcsökkel (leginkább datolya) telített, a 10 %-os alkoholtartalom masszív likőrös érzetet ad. A komlók is odateszik magukat szépen, az utóíz egyértelműen az övék, hogy aztán egy új korttyal megint felkapaszkodhasson az ember erre a parádés hullámvasútra. Jó lenne egy több éves példányt is kiböjtölni, ám erre nem vállalkozunk, csúnyán elbuknánk a dolgot. Majd megkérünk valakit, rejtsen el előlünk egyet. Mondjuk a kamra bal felső polcára.
