Címke: Mad Scientist

Arra gondoltunk, hogy mai sörünk margója mentén haladva mindenféle velünk született bűnös hajlamainkról tolunk egy vidám konfessziót (lásd Mad Scientist Guilty Tendencies), ám némi csöndes meditálást követően arra jutottunk, hogy nekünk olyanok nincsenek. Mármint hajlamaink – melyek esetenként kérdőjelesek ugyan lehetnek, de bűnösek semmiképp – vannak, a velünk születéssel akad némi gond. A mi idegrendszeri huzalozásunk oly végtelenül egyszerű, már-már bájosan primitív, hogy ilyen furmányos dolgok ott bizony nemigen tudtak megkapaszkodni az embriogenezis során. Később sem. Viszont rendkívül fogékonyak és tanulékonyak vagyunk, akárcsak az ún. neomexicanus komlók, s ezzel meg is érkeztünk a metszésponthoz, a közös nevezőhöz. A Guilty Tendencies készítésekor felhasznált komlók közül kettő, a Sabro és a HBC 472 ősei között találhatunk ilyen növényeket. A közönséges komlónak cca. 4,5-5 millió évbe fájt, amíg eljutott az Újvilágba, ahol aztán kialakult a Humulus lupulus var. neomexicanus. Csakhogy volt egy kis gond. Az adott termőterület meglehetősen sziklás és kopár lévén fákat és egyéb kapaszkodásra alkalmas növényeket nem tartalmazott, ezért a neomexicanus kénytelen-kelletlen lemondott erről az élvezetről. Talajszinten maradt, ott nevelgette lazább szerkezetű, bokrosabb tobozkáit újabb évmilliókon át, mint az egyetlen őshonos komlóféle.

Nagyüzemi termesztése valamikor az ezredforduló előtt indult meg, eleinte nem túl sok sikerrel, mert szegényke állandóan leesett a magasan kifeszített drótokról. A tériszony kicsit sem vicces dolog. A gőzerővel beindított nemesítési munkálatoknak köszönhetően 4-5 év múltával már egészen tisztességes eredményeket tudott produkálni kapaszkodásilag, keresettsége is szépen növekedett, jövője biztosítottnak látszik.

Közben mi már egy ideje szemlélgetjük és szagolgatjuk a pohárba került dry-hopped oatmeal stout-ot, melynek vizuális megjelenése teljesen nagykönyvi, ám az illata egészen elképesztő. A Sabro erőteljes aromái azonnal átverekszik magukat a habrétegen, s ez alkalommal a ritkábban teret nyerő, ezért unikálisabb kapros vonalat élvezhetjük. A típust tekintve zavarba ejtőnek tűnhet a párosítás, de tökéletesen illeszkednek a dolgok. A korty selymes, lágy, kerekded, a zabmaláta és a zabpehely teszi a dolgát, akárcsak a laktóz. Utóbbinak köszönhetően a korty eleje kellemesen, tejcsokisan édeskés, melyhez trópusi gyümölcsök csatlakoznak, a végéhez pedig a HBC 472 csatol egy kis tölgyfás savasságot. A keserűkért a Warrior felel, nem csalódunk benne most sem, megalapozottnak tűnik a főzde által emlegetett black IPA-s áthallás. A 6.4-es alkohol megfelelően bújtatott és kellő komolyságot kölcsönöz.

Jól kigondolt, szépen összerakott, ötletes és szimpatikus alkotás, pontosan ilyesmit vár az ember a Mad Scientist-től.

Egy stout nem stout alapon haladunk tovább (gondoltam, a nem könnyen kiejthető kezdést megtámogatom kissé a mitsütszkisszűccsel, de ezt a szép, régi, romantikus nyelvtörőt gyomorszájon rúgta az a fránya globalizáció, mert a pillanatnyilag trendi variációja úgy hangzik, hogy „Mit sütsz kis szűcs? Tán sós szusi szószos sült húst sütsz kis szűcs?” Ezért hagyom inkább a fenébe, a szusi csak maszatolná a képet, nem abba az irányba indulunk), a Mad Scientist segítségével mexikói villámlátogatáson veszünk részt, természetesen inkább csak hangulatilag. Tesszük ezt a Chocolate Muerto nevű Mexican hot chocolate milk stout-juk segítségével, melyből immáron a harmadik batch kering kereskedelmi forgalomban (az első kiadás 2019 novemberében jelentkezett, még 8%-os alkohollal). A hagyományos összetevőkön kívül zabpehely, laktóz, kakaóbab, chili és fahéj szerepel a receptúrában, s mivel nagy rajongói vagyunk a csípős ízeknek, kíváncsian várjuk az élményt. Ki is töltjük, hadd levegőzzön és melegedjen nyugodtan, addig körbejárjuk kicsit a dobozt díszítő Nuestra Señora de la Santa Muerte kultuszát, amit illik nem összekeverni San La Muerte tiszteletével. Utóbbi Paraguayban és Argentínában dívik leginkább.

A mi női istenségünk a mexikói népi hiedelemvilág és a katolikus egyház által közvetített tanok keveréke, aki a halált személyesíti meg első körben, de gyógyít, vezérel, irányít és véd is. Alakjában és megjelenésében Máriát (az üdvözülés lehetősége, a test mulandósága) ötvözi az azték Mictēcacihuātl istennővel, akit gyakran ábrázoltak nyúzott állapotban, kitátott szájjal, hiszen az ő feladata volt reggelenként a csillagok elnyelése (az ő férje Mictlāntēcutli, az egyik főisten, rendezvényein a hívők időnként egymást is megkóstolták).

A női alak díszes öltözete, az ékszerek és a festés a hívságokra, a mulandóságra utal, míg a koponya és a csontok a földi élet elkerülhetetlen végét szimbolizálják. A hagyományos értelemben vett szentekkel szemben a Vékony Asszony konkrét, időnként meglehetősen profán kívánságok teljesítésére is rávehető. Anyagi jólét biztosítása, hosszú, egészséges élet tálcán történő szállítása, illetve a kényelmetlen és kellemetlen alakok eltüntetése egyaránt szerepelhet a repertoárban. Védőszentként funkcionál többek között a homo- és transzszexuálisok, a prostituáltak, a szegények, a drogkereskedők, valamint a rendőrök és a biciklis futárok esetében, akikre rá is fér az isteni gondviselés. A katolikus egyház nem igazán szimpatizál a kultusszal, eszében sincs kanonizálni azt, sőt, vad lobbitevékenységet végez a megfelelő hatalmi szerveknél. 2005-ben a kormány törölte a Mexikói-Amerikai Tradicionális Katolikus Egyház néven futó egyesület regisztrációját, 2016-ban pedig Ferenc pápa is megostorozta őket egy picit verbálisan. Summa summárum: a hit és az Árnyak Hölgye él és virul az illegalitásban, mit sem törődve az eltörlését célzó próbálkozásokkal. Mi inkább abban reménykedünk, hogy sörünk is lesz annyira árnyalt, összetett és csípős, mint a vázolt szituáció.

Ismét szép sötét sörünk van, még a mellettünk pislákoló gyertya direkt fénye sem akar átvándorolni rajta, csak néhány kósza, mélybíbor villanásra futja az erejéből. Habja drapp, krémes, tartós. Illatából néhány rövidke másodpercre a paprika mutatja meg magát, majd csokoládés, fahéjas, szárított gyümölcsös kavalkád következik. A korty selymes, testes, olajos hatású, simulékony. Eleje kifejezetten és csokoládésan édes, majd hirtelen beköszön a chili, amiből egészen tisztességes mennyiség került bele, de nem poéngyilkos módon. A vége is csípős, ám itt már lassan megjelennek a pörkölt, kávés keserűk, amik az utóízben egy kis maradék csokoládéval keverednek kellemesen. A 7%-nyi alkohol nyugodt tempóban fejti ki és érezteti hatását, megfelelő mértékben lazítva fel a péntek este szövetét. Szagolgatós, forgatós, ízlelgetős, lassú sör, gazdag, élménydús és csípős ízvilággal. Nem akarnék vele napi szinten összefutni, de a Señora-val is elegendő egyszer találkozni ahhoz, hogy megváltozzon az ember élete.