A bizonyos szempontból kétségtelemül romantikusnak mondható, ám a szürke hétköznapok verklijének tekerését alaposan megnehezítő hóhelyzetről (itt a tanyán, a tundrává avanzsált sivatag közepén kvázi hermetikusan el lettünk zárva a külvilágtól, annak minden előnyével és hátrányával. Előny nem sok van, egyébként sem jár erre szinte senki rajtunk kívül, a hátrányok ellenben számosak. A dűlőúton csak speciális járművekkel – traktor, quad, lóvontatta szán, Hummer, etc. – lehet közlekedni, a Suzuki a cca. harminc centiméteres szűz hóban az esélytelenek nyugalmával álldogál. Gyalogtúrák vannak tehát az iskoláig, a család nőtagjait előrezavarjuk utat törni, mi pedig egy alaposan felmálházott kerékpárba kapaszkodva követjük őket. Mondom, romantikus.) az oroszok jutnak az eszünkbe, róluk meg John Thomas Young Gilroy, aki a Guinness legismertebb és leghíresebb plakátjait tervezte. A főzde Blonde IPA megnevezésű termékének csomagolásán látható, csőrükön söröket egyensúlyozó tukánok is az ő művei. A sikersorozat valamikor a harmincas években startolt, az állatkerti jószágok kampányában egy oroszlánfókát követően jelentek meg a madarak, elsőként egy strucc, aztán egy pelikán.
Utóbbi alakult át tukánná, és ezek a jószágok kerültek fel arra a tervrajzra is, amit az ötvenes években készített a művész, egy tervezett Szovjetuniós megjelenés projektjén belül. Ebből ugyan nem lett semmi, a cég csak a SZU elhasalása után tört be az ottani piacra, de a Kreml felett átsuhanó sörszállítmánynak integető/tisztelgő Sztálin atyuska így is egyértelműen kultúrtörténeti mérföldkő. A vezér mellett maga Gilroy bácsi mutogat lelkesen, a cirill betűs márkanév alatti ДЛЯ ПРОЧНОСТИ! felirat pedig valami olyasmit jelent, hogy „Az erőért!”.
Az említett Blonde IPA a cég felé mutatott minden tiszteletünk mellett sem egy nagy durranás, de tán említettük már, hogy általában idegenkedünk az állandó és hangos csinnadrattától. Tisztességes alapokból precízen összeillesztett élvezetes iparosmunka, a Citra és a Cascade által magabiztosan hozott grapefruittal és virágokkal. A színéért plusz vállveregetés jár, régen merültünk már el ennyire megnyugtató mélyaranyban. Biztosak vagyunk abban, hogy a főzdéről az elkövetkezendő évtizedekben (az 1759-es esztendő utolsó napján kötött bérleti szerződés alapján tágabb intervallumokról is lehet szó, hiszen abban a főzde 9000 [kilencezer] évre biztosította magának a helyet a sörkészítéshez) is az a bizonyos stout ugrik majd be mindenkinek elsőre, de időnként egy-egy ehhez hasonló kikacsintás rendkívül kellemes élményt jelenthet a magunkfajtának (is).
A saját képet kisebbik leánykánk lőtte még a végítélet részeként mellékelt hómennyiség leszakadása előtt egy használaton kívül – egyben a külterületre – helyezett terrárium felhasználásával.
