996. Fehér Nyúl Yugooo

Újabb, a fantáziát minden vonalon megmozgató sör következik a Fehér Nyúl üregéből, egy vaníliával és tengeri sóval fűszerezett imperial pastry stout, melyet a főzde a zágrábi illetőségű The Garden Brewery-vel alkotott kollaborációs keretek között.

A címkén a klasszikus ihletettségű kérdést szúrjuk ki először, miszerint: “Mit adtak nekünk a rómaiak horvátok? Ejtőernyőt, mechanikus tollat, atomelméletet, Dražen Petrovićot, törvényszéki ujjlenyomatvételt,… és ezt is.” A tudománytörténet kedvenc vesszőparipáink közé tartozik, már vizsgáljuk is a dolgot, mit sem törődve azzal, hogy oly keveseket érdekel.

Az ejtőernyő esetében Faust Vrančić-ról (latinosan Faustus Verantius) van szó, aki Šibenikben született, pontosan nem tudni, mikor. Mindenesetre híres könyvét, a Machinae Novae-t 1616-ban adták ki, ebben szerepel az ejtőernyő egyik legkorábbi, részletes ábrázolása (már da Vincién kívül, természetesen). Kollaborált ő is kis hazánkkal, tíz évig volt csanádi püspök, említett művében pedig elsőként mutatta be az acélpántokból álló rugós alátámasztást is, melyet Kocs község lelkes iparosai akkortájt már rutinszerűen alkalmaztak lengéscsillapításra (vö. kocsi).

Nem túl barátságos sport ez a kötelek elhelyezkedését figyelembe véve

Következő horvátunk tiszteletbeli, honosított állampolgár, mivel Eduard Penkala Liptószentmiklóson látta meg a napvilágot, ráadásul lengyel és holland szülők gyermekeként. Nősülése után Zágrábba költözött, itt lett belőle Slavoljub Eduard Penkala. Az addigra már feltalált mechanikus tollat továbbfejlesztette, ő alkalmazott elsőként szilárd tintát. Az általa alapított írószergyár TOZ Penkala néven ma is üzemel. Az ő műve az elsőként levegőbe emelkedő horvát repülőgép is, a Penkala Biplane, avagy Leptir (1910).

Penkala úr kiruccan

Ruđer Bošković Raguzában született, amit manapság Dubrovnik néven illik keresgélni a térképen. 1758-ban kiadott művében, a Philosophiæ naturalis theoria redacta ad unicam legem virium in natura existentium-ban foglalkozik atomelmélettel, ezzel nem csak kortársait nyűgözte le, Heisenberg egyenesen a „horvát Leibniz”-nek nevezte. A nemzetiség fogalma az ő esetében különösen problémás, a horvátokon kívül az olaszok és a szerbek is magukénak tekintik munkásságát.

Egy oldal a Theoria-ból. Mindenféle erővonalak, jobb felső sarokban a gravitáció, a bal felsőben pedig Bošković mester lenyűgöző ötlete

Dražen Petrović-ot képletesen átugorhatjuk, habár a valóságban elég nehéz lett volna. Aki csak egy kicsit is foglalkozott kosárlabdával, annak ismerős a név, a sport rajongói pedig azóta is búsulnak korai és tragikus halála miatt, hisz’ még harminc sem volt az autóbaleset bekövetkeztekor.

Az állandó tudásszomj mellett már erősen gyötör bennünket a hagyományos szomjúság is, úgyhogy bontunk, temperálunk, szagolgatunk, ám adósok vagyunk még egy utolsó történettel, ami az emelkedő hőmérséklettel szemben jegesen borzongató.

1892. június 29-én az akkor 27 éves Francisca Rojas megölte két gyermekét, a hatéves Ponciano Carballo Rojast és négy esztendős húgát, Felizát. Saját torkán is vágásokat ejtett, és szomszédját, Pedro Ramón Velázquezt vádolta meg a tett elkövetésével, mert a férfi visszautasította a házassági tervekkel közelítő fiatalasszonyt. Vérbő és szomorúan valóságos dél-amerikai történet – Argentínában járunk -, de hogy kerülnek ide a horvátok? Hát úgy, hogy a gyilkosságra fényt derítő nyomozó a daktiloszkópia módszerét alkalmazta, amit tanára, a Hvar szigetéről származó Ivan (akkor már Juan) Vučetić segítségével sajátított el. Így Francisca lett az első olyan bűnelkövető a világon, akit az ujjlenyomata alapján kaptak el. Vučetić mester pedig létrehozta az első, ujjlenyomatokra épülő bűnügyi nyilvántartást, amit aztán szinte minden országban használni kezdtek.

Vučetić mester Francisca ujjlenyomatával

Mi már egy ideje a saját ujjaink nyomát bámuljuk a pohár falán, melyhez megfelelően sötét és bársonyos hátteret nyújt a sör, ami a vékony, kitartó, tejeskávés hab alatt lassan, olajosan, tapadósan mozog. Illata az első másodpercekben meglepően semleges és nagyon tiszta, nem véletlenül küldik a tüdőbetegeket a tengerpartra. Aztán érkezik egy kis étcsokoládé, leheletnyi vaníliával. A korty selymes, vastag, nehéz (26,5 B°), mintha egy konyhakész csiga csúszna le az ember torkán, ami szerintünk igen kellemes dolog, ezt gyorsan szögezzük le a hisztis közvélekedéssel szemben. Az eleje alkoholos, likőrösen csípős (8,8 %), ehhez simul a továbbiakban a jól pörkölt maláta, középtájt a vanília, majd a csipetnyi só. A vége száraz, enyhén és kávésan kesernyés.

Igen szimpatikus, szerethető alkotás, ha lenne belőle még két dobozzal, biztosan írnánk nektek egy tizenöt oldalas esszét a tömegpszichózisról, amit a Yugo márkatípusú négykerekű rettenet okozott a jobb sorsra érdemes amerikai társadalomban a kilencvenes évek elején, de szerencsétekre és sajnos csak ez az egy van.

PS: És hogy mit adtak még nekünk a Horváthok? Hát ezt a blogot. 🙂

995. Monyo Hungarian Terroir Surprise 8th Anniversary Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale

MONYO Brewing Co. különítményünk utolsó tagja következik, nem várunk vele tovább, elég volt. Az történt ugyanis, hogy a maga nemes egyszerűségében a Surprise, surprise 8th Anniversary Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale with Mango szókígyóra keresztelt sört nyögdíjba menetelő kolléganőnkkel terveztük megkóstolni, de a búcsúpartin véletlenül berúgtunk (van ez így, a pedagógus is ember. Valahol. Valamikor. Nem itt és nem most. Hogy mennyire nem, érzékeltetnénk eme kis szösszenettel),

oszt’ annyiban maradt a dolog. Sebaj, gondoltuk, majd legközelebb, mondjuk ma. Péntek, nagy nehezen végre startolni látszó vakáció, napsütés, madárdal, kollégák, etc. Hát nem. Köszinemkérekkocsivalvagyok, jajnemiszomkardiológushozmegyek, nemszeretemasört, sosemiszom, márnemiszom, f@szom.

Így hát letelepedtem egy gép elé a másodikosok termében, munkaidőben, nyajjátokki, bontunk.

Háttértörténetünk jelen esetben rövidke és nagyon PR. A főzde fennállásának nyolcadik évfordulóját van hivatva ünnepelni a főzet, melynek érléséhez a balatonboglári Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale tárgyalása során megismert Kristinus Borbirtok (melynek Kéthely ad otthont, hogy ne maradjon senkiben kétely, elnézést és sajnáljuk) biztosította az emlegetett borfélétől megszabadított hordókat.

Kéthelyen is volt földvár, íme a maradék

Az alapsör cca. másfél esztendős pihenés után került át ide, a mangóval is ekkor kezdett kokettálni. Ahogy minden jól működő alapforgatókönyv írja, az ismerkedést itt is egyesülés követte, az eredményt rejtő palack nyakából pedig már birkózzuk is kifelé a dugót.

A nedű egy része a pólónkon landol, mert valaki ügyesen felrázta a palackot a pánikszerű tanév végi pakolászások során, de a nagyját sikerült megmenteni. A pólót meg majd belefacsarjuk a végén a pohárba. Decensen gyümölcsleves kinézet, a mangó rostjai az élesztőmaradékkal együtt lassan kavarognak az alján. A harsány, pezsgős szénsavak rövid életű habot produkálnak, a kellemesen savanykás, boros, üdítően gyümölcsös illatot viszont nagyon szorgalmasan terelgetik maguk előtt.

A korty gyenge közepes (13.2°B), hangsúlyos borjegyekkel telített, friss és ropogós. A hátsó traktusban egészen enyhe keserűk táncikálnak a mangó szépen felismerhető aromáival, a vége száraz, kissé élesztős, az utóíz kicsit füvesen savanykás. A 6.2-es alkohol nem törtet, nyugodtan lapul a háttérben.

Igazán méltó megemlékezés egy születésnapról, egyben a terroir-sorozat minőségi zárótétele, legalábbis nálunk.

PS.: azért sikerült megmenteni a pedagógok becsületét, csak akadt néhány kolléga, aki szívesen belenyalt a dologba. Újabb közös élmény, yeah.

994. Helka Jómadár

Szimpatikus tóparti főzdénk (azt mondtuk már, hogy az alapítók korábban a Hedonnál, a pannonhalmiaknál és a hübrisnél dolgoztak? Dehogy mondtuk. Rá kellene gyúrni az informatív vonalra.) pillanatnyilag utolsó söre következik, a Jómadár nevű kölsch, illetve kölsch jellegű ale. A típusról több alkalommal is megemlékeztünk már ehelyt, kóstolhattunk tősgyökeres példányt (Gaffel) és hazai utánérzéseket is (Monyo Funky Fritz, Hajnali Sörfőzők Pilisch), nem is fogunk felesleges ismétlésekbe bonyolódni, csak pár hívószót pötyögünk ide, úgymint Köln, eredetvédelem, stange (a híres 0,2-es pohár, amit természetesen megint elfelejtettem előkotorni, most meg má’ mindegy). Csapnánk a listához egy új kifejezést is, hogy legyen miről okoskodnunk ivás közben, ez pedig a Pittermännchen, a kölsch jól bejáratott, egyéni és egyedi tíz literes hordója.

Modern pitter

Az elnevezéssel kapcsolatban két elmélet is akad. Az egyik szerint a kölni jóemberek június 29-én, Péter és Pál napján ünnepelték Krisztus urunk mennybemenetelét, s a férfiak ilyenkor (is) elvonultak inni. Ha csak minden harmadik résztvevő csapott a hóna alá egy tízliterest, már nem lehetett baj. A másik elmélet (a tán valószínűbb) nyelvészeti, a francia petit-petite (kis-kicsi) kifejezést sejteti a háttérben. Nekünk az első jobban tetszik, már csak az ivás miatt is, meg aztán elképesztően tudománytalan alapon ide tudnánk fűzni a hazai „elmegy a péterkéje” szólást is. A Bárdosi-féle Magyar szólások, közmondások adatbázisa (2012) szerint ennek jelentése egyrészről „elmegy a kedve valamitől, elveszti a lelkesedését”, másrészt „akkor mondják figyelmeztetésként, ha terhes nő v. ritkábban másvalaki nagyon megkíván valamit (és nem akarják, hogy emiatt baja történjék)”.

A problémakör ennél régebbi vizsgálatára is akad példa a Magyar Nyelvőr 1899-ben kiadott XXVIII. kötetében, ahol is Tolnai Vilmos Személynevek mint köznevek című tanulmányában olvashatjuk ezt: „ Igen különös szólások a következők: kinek-kinek az ö Péterkéje (Petikéje) fáj: mindenki a maga baját emlegeti ; – terhes asszony mindent ehetik amit megkíván, mert különben: elveti Petikét (Péterkét, azaz elvetél).

Ennek a kettőnek magyarázatát nem tudom ; talán az appetitus valamilyen elváltozott alakjával van dolgunk (v. ö. jó az etyepetyém: Mikes). [Elmegy a Péterkéje, leesne a Péterkéje, Péterkéjét letenni: ezeket a szólásokat tárgyalja s belőlük magyarázza a pete szót Zolnai.” Tehát akinek mához hat napra nagyon tele lesz a töke valamivel, és/vagy hívő lélek, és/vagy a nem kívánt terhesség gondjait nyögi, az kapjon fel egy pittert, oszt’ vonuljon el pittyelni (ez utóbbi kifejezéssel leginkább a Gépnarancsban találkozhatunk).

Pittyelnénk már mi is, ezért töltünk, szaglászunk. Valahol a világos arany és a középszalma között egyensúlyozó színvilág, laza, enyhén tépett hab jó nagy buborékokkal. Illata friss, decensen citrusos, enyhén fűszeres a Warrior és a Spalt komlóknak köszönhetően, szépen elfér egymás mellett az új- és az óvilág. A korty simulékony, a test könnyed (12,8 B°), a szénsavak kellemesen csiklandoznak. Lágy, szépen balanszírozott ízvilág, a maláták finom gyümölcsös jegyekkel fonódnak össze, a komlók pedig közepes, enyhén érdes keserűket tolnak (IBU 26). A vége szárazkás, picit csípős, az 5.1-es alkohol pont megfelelő ebben a melegben. Jóleső hármasugráson vagyunk túl, szerencsekívánságunkat és vállveregetésünket küldjük a főzdének. Csak így tovább, apadjon a készlet a tóparton.

Zárásként pedig itt a két Jómadár Gyulai Líviusztól. Aki elég öreg, tudja, miről van szó.

993. Helka Kleine Fische

Tetszhalotti állapotunkból végre magunkhoz nyúlván térvén folytatjuk a balatonföldvári főzde termékmustráját, ez alkalommal bajor búzázunk egyet, hiszen a Kleine Fische névre hallgató sörük ezen típus képviselője.

Kleine Fische, gute Fische – szól a közismert germán kedélyeskedés, habár nekünk azért jobban tetszik ez az alapbölcselet: B ist ein sehr wichtiger Buchstabe. Ohne ihn sähe der Barsch ganz unfein aus. Harcos kis hazánk gazdasági helyzetét figyelembe véve ez a másik, zsidó eredettel bíró okosság is szépen üt: In schlechten Zeiten ist auch der Hering ein Fisch. Ők már csak tudják. A litvánok is amondóak, hogy „Jobb egy kis hal az asztalon, mint egy nagy a patakban”, a régi rómaiak pedig egyenesen a lét egyik legértelmezhetőbb perspektívájának tartották azt, hogy az ember minél jobban igyekezzék a halak és a nők középső, kvázi leghasznosabb részét megmarkolni (vö. honi folklór, ahol a hal egyértelműen a pina).

Halfogás kézzel

Természetesen nekünk, magyaroknak is vannak halakkal kapcsolatos szólásaink, közmondásaink, mint például a szintén enyhe aktuálpolitikai értelmezhetőséget sugalló „A hal sem akad fel a horogra, ha nem lop.” Nem a méret a lényeg alapon nyújthat vigaszt az érintetteknek a „Kis gilisztával nagy halat foghatni” szólás, a végére pedig igazi, vérbő szociológiai-társadalomkritikai példányt biggyesztünk, miszerint: „Ritka hitel parasztban, mint a hal a harasztban.”

A pohárban (mint hal a szatyorban, hah!) figyelő búza mindent hoz optikailag, amit egy tisztes bajor búzasörnek mutatnia kell. Vaskos, krémes, hófehér habpárna, felhős, homályos, élénk aranyszínű test. A típusjegyekkel kapcsolatos hasonlóságokkal itt azonban meg is álltunk, mert illatában biza’ hiába keresgéltük a banános/rágógumis/észteres aromákat. Helyettük a maláták édessége mellett egy nehezen belőhető gyümölcsös vonalat kaptunk, amiről az egyik pillanatban azt mondtuk: barack, a másikban meg: inkább tán körte. Nem kellemetlen a dolog, csak meglepő. A kellően testes (13,5 B°) korty a búza édességével nyit, ám a banán itt is lógva marad. Szegfűszeg van, gyümölcsösség is (pillanatnyilag inkább barack, enyhe savanykával), a korty második felében pedig elemi erejű (már a típushoz képest) komlókeserűk gyalulják simára a terepet. A vége szintúgy kesernyés, kissé száraz. Összességében ez egy igen jóleső, ízletes és frissítő búzasör, mely – fogalmazzunk úgy- a klasszikus bajor ízvilág jellegzetességeihez kevésbé ragaszkodik. Értékeljük, magunk sem szeretjük a körömszakadtáig tartó dolgokat.

P.S. Találtunk még egy anglerwitz-et haladóknak. Kérjétek meg Vásárhelyi kollégát, hogy magyarázza el a poént, mert mi magunk is csak hisszük, hogy értjük.

„Schiller ist der einziger deutscher Autor, dessen Locken in Konditoreien und Fischhandlungen feilgeboten werden.”

992. Helka Kelén

Származási helyünkből eredeztethetően gyengéd érzelmekkel viszonyulunk mindazon települések irányába, melyek nevében a Földvár kifejezés szerepel. Ezért is örültünk az átlagosnál kicsit jobban, amikor befutott a balatonföldvári illetőségű Helka sörfőzde tüchtig kis csomagja, benne a három, jelenleg főzött és készített sörükkel.

Történetmesélésileg is el vagyunk kényeztetve, hiszen Lipták Gábor író és művészettörténész áldásos munkásságának köszönhetően Helka és Kelén mondája gyakorlatilag konyhakészen van elénk tolva. A mese szövése a klasszikus és epikus fantasy vonalat követi, csak úgy nyüzsögnek benne a tündérek és a boszorkányok, a mágusok és a gonosz uralkodók, nem hiányoznak a szende szüzek és a szegénylegények sem. Meg sem kíséreljük éreztetni a hangulatot és a varázst, akit érdekel a dolog, lapozza fel az író e témát körbesétáló köteteit (pl. Aranyhíd, Ezüsthíd, Hínártündérek, Sárkányfészek).

A Lipták-ház majd’ negyven éven át működött, mint irodalmi szalon. Járt erre Illyés, Német László, Tamási Áron, Amerigo Tot. Örkény itt írta a Tótékat, s az egyik sarokban üldögélve azt is végignéztük-végighallgattuk volna, ahogy Szabó Lőrinc lediktálja a házigazdának A huszonhatodik év versciklus százhúsz szonettjét.

„Az ősz legutolsó virágait

szedem. November siratja magát.

Sárban gázolok a dúlt réten át,

s mintegy válaszként bennem is esik.”

(75. November)

Lipták Gáborné, Ráday Imréné Ferda Manyi, Lipták Gábor, Örkény István

Aztán mesélhetnénk még a technikatörténet rajongóinak a Balaton leghosszabb ideje szolgálatban lévő testvérhajóiról, a Schönichen-Hartmann-féle Egyesült Hajó- Gép- és Kazángyár által 1891-ben épített csavargőzösökről, a nevüket valószínűleg már ki is találtátok. A Kelén kb. nyolc centiméterrel szélesebb, és a vízkiszorítása is nagyobb (mint a férfiembereké általában), a Helka viszont mélyebbre merül (mint a nők általában). A Kelént 1945-ben inkább elsüllyesztették, mintsem a németek kezére kerüljön, aztán később kiemelték, többször átépítették és restaurálták. A Helka is partra került egy időre gazdasági okok miatt, de ennek is megvolt a maga jó oldala, hiszen a fedélzetére telepített vendéglátóipari egységben így legalább le tudták forgatni a Pogány Madonna egyik csihipuhis jelenetét, amit itt csakazértsem tekinthettek meg, mer’ az oldal valamiért nem kedveli a videa.hu anyagait. Aki szeretné látni, ugorjon át a kék közösségi oldalra a lap alján.

Később a MAHART visszavásárolta, kipofozta (hogy stílusosan fogalmazzunk), azóta is vízen van.

A film citált jelenetében Kardos doktor csak három tonikot fogyasztana, mi azonban inkább Kelénre lennénk kíváncsiak, mely név alatt ez alkalommal egy IPA lapul.

Finoman ködös, világos borostyánba hajló sör van a szépen csipkézett, átlagosan vaskos, kitartó habréteg alatt. Illata kissé bátortalan, mert ugyan a jellegzetes építőelemek – citrusok, gyanták, a maláták karamelljei – ott vannak, de mintha ez alkalommal csak egy huzatos, szélfútta vázrendszert sikerült volna összerakni.

A korty és az ízvilág ellenben igen korrekt. Átlagosan húsos (13,2 B°), harmonikus, szépen összerakott, az 58-as IBU és az 5.8-as alkohol pedig pont annyira dobogtatja meg az ember szívét, amennyire kell. A citrusok és a gyanták itt is jól dolgoznak, a vége enyhén száraz, szép hosszú keserűkkel. Szép felvezetés, emeljük kalapunk (mint a Benedek Miklós alakította karakter, P. Smith a filmben), jöhet a következő.

991. Fehér Nyúl Palindrom

A fűnyírás totálisan értelmetlen, de legalább becsületes munkájában megizzadt orcával hajlunk az enyhet kínáló csaptelep fölé, s mielőtt elmerülnénk a hűvös H2O-ban, pillantásunk a tükör alatti feliratra siklik. ΝΙΨΟΝΑΝΩΜΗΜΑΤΑΜΗΜΩΝΑΝΟΨΙΝ, avagy Nipszon anómémata mé mónan opszin (Vétkeimet is mosd le, ne csak az arcomat), de ekkor még nem sejtünk semmit. Félvakon tapogatózunk a törölköző után, a szakállunkból csorgó víz a padlón landol. Erőszakos – sok a szőre, jut eszünkbe Romhányi. A fürdőszoba kész ingovány, de nincs okunk nyávogni. Feltöröljük, majd haladunk tovább, hisz vár ránk a kultúra rút luka, melyet illő volna bedugaszolni valamivel, bár meglehet, hogy ezen egy angol anya fanyalogna. Lányunk, Anni tejet inna, nekünk viszont sör kell, s azok kedvéért, akik már félig összekarmolták magukat a fura, kiemelt szövegrészek miatt, eláruljuk: a Fehér Nyúl Palindrom elnevezésű dupla west coast IPA-ja ihlette a dolgot.

Belépőkód őskeresztényeknek: a sator-négyzet

A sör ugyebár folyékony kenyér, ezért teljes joggal kérdezzük kamrában pakolászó nejünket: Eledelemet emeled-e le? Nyitjuk a dobozt, töltünk, üde nesszel állati itallá lesz e nedű (oké, ez nem teljesen szabályos, de a mondanivaló időnként felülírhatja a dolgokat), mi pedig lessük és szaglászunk lelkesen. Középarany, enyhén matt árnyalat, habja átlagos, tartós, tapadós. Mézesen édes aromákkal indít, kis szellőzés után bújnak elő a gyümölcsök, citrusfélék, némi ananász, maréknyi fű. A test stabil, habár a jelzett 17,7 B°-nak kissé alálőttünk volna, ha vakon kell tippelni. Jön azért a dupla érzet a west coast-feelinggel együtt, a trópusi gyümölcsök mellé kapunk egy kis gyantát is, a 8% alkohol sem lóg ki, szépen dolgozik a háttérben. A keserűkkel sincs gond, bár úgy tűnik, a szürke hétköznapok többet tudnak 80 IBU-nál, mert ez az érték valahogy nem jött át.

Nem egy latin ital, de könnyen lehetne létkoktél. Vidám a péntek délután, a darázs eledele szárad, neked meg egy deres asszír issza sered.

Hallak, Allah.

A fotót a szokásos áldozatunktól, Barancsi Sándortól emeltük el, köszönjük ismét.

990. Monyo Hungarian Terroir Martonvásár Barrel Aged Peach Wild Ale 2020

Az újabb terroir-tag Martonvásár irányából érkezik, s ezúttal a szőlő és a must helyett az őszibarack fogja játszani a főszerepet. A típus ismét wild ale, amit két esztendeig hagytak henteregni tölgyfa hordóban őszibarackágyon (ezekről a mindenféle ágyakról nekünk állandóan a beszédes nevű Grave zenei formáció egyik vidám szerzeményének sorai ugranak be, miszerint: „On a bed of roses under the falling rain/I rape your corpse again and again and again”, de miért ne hallgassátok meg ti is?),

majd fejtéskor ismét belehajítottak egy jó adagot ebből a szimpatikus gyümölcsből. Martonvásár pedig – mely rendkívül sokrétű, gazdag múlttal bíró település (elég csak a Brunszvik családra gondolni, akik az 1700-as években virágoztatták fel a települést, ők szerezték neki a mezővárosi rangot. Brunszvik Ferenc még Beethovent is tolta [mármint anyagilag, a zeneóriás akkortájt Brunszvik Jozefinbe volt belepistulva, de nem jött össze a dolog, a lányt férjhez adták egy elszegényedett nemeshez. Néhány évvel és néhány gyerekkel később a férj elhalálozott, Beethoven pedig nem hagyta ki a lehetőséget. Románcuk évekig tartott, erős hatással volt a zeneszerző művészetére. Azt mondják a hozzáértők, hogy a Waldstein-szonáta Andante Favori-tételének ritmusa kiadja Jozefin nevét. Füleljétek ezt is.],

nővére, Teréz pedig 1828-ban megnyitotta az ország [és Közép-Európa] első óvodáját) – úgy kerül a képbe, hogy innen, pontosabban Pillár Anna biobirtokáról származik a barack.

Ez a hölgy is rendkívül szimpatikus jelenség, róla is megnézhetnétek egy videót, ugyanis indul a Házasodna a gazda című rettenet új évadában, de a rendszer nem akarja, hogy lássátok, így meg kell elégednetek egy róla és a barackjairól készült fain fotóval. Sok sikert kívánunk neki, közben töltünk.

Mellbevágóan élesztős és még döbbenetesebben ecetes illat tekeri meg az orrunkat, még a könnyünk is kicsordul. Szerencsére rövid idő múlva megjelenik a barack, és szelíden orvosolja megkínzott szaglóhámunkat. A hab eközben harsány pezsgést követően nyomtalanul eltűnik, a pohárban csak a kellemesen tört, homályos, baracklére hajazó sör marad. A spontán erjesztés gombakészlete szép munkát végzett, a barackillat mögött végig ott húzódik a mostanra már szelídebben savanyú vonal, karöltve a tölgy aromáival.

A korty sem kegyelmez, nagyon vad, nagyon savanyú. Éles, karcos, lekerekítetlen savak, fehérboros jegyek, bennük vidáman pancsoló barackokkal. A test könnyed közepes (B° 14), alkohol 7,2. A vége száraz, savanyú, az utóíz gyümölcsös.

A kontrasztokkal szépen játszó, izgalmas és érdekes, de brutálisan savanyú alkotás.

HC savrajongóknak nagy szeretettel ajánljuk.

Nem bírjuk ki, a végére idebiggyesztünk még egy fotót, ahol a biokert tulajdonosa piknikezik éppen egy kedves barátnőjével. Itt ugyan citromok vannak mellékelve, de azért nem csak azoktól fut össze az ember szájában a nyál.

989. Monyo Hungarian Terroir Villány Oak Aged Cabernet Franc Imperial Stout 2021

Bizony nem most volt, amikor utoljára jártunk Villány környékén, és nem is az idő tehet arról, hogy olyannyira homályosak az emlékeink az ott és akkor történt dolgokkal kapcsolatosan. Konkrétan csak annyi rémlik az egész kirándulásból, hogy rengeteget ittunk, s ezért relatíve rémülten és görcsösen kapaszkodtunk annak a lovaskocsinak az oldalába (belülről, oc), amellyel körbecibáltak minket a dűlőkön. Hangsúlyoznánk, hogy ez régen történt, akkortájt még az alkoholizmus kevésbé decens válfaját műveltük, nem úgy, mint manapság.

Tán mai sörünkre vagyunk a legkíváncsibbak a terroir-sorozat tagjai közül, hiszen egy imperial stout jó esetben már önmagában is fajsúlyos tétel tud lenni, a cabernet franc pedig szintúgy igazi húzónév saját területén.

A sörbe került must Lelovits Tamás pincészetéből származik, aki huszonegynéhány éve foglalkozik a borászattal életvitelszerűen, bár helybeli lévén már gyermekkorában is sokat rohangált a tőkék között. Nem döntötte őket, de nem is siránkozott.

A cabernet franc – nomen est omen – régi francia szőlőfajta, hazánkban Szekszárdon, Villányban és Siklóson termelik belőle a legtöbbet. Későn érő, magas cukortartalmú fajta, mely szépen ellenáll a lisztharmatnak, melyet az Erysiphales rendbe tartozó gombafélék okoznak (szőlőfélék esetében az Uncinula necator a ludas).

Itt a kis nyomorult, éppen a szaporító szervét mutogatja

Ellene a hagyományosnak számító népi védekezési forma a tejjel történő permetezés volt (1:10 arányú, vízzel történő hígítás után), mert a tejsavóban lévő ferroglobulin a napfény hatására szabadgyököket termel, ezeket meg nem kedveli a gombácska. Ha Monyoék ezt tudták volna, imperial helyett milk stoutban gondolkodnak.

Az ilyen szőlőből készült bor fűszeres és gyümölcsös jegyekkel megáldott, telt, testes alkotás. Macskapisi helyett ez alkalommal a sommelierek szerint tavaszi patakmederben tisztára mosott kavicsok, illetve frissen hegyezett ceruza illatát érdemes keresgélni. Hát legyen, hajrá.

A dugó kifeszegetése után (eddig ez akart kijönni a legnehezebben, eszünkbe is jutott a klasszik boros poén a borfajtákról és a dugókról. Megvan? Leírjuk? Oké. Az isten kétféle bort teremtett: a szürkebarátot és a leánykát. A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort úgy, hogy a szürkebarát beteszi dugóját a leánykába. Ha a dugó pont jó, akkor ezerjó. Ha a dugó puha, akkor a leányka elkezd szamorodni. Ha a dugó el van szorítva, akkor kéknyelű. Ha a dugót felaprítva teszik a leánykába, akkor szemelt rizling. Ha a dugó nehezen megy be, akkor visontai. Ha a dugó sehogyan sem megy be, akkor pusztamérgesi. Ha a leányka nem kap dugót, akkor csongrádi vörös. Ha a dugót egy másik szürkebarátba teszik, akkor homoki vagy melegeshegyi. Ha a leányka nem akarja a dugót, akkor kövidinka. Ha a dugó csavaros, akkor furmint. Ha a dugót rossz helyre teszik, akkor malaga. Ha a szürkebarát 25 éves, akkor bikavér. Ha a szürkebarát 75 éves, akkor aszú. Ha a szürkebarát költői hajlamú, akkor siller. Ha a leányka fekete, akkor pinot noir. Ha a leánykán erényöv van, akkor vaskúti.) nagyon érdekes volt elkapni azt a pillanatot, amikor az üvegből kitóduló élesztős, boros, pincés illat átcsúszott az édes, kakaós, enyhén pörkölt kávés dimenzióba. Már ebből sejthető volt, hogy élvezetes lesz a tétel, s nem is csalódtunk. Halványbézs habja vaskos, krémes, átlagosan tartós, színe feketébe hajló mélybarna. A stout selymesen lágy, kerekded és stabil alapja hibátlanul olvad össze a must erdei bogyós gyümölcsöket, kevés málnát, maréknyi fanyar ribizlit felmutató ízvilágával. A 8,4-es alkohol nem hivalkodó, ám végig jelen van, hűen kíséri a kortyot minden szakaszban. A vége a tölgyfa dongák áztatásának köszönhetően kellemesen, hangsúlyosan fanyar. Éljen a C14H10O9 + 2H2O!

Nem szeretnénk semmiféle predesztinatív vonalat követni, hiszen van még palack a sorozatból, de könnyen megeshet, hogy ez lesz a legjobb.

988. Monyo Hungarian Terroir Balatonboglár Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale

Ígéretünkhöz híven irány tehát a magyar tenger, annak is a déli partján fekvő Balatonboglár. A tó környékén már vagy hatezer esztendővel ezelőtt is éldegéltek bennszülöttek, ezért a boglári gazdák is jól teszik, ha a talajlazítási munkálatok során véletlenszerűen előbukkanó cserép- és fémdarabokat nem hajítják át automatikusan a szomszéd terciájára (öreganyám a vándorgané névvel illette ezeket az állandóan úton és útban lévő tárgyakat), hanem előtte gondosan szemrevételezik, hátha valami értékes. Ha az, akkor gyorsan keresni kell egy lehetőleg külhoni szakembert/gyűjtőt, s annak jó pénzért eladni. Mert a magyar állam – mely felé valamiféle leadási kötelezettsége van az embernek ilyen téren is (ezek imádják az állampolgárok irányába mutató kötelezettségeket) – jó esetben megkínál egy ötezressel és egy Köszönjük! feliratú ánégyessel, oszt’ jónapot. A lelet további sorsa pedig a csendes erózió valamelyik halkan sírdogáló, haldokló múzeumunkban, ahol nyolc évente nézi meg három ember, ebből kettő takarító.

A szőlőkultúra honosításáért itt is a rómaiakat kell megemlítenünk, akik vidáman talpaltak az Aquincum felé vezető hadiúton, s ha elfáradtak és leizzadtak, nekik még biztosan jutott szabadstrand. Nem úgy, mint nekünk, hülyéknek. A város írásban először 1211-ben van említve villa Boclar-ként, aztán jöttek a törökök, és a déli parton nagyjából minden ment a levesbe. A kontyosok távoztával újra benépesült a vidék, majd jött a gondtalan huszadik század a világháborúkkal és a turistákkal. Hogy melyik nagyobb csapás, még vita tárgyát képezi.

Sörünk ihletet adó pincészete a Kristinus Borbirtok, ahol 2018 óta rendkívül filozofikus, egyben tudományos alapokon zajlanak az események. A tulajdonosok Rudolf Steiner holisztikus szemléletét tették magukévá, miszerint mindent egységes egészként kell(ene) kezelnünk, melybe a termőföldön, a növényeken, az ott élő állatokon és embereken kívül az univerzum egyéb kiegészítői (csillagok, bolygók, holdak, etc.) is beletartoznak. Steiner úr igazi nagypályás játékos volt, nevéhez fűződik például a Waldorf-pedagógia oktatási filozófiája is, nem dobált csak úgy a levegőbe mindenféle görög előtagokat.

Rudolf Steiner (1861-1925)

A Dél-balatoni borvidéken a fehérborok viszik a zászlót, ide tartozik a Monyo grape ale-jének készítésekor felhasznált sauvignon blanc is. Mivel nevében szerepel a francia sauvage (vad) kifejezés, nem bírjuk ki, hogy ne illesszük ide egyik kedvenc zenei formációnk, a Gojira felvételét, aminek természetesen semmi köze sincs adott témánkhoz. Akik esetleg Vad Katalin filmes pályafutásának nagyívű és érzékletes bemutatásában reménykedtek, azok most csalódtak, tőlük elnézést kérünk.

A tárgyalt borféle száraz, élénk savú, erőteljes aromájú. Ízvilágában a szakemberek szerint vagy tizenöt növény és gyümölcs detektálható, ezeken kívül egyesek szerint a cicavizelet/macskapisi vonal is hangsúlyos. Reménykedve piszkáljuk kifelé a parafát a palack nyakából.

Kellemes, szűretlensége miatt kellően opálos, aranyszín sör kerül pohárba. Habja tömött, krémes, gyorsan apadó, a vékony maradék viszont kitartó. Illatában savanykás gyümölcsösség, falatnyi barack, élesztős, fahordós jegyek. Pisi nincs. A korty közepes (13,3 B°), szelíden szénsavas. Enyhe malátákkal nyit, ezek karamelláiba csapódnak bele a fehérbor friss, üde gyümölcsei, decens savjai. A barack erősödik, mellé egy kis bodzavirág szegődik társként. Kapunk egy kis gyümölcshéjas-magos keserűséget is, a vége pedig száraz, finoman fanyar.

Ismét egy élvezetes vegyesházasságba nyalhattunk bele, habár a kandúrhúgyra hiába vártunk. Sebaj, majd legközelebb.

987. Monyo Hungarian Terroir Szekszárd Kékfrankos Barrel Aged Wild Grape Ale

Az elmúlt hétvége egy részét Szekszárdon töltöttük egy igen kedves társasággal, kikkel is a nagybetűs idő prése alatt halkan nyöszörögve, ajkunkon szomorkás félmosollyal ünnepeltük azt a harminc esztendővel ezelőtti napot, mikor sikeres érettségi vizsgát tettünk. Használhatnánk a „lematuráltunk” kifejezést is, de egyrészről ez még nálunk is vénebb, másrészt erős az áthallás a pornóoldalak kínálati listája felé, s ez félreértésekre adhat okot. Mindenesetre ezen előzmények kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy körbejárjuk és megkóstoljuk a Monyo Hungarian Terroir sorozatának ide illeszkedő példányát, ehhez viszont kénytelenek leszünk elindulni a kályhától. Helyezkedjetek el kényelmesen, hosszú lesz.

A terroir hallatán ezidáig leginkább a borászok és a borkedvelők bólogattak buzgón, mivel ez a veszélyesen hangzó kifejezés (lőfegyverek, robbanások, ártatlan civil áldozatok peregnek a lelki szemek előtt, de nem, ez nem az) azt az egyedi karaktert, illat- és ízvilágot jelöli, mely az adott borvidéket, esetleg annak csak egy részét jellemzi. A bor és a sör találkozása, különböző mértékű és mélységű fúziója civilizációnk ezen felvilágosult, demokratikus és liberális szakaszában már egyáltalán nem isten/Isten ellen való vétek, magunk is összefutottunk néhány ilyen típusú szerelemgyerekkel. A Monyo nagy ötlete az volt, hogy különböző hazai pincészeteket felkeresve, tőlük hordókat, mustot, törkölyt szerezve készítették el azokat a söröket, melyek típusban, illatban és ízben szerintük a legjobban simulnak az adott termőterület jellegzetes boraihoz, egyben természetesen tisztelegve is azok, illetve a borászok előtt.

Szekszárdon a szőlő- és bortermelés kezdeteit hagyományosan a pannóniai származású római uralkodó, Marcus Aurelius Probus munkásságához kötik, habár igen valószínű, hogy errefelé már a kelták és a trákok is erősen szentségeltek, ha a jég elverte a domboldalon a tőkéket. Probus a nem is túl távoli (légvonalban mindössze 170 km a tárgyalt várostól) Sirmiumban látta meg a napvilágot, amit manapság Szávaszentdemeter, a.k.a. Сремска Митровица néven illik emlegetni. Errefelé igen erős a felhozatal római császárból, Probuson kívül itt (vagy a közelben) született még másik három is, idebiggyesztjük őket, csak hogy szívathassalak benneteket a latin mizériákkal. Tehát: Caius Messius Quintus Decius Traianus Augustus, Lucius Domitius Aurelianus és Marcus Aurelius Valerius Maximianus Herculius. Próbáljátok hangosan felolvasni, hátha sikerül leköpni a képernyőt.

Probus császár fizimiskája egy érmén

A következő cca. 1800 esztendőt elegánsan átlépve érkezünk ismét Szekszárdra, azon belül is a Vida Péter nevével fémjelzett pincészetbe. A borász nem tüke (Pécsen és környékén hívták/hívják így azokat, akik tősgyökeres lakosok), családja a hatvanas évek közepén költözött a városba, bár ha a hallgatólagosan megállapított három generációnyi időt vesszük alapul, már jár nekik ez a jelző. Hatszáz négyszögöllel kezdték, manapság 23 hektáron gazdálkodnak, 2011-ben elnyerték az „Év bortermelője Magyarországon” címet. Öt dűlőjük közül a Hidaspetre völgy a legnagyobb összefüggő terület, itt terem a legtöbb kékfrankos, ami wild grape ale típusú sörünknek is alapvető összetevője. Ebben a fajtában nagyhatalom vagyunk, a világtermelés fele tőlünk származik, Sopron és Szekszárd húzónevek. Még szebb lenne a dolog, ha a kilencvenes években nem akart volna minden harmadik termelő pánikszerűen szabadulni a fajtától a divathóbort miatt, de szerencsére nekünk főiskolás éveink alatt még jutott elég vedelnivaló.

A Hidaspetre-dűlő

Közben már rángatjuk is kifelé a dugót a palackból, a parafát imádjuk szagolgatni, mindig benne lapul egy komplett pincesor. Most is. Kitöltés után sörünk habja rendkívül lármás keretek között apad és foszlik, viszonylag gyors tűnése előtt még konstatálhatjuk enyhe rózsaszín árnyalatát. Szűretlen, ennek ellenére viszonylag tiszta, picit a vörös irányába hajló világos mahagóni árnyalatot mutat. Illata savas, vörösboros, a háttérben némi istálló a spontán erjedés Brettanomyces-kultúrájának köszönhetően. Az árpamaláta mellet rozs- és búzamaláta is van benne, sőt búzapehely, így a 19,2-es Plato-n nem lepődünk meg annyira, a törköly meg csak most jut az eszünkbe. Ízvilágát tekintve a lambic vonal az irányadó, de itt egy jóval markánsabb, keményebb savgerincet kapunk, ami szépen kiemeli a kékfrankos gyümölcsösségét. Nem erőltetjük cseppet sem a trendiséget, ám azért a “funky” jelzőt idetesszük, csak hogy tudatosítsuk, ott van az ujjunk a sörvilág érverésén. A vége és az utóíz borosan savanykás, elegánsan fás.

Izgalmas és különleges tétel, erősen kíváncsiak vagyunk a következő versenyzőre. Szerintünk megcélozzuk Balatonboglárt.