1064. Weihenstephaner Korbinian

Szentekből sosem elég, pláne, ha sör is van róluk elnevezve, ráadásul olyan sör, ami itt feketéllik előttünk, arra várva, hogy megkóstoljuk. Legyen meg hát az ő akarata.

A Bayerische Staatsbrauerei Weihenstephan (áldassék a neve a kopipészt kitalálójának) Szent Vitus mellett Szent Korbiniánt sem hagyta lógva és sörtelenül. A sikeres medvetáncoltatóról és kolostoralapítóról ejtettünk már szót előző írásunkban, ám midőn Hanusz István főreáliskolai igazgató művét, A fák birodalmából című könyvet lapozgattuk (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., 1903), a következő mondat jött velünk szembe: „Szent Korbinián hársfáját, mely 1892-ben égett le, nem bírta átkarolni 9 ember […]”

Freising városi levéltárában turkálva az eseményt 1865 húsvétjának nagyszombatjára datáló feljegyzéseket találni, melyek szerint néhány diák egy mókust próbált kifüstölni odújából, így lett az enyészeté a daliás növény. A talpraesett állampolgárok a maradékot elárverezték, a befolyt összegből a következő húsvéton mívesen kidolgozott keresztet állítottak. A leégett hárs helyére két másikat is ültettek, melyről emléktábla tanúskodik.

Az odaégett hárs
Itt pedig az emléktábla

Aki egyébiránt az idei évben Freisingbe akar látogatni, jól teszi. A város most ünnepli a szent megérkezésének 1300. évfordulóját, melyhez rengeteg rendezvény kapcsolódik, arról nem is beszélve, hogy a főzde egy Jubiläumsbier piacra dobásával gondoskodik a kellemes életérzésről. Irány hát Freising, hozzatok nekünk belőle, mi addig megisszuk ezt a gusztusos duplabakot.

A sötét színt megpillantva rögvest talpra ugrik a bennünk élő, eddig mesterségesen kómában tartott Star Wars-rajongó, hiszen a név áthallása miatt nem bírunk nem a Korribanra, a sithek bolygójára (Estran szektor, Horuset rendszer) gondolni. Párhuzamot viszont nem vonunk a szenttel kapcsolatban, ami igen rendes és decens dolog részünkről.

Korribani táj. Szívet melengető

A hab finom szerkezetű, tömött, átlagosan vaskos, kitartó, tejeskávés bézs színe kellemes a szemnek. Illatában aszalt gyümölcsöket idéz, szilvát és fügét, melyek szépen egészítik ki a sötét és súlyos maláták kakaós édességét.

A korty jólesően nehéz, vaskos (B° 18,3). Pörkölt cukros, édes, picit grillázsos jegyekkel nyit, melyek magabiztosan és hosszan uralják az ízvilágot, s csak az utolsó szakaszban adják át a helyüket egy enyhe/közepes étcsokoládés keserűségnek. A 7,4-es alkohol szépen be van csomagolva, a korty legvégén, szinte már a nyelőcsőben érezteti csak magát, akkor viszont derekasan átmelegíti a pájslit, úgy a hatodik korty után már a nyelvet is szépen zsibbasztja. A vége és az utóíz finoman, gyümölcsösen savanykás.

Ha Szent Korbinián még élne, de nem találna medvét a környéken, mi néhány rekesznyi ilyen sörért örömmel cipelnénk a vackait Rómáig. Akár tovább is.