bak – Porból lettem, sörré leszek

1085-1086. Bohemia Regent Český Granát és Bohemia Regent Kníže

Ismét duplázunk, ezúttal a Bohemia Regent két extrább söre kerül terítékre. A főzde nem ismeretlen előttünk, három P-betűs főzetüket már kóstoltuk (írhattuk volna az adult kategóriát súrolva, hogy néhány P-be már belenyaltunk, de nem írjuk, mert ugyan a Prezident és a Premium esetében még elsántikálna a szójáték, ám Petr Vok többek között kifejezetten méretes farkáról is híres volt, a talaj itt ingoványossá válik), örvendünk hát a viszontlátásnak. Třeboň városát, ahol a főzde található, valamikor a XII. század közepén alapították. Német nevét – Wittingau – a második világháború végéig használták az ilyetén ajkúak, bizonyos elméletek szerint a település eredeti neve is ez volt → Witingenowe, amit az errefelé regnáló Vítek család egyik tagjáról nyert.

Kolostort már 1367-ben alapítottak, a szentéletűek valószínűleg rögvest nekiálltak sört főzni, ám a hivatalos dátum, mely a palackok címkéin is szerepel 1379. A XV. században már három főzde is üzemel itt: egy a kolostorban, egy a kastélyban (a vidék akkor már a Rožmberk-család tulajdona, de Petr – különleges méretek ide vagy oda – bátyja, Vilém háta mögött tud csak létezni. Nem, nem úgy.), és egy a városban. Ez utóbbi csúnyán porrá égett 1781-ben, a kolostorit a mi drága kalapos királyunk (gyk. II. József) bezáratta a kolostorral együtt, a kastélyban lévőt meg idővel kinövik a népek, ezért új épül a XVII-XVIII. század fordulóján, immár a Schwarzenberg- família irányításával. Ez adta a mai főzde alapját is, bár természetesen többször is átépítették és modernizálták.

Közben nyitunk is, mert erősen cserepesednek ajkaink a meleg és a sok beszéd miatt, ilyetén problémáinkat a Bohemia Regent Český Granát fogja orvosolni.

A Granát attól extra, hogy egyrészt ez a jelenkori főzde első rozssöre, másrészt felsőerjesztésű, végezetül pedig bio. A žateci komlóvarázslók által kidolgozott termesztési elvek szerint előállított komlók kerültek ebbe a sörbe, illetve a rozs és a vele együtt használt árpamaláták is ebbe a minőségi kategóriába tartoznak.

Kitöltve a Granát világos mahagóni színben pompázik, vörösréz villanásokkal kényeztetve a szaruhártyát. Habja átlagos, kitartó, enyhén tört fehér. Illata kekszes-malátás, kevéske mézzel, vidám karamellákkal. A korty telt, gabonás, intenzív, a záró traktusban finom és váratlan gyümölcsös jegyekkel. A rozs miatt az alkoholtartalom visszafogottabb (4,3 %), ám a jellegzetes ízvilág és az elegáns kiegyensúlyozottság bőven kárpótolja az embert. Szívesen ittuk, kedvelni fogjuk.

A második véhá után a főzdét természetesen államosították, mint mindent a világ ezen boldog tájékán. A termelés folytatódott, a Regent márkanév az ötvenes évek végén jelent meg először, ihletője Jakub Krčín volt, aki a kormányzó (régens) pozíciójában tevékenykedett a Rožmberk-család birtokain, rengeteg tavat ásatva a környéken.

**A trendi fejfedő alatt maga Jakub Krčín**

Az ezredforduló óta részvénytársaságként működnek, a Regent termékekből évente kb. 80 000 hl készül.

Ebből jutott nekünk még egy palacknyi, a Bohemia Regent Kníže, a főzde izmos legénykéje a maga 16-os Balling-értékével és 7,2-es alkoholtartalmával. Kellemesen rezes, sötétarany színvilág, laza szerkezetű, átlagos vastagságú, tartós, törtfehér hab. Édeskés, ugyanakkor friss, enyhén gyümölcsös, fűszeres illata van, melyből az alkohol csak enyhén érződik. Készítésekor a Kazbek nevű komlót használták, mely a cseh újhullám egyik oszlopos képviselője. Super Saaz néven is emlegetik, merthogy egy kaukázusi vad komlófajtát kereszteztek Saaz és Northern Brewer komlókkal. A név is kaukázusi, a Kazbek (მყინვარწვერი, ahogy a grúzok hívják) a hegység második legmagasabb, pillanatnyilag nyugvó állapotban lévő vulkáni csúcsa. A Kníže markáns fűszerezéséért, melyből szépen kiérződnek a citrusfélék és a bogyós gyümölcsök, ő a felelős.

Szépen szerkesztett, nem csak az alkoholtartalma miatt határozott sör, melynek fogyasztását inkább hűvösebb időkben javasolnánk az úri közönségnek, de mi türelmetlenek vagyunk, meg aztán pillanatnyilag éppen rá is érünk kihenteregni magunkból ezt a 7,2-t.

1064. Weihenstephaner Korbinian

Szentekből sosem elég, pláne, ha sör is van róluk elnevezve, ráadásul olyan sör, ami itt feketéllik előttünk, arra várva, hogy megkóstoljuk. Legyen meg hát az ő akarata.

A Bayerische Staatsbrauerei Weihenstephan (áldassék a neve a kopipészt kitalálójának) Szent Vitus mellett Szent Korbiniánt sem hagyta lógva és sörtelenül. A sikeres medvetáncoltatóról és kolostoralapítóról ejtettünk már szót előző írásunkban, ám midőn Hanusz István főreáliskolai igazgató művét, A fák birodalmából című könyvet lapozgattuk (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., 1903), a következő mondat jött velünk szembe: „Szent Korbinián hársfáját, mely 1892-ben égett le, nem bírta átkarolni 9 ember […]”

Freising városi levéltárában turkálva az eseményt 1865 húsvétjának nagyszombatjára datáló feljegyzéseket találni, melyek szerint néhány diák egy mókust próbált kifüstölni odújából, így lett az enyészeté a daliás növény. A talpraesett állampolgárok a maradékot elárverezték, a befolyt összegből a következő húsvéton mívesen kidolgozott keresztet állítottak. A leégett hárs helyére két másikat is ültettek, melyről emléktábla tanúskodik.

Az odaégett hárs

Aki egyébiránt az idei évben Freisingbe akar látogatni, jól teszi. A város most ünnepli a szent megérkezésének 1300. évfordulóját, melyhez rengeteg rendezvény kapcsolódik, arról nem is beszélve, hogy a főzde egy Jubiläumsbier piacra dobásával gondoskodik a kellemes életérzésről. Irány hát Freising, hozzatok nekünk belőle, mi addig megisszuk ezt a gusztusos duplabakot.

A sötét színt megpillantva rögvest talpra ugrik a bennünk élő, eddig mesterségesen kómában tartott Star Wars-rajongó, hiszen a név áthallása miatt nem bírunk nem a Korribanra, a sithek bolygójára (Estran szektor, Horuset rendszer) gondolni. Párhuzamot viszont nem vonunk a szenttel kapcsolatban, ami igen rendes és decens dolog részünkről.

A hab finom szerkezetű, tömött, átlagosan vaskos, kitartó, tejeskávés bézs színe kellemes a szemnek. Illatában aszalt gyümölcsöket idéz, szilvát és fügét, melyek szépen egészítik ki a sötét és súlyos maláták kakaós édességét.

A korty jólesően nehéz, vaskos (B° 18,3). Pörkölt cukros, édes, picit grillázsos jegyekkel nyit, melyek magabiztosan és hosszan uralják az ízvilágot, s csak az utolsó szakaszban adják át a helyüket egy enyhe/közepes étcsokoládés keserűségnek. A 7,4-es alkohol szépen be van csomagolva, a korty legvégén, szinte már a nyelőcsőben érezteti csak magát, akkor viszont derekasan átmelegíti a pájslit, úgy a hatodik korty után már a nyelvet is szépen zsibbasztja. A vége és az utóíz finoman, gyümölcsösen savanykás.

Ha Szent Korbinián még élne, de nem találna medvét a környéken, mi néhány rekesznyi ilyen sörért örömmel cipelnénk a vackait Rómáig. Akár tovább is.

1062. Szent András Fekete

Közismert tény, hogy az Univerzum kis testében annyi megmagyarázhatatlan esemény, történés, tény, lény, usw. nyüzsög, hogy szegénykémnek úgy feszül a hasa, majd’ lepattannak az ingéről a gombok. Hogy ezek hová reppennének tova, jó kérdés, de már azon is érdemes lenne eltűnődni, miféle ing lehet az Univerzum testén, azaz azon kívül. Nem csoda, hogy mi, nyomorult véglények szakmányban gyártjuk a mindenféle vallásokat és filozófiai rendszereket, hogy legalább részben meg tudjuk magyarázni magunknak a dolgok mibenlétét. Az egyik ilyen metafizikai (μετά φύσις) alaptétel szerint vannak sörök, amikkel az ember megmagyarázhatatlanul és érthetetlenül hosszú ideig keringőzik. Settenkednek egymás körül, félig leeresztett szemhéjak alól induló vizsla pillantásokkal méregetik a másikat, terveket szőnek, hogy na majd egyszer csak. Közben telik-múlik az idő (a másik nehezen értelmezhető tétel), Klóthó, Lakheszisz és Atroposz teszik a dolgukat, már-már úgy tűnik, ez a dolog is a hamvába holt kategóriába lesz sorolható, annyi, de annyi mással együtt, amikor ugyanolyan megmagyarázhatatlan és érthetetlen okok miatt hirtelen létrejön a fúzió. És hát mi a szépség, ha nem ez?

Így vagyunk/voltunk mi is a békésszentandrásiak Fekete márkanevű baksörével, de most véget ért az udvarlási szakasz, elég volt a kokettálásból, ideje a tettek mezejére lépni. Szétoperált szájszerkezetünk miatt a szokásosnál is lassabban fogyasztunk, három olyan alkalmat is van időnk felvillantani a múltból, amikor nem találkoztunk a Feketével. Aki ebből a klasszikus, Sinkó Péter-féle kabarészámra asszociál, jól teszi. Aki nem ismerné, az hallgassa meg Agárdy Gábor előadásában.

Először jelenlegi ciklusom első harminckilenc évében nem találkoztam a Feketével. Ennek igen egyszerű oka van: 2014-ig nem létezett Fekete, legalábbis a mai formátumában. Jogelődje Fekete Korsó néven futott, nálunk kiterjedtebb tapasztalati bázissal rendelkező sörkalandorok biztosan emlékeznek rá. Itt egy kis segítség a Sörbúvárról/tól: https://sorbuvar.blog.hu/2011/01/07/fekete_korso_4

Másodjára akkor nem jött össze a dolog, amikor a főzde webshopját kerülgetvén rendelési szándékkal, észleltük, hogy a tárgyalt főzetből minimálisan 10 palacknyi vásárolható. Érteni véljük a mögöttes gazdaságpolitikai megfontolásokat, de nekünk egy féle jóból ilyen sok már megárt. Abba a rendkívül idegesítő vevőkategóriába tartozunk ugyanis, akik nagyon szívesen rendelnek a gyártóktól akár több tucatnyi sört, de az mind különböző legyen. Erről nem tehetünk, egyszerűen erre kanyarodott velünk a szocializációs folyamatunk ösvénye.

Számtalan alkalmat követően a harmadik nem tavaly nyáron következett be. Karnyújtásnyira volt a Fekete és a lehetőség, de a sors kifürkészhetetlen akaratából, mintegy derült égből villámcsapásként úgy berúgtunk, hogy nemcsak a Feketéhez nem találtunk vissza, de másnap még arra sem emlékeztünk, milyen érzés egy élő rádióműsorban részt venni, pedig a kompromittáló felvételek alapján megtettük.

Most viszont minden feltétel adott, előttünk a Fekete, ki is tudtuk bontani, még a poharat is eltaláltuk vele. Gyönyörködünk szép, laza tejeskávés habjában – ami az emelt alkoholtartalom (7 %) ellenére stabilnak és tartósnak bizonyul -, sötét, rezesen gesztenyebarna színében. Szagolgatjuk is szorgalmasan, a karakteres maláták karamelljei és csokoládéi mellett jut itt hely néhány csepp kávénak is, hátul pedig aszalt gyümölcsök somolyognak.

A korty testes (16,5 B°), kellemesen viszkózus, az a jelentőségteljesen csusszanó típus. Csábítóan édes, nehéz és erős, a komlókeserűk a következő szakaszban a kávés vonalat erősítik fel úgy, hogy a végére és az utóízben is marad belőle.

A bizonyos keretek között sorsdöntőnek is nevezhető találkozás után még jobban tudunk gyönyörködni a szép emlékké transzformálódó elhúzódó előjátékban, mert mától kezdve a Feketével, ezzel a nagyon szépen összerakott, komoly sörrel való kapcsolatunk új alapokra helyeződik. Fel hát, irány az ismeretlen, hajrá, éljen és ámen.

827. HopTop Baklava

A közelgő ünnepkör a hozzám hasonlóan unalmas és kiégett alakok számára egyetlen értékelhető dolgot cipel magával: a sok édességet. Ilyentájt könnyebb lelkiismerettel lehet csemegézni, falni és zabálni mindenfélét, amiben cukor, méz és bármiféle ízesítőszer van, ám ha jobban belegondolunk, eme cselekedet az év egyéb szakában sem szokott lelki törést okozni nekünk. Szántszándékkal választottunk hát ma estére egy vérbő desszertsört, a HopTop Baklava elnevezésű pastry bock-ját. Nomen est omen, az ilyen jellegű sörök mindig valamilyen süteményféleség ízvilágát próbálják visszaadni, illetve reflektálni arra (esetünkben ugyebár a baklaváról van szó), a konkrét sörtípus pedig igen sokféle lehet. A teljesség igénye nélkül ugorhat elénk felsorolásilag pl. a Reketye Public Pastry Shop nevű gyömbéres tiramisu portere, vagy a Meggyes Pite Imperial Gose a Mad Scientist-től. Kiszemelt, s mellettünk már lélekben készülő sörünknek bérelt helye van az abszolút autentikus kategóriában, lévén a HopTop vezére, Ali Rawech Szami apai ágon jemeni származású, a baklava pedig a világ egyik legismertebb közel-keleti édessége. Eredete természetesen dokumentálatlan és zavaros, alapvetően két tábor feszül egymásnak kritikusan magas vércukorszinttel a témát illetően. Az egyik ógörög/bizánci gyökereket sejt a háttérben, a másik a törökök mellett kardoskodik. Pillanatnyilag az utóbbi társaság áll nyerőre, az új kutatási eredmények, miszerint rétegelt tésztaféléket a hellének nem készítettek, ellenben a közép-ázsiai török konyha bátran használta, vaskos aduásznak tűnnek.

**Baklava gazdagon, vastagon, asztalon**

Ráadásul a Topkapı palota (Topkapı Sarayı) archívumában fellelhető egy történet, miszerint a szultán a janicsároknak szokott kedveskedni ezzel az édességgel a Ramadán tizenötödik napján, ami elég fajsúlyos időpont, hiszen a palota Harmadik Udvarában lévő Szent Palást Pavilonban őrzött Mohamed-ereklyékhez is csak ezen a napon léphetett be az uralkodó és a családja.

**Hagyományőrző janicsárok félelmetes műbajusszal és baklavával a Baklava Alayı ünnepségen**

A baklava szerves tartozékai a már említett rétestésztán kívül a dió, a pisztácia, a méz és a cukor, fűszerként pedig a fahéj és a szegfűszeg, s bár e kettőt sörünk nélkülözi, mi ettől még nem esünk kétségbe, inkább bontunk és töltünk.

Rezes, félbarnába hajló árnyalat, vékony, gyorsan apadó hab. Illata tömény, édes, hangsúlyos, a dió és a pisztácia mellett egy nagyon kellemes marcipános-karamellás vonal is érezteti magát. A korty könnyed, csábítóan mézes és diós, a két Hallertau (Blanc és Mittelfrüh) szépen fűszerezi a sört virágos, enyhén gyümölcsös aromáival. Egy halvány kesernyés szál felfut azért a vége felé, mintegy emlékeztetőül, hogy mégiscsak egy sörrel van dolgunk, de nem tudjuk nyugodt lelkiismerettel a komlók számlájára írni a dolgot, hiszen okozhatja a dió és/vagy a mogyoró is. Van egy török közmondás, miszerint: Nem vagyok olyan gazdag, hogy minden nap baklavát egyek. Ehhez idomulva mi sem fogjuk napi szinten támadni a szervezetünket a HopTop ezen főzetével, de elraktározzuk szép emlékeink közé, s alkalmasint szívesen találkozunk vele ismét.

PS.: mai sörünket Katona Csaba egészségére fogyasztottuk születésnapja alkalmából, kinek a Próféta növessze hosszúra a szakállát, illetőleg mindenféle hurik rázogassák előtte kerekded testrészeiket.