Első fejezet, melyben a mesélő köszönti az erre járókat, megpróbálja relatíve érthetően elmagyarázni, mi minden várható itt a közeli és távolabbi jövőben, mindeközben elfogyaszt egy sört, és a hallgatóság galamblelkére apellálva kikönyörög magának még egyet

Üdv néked vándor, kit a sors, a karma, a véletlen, vagy bármiféle felsőbbrendű tudat és akarat (nem kívánt törlendő) erre vezényelt! Helyezkedj el kényelmesen, kotorj elő egy sört valahonnét, mert ugyan tőlem is kapsz majd annyit, hogy a füleden folyik ki, de tudjuk jól, hogy végtelen mennyiségű virtuális sör sem ér annyit, mind egy valós.

Évek óta futtatjuk már az eszmét a sörök körül az egyik közösségi oldalon, ez az új hely és felület amolyan születésnapi ajándék, mellyel meglepem/e kávéházi(?) szegleten/magam/magam (vö.: Harminckét centi lettem én…). Itt folytatjuk tehát, amit ott sem hagyunk abba, s hogy az újonnan érkező olvasóknak némi rálátást és a meneküléshez egérutat biztosítsunk, az első néhány bejegyzés egy best of-jellegű válogatás lesz az elmúlt esztendők terméséből. Utána pedig – amennyiben a már emlegetett létezésvezérlők is úgy akarják – hosszú, tömött sorokban fognak érkezni az újak, melyek minden bizonnyal hozzájárulnak majd lelketek épüléséhez. Közben az én söröm elfogyott, s természetesen van annyira fejlett önbecsülésem, hogy nem állok itt neki a nagy nyilvánosság előtt egy következőt kunyerálni, de…ha esetleg volna még egy ott, ahonnan azt a másikat előszedted…